Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

1979. szeptember 9. NÉPÚJSÁG 3 Tízezer hízó Nagykónyiból Az értényi hegyoldalban, a kismalomi telepen a régi szerfás épületek aljzatát betonból készítették, erre építették rá a kutricákat, bele az önitatót, -etetőt, a vastag — széna, fű, sás — tető alatt hungarocell-lemez van. Nagykónyi, Értény és Kop- pányszántó községek közös gazdaságában imponáló szám­sorral ismerkedhetünk meg, ha a hízótermelést vizsgáljuk, íme: 1976-ban eladtak 4381 hízót, 1977-ben 5335-öt, 1978- ban 5422-t, s az idén 6200-at. 1980-ban eladnak a szekszár­di vágóhídnak hét és fél ez­ret, 1981-ben pedig tízezer hízót. Nagy fába vágták a fejszét Naevkónyiban. Támogatás nélkül, saját erőből feljesztik a sertéságazatot, és néhány év alatt felfuttatják a terme­lést, több mint tízezer hízó kibocsátására alkalmas üze­met hoznak létre, alig húsz­millió forint költséggel. Az élelmiszer-gazdaságban arra törekszenek, hogy az állat­szállások is minél szebbek, korszerűbbek legyenek, s mindez rengeteg pénzbe ke­rül. Az egy férőhelyre jutó költség — a hízókibocsátási ^férőhely költsége — nem egy esetben húszezer forint fölött van. Itt lényegesen keveseb­ből oldják meg az ágazat fej­lesztését — nemcsak sertés­vonalon. A hozzá kapcsolódó kisegítő üzemek fejlesztésé­nek együttes költsége sem haladja meg a megyei átla­got. Sőt! Mi ennek az olcsó építés­nek, fejlesztésnek a magyará­zata, titka? A három termelőszövetke­zet egyesülés előtti helyzeté­re kell rövid pillantást, vetni: mindenütt kisüzemi módsze­rek, szerfás épületek, hagyo­mányos tartási technológia, elégtelen takarmánybázis, rossz, legyengült állatállo­mány, magas abrakfelhasz­nálás és leginkább: fásultság mindegyik szövetkezet veze­tőségében. Éppen jókor jött az egyesülés. Ez lehetővé tet­te nagy szövetkezeti gazdaság kialakítását. Hatezer-hétszáz- hetvenöt hektáron gazdálko­dik a szövetkezet három köz- -ség határában. Az egyesülés előtti terméseredményeket minden területen húsz-hatvan százalékkal meghaladták, s jelentős lépésnek tartják, hogy az állattenyésztési ága­zat fejlesztésében már túl­vannak a nehezén. A szarvasmarha-ágazatot tizenkétmillió forint költség­gel korszerűsítették. Modern szarvasmarhatelepek épültek, amelyek biztos takarmány­bázisra — saját keverőüze­mük van — települnek. Az állomány tiszta, betegségtől mentes. A tavaly évet 360 tehénnel zárták, jelenleg 468 termelő tehén van az istállók­ban, de az ötéves terv végé­re elérik a tervezett ötszázas állományt. Jelentős épület­fejlesztés mellett fontos té­nyező a szarvasmarha-állo­mány fejlődésében az intenzív legelő- és rétgazdálkodás. A tömegtakarmány és az abrak­takarmány korszerű feldolgo­zása, értékének megőrzése a szarvasmarha-ágazat további eredményes munkájának az alapja. Miután a szarvasmarha­ágazat „sínre került”, hozzá­fogtak a sertésprogram meg­valósításához. Az vezérelte a szövetkezet vezetőségét, hogy a szekszárdi húskombinátot főleg a megyei gazdaságok­nak kell ellátni. így tízezer hízó kibocsátására teszik al­kalmassá az ágazatot. A három szövetkezetben lé­vő telepeket, főleg a Szerfás épületeket korszerűsítik. Be­lül ISV- és saját szisztéma szerint tartják az állatokat, kívül pedig, a szerfás épüle­tek tetőzetét felújítva, réten kaszálf csádés, füves szénával takarják. Ez a tetőfedő anyag jó szigetelő, rossz hővezető, így télen is, nyáron is fűtés nélkül, kellő hőmérséklet tartható az istállókban. A ko­rábbi hagyományok — épü­letek elhelyezése — figyelem- bevételével fejlesztik a tele­peket. így például fiaztató lesz, összesen nyolc darab; négyet, száztíz férőhellyel Nagykónyiban létesítenek, kettőt, hatvan férőhellyel Ér- tényben, kettő Koppányszán- tón ugyancsak hatvan férő­hellyel épül. Ezekhez kapcso­lódó hét hizlaldát készítenek, a már üzemelőkkel együtt, így összesen 3040 férőhely áll jelenleg a termelésben, tehát ha 2,3-as fordulót veszünk alapul, máris biztosított a jö­vő évre tervezett hízókibocsá­tás. De a fejlesztés még fo­lyik. A Nagykónyiban lévő 200 férőhelyes kocaszállás, az értényi százöt férőhelyes és a koppányszántói hatvan férő­helyes elegendő lesz a szük­séges malacszám biztosításá­hoz. Minden szerfás épület­hez a régi anyagok pótlására is a saját erdejéből termeli ki a fát a szövetkezet, sőt a fa­kitermelés „mellékterméke­ként” jut a tagságnak is tü­zelő. A szövetkezet majorjaiban mindent a saját építőbrigád készít: magtárat, ólat, tető­fedést, ácsmunkát, útbetono- zást. A tizenkét tagú, igen hatékonyan működő részleg­nek óriási érdemei vannak abban, hogy egy-egy létesít­mény időre elkészül. Muzsár Jánosné és Mészáros Ferenc- né, a brigád két segédmun­kás tagja elmondta, hogy egy magtárt nem egészen egy hó­nap alatt szereltek össze, könnyűvázból és téglafalazás­sal. A központi telep nagy magtárbázisánál az utat, meg négy magtárt a tavasszal kezdték építeni. A naprafor­gó, meg a kukorica ide ke­rül, a takarmánykeverő mel­lé. És ősztől már erről a bá­zisról látják el az összes ál­lattenyésztő telepet takar­mánnyal — saját recept sze­rint készített keverékkel. Eh­hez csak a koncentrátumot - vásárolják meg. Nagykónyiban olyan vállal­kozást kísérhetünk figyelem­mel, amely nemcsak a beru­házás, a fejlesztés pénztaka­rékos voltát bizonyítja, ha­nem azt is, hogy a vezetőség itt a helyi lehetőségek maxi­mális kihasználásával akar olcsón húst termeltetni. Ter­mészetesen ez a beruházás sem gond nélküli. Hiszen két telepen még nincs megfelelő minőségű víz, gond a trágya elhelyezése is. A szerfás épü­letekben a szalmás almozás révén rengeteg szerves trá­gyához jut a gazdaság, ami felhasználva javítja a föld minőségét, következésképpen növeli a termésátlagot is. Most készítik a szerfás épü­letekbe a fialtatok padlófű­tését. Több mint egy évtizede kapcsolatban áll a közös gaz­daság a Magyar Kábelmű­vekkel. A budapesti gyár szakembereinek segítsége ré­vén elmés módon villamos padlófűtést; készítenek a ma­lacok helye alá, a kutrica egy sarkában. Ezek a fűthető he­lyek nem vesznek fel több áramot, mint az infra-, vagy germicidégő. Kellő automati- kát kapcsolnak hozzá, amely a padló hőmérséklete szerint, illetve a beállított idő, és hő­értékhez viszonyítva kapcsol ki és be. Tehát nem szüksé­ges az egész szalmával fe­dett ólat fűteni, hiszen a hő­mérséklet a tapasztalatok sze­rint alkalmas a kutricás tar­tásra, ám a malacok melege­dése így olcsón megoldható. Továbbra is újabb „mód­szereket” keresnek, s találnak a beruházás olcsóbbá tételére. Amint már mondottuk, a la- pályos rétekről, amelynek termése semmire nem hasz­nálható, géppel levágták az összes gazt, sást, füvet, meg­szárítva ez lett a szerfás ólak fedőanyaga. Ám jövőre szán­dékoznak rozst termeszteni — ennek a szalmáját, zsúp­ját használják tető készítésé­re, a szemet pedig takarmány­összetétel javítására szánják, köztudott, hogy a rozsban számos olyan anyag van, amely a szaporulatot segíti elő az anyaállatoknál. PALKOVÁCS JENŐ Az alapszervezetek irányítása Tájékoztatás, tájékozódás Az glapsiervezetek tevé- rységének irányításában szinte minden összefügg egy- 'mással. Fontos láncszeme a testületek és az apparátusok irányié, segítő tevékenységé­nek a rendszeres tájékoztatás és a viszonttájékozódás az alapszervezetek munkájáról, életéről, gondjaikról és őrá­A X. kongresszus óta meg­változott az alapszervezetek irányítása. Többségük a já­rási pártbizottságoktól a köz­beeső pártszervek, pártbizott­ságok vagy vezetőségek ha­táskörébe került. Ez termé­szetesen nem ment zökkenő- mentesen. Meg kellett talál­ni az új helyzetnek megfe­lelő politikai módszereket. A tájékoztatás és a tájékozódás sokágú rendszere szorosan kapcsolódik a pártbizottsá­gok káderfejlesztési és -kép­zési terveihez is. A XI. kongresszust meg­előző megyei pártértekezlet így fogalmazott: „A megyé­ben a legjelentősebb előre­lépés az alapszervezetek erő­sítésében, munkájuk segíté­sében történt. Az alapszerve­zeti munkával való törődés pártszerveink és pártszerve­zeteink mindennapi felada­tává vált. Jórészt ez fejlő­désük oka”. Az alapszervezetek munká­ját sokrétűen segítik, irá­nyítják és ellenőrzik a járá­si, városi és a közbeeső párt­szervek. A testületek tagjai éppúgy kiveszik ebből a ré­szüket, mint az apparátusok dolgozói és aktívahálózatuk. Egyik nagyon fontos része ennek a munkának a tájé­koztatás és a tájékozódás, az alapszervezetek és vezetősé­gek felkészítése a soron lévő feladatokra. Erről beszélgettünk Tatár Lajossal, a szekszárdi járási pártbizottság első titkárával. Bevezetőben le kell szö­gezni, hogy testületi irányí­tásról van szó. A járási párt- bizottságnak megvan az éves programja, ezen belül a fél­éves tervek. Tehát minden hozzájuk tartozó alapszerve­zet vezetősége előre tudja a programot, azon belül azt is, hogy neki milyen kérdések­ről, milyen fórum előtt kell esetleg beszámolnia. A járás alapszervezeteinek több mint nyolcvan százalé­ka közbeeső pártszervek ha­táskörébe tartozik. Van két nagyközségi pártbizottság és 13 pártvezetőség. Ezt a hely­zetet figyelembe véve alakí­tották ki a titkári tájékozta­tás rendszerét. Ezek illeszkednek a párt­bizottsági és a vérehajtó bi­zottsági ülésekhez, valamint a megyei titkári értekezlet­hez, hiszen az utóbbiakról a járási első titkár viszi a szükséges információt to­vább az alapszervezeti tit­károknak. A járás titkári ér­tekezlete, a témának megfe­lelően többféle is lehet. Az össztitkári értekezleteken a legfontosabb, minden alap­szervezetet érintő központi, vagy megyei pártbizottsági határozat ismertetésére ke­rül sor. Ha szükséges, akkor tartanak hatáskör szerinti megbeszéléseket is, például a 18, közvetlenül a járáshoz tartozó alapszervezet párt­titkára számára. A csak egy-egy területet érintő párthatározatokat és az abból adódó járási, illet­ve alapszervezeti tennivaló­kat, jellegük szerint beszélik meg a termelő területek, te­hát az ipar és a mezőgaz­daság, vagy a pedagógus párttitkárokkal. De lehetsé­ges, hogy egy-egy témáról a kis- vagy éppen a nagylétszá­mú alapszervezetek vezetői­vel konzultálnak, mindenkor azt a célt szem előtt tartva, hogy az alapszervezeti titká­rok folyamatosan ismerjék az érvényben lévő párthatároza­tokat és az abból adódó fel­adatokat. A titkári értekez­letek rendszere egyúttal ar­ra is alkalmas, hogy a párt- • bizottság szerezzen informá­ciót az alapszervezetekről, sőt ezen túl, ez módszere annak is, hogy az egyes ha­tározatok végrehajtásának az állomásait figyelemmel kí­sérjék. Célja ezeknek a meg­beszéléseknek továbbá, a ha­tározatok egységes értelme­zése és az egységes végre­hajtás megszervezése. Évente egyszer szerveznek több napos továbbképzést a párttitkárok számára, mely közvetlenül megelőzi a veze­tőségi tagok és a reszortfe­lelősök továbbképzését. Min­dig az éppen legaktuálisabb témákról tartanak előadáso­kat majd a konzultációk so­rán kicserélhetik kisebb cso­portokban tapasztalataikat az alapszervezetek vezetői. A csoportokat az alapszerveze­tek jellege szerint állítják össze. Jól segíti a tájékozta­tást a Politikai Főiskola pártépítési tanszékével évek óta meglévő jó kapcsolat. A tanszék a pártbizottság mun­kájában sokrétűen vesz részt, a járás gyakorlati tapaszta­latait pedig a tanszéken hasznosítják. Gondot fordít a járási pártbizottság arra is, hogy az alapszervezetek vezetői megfelelő politikai végzett­séggel rendelkezzenek. öt évre készül a káderfejlesztési és továbbképzési terv, amit minden évben hozzáigazíta­nak a változásokhoz. A köz­beeső pártszervek a saját ha­táskörükben intézik a párt­vezetőségének képzését, to­vábbképzését. A járási párt- bizottság a tapsztalatok át­adásával, vitaindító előadá­sok megtartásával segíti munkájukat. Ezeken a talál­kozásokon is mód nyílik a kölcsönös információcserére. A járási pártbizottság el­ső titkárának megfogalmazá­sa szerint „Ha a gazdasági életben a szellemi befekte­tés hatékonyan térül meg, akkor hogyne lenne ez így a politikai munkában is”. A közeljövő legfontosabb tennivalóiról már most tájé­koztatták az alapszervezete­ket. A pártbizottság elfogad­ta a járási küldöttértekezlet­re való felkészülés tervét, amit a titkárok már meg­kaptak. A következő lépés­ben össztitkári értekezleten beszélik meg az eddigi ta­pasztalatokat és a további tennivalókat. Hétfőtől Ofotért­Harmadszor megyénkben Dél-dunántóli népmüvészeli bét vásár Az Ofotért a korábbi évek­hez hasonlóan — az idén is megrendezi a különböző fotó­cikkek kedvezményes őszi vásárát. A szeptember 10-én, hétfőn kezdődő és 29-ig tar­tó akcióban mintegy 120 millió forint értékű fotócik­ket hoznak forgalomba egy­ségesen 30 százalékos ked­vezménnyel. A vásárban többféle fény­képezőgépet árusítanak ol­csóbban. A Szmena—8 M tí­pusú készülék például 330 forint helyett 231 forintért, a Kiev—4 típusút 2170 forint helyett 1519 forintért, a Pen- taconsix tükörreflexes gép pedig 7940 forint helyett 5558 forintért kapható. Háromfé­le diavetítő is olcsóbban ke­rül forgalomba, s a kedvez­mény vonatkozik a mozivetí­tőkre, a nagyítógépekre, a villanólámpákra, valamint valamennyi Forte típusú fe­kete-fehér kisfilmre és fotó­papírra is. Nemcsak a fel­vételek, hanem a kidolgozás eszközeire is adnak kedvez­ményt. A kisfilmes Upa-5 tí­pusú táskanagyítógépet pél­dául 1090 forint helyett 833 forintért, a színes nagyítá­sokra is alkalmas Krokus— 44 típusú készüléket 2530 fo­rint helyett 1771 forintért árusítják a vásár idején. To­vábbi előny a vásárlóknak az, hogy az ezer forinton fe­lüli kedvezményes fotócik­kek OTP-hitellevélre is meg­vehetők. Az Ofotért háromhetes kedvezményes vásárában a szaküzleteken kívül részt vesznek a Centrum-áruhá­zak, a megyei kiskereskedel­mi vállalatok és az ÁFÉSZ- ek kijelölt boltjai is. A dél-dunántúli népmű­vészeti hét immár hagyomá­nyossá vált rendezvénysoro­zatának most Tolna megye ad otthont. A tizedszer ren­dezendő eseménysorozat há­zigazdája harmadszor lesz megyénk. Az idén — kap­csolódva a nemzetközi gyer­mekév programjához — a találkozó valamennyi ese­ménye a népmeséhez kap­csolódik. Az október 4-től 7-ig meg­rendezésére kerülő népmű­vészeti hét ünnepélyes meg­nyitója. a résztvevő megyék zászlóinak felvonásával ok­tóber 4-én délután Szek- szárdon. a Babits-szobor mellett lesz. A rendezvénysorozat alatt több kiállítást is megnyit­nak. Az érdeklődők a műve­lődési központ márványter­mében láthatják a négy me­gye népművészeinek és népi iparművészeinek alkotásai­ból rendezett kiállítást, va­lamint Bakó Ilona textilmű­vész alkotásait és a Tolna megyei gyermek díszítőnű- vész szakkörök pályázati ki­állításának anyagát. Ezzel egy időben a folyosógalérián naív művészek állítják ki műveiket. A rendezvénysorozat ideje alatt népmeséi bemutatót is rendeznek, ahol a négy me­gye mesemondói adnak íze­lítőt tájegységük népmese- kincséből. A bemutatóra el­sősorban szakmai közönséget — óvónőket, pedagógusokat — várnak, de természetesen szívesen látják az érdeklődő gyermekeket is. A dél-dunántúli népművé­szeti hetek alatt hagyomány­nyá vált, hogy a találkozó résztvevői meglátogatják a vendéglátó megye néhány népi együttesét. Idén a ven­dégek Bogyiszlóra és vala­melyik sárközi népi egüttes- hez látogatnak el. A népmese témaköréről tu­dományos tanácskozást is rendeznek. Neves szakembe­reket kérnek fel vitaindító, illetve korreferátum tartá­sára. Valamennyi megyéből báb­csoportok érkeznek Szek- szárdra, akik bemutatójuk során népmesére alapazott műsorokkal kedveskednek a legkisebbeknek. Szintén nép­meséi alapanyagú műsorok kerülnék színpadra az iro­dalmi színpadok bemutató­ján. A tervek szerint a nép­mese illusztrálását is gya­korolhatják a legkisebbek, Würtz Ádám grafikusmű­vész irányításával. Székely Éva. a népművészet ifjú mestere pedig a népi gye­rekjátékok készítéséből tart gyakorlati foglalkozást gye- rekeknék. A találkozó két utolsó napján — október 6—7-én — rendezik a szekszárdi nép­táncfesztivált, amelyre ed­dig tizenhárom népi együttes és néptánccsoport adta be jelentkezését. A csoportok egy része a néptáncfesztivál ideje alatt minősítő vizsgát is tesz. A versenyműsorokat összekötik egyéb progra­mokkal, így például a nép­táncfesztiválra érkező mint­egy hatszáz táncos és zenész, táncházi műsoron és népze­nei bemutatón is részt vesz. Olcsón termelik a húst Az ISV-battériás malacnevelőket ebben a valamikori borjú­nevelőben helyezték el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom