Tolna Megyei Népújság, 1979. október (29. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-03 / 231. szám
A^tÉPÜJSÁG 1979. október 3. • • ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Város vagy nem? Bulla Lajosné Bonyhád- ról, a Fáy lakótelepről így ír: „Szeretném kérdezni, hogy mikor lesz az, amikor a DÉDÁSZ is elismeri Bony- hád városi rangját? Az állami vezetés már egy-két évvel ezelőtt megtisztelt minket ezzel a ranggal, de azóta is a községi árszabás szerint fizetjük a villamos áramot. Van-e erre valamilyen jogszabály, vagy az áramszolgáltató vállalatok saját maguk döntik-e el, • hogy melyik helység, milyen árszabás szerint fizessen, ugyanis a városi áram olcsóbb?; ..” Olvasónk levelét a Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat üzemigazgatóságának Szekszárdra továbbítottuk, ahonnét a következő választ kaptuk: „ . .A villamos energia értékesítésének árszabását nem a DÉDÁSZ és nem a Magyar Villamos Művek, hanem a Nehézipari Minisztérium és az Országos Árhivatal szabályozza. Az 1/1975. (VIII. 3.) NIM —ÁH. számú rendelet szerint: „Az újonnan várossá nyilvánított helységek esetében a villamosenergiafogyasztás ellenértékét változatlanul a községekre voTelefonszámunk: 129-01, 123-61. natkozó egységáron kell elszámolni.” A nehézipari miniszter 13/1979. (VII. 21.) NIM—ÁH. számú rendelete ismételten szabályozza a lakosság által háztartási célra felhasznált villamos energia egységárát — a korábbi rendelethez hasonlóan megkülönböztetve a fővárost, a kiemelt városokat, egyéb vidéki várost és községeket. Ugyanezen rendelet hatálytalanítja a fent említett 1/1975. számú rendeletet is. Az egyéb vidéki városok kategóriájába tartozik ezen rendelet szerint Bonyhád is...” Hiánycikk Tolnáról • özvegy Kaposvári Ferencnétől kaptuk az alábbi levelet: „.. .A cukorbetegek nevében kérem, vizsgálják ki, miért nincs glükonon? E cukorfajta nélkülözhetetlen a betegek számára. Néha érkezik a boltokba, de olyan kevés hogy alig lehet hozzájutni. ..” Kaposvári Ferencné levelét a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályára küldtük, ahonnét Korsós István osztályvezető a következőket válaszolta: „.. .Glükononból a kereskedelem már hosszú idő óta nem tudta az igényeket teljes mértékben kielégíteni. Nyugati importból származik és forgalmazását meghatározza a behozatal meny- nyisége. Tájékozódásunk szerint az ellátásban lényeges javulás e cikkből a közeljövőben sem- várható...” Kézbesítés Sziebert Károlyné Váraljáról írja: „.. .A Sziget utcában lakom, ami tíz házból áll. Úgy tudom, a postaigazgatóság már felmérte ezt az utcát is. A postás mégis egy embernek adja oda az újságokat, az előfizetési díjakat az utcán szedi össze. Sokszor kint hever a fűben az újság, máskor zsírosán kapjuk meg a Nők Lapját. A pénzt is mással küldi, ha postán kapunk. Kérem Önöket, próbáljanak valamilyen megoldást kitalálni ebben az ügyben, mert ez így tarthatatlan. .* Panaszosunk levelét elküldtük a Pécsi Postaigazgatóságnak, ahonnét dr. Gazda Ferenc csoportvezető az alábbiakat válaszolta: ......A levélben foglaltakat m egvizsgáltam, az érdekelt kézbesítő meghallgatása során elmondta, hogy csak egy-két esetben fordult elő, hogy a hírlapokat nem a címzettnek, hanem más, megbízható személynek adta oda, de levelet, vagy más küldeményt nem. Megállapítottam azt is, hogy a panaszos nem rendelkezik levélszekrénnyel, ezért fordulhat elő, hogy a hírlapokat és a leveleket nem megfelelő állapotban kapja meg. A Postaszabályzat 50. §‘ (2.) bekezdése értelmében a címzett feladata, hogy a telek bejáratánál megfelelő biztonságot nyújtó levélszekrényt szereljen fel. Ennek az elmulasztásából származó hátrány a címzettet terheli. A levél- kézbesítés biztosítása érdekében kérem Sziebert Ká- rolynét, hogy a levélszekrény felszereléséről mielőbb szíveskedjen gondoskodni. Kérem továbbá, hogy ha a jövőben azt tapasztalná, hogy a részére érkező küldeményeket a kézesítő illetéktelenek útján juttatja el, ezt haladéktalanul a postahivatal vezetőjéhez szíveskedjen bejelenteni, mert eredményes intézkedés csak így hozható...” Ml VÁLASZOLUNK Húszéves a kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet Húsz éve alapították a kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézetet. Nappali és levelező tagozaton az idén kilencszáznegyven fiatal tanul ott, s készül hivatására. Képünkön: oktatástechnikai gyakorlat az első éves hallgatók részére. Micsko — az egyetlen fiúgyermek, az újdonsült egyetemi hallgató — szótlanul állt az ajtóban. Csupán tíz napot töltött Belgrádban, anyja és apja mégis úgy nézett rá, mintha krokodilvadászatról tért volna haza. — Sehogy sem jöhettem hamarább — mentegetőzött Micsko. — Amíg beadtam a kérvényt, amíg szobát kerestem, amíg ide meg oda... — Éppen ettől féltem a legjobban! — mordult az apa. — Mitől? — Hát ettől a bizonyos „ide meg odá”-tól! Radomir, a szomszédunk fiacskája szintén Belgrádba utazott, 'aztán egy évig ide, egy évig oda — most meg tanulás helyett szenet zsákol. No, jól van. Melyik karra iratkoztál be? Micsko nagy nehezen elhelyezkedett a gyerekkorabeli kis széken, és beléfogott: — Szóval hát, utazás közben... — Várj csak, kisfiam — szakította félbe az anyja —, előbb igyál egy kis tejet. Nézd, hogy lefogyott, megsárgult ez a gyerek... így ni... Nos, szóval hát utazás közben... Micsko lelökte térdéről a kövér macskát, amely már befészkelte magát az ölébe. — Utazás közben egyre csak töprengtem... Nos, hát, gondoltam, jó volna a gépgyártási szakra beiratkozni... És hirtelen eszembe jutott Dragoljub bácsi, aki gépész- mérnök... Hány év óta gyötri már az asztma... Az apa heves köhögésben tört ki, mintha őt is fulladási roham kínozná: — Ide hallgass, Micsko, de hát Dragoljubnak nem a gépgyártástól van az asztmája! — Minden lehetséges — sóhajtott az anya. — Ki tudja! Az Egészség című folyóirat mindig azt írja, hogy jobb megelőzni a betegséget, mint azután kúrálni! Micsko helyeslőén bólintott és folytatta: — Ahogy ezen gondolkodom, egyszerre csak belép a fülkébe Dace Szimics, az osztálytársam. Gyerünk a köz- gazdasági karra! — mondja. — A közgazdászok munkahelye nem poros, meg a fizetés is kitűnő! Aztán kettesben a tanulás is könnyebben megy... Gondolkodtam egy sort, aztán beleegyeztem. De alighogy Belgrádban kiszálltunk, egy rikkancs ezt, kiabálta: „Három éven át meglopta a vállalatát a főkönyvelő! A közgazdász a vádlottak padján!” — Nos és te, ficskám, mindjárt meggondoltad magad? — vágott közbe az apja. —- Mi mást tehettem volna, édesapám?! — És úgy határoztál, hogy az építészmérnökire adod be a kérvényedet! — Hát ezt honnan tudod? — Biztosan eszedbe jutott anyád fivére — aki építészmérnök! — Ugyan mért nem hagyod szóhoz jutni ezt a szegény gyereket! — háborodott fel az anya. — Meséld, csak meséld, drágaságom!... — Arra gondoltam, hogy a villamosmérnöki karban is van fantázia... Elmentem oda, kitöltöttem az összes kérdőívet, aztán beálltam a sorba, hogy beadjam a kérvényemet. Előttem meg egy lány Műemlékvédelem Sopronban Az ország egyik legszebb középkori városnegyede, Sopron belvárosa felújításának eddigi eredményeit értékelték a városi tanácson s döntöttek a további teendőkről is. A római kori alapokra épült soproni középkori belvárosban több mint száz — javarészt már helyreállított műemlék található. Az elmúlt két-három évben mintegy húsz műemlék épületet állítottak helyre, így például a bencés templomot, a Városház utcai római kori emlékeket, s restaurálták a híres Szentháromság szobrot is. Jelenleg több épület helyreállításán dolgoznak és folytatják a középkori várfalak feltárását. állt... Ugyan mért mosolyogsz olyan kajánul, apa? Egy olyan egészen mindennapi külsejű lány. Áll és újságot olvas. Én meg átnézek a válla fölött, s az újságban egy egész oldal szélességű, vastag cím ötlik a szemembe: „Áramütés áldozata lett a fiatal mérnök!” — Uramisten, micsoda szörnyűség! — kiáltott fel az anya. — És erre te, fiacskám — mondta az apa, s megtörölte a verejték es, kopasz fejebúb- ját —, elhatároztad, hogy szerzetesnek állsz! — Hát ezt nem találtad el! Eszembe jutott annak a közgazdásznak a sorsa, és úgy döntöttem sokkal jobb, ha az ember nem a vádlottak padján ül, hanem — hogy úgy mondjam — a korlát túlsó oldalán... A jogi karra indultam. Odaérek — hát megint ugyanaz a lány áll előttem a sorban... Szobát is úgy vettünk ki, hogy szomszédok lettünk... Nem értem, apa, miért veszel be ideg- csillapítót? — Nos és végül beadtad a kérvényedet valahová? —kiáltotta az apa rákvörösen. — Be hát, papa... Az anyakönyvvezetőhöz... hogy soron kívül adjanak össze azzal a lánnyal... (Fordította: Gellért György) Az államigazgatási, 8-JjR-' valamint az egyes :V.©^.:' állami és társadal- mi szervek dolgo- zóinak munkaidő csökkentéséről szóló korábbi jogszabályt módosítja a Minisztertanács 1021/1979. (IX. 12.) számú határozata amikor kimondja, hogy az államigazgatás területén, valamint a felügyeleti 6zerv által meghatározott egyéb intézményeknél egységes munkarendet kell alkalmazni oly módon, hogy a szabad szombat — az ipar- vállalatoknál dolgozók többségével azonos napra ■— 1979-ben a páros hetek szombatjaira essen. A jogszabály — amely a Magyar Közlöny 1979. évi 64. számában jelent meg — 1979. október hó 8-án lép hatályba. A személyi számnak a személyi igazolványba és a lakhatási engedélybe történő bevezetéséről szóló, a Magyar Közlöny idei 65. számában megjelent 3/1979. (IX. 16.) BM számú belügyminiszteri rendeletnek itt csupán arra a rendelkezésére hívjuk fel a figyelmet, amely szerint 1981. évi január hó 1. napja után csak az a személyi igazolvány érvényes, amely a tulajdonosa személyi számát is tartalmazza. A személyi számot a személyi igazolványba és a lakhatási engedélybe a tulajdonos állandó lakóhelye szerint illetékes tanács igazgatási feladatokat ellátó szakigazgatási szerve vezeti be. A hízott sertések átvételi súlyára vonatkozó rendelkezéseket módosítja a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter 17/1979. (IX. 16.) MÉM—ÁH számú rendelete, amely ugyancsak a Magyar Közlöny idei 65. számában jelent meg. A jogszabály — amely 1979. október hó 15. napján lép hatályba — ösz- szegszerűen megjelöli a különböző súlykategóriába tartozó hús és húsjellegű sertések kg-jáért fizetendő fel- vásárlási alapárat. nisztériumnak az Építésügyi Értesítő idei 26. számában megjelent 24/1979. számú közleményére, amely az építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokban ellenőrizendő hatósági előírások köréről szól, s amely szerint az építési munka tervező- j e a tervezésre vonatkozó jogszabályok, hatósági előírások és szakmai követelmények, kivitelezője pedig az építőipari tevékenységgel kapcsolatos jogszabályok, szabványok és egyéb előírások, továbbá a hatósági engedélyek megtartásáért felelős. Ez a felelősség arra té- kintet nélkül fennáll, hogy az eljáró építésügyi hatóság és a közreműködő szakhatóságok- az általános érvényű kötelező hatósági előírások milyen körének megtartását vizsgálták. A szakszervezeti jogsegély- szolgálatnak a belkereskedelem területén történő fejlesztéséről szóló irányelv jelent meg a Kereskedelmi Értesítő f. évi 26. számában. Az irányelv szerint a dolgozók érdekvédelmének és jogi felvilágosításának további fokozása céljából szükséges a jogsegélyszolgálat továbbfejlesztése, a belkereskedelmi gazdálkodó szervezeteknek azonban figyelembe kell venniük a kerskedelem sajátos körülményeit, így mindenekelőtt azt, hogy a dolgozók többsége a vállalati központtól elkülönülten a hálózatban dolgozik stb. Felhívja az irányelv a figyelmet, hogy — az összeférhetetlenség elkerülése érdekében — a vállalat jogtanácsosa, jogi előadója ugyanazon vállalat jogsegélyszolgálatának keretében csak kivételesen indokolt esetben és a KPVDSZ központjának előzetes hozzájárulása alapján foglalkoztatható. „Ilyen esetben is gondoskodni kell arról, hogy a munkajogi és társadalombiztosítási ügyeket a vállalattal munkaviszonyban nem álló személy lássa el” — mondja ki az irányelv. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet az Építésügyi és Városfejlesztési MiDR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Idény után Ezen a nyáron is honfitársaink jelentős része szabadságát külföldön töltötte. Most, amikor a családok mérleget készítenek a hosszabb-rövi- debb utakról, nem árt néhány általánosítható tapasztalatra felhívni a figyelmet. Ezek között fontossági sorrend nem készült — az olvasó dolga —, de mindenki magára értheti azt, ami véleménye szerint rá vonatkozik. Nevetve, némi öniróniával emlegetjük, világnyelv a magyar. Azért, mert a hazánkban lakókon kívül értik néhány millióan? Sokat beszélünk olyan esetekről, amikor külföldön mutogatnunk kellett, máskor a hangos és jól tagolt magyar beszédtől vártunk sikert. E fajta kellemetlenségek elkerülésére — annak ellenére, hogy a nálunk járó külföldiektől sok pozitív példát nem látunk — fontos lenne legalább 100 szót a fogadó ország nyelvén, vagy valamelyik világnyelven beszélni. Sok félreérthető helyzetet elkerülhetünk e minimális szókinccsel is, és az sem mindegy, hogyan vélekednek rólunk ottlétünkkor, illetve távozásunk után. Magunkon tudjuk igazolni, mennyire kis számú külföldiről vonjuk le itthon az adott állam polgáraira vonatkozó következtetéseinket. Ennek megalapozatlanságáról felesleges vitát nyitni, viszont tényként elfogadható. A hasonló általánosítások elkerülése érdekében tanácsos más országokban is úgy viselkedni, ahogy itthon szoktunk, vagy ahogy kellene. Magyaroktól sem vesszük jó néven, ha az üzlet egyik sarkából a másikba kiabálva értékelik a különböző árucikkek minőségét. Ha ezt nálunk külföldiek csinálják, felháborodunk. Amikor mi csináljuk külföldön, miért lenne más a helyzet? Barátom idegenből hazatérve mesélte, hogy egy áruház pénztárához igyekezett 2 darab — nem tévedés — FA- szappannal, amikor egy magyar, közös anyanyelvükön a_ szavakat jól tagolva érdeklődött tőle: hol vannak a szappanok? Bizonyára e vásárlásra már az utazás előtt is gondolt, így nem ártott volna, ha kérdését az adott országban ismertebb nyelven, netán az ott lakók anyanyelvén teszi fel. Csak három szó! Sehol sem szeretik a részegeket. Minden országban a külföldieket ez esetben a szokásosnál is szigorúbban értékelik. Súlyosbító körülmény, ha ilyenkor honfitársunk a mellét döngetve fennen hirdeti: én magyar gyerek vagyok! Jobban tenné, ha eltitkolná! Végül a vásárlásról, ami egy utazás természetes velejárója. Felesleges kiterjedt rokonságunk, ismeretségi körünk minden tagjának semmit sem érő „ajándékot” hozni. Inkább az erre szánt időt is használjuk fel a városok, az idegen élet mind alaposabb megismerésére. KISS ENDRE
