Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-28 / 227. szám
1979. szeptember 28. \ ^ÉPÜJSÁG 5 A feljegyzések szerint Schulze német orvos figyelte meg a pokolkő (ezüstnitrát) oldatba kevert krétapor megfeketedését a fény hatására. Mindez történt 1727-ben. Sok kísérletezés után Nicephore Niepce, Daguerre-rel társulva az 1830-as években kidolgozta a fotografálás használhatóvmódszerét. Azóta hatalmas fejlődésen mént át a fotózás. Ma mindennapjaink nélkülözhetetlen társa. Hogy állunk a fotózással ? Dédszüleimről nem készült egyetlen fénykép sem. Nagy- szüleim esküvői képe harminc évvel a nevezetes nap után készült, egy vándorfényképész jóvoltából. A jeles mester két igazolványképből varázsolt eredetinek éppen nem mondható „színes” esküvői felvételt... Ma már korántsem ilyen ritkaság a családi élet fontosabb epizódjait megörökítő fotó. Megnőtt az igényünk az ilyesféle családi dokumentumokra, és lehetőségeink is széles körűek. Aki akar, felkeresheti a fényképészszalonokat, és ma már bárki vásárolhat kedve —. igénye — pénztárcája szerint fényképezőgépet is. Vajon úgy vesszük a fényképezőgépet is, mint mondjuk a cipőt, ruhát, vagy bármi mást...? Martos Gyula, a szekszárdi OFOTÉRT helyettes vezetője mondja: — Amikor az ember ruhát vagy cipőt vásárol, általában tudja, hogy milyen fazont, színt óhajt. Hozzánk a legritkább esetben' jönnek úgy fényképezőgépet venni, hogy megmondják a kívánt gép típusát. Vevőink többsége csupán egy dologban biztos: abbain, hogy hány forintot szándékozik fényké- • pezőgépre költeni. A többit — tőlünk várja. Megkérdezzük, hogy kinek, milyen célra kell a gép. Nem kíváncsiskodásból, hanem azért, hogy megfelelő típust ajánlhassunk. Mondanunk sem kell, hogy másmilyen képességű gép kell a fotózni tanuló kisdiáknak, más a felnőttnek, aki külföldön akar diázni, és megint más annak, aki például a tv-képernyő, monoszkópjait akarja lefotózni... Nálunk nem boldogulhatnak az eladók alapos • ismeretek nélkül, hiszen ha nem magyarázzuk el, mi mire szolgál egy gépen, el sem viszik. Az alaposságra szükségünk van üzleti okokból is, ha elégedettek azzal, amit ajánlunk, akkor hozzánk jönnek majd filmet venni, és a filmeket kidolgoztatni is. Persze, van amikor minden erőfeszítésünk ellenére sem elégedettek velünk — mosolyodik el az üzletvezető-helyettes. — Egy vásárlónk számos gép kipróbálása és komoly töprengés után választotta ki azt, amit meg is vett. Néhány nap után feldúltan jött be az üzletünkbe, hogy két filmet is elfényképezett vele, de próba ide, próba oda — a gép rossz! Nagyon csodálkoztunk, egészen addig, amíg ki nem derült, miből állapította ezt meg vásárlónk. Kihúzta a filmet a gépből, és nem volt rajta semmi.. . — Kapható az üzletben értékes, drága gép is. Vajon akad-e olyan vevő, aki „státusszimbólumnak” szánja a fényképezőgépet? — Tíz év alatt egyszer fordult elő, hogy azzal jöttek hozzánk, hogy a legdrágább gépet kérik. Inkább az a divat, hogy a régebbi, még tökéletesen működő gépet átadják bizományi értékesítésre, és vesznek helyette egy újabb, divatosabb márkát. Ami nem biztos, hogy jobb... Pár évvel ezelőtt elterjedt másik divat volt áttérni a filmfelvevőre, manapság pehdig a papírkép hegemóniáját ostromolja a színes dia — meséli Martos Gyula. Bár a szekszárdi üzletnél vannak nagyobb szaküzletek is, azért az itteni polcokon is ott sorakozik vagy húsz fajta gép, a legkülönbözőbb igényű és tudású fotósokra várva. Nem véletlenül említettük a tudást: bár vásárolhatunk automata gépeket is, olyan masina nincs, amihez ne kellenének Szakismeretek. A lényeg: a mai családokban a hatévesektől kezdve bárki készíthet fotókat. Otthon és az utcán, családi eseményen és kiránduláson, a gyerekekről vagy akár műemlékekről... — kz — Halálos fényképezkedés Sajnos több fotóriportert munkája közben ért a halál. Elsősorban harci események tudósítóit. De van olyan is, hogy a modell halála a fotózás közben vagy következtében áll be. A napokban hallottam a szomorú hírt, hogy Tapio Rutavaara, az 1948-as londoni olimpia gerelyvetőbajnoka 64 éves korában, tragikus baleset következtében elhunyt. A neves sportemberről fény- képfelvételeket akartak készíteni a finn olimpiai bajnokokat bemutató könyv számára. Rautavaara felvétel közben elesett és olyan szerencsétlenül ütötte be a fejét a betonpadlóba, hogy meghalt. n IUEZOPOIUT A jó, szép, izgalmas fotográfia elkészítésének fontos alap- feltétele a helyes nézőpont kiválasztása Babér Hogy ne mindenki az én kontómra viduljon, legyen szabad felhívnom a kárörvendezésre mindig készen álló közfigyelmet Karinthy Frigyesnek arra az írására,’melyben találkozását írja le ama fiatalemberrel, aki tulajdonképpen ő volt valaha, s aki számonkérésének szigorúságával igen-igen szorult helyzetbe hozta a szerzőt, mert elhatározni, megfogadni a dolgokat, sokkal könnyebb, mint eljutni azok megvalósításáig. A nem egészen fiatalok szent eskütevései, elhatározásai se minden esetben úgy jönnek be, mint a parancsolat, ennek folytán sokszor bukunk meg és jaj, de keserves zsebrevágni a kudarcainkat! Kivált akkor tömény a nekünk kijáró üröm, ha kudarcunkat fülig szaladó szájjal és epés megjegyzésekkel fogadja a környezet. Magyarul, ha a számlánkra röhögnek. Velem ez utóbbi esett meg, midőn hétpecsétes titoktartást kérve átadtam egyik szeretett kollégámnak azt a két tekercs filmet, amit szabadságom alatt a Balaton északi partján „lőttem” el. Az előzmény... * Meguntam hallgatni egyik főnököm okfejtéseit az univerzális újságíróról, aki gépkocsit is tud vezetni, gyors- és gépírásban, továbbá a fotózásban is jártas. Gondoltam, ha már gépkocsifrászomat nem tudom legyőzni, megpróbálom túltenni magam technikai két- balkezességemen és vásárolok egy olcsó fényképezőgépet, ami alkalmas a tanulásra. Nos, megtörtént a vásár és napokon át azzal bosz- szantottam fotóriportereinket, hogy kivételezett helyzetüknek vége, hamarosan jelentkezem remekbeszabott riportképeimmel és művészi felvételeimmel. Túl sok babérra ezek után ne számítsanak. mert úgyis én aratom le mindet. Melyikük ijedt meg igazán, és ki az, akinek a szeme sem rebbent, nem tudom, de szabadságom egyetlen napján sem hiányzott a nyakamból a „kamera”. Megörökítettem Zánkát, Nagyvázsonyt, Szig- ligetet, Sümeget, Zircet és Pannonhalmát, a Bakony szebbnél is szebb tájait. Álló napon át vadásztam lencsevégre kívánkozó eseményekre az ajkodl parton, ahol a természet a maga védettségében, a csendnek szinte mesebeli világa. Az első kazetta cseréjekor még mélyen aludt bennem a gyanakvás ördöge, bár felködlött bennem valami csodálkozásféle, hogy milyen sokáig tart egy tekercs film. A ködlés folytatódott, mert a második tekercs már a végtelenségével kápráztatott el. Innen, hogy első fotós próbálkozásom eredményét nem akartam nagydobra verni, viszont izgatottan vártam remekléseimet, hiszen élénken élt még emlékezetemben mindaz a szépség, amit lefotóztam. Az óhaj is: megfogni a pillanatot, aminek halálát a mindig következő pillanat okozza. S jött hallgatásra fölkért kollégám, arcán olyan kifejezéssel, amiből egycsapásra lehet sírás, vagy nevetés. Buzgóságom, dicsvágyó igyekezetem végterméke kezében kígyózott, némely helyen az átlátszó sémmit, másutt pedig elmosódott vonalakat ábrázolva. Életemben nem voltam még lesújtottabb, mint akkor, mert titkom kipattant. „Kamerám” azóta a szekrény mélyén lapul és hála az egeknek, egyik fotóriporterünk se nyaggat azzal, hogy hol vannak már azok az általam ígért zseniális fotók. (Vannak még finom lelkek!) — li — ft TEMBROL A téma az utcán hever — mondják. A témához, hogy kép legyen belőle, le kell a fotósnak hajolnia. így aztán a fotós is néha az utcán hever. A rejtett kameráról Divatos dolog eldugott kamerával fényképezni, filmezni, így ugyanis az áldozat, vagy áldozatok nem veszik észre, hogy őket fényképezik és természetesen viselkednek. Persze a rejtett kamerához rejtett kezelő is kell. íme a lesben állás egyik módszere. flpro expozíciók Az ötvenes években, amikor elterjedt a nájlon holmik divatja, az a hiedelem is elterjedt, hogy ez az anyag nem látszik meg a fényképezőgépben, azaz, ha valaki ilyen textíliából készült ruhadarabokat ölt magára, akkor a fényképész, gépén át anyaszült meztelennek látja őt. öreg, 70 éves Pista bátyámhoz is eljutott e nagyszerű találmány és lehetőség híre. Magányos ember lévén és a női nem odaadó tisztelője (mindenét odaadta imádottjainak), azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy elhozná a Juliskát „lövötetni”, annak szép nájlonholmijai vannak, na meg kellemes testformái. Ö állna minden költséget, csak engedjem meg neki, hogy bele-belenézzen a fényképezőgépbe. Az igazság az, hogy még nem találták fényképezőgépet. 2. fel a vetkőztető Mikor valamely munkahelyen megjelenek fényképezőgépemmel, hogy riportot készítsek, szinte mindig elhangzik a vezényszó: „Fiúk, tegyétek föl a védősisakot, mert a képen, ha anélkül lát a főnök, lesz kapsz”. Az öltöztető fényképezőgépet úgy látszik már feltalálok. 3. Idős néni felíratja a nagy titkot, hogy hogyan „vöszi föl” a fényképezőgép arra a papírra az ember ábrázatját. Magyarázom, hogy előbb film készül. Az, átlátszó celluloid. Arra olyan anyagokat tettek a gyárban, amelyik érzékeny a fényre. Ahol több fény éri, ott megfeketedik, ahol kevesebb ott átlátszó marad és így tovább. Azt előhívjuk, satöbbi. A filmet aztán révetítjük az ugyancsak fényérzékeny papírra, azt az előhívóban — vegyszerekből áll — előhívjuk. Itt már megjelenik rajta a kép, azt a fixírben rögzítjük, áztatjuk, megszárítjuk és kész a kép. A néni figyelmesen végighallgat. — Értöm. De amikor abban az előhívóban, meg a fiksz- zsírban füröszti a képet, akkor a közben köll valamit mondani. Valami mondókát vagy igét... ez— „Szondáztató trafipax” és világháború Nincs sok fotó rólam, valahogy mindig jobban szerettem a jelennel és a jövővel foglalkozni a mozdulatlanságba merevedett múltnál. De két felvételt hadd említsek meg az amúgy is kevés közül. 1. Az egyik szűk három évvel ezelőtt, tudtomon kívül készült, s nem kifejezetten fotóművészeti célból. Az akkoriban még ritkaságszámba menő Polski Fiat 126-osom- mal békésen utazgattam, ám egyik nap levelet hozott a postás és valahogy olyan furcsán nézett rám. A rendőrségtől jött a levél. Figyelmeztettek, hogy mint a mellékelt fénykép is bizonyítja, a Kon- dorosi Csárda közelében, lakott területen belül 63 km/óra sebességgel közlekedtem, s hasonló szabálysértés esetén legközelebb már nem úszom meg pénzbírság nélkül. Azóta szinte ereklyeként őrzöm ezt az ingyenes trafipaxfotót, az egyetlen felvételt, kedvelt kis kocsimról. De akadt már olyan gépkocsivezető, aki boldogan fizette ki a gyorshajtásért kiszabott pénzbírságot is, mert közben arra gondolt: „Vajon mennyibe került volna, ha szondáztatni is tud az az átok trafipax?!” 2. A másik fényképet jó tíz éve, debreceni katonáskodásom idején csinálta egy maszek, nem messze az Aranybikától. Azóta olykor elbüszkélkedem vele, bolondozva bizonygatva, hogy részt vettem az első világháborúban. A trükköt mindenki ismeri: csupán az arcképet kell megfelelő környezetbe helyezni. A háborús magyar háttérben ez esetben század eleji légvédelmi ágyúk, harci repülőgépek, bombarobbanások láthatók az alulírott tíz évvel ezelőtti fizimiskája körül. Állítólag egyszer az öreg kaszás is elindult értem, mint itt, a Földön felejtett első világ- háborús pácienséért, de aztán elővette a szemüvegét, jobban megvizsgálta a képet és visszafordult. V. Z. Az oldalt összeállította és a fényképeket készítette Czakó Sándor.
