Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-12 / 213. szám

Egy találkozi háttere Kedd esti kommentárunk: Valamennyi nagy hírügynökség vezető helyen jelentette, hogy Washingtonban megbeszélésre ült össze Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere és Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió nagykövete. Hasonló találkozóról néhány sor erejéig máskor is hírt ad a sajtó, de általában nem ilyen ter­jedelemben és nem ilyen kommentárözönnel. Az amerikai kormány egy ideje nem csinált titkot abból: alig várja, hogy az apja halála miatt otthon tartózkodó nagy­követ visszatérjen Washingtoniba és megtárgyalhassák vele „a Kubában tartózkodó szovjet csapatok” kérdését. Nyilván­való, hogy még a Dobrinyin visszatérésével kapcsolatban mesterségesen felfokozott várakozás is része annak a min­den szempontból gondosan megkomponált és időzített kam­pánynak, ami egy idő óta a Szovjetunió ellen az Egyesült Államokban folyik. A tények önmagukért beszélnek. Mint a keddi Pravda ismét kijelenti, a hivatalos Washington sem tagadja, hogy semmiféle új fejleményről nincs szó. Az ame­rikai hírszerző szervek régóta tisztában voltak azzal — an­nál is inkább; mert semmiféle titkolózás nem folyt —, hogy Kubában vannak szovjet kiképzők, akik a modern fegyve­rekkel ismertetik meg a kubai katonákat. Maga Carter is többször elismerte, hogy ez a jelenlét „nem jelent fenyegetést” az Egyesült Államok biztonságára. Ez már csak azért is természetes, mert Kuba földjén mindmáig ott van a hírhedt ‘guantanamói amerikai támaszpont. Még groteszkebbé teszi a hirtelen támadt amerikai tiltakozást az a tény, hogy az egész világot egyértelműen szovjetellenes USA-bázisok hálózzák be — egyedül Japán területén száz­negyven van belőlük! Ilyen körülmények között a Pravda joggal teszi fel az egyetlen logikus kérdést: „kik szervezték és miért éppen most”, ezt az áldatlan és veszélyes kampányt? A válasz világos: azok, akik meg akarják torpedózni az enyhülést és annak kulcslépését, a SALT—II. amerikai rati­fikálását. A választások előtt álló Amerikában a fő ok bel­politikai természetű. Mind Carter, mind e kampány „atyja”, Church szenátor félreérthetetlenül szélsőjobboldali bírálói vi­torlájából akarja kifogni a szelet azzal, hogy — az egész enyhülést veszélyeztetve — „keménységet” mutat. HARMAT ENDRE Corvalán nyilatkozata Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára kedden Moszkvában interjút adott a Pravda munkatársá­nak. A chilei pártvezető kije­lentette, hogy a Pinochet- rezsim hat év alatt sem tud­ta megvalósítani úgynevezett konszolidációs tervét. Az or­szág lakosságának többsége szemben áll a juntával, s a terror ellenére nő az ellen­állás. Luis Corvalán nagyra érté­kelte a Béke-világtanács fel­hívására szeptember 4-én kezdődött szolidaritási hét je­lentőségét, amelynek keretén belül a Szakszervezeti Világ- szövetség kezdeményezésére e hónap 9—16. közt. számos or­szág kikötőiben bojkottálják a chilei kereskedelmi hajók ki- és berakodását. Rhodesia-konferencia Londonban a Rhodesia-konferencia színhelyéül szolgáló épület előtt tüntetés volt. A felvonulók az újgyarmatosí- tók és fajüldözők rhodesiai mesterkedései ellen tiltakoz­tak. (Képtávírónkon érkezett) PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Luiz Cavralt, a Bissau- Guineai Köztársaság állam­tanácsának elnökét hazája nemzeti ünnepe alkalmából. MOSZKVA Kedden Moszkvában a do­kumentumok elfogadásával véget ért a gyermekek békés, biztonságos jövőjéről tanács­kozó világkonferencia. Szá­mos üdvözlő távirat érkezett a tanácskozáshoz állam- és kormányfőktől, neves politi­kusoktól és közéleti személyi­ségektől. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt nevében Ká­dár János, a Központi Bizott­ság első titkára üdvözölte a világkonferenciát. RÓMA Az Olasz Kommunista Párt változatlan szolidaritásáról biztosítja Vietnamot az or­szág újjáépítésére tett erő­feszítéseiben. Elítéli Kína Vietnam ellen elkövetett ka­tonai támadását és reméli, hogy tárgyalásos úton sike­rül elkerülnie egy újabb fegyveres konfliktust — je­lentette ki Antonio Rubbi, az OKP KB külügyi osztályá­nak vezetője a milánói L’Uni- ta-fesztivál keretében meg­tartott nyilvános vitán. MAPUTO Egy rhodesiai katonai fel­derítő gép és öt helikopter hétfőn ismét megsértette a szomszédos Mozambiki Népi Köztársaság légiterét — kö­zölte kedden a mozambiki fegyveres erők szóvivője. A múlt vasárnapi támadás so­rán a rhodesiai rezsim gépei a Limpopo folyó völgyének mezőgazdasági létesítményeit bombázták. A múlt héten le­zajlott rhodesiai agressziónak 56 polgári lakos esett áldoza­tául, a honvédelmi erők pe­dig 50 ellenséges katonát tet­tek harcképtelenné. A harmincéves NDK 2. Hajók, gyárak és Udittők Hogy Rostock valóban az NDK kapuja a világra, ar­ról a következő napokban győződhettünk meg igazán. A Keleti-tengerrel a várost a Warnow folyó köti össze. Ha­jónk is innen indult, hogy bejárjuk a kikötőt. Vendég­látóink elmondták, hogy az NDK kereskedelmi . flottája több mint 200 hajóból áll. Szerepe nemcsak az ország külkereskedelmében nagy, de a KGST-tagállamok nemzet­közi gazdasági kapcsolatai­ban is. Hazánkból például kamionok viszik a különféle termékeket Rostockba, ahol azután hajóra rakják és úgy szállítják tovább a megren­delőkhöz az árut. Persze a világ más országainak hajói is megfordulnak Rostock ki­kötőjében. Teherszállító- és tankhajók, 10—15—20 ezer tonnásak, kisebbeket nem is nagyon láttunk. A kikötő mintegy húszezer négyzetmé­teres tranzitraktárában leg­alább 25 millió tonna áru ha­lad át évente. Amikor ott jártunk, a Warnow folyó ten­gerre szélesedő torkolatánál éppen indiai, kubai és szovjet hajókból rakodtak ki. Világhírű Rostock hajógyá­ra is. A városon kívül még négy helyen, Warnemündé- ben, Stralsundban, Wismar­ban és Wolgastban van üze­me. A megye ipari termelé­sének egyharmadát, export­jának pedig 60 százalékát ez a gyár adja. Az itt készített hajókat a Szovjetuniótól kezdve Franciaországon át egészen Svédországig minde­nütt szívesen vásárolják. Ugyancsak híres Rostock hal­feldolgozó kombinátja, amely­nek egy kihelyezett üzeme és saját halászflottája van. A kombinát évente mintegy 15 millió tonna halat dolgoz fel... Hajónk: időközben megér­kezett Warnemündébe, a ros- tockiak szerint a Keleti- tenger partjának legszebb üdülőhelyére. Azt, hogy itt van az NDK legnagyobb hajó­gyára, csak úgy mellékesen említik, inkább a szép város­káról mesélnek. A svéd ter­vek alapján készült Neptun Hotelről, a Schiller-házról, amely valójában étterem, kü­lönféle nemzeti — kubai, skandináv, szovjet, magyar — termekkel. Warnemündé- hez hazánkban talán legin­kább Balatonfüred hasonlít. Miközben ezt a hasonlóságot felfedeztük, Anke Lusse már az üdülőkről, idegenforga­lomról beszél: — A Keleti-tenger vendé­geinek száma általában meg­haladja a hárommilliót éven­te. Beutalóval másfélmillióan érkeznek ide, ebből félmillió­an a szakszervezeti üdülte­tést veszik igénybe. A Keleti­tenger partján az utóbbi években örvendetes együtt­működés alakult ki az üdül­tetés terén is a vállalatok és a szakszervezet között. Erre szükség is volt, hiszen az NDK 17 millió lakosa közül szinte mindenki a tengerpar­ton töltené a szabadságát. Itt a tengerparton júliusban— augusztusban —■ ekkor van a főszezon — még évek múl­tán sem leszünk képesek biz­tosítani annyi férőhelyet, ahányan jönnének. Nemcsak az NDK-ból — szerte a vi­lágból. Természetesen, az üdülők minden igényt kielé­gítenek. Itt van például a Hotel Neptun, a környék leg­szebb szállodája, ahol a férő­helyek egy részét szakszerve­zeti beutalással az NDK leg­jobb • dolgozóinak tartják fenn, mégpedig ingyen vagy igen jutányos áron. A be­utalók általában 12 naposak, és ahogy mondtam, ha több férőhely lenne, sokkal egy­szerűbb lenne a dolga a szak­szervezetnek és a vállalatok­nak. Persze, a megyék válla­latai a dolgozók hét végi pi­henésére legalább olyan nagy gondot fordítanák, mint a 12 napos üdültetésre. Másnap egy ilyen helyre látogattunk el — a krieni nö­vénytermesztő szövetkezetbe. Ulrich Papke, a szövetkezet elnöke a faluban várt ben­nünket, de már mentünk is tovább — az erdei üdülő­telepre, ahol egy barátságos, jókora faháztól néhány mé­terre — úszómedencére buk­kantunk. — Amit itt látnak, az er­dő, a faház és a medence, mindez a termelőszövetkezet kirándulóközpontja, hétvégi üdülőtelepe, de tartunk itt kisebb-nagyobb ünnepsége­ket, rendezvényeket is — mondta az elnök. — Ez a lé­tesítmény akkor lesz teljes, ha elkészül a szabadtéri szín­pad is. A tagság szabad ide­jében, társadalmi munkában alakította ki a telepet, és vállalkozószellemben — meg­győződésem — ezután sem lesz hiány. A falu 1500 lakó­ja közül 500 dolgozik szövet­kezetünkben. Kriennek van iskolája, bölcsődéje, óvodája, több bevásárlóközpontja és egy 450 fős szakközépiskolá­ja is. Kevesen mennek el tő­lük, s ha el is mennek, leg­többen visszajönnek. Munka- lehetőség van, nemcsak ná­lunk, hanem a falu állat- tenyésztő szövetkezetében is. Szövetkezetünk 4860 hektá­ros területen gazdálkodik. Ennek 44 százalékán gabonát, 16 százalékán burgonyát, 8 százalékán cukorrépát és a fennmaradó 16 százalékán ta­karmánynövényeket termesz­tünk. 1953-ban, amikor meg­1979. szeptember 1 Elhunyt Anostinho Neto Moszkvában és Luandá­ban kedden hivatalosan be­jelentették, hogy a szovjet fővárosban elhunyt Agostin- ho Neto angolai államfő. A luandai rádió a hírt rövid közleményben jelentette be. A bejelentést kétperces gyászszünet követte. Moszk­vában a TASZSZ hírügynök­ség adott ki hivatalos közle­ményt az alábbi szöveggel: „Az SZKP Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksé­ge és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa mély fájdalommal jelenti, hogy 57 éves korá­ban, súlyos betegség után el­hunyt Agostinho Neto elv­társ, a nemzetközi forradal­mi mozgalom egyik kiemel­kedő személyisége, a kiváló afrikai közéleti és politikai személyiség, a Szovjetunió nagy barátja, az MPLA-Mun- kapárt KB elnöke, az Ango­lai Népi Köztársaság elnö­ke.” Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin táviratban fejezte ki részvétét Agos­tinho Tető családjának. ‘ í ' fe- ' Etiópia ünnepe Most van fél évtizede annak, hogy Etiópia népe a saját kezébe vehette sorsa intézését. Akkor mindenki tudta, hogy az új, forradalmi rendszer útja tele lesz számtalan termé­szetes és mesterséges akadállyal — de azt is, hogy ezen az úton minden nehézség ellenére végig kell menni. Ez ugyanis az egyetlen lehetőség arra, hogy az ország leküzdje több év­százados elmaradását és „megérkezzék” a huszadik századba. Hailé Szelasszié császár személyére, udvartartására, ido­mított oroszlánjaira és hatalma jellegére nemcsak az idő­sebbek, hanem még a mai fiatalok is emlékezhetnek. Az or­szág még. csak feudálisnak sem volt nevezhető egyértel­műen, hiszen a latifundiumok — a nagybirtokok — rezze- netlen rendszerét át-átszőtték a rabszolgatartó társadalom jellegzetes jegyei. A császári család, az egyház és az arisz­tokrácia valószínűtlen kiterjedésű birtokain nemcsak jobbá­gyok robotoltak, gyakran az éhhalállal küzdve, hanem rab­szolgák is. Az új rend születése után a belső és a külső ellenforradal­mi erők mindent megtettek a restaurációért. Céljaik elérésé­re nemcsak az eritreai szeparatizmust használták fel, hanem a szomszédos Szomália reguláris csapatait is. A Szovjetunió, a szocialista országok erkölcsi-politikai, anyagi támogatása azonban lehetővé tette, hogy az etióp nép minden nehéz­ség ellenére sikerrel haladjon végig az első öt szabad esz­tendő rögös útján. A szocialista Etiópia nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Mengiszt^ Hailé Mariam alezredes állam- és kormányfőt. ™ Warnemünde világítótornya alakultunk, voltak, akik nem nagy jövőt jósoltak nekünk, de ma már szövetkezetünket a legjobbak között tartják számon a megyében. Az it­teni emberekkel nem nehéz együtt dolgozni, csaknem 30 éve élek Krienben, volt időm erről meggyőződni... Nehezen váltunk el a krie- niektől. A falu, a környező határ, akárcsak az üdülő­telep, egyszerű, s mégis im­pozáns, a helybéliek kedve­sek, vidámak és vendégsze- retőek voltak. De a hét nap elmúlt. Búcsúztunk Krientől Rostocktól, Warnemündétől az országtól, amelynek 1” millió polgára ezekben e nyári napokban az NDK megalakulása 30. évforduló­jának ünneplésére készült. KOCSI MARGIT A hatalmas kikötő egy része

Next

/
Oldalképek
Tartalom