Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-28 / 227. szám

^NÉPÚJSÁG

1979. szeptember 28.

■ itől család a család? Sokféle választ fogalmazhatnánk a kérdésbe, s talán — aszerint, hogy kinek milyen a családi élete — meglehetősen élté* rőek lőhetnének a válaszok. De fogalmazzunk inkább kérdések formájában:

Attól család-e a család, hogy egy födél alatt él a házaspár egy-két vagy több gyermekével?

Formailag valóban család, de ez még kevés.

Attól család-e a család, hogy közös kasszán vannak, hogy a szülők elsején közösen tervezik el, hogyan gazdálkodnak egész hónapban a fizetésükből?

Ez is hozzátartozik a családi mikroközösség ismérveihez, de még ez sem elegendő.

Attól család-e a család, hogy megosztanak örömöt- gondot, hogy törődnek egymással, hogy szeretet diktálja a cselekedeteiket?

Valahol itt. ezzel kezdődik a család.

Miért ez a hosszú eszme- futtatás? Talán azért, hogy nemcsak a cikkírónak, de az olvasónak is módja legyen közben azon gondolkodni, mit tart a család fogalma, s kissé a saját családi élete felől. Az egyik külföldi lapban figyelemre méltó cikk jelent meg a család fogalmának átalakulásáról, s abban két szélsőséget elemeztek. Az egyik az olasz családtípus volt. a másik a svéd. Az előbbinél igen szoros a családi kötelék mind a mai napig. A családok, ha egymást tépik-mar_ ják is, összetartanak, s védelmezik egymást másoktól. A kötöttségek nem ritkán — főleg délen — tragikus következményekkel is járnak. Ezzel szemben ott áll a svéd „családmodell”, a lehető leglazább kötelék, nemcsak, mert könnyen felbontható, hanem, mert benne élve is ki-ki olyannyira a maga életét éli. hogy a legtermészetesebb dolog például egyedül

A család lényege

nyaralni, a házastárs tudtával cserélgetni a szexuális partnereket; s a gyerekek, amint saját lábukra állnak, nem éreznek kötelezettséget a szülővel szemben, s a szülők jó része is úgy véli, még csak a puszta érdeklődésig sem kell beleszólnia a felnőtt gyermeke életébe.

Hol lehet az - a bizonyos arany középút? Vagy pontosabban fogalmazva, mi lehet a társadalomnak a mikroközössége a szocialista társadalomban, amely része az egésznek, amelyben jó élni?

Változott-e a magyar család az utóbbi évtizedekben? Sokat változott. Megszűnt a nők teljes függősége az őket „eltartó” férfiaktól, a gyerekeket is mind hamarabb neveli nagyobb közösség, s erkölcsi-anyagi értelemben is hamar állnak a saját lábukra még ha ehhez a szülői támogatás jócskán szükséges is.

De most csak két kérdésről, vagy inkább egy kérdés két oldaláról: milyen szerepe van a mai magyar családban az anyagi összefüggéseknek, s milyen súlyt kapnak az emberi kapcsolatok?

Kezdjük az előbbivel. Túl azon, hogy (mint szerte a világon) általában takarékosabban kell élnünk, mint tettük az elmúlt években, vajon milyen szerepük marad a családban az anyagiaknak? Az egyik legfontosabb társadalmi jelzés, hogy a szülők jelentős része lényegesen többet költ a gyermekére, mint saját magára. A gyereknek ismét új holmi kell? Igaz, kellene nekem is. de hát neki fontosabb, nekem jó lesz a tavalyi is. A gyerek utazni szeretne? Inkább mi szülők, lemondunk az idei nyaralásról, s menjen a gyerek az osztálytársaival külföldre. Persze, hogy a szülő ezt nem érzi lemondásnak, inkább örül a gyermeke örömének. De okosan teszi-e?

A fiatalok, amikor saját családot alapítanak, s megpróbálnak a saját — rendszerint nem túl magas, hiszen kezdő — fizetésükből megélni, rájönnek, hogv az bizonv nem egyszerű dolog.

A fiatal házasságok jó része azért bomlik fel. mert egyszerűen képtelenek vállalni a meg nem szokott terheket.

Egyszer tréfásan mondta egyik kollégám: Én már nem

nevelem, csak finanszírozom a gyerekeimet! És itt fordulhatunk a kérdésünk másik, fontos oldalához: milyen szerepe van a családi életben az emberiességnek, a humánumnak, az összetartozásnak, az egymást okosan segítésnek, az emberi tartás formálásának? Az a család, amely ezekre a kérdésekre pozitív választ tud adni a gyakorlatban, jól felelt.

Hol kezdődik, vagy inkább mikor kezdődik? Ott és akkor, amikor két ember ösz- szeházasodik. Akkor vállaljanak gyermeket, amikor — ha nem is gondok nélkül, de — úgy érzik, hogy örömmel fogadni tudják a kicsit. A gyermeknek ne rabszolgája, hanem idősebb, tapasztaltabb társa legyen a szülő. Ne csak az örömökből legyen része a gyermeknek, s mindenekelőtt ne csak az okozzon számára örömet, amikor valamit kap. A gyermeket már egészen kicsi korban be kell vonni a család életébe. Tudjon arról, mit és miért dolgozik anyu és apu.

Ha a férj-feleség harmonikusan él együtt, a család légköre jó lesz a gyermek számára is. De mitől lesz egy házastársi kapcsolat harmonikus? Szeretet, feltétlen bizalom, egymás megbecsülése, jó értelmű formálása, a másik ember embervoltának tiszteletben tartása. A hűséget sokan csak a szexuális hűség fogalmára szűkítik, pedig az előbb soroltak is mind a hűség fogalmához tartoznak.

Hogy egy család boldog család-e, az nem okvetlen az anyagiak méretén múlik.

.. i

... ontos, hogy a felnőttek

I

jfii keresetéből tisztessége- 5en megéljenek, de Irt.iiüi1 mégsem ezen múlik, hanem sokkal inkább azon, hogy okosan akarjanak tenni egymásért, szeretettel törődjenek a másikkal, az apa tartsa fontosnak megkérdezni a fiát az élet nagy és legkisebb kérdéseiről és ugyanígy a fiú várja ezt az apától, de vegye észre, ha az apa fáradt, vagy ha az anyának a szokottnál több segítségre van szüksége. És anya törődése se csupán abban merüljön ki, hogy legyen tiszta ruha — legalább ilyen fontos, hogy legyen tiszta gondolat, egymás iránti bizalom, őszinte, becsületes szeretet.

SÁRDI MÁRIA

SPAGETTI

CARBONARI MÓDRA

Hozzávalók: fél kg

spagetti, só, bors, szerecsendió, 10 dkg füstölt sonka, fél csomag petrezselyem, 6 tojás, 2 evőkanál tejszín, 10 dkg reszelt sajt.

A spagettit 10—20 percig főzzük sós vízben. A sonkát 2 cm széles csíkokra vágjuk és egy serpenyőben 2 percig átsütjük.

A tojásokat, tejszínt, sót, borsot, szerecsendiót és a petrezselymet egy tálban összekeverjük. Majd ezt a tojásos masz- szát a sonkához öntjük és kicsit besűrítjük. A spagettit leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük. A tojásos masszát a spagettival összekeverjük. Tálaláskor reszelt sajtot adunk hozzá, illetve tetejét megszórjuk a sajt- reszelékkel.

FANCIA BABTÄL

Hozzávalók 4 személy részére: 1 kg fehér bab,

1 babérlevél, petrezselyem, kakukkfű, 3 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 db sárgarépa, 2 pár sütni való kolbász, fél kg sertéssült (lapocka), 2 evőkanál zsiradék (sertés-, vagy libazsír), 25—30 dkg paradicsom, zsemlemorzsa.

A balbot főzés előtti napon hideg vízben beáztatjuk. Majd babérlevéllel, petrezselyemmel és kakukkfűvel ízesítve megfőzzük. A hagymát, fokhagymát és sárgarépát megtisztítjuk és feldaraboljuk, a kolbászt karikákra vágjuk és a sertéshúst 3 cm-es kockákra vágjuk. A zsiradékot felforrósítjuk, a kolbászt és a húst 3 percig átsütjük benne. Majd hozzáadjuk a vöröshagymát, fokhagymát és arany barnára sütjük. Ezután hozzátesszük a sárgarépát és a paradicsomot, s az egészet együtt körülbelül 1 óra hosszat főzzük. Majd a babot leve nélkül hozzákeverjük és tűzálló edénybe tesz- szük, úgy, hogy légiéiül 1 réteg bab hegyen, amit leszórunk zsemlemorzsával. Sütőben 220 fokon körülbelül 40 percig sütjük. Fehér bort fogyaszthatunk hozzá!

KAPOSZTAROLAD

1 fej vöröskáposztát megfőzünk sós vízben (körülbelül 15 percig főzzük). Majd leveleire szétszedjük. 2 fej vöröshagymát megtisztítunk, kockára vágjuk és 5 dkg füstölt szalonnán megpirítjuk. A hagymát, 1 csomag petrezselymet, 1 tojást, 2 púpozott evőkanál zsemlemorzsát összekeverünk 40 dkg vegyes darált hússal, majd sózzuk és borsozzuk. A húsmasszát dupla káposztalevelekbe tesszük, ösz- szegöngyöljük és cérnával összekötjük. 2 evőkanálnyi vajban, vagy margarinban mindkét oldalát átsütjük. Leöntjük 2,5 dl vörös borral, 1 evőkanál borsot (szemes borsot), fél kávéskanál köménymagot teszünk hozzá. Majd sütőbe tesz- szük és 50—60 percig átsütjük.

Leeds-ben, Angliában készültek ezek a nagyon szép gyermekkocsik, melyeket a mostani BNV-n láthatott a nagyközönség. A rendkívül elegáns és szép „járművek” bizonyára megnyerik a hazai gyártók tetszését is.

PECSENYESÜTŐ ZOMANCTAL

A Lampart ZIM bonyhádi gyáregysége a legnagyobb hazai zománcedény-készítő gyár. Több mint fél évszázad gyártási tapasztalata áll a kollektíva mögött — és ez a múlt arra kötelez, hogy a fogyasztót mind jobb minőségű edénnyel, jó választékban lássák el.

Az őszi BNV-re újdonsággal mentek a zománcgyáriak. Mint Szekercés Rudolf főmérnök elmondta, ezúttal az volt a céljuk, hogy olyan edényt adjanak a fogyasztóknak, amely könnyen tisztítható, praktikusan elhelyezhető a sütőben, benne az étel tálalható, ugyanakkor tartós — és még a hűtőgépben is jól megfér. Ez a tál követi az évszázados edénygyártó, -használó hagyományt: az edény ovális alakú, fedővel van ellátva, és pecsenyék sütésére alkalmas. Például könnyűszerrel el lehet benne helyezni egy egész kacsát, és azt fedő alatt sütve, saját levében, minden ízt megőriz, a fűszerszámok illata is beivódik a hús közé. Ez az edény alkalmas töltött paprika, káposzta főzésére és tálalásra. A színes edény a vásár idején nagy érdeklődést keltett, hiszen az ipar ilyen formát még nemigen alkalmazott zománcedényeknél. A régi, cserépből készült hasonlók minden jó tulajdonságát magában foglalja ez az új edény, amelynek több változatát képesek gyártani, tehát kisebb-nagyobb méretben, s színben — amint a kereskedelem ezt rendeli.

A Simontornyai Bőrgyár anilines lábbeli-felsőbőre M vásárdíjat kapott. Ez az új termék alkalmas mindenféle bőrruházati termék, elsősorban azonban cipőfelsőbőr készítésére. A bőr egyenletes, tartós színezése, a vastagsága és a festéktartóssága miatt érdemesült a magas ipari kitüntetésre.

A szauna „világnézet”

Divat lett a szauna. Sokszor megcsúfolása példájának. Tiltakoznak is a finnek, ha bordéllyá vagy kocsmává züllesztik üzletre, szórakozásra éhes európaiak. Még a fürdő- nadrágos szauna sem igazi. Tisztaság és átizzadt ruha ellentmond egymásnak. Ismerték a szaunát már a hunok is, sátraikban köveket melegítettek, párát keltettek, de ez még csak a gőzfürdő őse. A szauna északon, dánoknál, svédeknél, észteknél, letteknél, litvánoknál, lengyeleknél, oroszoknál valóban okos, tisztálkodásra való alkalmatosság, fürdő. S napjainkban Tatától a budapesti Olympia Szállóig sem egyéb, bár lényegesen különbözik a verejtékillatú gőzfürdőktől.

A szauna: szertartás, világnézet. A ki- kapcsolódás, megpihenés, feloldódás, a bizalom próbája. Mint a borpince nálunk, úgy tartozik a szauna a finn családhoz, vidéken, városon. Üzemek, bérházak, családi házak is megépitik a maguk szaunáját, de az igazi szauna tavak partján épül. Elengedhetetlen az a csend, mely ezt a hatvanezernyi tavat körülveszi Suomiban, s a zöld erdő, mely átöleli, s a végtelenjével beborító kék ég. Elengedhetetlen a házigazda készülődése, hogy begyűjtse, egybekösse a leveles, zsenge nyírfavesszőket (szentivánéj előtti a legalkalmasabb), hogy végeiket baltával megpuhítsa, nehogy megsértse a testet. A házigazda takarítja ki a szaunát, fűt be az előtérbe, ahol a szaunázás előtti és utáni tisztálkodás, a mosdás folyik, ő készíti be a langyos vízzel telt vödröket, a nyírfa „virgácsokat”, fűti be a gránitkövekkel (ez nem hasad!) borított kályhát vagy éppen a köveket melegíti a hagyományos füstös szaunában. Már a szauna építésénél ő választja a megfelelő fát, padnak a vízelnyelő nyárfákat, egyebü- vé vörös fenyőt, tüzelőnek jó illatú nyírfát. Mert ez se mindegy. A szaunához hozzátartozik az izzó köveken megforgatott leveles nyírfavirgácsok tavaszi réteket idéző, s az arcunk elé tartott virgácsok hűvösén átáramló felüdítő illat.

Nos: lemosdottunk, s belépünk a nyolcvanfokos szaunába. Már az előtérben meleg van, a különbséget alig érezzük. Tíz perc után bőrünk felenged, pórusain elhagy a verejték, vizet löttyintünk a forró kövekre, felszáll a gőz, nő a meleg száz- százhúsz fokig, de száraz a levegő, úgy lélegezhetünk, mint a szabadban. Megpacs- koljuk egymást, s magunkat a nyírfa vesszőkkel, aztán ki a tóba. Parázs testünk nem érzi a hideget, néhány tempó, s visz- sza a hőbe, ahányszor jólesik. Ez a szabály: a szaunában csak azt tegyük, ami jólesik, csak arról beszéljünk, amiről jólesik, csak arra gondoljunk, ami nem okoz gondot. A szauna a „lazításé”, a kikapcsolódásé, a pihenésé, a bizalomé. Mert kell-e több bizalom annál, minthogy államfő, üzletember, családfő a szaunában fogadja bizalma je- T léül vendégét, hogy fiú és leány testvérek együtt szaunáznak, távoli vidéken, s a múltban akár az egész család.

A szó szoros értelmében: itt lemeztelenítve jelenik meg az ember, testileg, ben- sőleg. Ide nem lehet előítéletekkel jönni.

Itt a bizalom és felszabadultság, jó értelemben vett fegyelem és humanitás határozza meg az együttlétet. Két-három, hideg vízben való megbuggyanás után ismét a házigazda tiszte, hogy megcsutakolja vendégeit, kidörzsölje belőlük a megmaradt verejtéket. S úgy, meztelenül, kiülve a szauna tornácára, az enyhe szél szárítja fel rólunk a párát. Amikor megmerültün’k a tó vizében, zöld fenyők és nyírfaerdők gyűrűjében, felettünk az égbolt végtelenjével, előttünk a víz tükrével, a csendben, mintha a nagy természet fogadott volna be. S most, a szél úgy jár át, hogy se embert nem érezünk a közelünkben, sem tetőt felettünk, csak fújja ki belőlünk a napok nehezét, s csodálatosan megtisztulva szárítjuk fel végül goromba lenvásznakkal a megbújó vízcseppeket. Aki vacog, rosszul szaunázott. Aki testileg, szellemileg megújulva kelt fel a tornác padjáról, nem felejti, hogy csak így szauna a szauna. A szaunát nem mocskolhatja be sem hiúság, sem önzés, sem gyávaság, semmilyen előítélet, a szauna az emberség, a barátság, testi-lelki tisztaság együttes és kölcsönös záloga.

KOCZOGH ÁKOS

A BNV-n láttuk