Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-04 / 206. szám
979. szeptember 4. Tudósítóink írják A felnőttoktatásról NÉPÚJSÁG 3 Dombóvár, vasipari szövetkezet Előregyártott felvonulási épületek (Folytatás az 1. oldalról) a nyolc általánossal nem rendelkezők bevonása. írásos felhívás, egyéni elbeszélgetés, a párt- és a szakszervezet széles körű agitációja, mind eredménytelen maradt. Pedig a dolgozók több mint 25 százaléka nem rendelkezik nyolc általános iskolai végzettséggel. Biztosítana a gyár kihelyezett osztályt, teljesen ingyenes könyv- és tanszerellátást, fizetett munkaidőkedvezményt, stb. A válasz: „Miért törjem magam, ugyanannyit keresek, mintha nyolc általános végzettségem lenne? A munkámat elvégzem, a létszámra szükség van." A középiskolába szervezésnél sem jobb a helyzet. Az MSV Fonógyárban 300 milliós beruházás van megvalósulóban. Az üzemeléséhez — a vezetői és munkáskollektíván kívül — jól képzett technikusokra is szükség lenne. A beiskolázási toborzás során — a maximális kedvezmények kilátásba helyezése mellett — 4-en jelentkeztek továbbtanulásra, de a beiratkozáskor egy dolgozó vállalta a 2 éves textilvegyész kiegészítő tanfolyamot. Fő indokok: 3 műszakot nem vállalnak, nagy a strapa, kilépnek, mert más helyen többet fizetnek, stb. Sajnos nem rózsásabb a helyzet az egyéb iskolák és tanfolyamok szervezése terén sem. A gyár vezetői ennek ellenére tovább folytatják erőfeszítéseiket, s bíznak abban, hogy ez a passzív állapot csak átmeneti jelenség, s a következő oktatási évben több lesz az újonnan jelentkezők száma. Schäffler Ádám SORKATONÁK AZ ISKOLAPADBAN A dombóvári műszaki alakulat sorkatonái nehéz fizikai munkavégzés és katonai kiképzés mellett jelentkeznek továbbtanulásra. Simon Sándor parancsnok több éve figyelemmel kíséri és szorgalmazza az általános iskolai végzettséggel nem rendelkezők beiskolázását. — Nem kötelezünk senkit a tanulásra, agitációs és propagandamunkánk így is eredményes. Ritka kivételtől eltekintve felismerik katonáink az önművelés, továbbtanulás egyéni és társadalmi szükségességét. Az új tanévben 19- en folytatják valamilyen oknál fogva abbamaradt tanulmányaikat az általános iskola különböző osztályaiban. Az oktatást a dombóvári Gárdonyi Géza Általános Iskola nevelőtestülete végzi. Mi adjuk katonáinknak a tanuláshoz szükséges tankönyveket. Érettségizett sorkatonák vállalták tanulótársaik rendszeres korrepetálását. A vizsgákra való felkészüléshez igyekszünk elegendő szabad időt, szabadságot biztosítani. Volt, aki a nálunk -töltött két év alatt elvégezte az általános iskola felső négy osztályát és leszerelés után jött vissza utolsó vizsgájára. — Az említett intézmény évek óta végzi katonáink oktatását. Az együttműködésből mi is igyekszünk részt vállalni. Több ezer óra társadalmi munkát végeztünk az iskolában folyó építkezéseknél, KISZ-szervezetünk pedig együttműködési szerződésben vállalt részt az iskola úttörő- csapata előtt álló feladatok megvalósításából. Bérdi Ágnes Falusi öregek Bevittek a kórházba egy nyolcvankét éves férfit. A mentők, az ápolók, az orvosok így szólították: papa. Mezőt járó bakancs volt rajta, fakult, kék kötény a derekára kötve, karja, arca sok napot szítt magába a türelmetlenül várt nyarak során. Az ilyeneket így hívják: papa. „Papa, miért csinálta?” — kérdezte az orvos. „Nem volt más. aki? ...” — Fejét csóválta. Az öreg meg se szólalt. Akkor kezdett üvölteni, amikor megpróbálták helyrerángatni a vállát. Azt mondta, hogy inkább öljék meg, így úgysem érdemes élni. „Nincs olyan nagy baj” — mondta az orvos, és elérzéstelenítették a vállát, amennyire lehetett. Derékig gipszbe rakták, bent akarták tartani a kórházban, de az öreg hazament. Az orvos sokáig forgatta a kezében a kis kartonlapot, amelyre az volt írva, hogy X. Y. nyugdíjas, be akart fogni, s ahogy vezette ki a tehenet az istállóból, az valamitől megijedt és elrántotta, majd tíz méteren keresztül maga után húzta. Mért fog be egy nyolcvankét éves ember? Hová akart indulni? Mért nem ült a kispadra, az öregasszonyok mellé, hogy legalább egy kicsit emlékeztessenek megváltozott, saját házuk régi homlokzatára? Mért kell nekik ma is kaszálni, kapálni, befogni, gyűjteni, rohanni zöldért, kiásni elültetni, átrakni, meszelni.... S ha este mégis oda ülnek a padra (ha van), fejüket csóválni, amikor arra veri fel a porfelhőt a kombájn? Valami kimeríthetetlen múlt csorog a ráncokból. Valami, Ngmit beléjük gyötört a sorsuk: cselédség, szolgaság, zsellér- ség, napszámosság, SAS-behívók, őrmesterek Jutásról, Do- berdo, elpusztult kisgyerekek, föld — a másé —, majd újra háború, s újra föld, most már az övék, aztán padlássöprés, meghasonlás, hihetetlenség, és végül a bizonyosság, hogy így jó, most jó.. . de már öregek. öregek. Elfogadják? A korukat, s azt, ami ehhez adható? Mit szólnak az intézményes gondoskodáshoz? A szociális otthonokhoz, az öregek napközi otthonaihoz? És mi fölött uralkodtak a gyűrött vonások, amikor a szövetkezeti tagok nyugdíjaztatásáról hallottak? A gyerekük, az unokájuk olvasta fel, vagy a rádióban, a televízióban hallották. Vagy a jogászhoz mentek el begombolt ingnyakkal... Megkérdezték: hogy is van ez? Nyolcvantól már a hatvan évesek is kaphatnak nyugdíjat? Az arcokon a rendeleteknek kijáró tisztelet. Igen, papa. A gondoskodásnak rengeteg formája: karok, amelyek ölelnek, szoríthatnak is, gyengédek is lehetnek. Róluk sokat beszélnek. Kevés falu van, ahol ne lehetne „napirenden” az öregek helyzete. Azoké, akik jogosultak — az emberek között válogató jogszabályok szerint — nyugdíjra, járadékra, kisebb-nagyobb segélyre. S azoké is, akik nem jogosultak ilyenfajta gondoskodásra. Hányán vannak, akik későn léptek be a szövetkezetbe, s kérni sem tudnak, hiszen a válasz az irodák hosszú visszhangjával ismételve: nem jár, nincs meg az éve. Hány asz- szony van, (özvegyek is), akik csak mint családtagok dolgoztak, nem pedig jogilag rendezett tagsági viszony szerint? Hányán vannak? Egyáltalán jelentenek-e valamit a számok? S elég-e, hogy beszélünk róluk, s szívesen ültetjük őket megváltozott homlokú házuk elé, a kispadra? .. .Az orvos a kartonlappal játszott. Miért csinálta? — kérdezte magában, s látta az ablakon át, hogy az öreg lobogó kötényét üldözve siet az állomásra. Derékig gipszben. RÁNKl PÉTER Nem kell már felvonulási épületek építésével tölteni az időt egy-egy beruházás beindításakor — mondják a dombóvári Dombcalor Szövetkezetben, ahol tavaly kezdték meg a kísérleti gyártását az összeszerelhető szociális- és irodakonténereknek. A Bánya terv fejlesztési intézetének munkatársai készítették a terveket, többféle típusban. Az épület tartóelemei fémből, a falak olcsó durinit — cement, faforgács és kötőanyag — lemezből készülnek. Az alapépület: területe 15 négyzet- méter, de ezt a tartóelemek helyzetének változtatásával növelni lehet. Előnye ennek a konténernek, hogy könnyen szállítható, szétszedhető, irodát, öltözőt, mosdót vagy akár egész üzemcsarnokot is lehet belőle kialakítani. A sorozatgyártásra a technológiát az üzemben dolgozták ki. A műhely- csarnok daruját és a gyártósort Fadler István tmk- vezető tervezte és a karbantartók brigádja készítette el. Ezzel a munkával jókora összeget megspóroltak a dombóváriak. Ha ezt kiadják más vállalatnak, akkor a tervezői költség is több lett volna, mint így, saját kivitelezésben az egész gyártósor. A sorozatgyártást idén kezdték, a legnagyobb megrendelőjük a Budapesti Hőerőmű Vállalat, eddig már 170 darab konténerházat vettek át. A második félévben is 170 darabra van megrendelésük, ezen felül készítenek egyemeletes üzemcsarnokot is. A dombóvári előregyártott felvonulási épületek árai alacsonyak. A Techno- coopon — a gépipari szövetkezetek közös vállalatán — keresztül értékesítik a konténerházakat. Dombóváron készítik csomagolják és a közös vállalat alvállalkozói szerelik össze a megrendelő kívánsága szerint. hj Fotó: Gottvald Károly A műhelycsarnokban az egyik épület tetőelemének szigetelését végzik A külső falakat festékkel vonják be-----------------------:-----------------------------------------------------------------------M íg jó az idő, a falak készítését szabadtéren végzik A háttérben a kész konténer Pályázat a mezőgazdasági melléktermékek hasznosítására A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa pályázatot hirdetett a mezőgazda- sági melléktermékek gazdaságos felhasználására a nagyüzemekben. Olyan munkák benyújtását várják, amelyek a gazdaságokban nagy mennyiségben rendelkezésre álló mezőgazdasági vagy élelmi- szeripari melléktermékek ésszerű felhasználására tesznek javaslatot. Egyebek között a szalma, a kukoricaszár és a kertészeti hulladékok jelentenének jó kiegészítést a takarmányozásnál, ahol a kívántnál nagyobb arányban használják fel az abrakot és más értékes takarmányféléket, holott ezeket, legalább is részben, helyettesíteni lehetne — mint ahogyan azt már több üzemben teszik — melléktermékekkel. A pályamű értékét növeli, ha a módszer a gyakorlatban már „vizsgázott”. A pályázat nyílt. Benyújthatnak eddig más pályázaton részt nem vett és nem publikált dolgozatokat. A jeligés pályázatokat a TOT ágazati koordinációs főosztályára kell beküldeni (Budapest V., Akadémia utca 1—3.) 1979. december 31-ig. A pályamunkákat neves szakemberekből álló zsűri bírálja el. Javaslatuk alapján egy 10 000 forintos, két 7000 forintos és három 5000 forintos díjat osztanak ki. Az eredményt 1980 áprilisában teszik közzé, ekkor lesz a díjkiosztás is.
