Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-26 / 225. szám
XXIX. évfolyam, 225. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. szeptember 26., szerda Mai számunkból ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. .old.) HOGYAN SZAPORODIK A TÉGLA? (5. old.) BOLVÄRI KATALIN AZ ORSZÁGOS SERDÜLŐ TÍZEK BAJNOKA (6. old.) A MEZŐGAZDASÁG ŐSZI ELLÁTÁSA (5. old.) Kommunista aktíua a Csepeli Sportcsarnokban Részt vett Kádár János, az MSZMP KB első titkára Kommunista aktívát tartottak kedden a Csepeli Sportcsarnokban a főváros kommunistáinak legfontosabb tennivalóiról, az MSZMP közelgő, XII. kongresszusa eredményes előkészítésének budapesti feladatairól. A tanácskozáson több mint 800-an képviselték a főváros párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteit, az iparvállalatokat, a minisztériumokat és főhatóságokat. Ott voltak közöttük a legkülönbözőbb területek munkásai és irányítói, a szocialista brigádok vezetői, a tudományok, a művészetek művelői. Részt vettek a kommunista aktíván és az elnökségben foglaltak helyet: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára, Baranyi Tibor, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője; a budapesti párt-végrehajtó bizottság tagjai, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának, a Hazafias Népfront és a KISZ budapesti Bizottságának vezetői, továbbá Véghelyi Andor, a XXI. kerületi pártbizottság első titkára és Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára. A tanácskozást, amelyen pártunk Központi Bizottságának a kongresszus összehívásáról szóló határozata szellemében tekintették át a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet területén megoldásra váró feladatokat, Somogyi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság titkára nyitotta meg. Ezután Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondott beszédet. Méhes Lajos beszéde A tanácskozás résztvevői — A kongresszusra készülés fontos eleme, a pártszerl^ezetek minden szintjén, a számvetés, a vezető testületek beszámolása — hangsúlyozta elöljáróban, s már a jövő évi budapesti pártértekezlet jegyében szólt a megtett út néhány jellemző vonásáról. A továbbiakban hangsúlyozta : — Naponta tapasztalhatjuk, hogy a párt és a tömegek kapcsolata szilárd, kölcsönös bizalom és nyíltság jellemzi. E kapcsolat nem statikus, egyszer s mindenkorra adott. A „szilárd” szó régi, de napi hiteléért a pártnak lankadatlanul küzdenie kell. A párt és a tömegek kapcsolatának bázisa ma is a munkásosztály vezető szerepének érvényesülése. Erre az alapra épül a szövetségi politikának az egész nemzetet mozgásba hozó gyakorlata. Konszolidált körülmények között, de átmeneti társadalomban élünk. Ma is forradalmi hittel, lelkesedéssel, tűzzel, forradalmi módon kell » dolgoznunk. Növelni, fokozni kell a pártszervezetek, a kommunisták hatását az eseményekre. Ma gyakran hallani a dolgozók részéről: „Mondják meg, mit kell tenni és rajtunk a végrehajtás nem múlik, mi készek vagyunk a cselekvésre”. Ennek az érzésnek, e hitnek a nemes igazában nem szabad kételkednünk. De tudjuk, hogy van még sok olyan kérdés is, amelynek elfogadtatásáért keményen meg kell küzdeni; például a differenciált bérezésért, a tervszerű munkaerő-átcsoportosításért, stb. Minden tevékenységünkkel segítsük: a tömegek a gyakorlatban győződjenek meg arról, hogy ebben az országban minden a dolgozó népért van, az ő érdekét szolgálja. Méhes Lajos ezután a Budapesti Pártbizottság munkájáról szólt, majd hangsúlyozta: — A pártkongresszusra készülve, elért vívmányainkat védve és gyarapítva dolgozzunk ésszerűbben, gazdaságosabban, fegyelmezettebben. Ebben mindenki megtalálhatja a saját feladatát. Ma a termelés állandó harci terület. Ezen a fronton az a munkásszolidaritás vezéreljen; ha nem végzünk el valamit rendesen, azzal dolgozó társainknak okozunk kárt. Egyebek között szólt a fiatalok helyzetéről, majd így folytatta: — A vállalatok önállóságával gyarapodott az előre' tekintő gondolkodó vezetők száma. Az üzemi demokrácia fejlődésével erősödött a vezetőkben az a felismerés, hogy a feladatokat csak a dolgozókkal együtt lehet megoldani. Az elmúlt években a káderek fejlődésének jellemzője a hozzáértés, a vezetőkészség erősödése. A körülményekhez mindenáron való igazodás, a teljesítmények hajszolása azonban vadhajtásokat is szült. A népgazdasági és vállalati érdekek egyeztetésekor a közérdek ma e tekintetben gyakran háttérbe szorul. Sokszor nehéz eldönteni itt, hol végződik a bocsánatos bűn, hol kezdődik az elvtelenség. Az elmúlt években szaporodott a minden esetre felkészült magyarázkodók, jo- gászkodók száma. Helyesen, arra törekszünk, hogy nyakon csípjük és leleplezzük a hatalommal történő bármilyen visszaélést. Hasonló szenvedéllyel adjunk hangot azonban annak is, hogy a vezetők a köz javára bátrabban éljenek a rájuk bízott hatalommal is. Sok a kárunk abból, hogy vezetők gyakran halogatják a megérett kérdésekben a döntést. Számos vezető munkastílusának jellemzője, hogy a döntés előkészítésétől a végrehajtásig a „fedezéket, az óvóhelyeket” épjti. Nagy szorgalommal gyűjti a bizonyítékokat arra, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. A népnek sokba kerül az ilyen bunkerek építése. Ezért a felelősséget nem varrhatjuk hol csak az egyes vezetők, hol csak a körülmények nyakába. Egyedül egyik sem szülne ilyen magatartást. A körülmények és az, hogy a vezetők engednek a szocialista elvekből, erkölcsi normáinkból, együttesen teremtenek ilyen helyzetet. A konfliktus mélyén az a kérdés is ott van: mennyit vállaljak, mire vállalkozzam személyesen a közösség ügyéért? E jelenségeknek sokféle és részben egymást keresztező okai vannak. Most arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy becsüljük jobban a közösség ügyéért sokat vállaló, esetleg kockázatot is vállalni merő vezetőket! És a pártvezetőségek újjáválasztásánál ilyen vezetőknek adjuk a bizalmunkat! Mi, akik a hétköznapok sokszor szürke hajszáját éljük, természetesen a saját dolgainkkal vagyunk elfoglalva. Panaszoljuk, hogy gazdasági gondjaink vannak. Mutasson azonban valaki egy országot, amelynek kormányát, vezető pártját nem gyötrik gazdasági gondok. Ilyen országot, ilyen kormányt nem ismerünk. Ezért is büszkék vagyunk arra, hogy nem kevés buktató, zátony közepette, a gazdasági, társadalmi fejlődés egyre magasabb osztályába lépünk. Lehetnek évek, amikor egyik-másik tantárgyból utóvizsgát is kell tennünk, de tudjuk mit akarunk és ezért van erőnk leküzdeni minden akadályt, köztük saját gyarlóságainkat is. A párt XI. kongresszusa óta végzett munkánk, az is, amit ebben az esztendőben végeztünk, arról győz meg bennünket, hogy van értelme az erőfeszítésnek. Készüljünk abban a tudatban a párt XII. kongresz- szusára, hogy hasonló értelme, gyümölcse lesz újabb erőfeszítéseinknek is — mondotta végezetül Méhes Lajos. Ezután hozzászólások következtek. A kőbányai kommunisták nevében köszöntötte az aktívaértekezlet résztvevőit Zar- nóczi József, a X. kerületi pártbizottság első titkára. Kiemelte, hogy a csaknem százezer embernek munkahelyet, s ugyanennyinek otthont adó városrészben — a kommunisták agitációs és politikai munkájának eredményeként — a gazdasági nehézségek áthidalásához nélkülözhetetlen egységes tenni- akarás és cselekvési készség bontakozott ki. Bach József, az Országos Szakipari Vállalat építőipari szocialista brigádjának vezetője felszólalásában hangsúlyozta: — Nem kis feladatot és felelősséget jelent a munkahelyeken a fiatal szakmunkások beilleszkedésének biztosítása, becsületes munkássá válásának segítése. Ez az egyik legszebb feladata a szocialista brigádmozgalomnak, csak így biztosítható a termelési célok megvalósítása is. — Munkánk során tapasztaljuk, hogy nagy mozgósító és cselekvő erőt jelentenek a brigádok. Közösségi erővel könnyebben és eredményesebben felszámolhatók a munkafegyelem, a technológiai fegyelem fogyatékosságai, a munka jó minőségével kapcsolatos hiányosságok: A valóban jó brigádmunkához elengedhetetlen a kommunisták példamutatása és szervező munkáját. — A dolgozók és vezetőik mindennapi munkakapcsolata akkor lehet igazán eredményes — mutatott rá a felszólaló —, ha a vezetők határozott, közvetlen és segítőkész módon mozgósítanak a feladatokra, mert akkor a végrehajtást mindenki valóban szívügyének, a saját sikerének is tekinti. Végh Istvánné, a XIX. kerületi tanács elnöke az ellátás, az ügyintézés javításáról fogalmazta meg gondolatait. — A tanácsok önállósága és ezzel párhuzamosan felelősségük is nőtt az elmúlt években. Közvetlen kapcsolatban vagyunk a lakossággal, feladatunk gondoskodni ellátásáról, életkörülményeinek javításáról. A XI. kongresszus határozatainak végrehajtása e területen is szemmel látható eredményeket hozott, de még nem tudunk minden jogos lakossági igényt kielégíteni. Figyelembe véve országos gondjainkat, a következő években is arra van szükség, hogy körültekintő gazdálkodással, a feladatok megfelelő sorolásával használjuk fel a rendelkezésünkre álló eszközöket. (Folytatás a 2. oldalon). A. Gromiko beszéde az ENSZ közgyűlésén Kedden folytatódott New Yorkban az ENSZ-közgyűlé- sen az általános politikai vita. Az érdeklődés előterében Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter beszéde állott. Andrej Gromiko többek között rámutatott, hogy az az irányvonal, amelyet általában enyhülésnek neveznek, a hetvenes években már széles folyamattá növekedett. Ennek az irányvonalnak bölcsőjénél ott állt a Szovjetunió. Történelmi jelentőségű volt a 35 állam legfőbb vezetőinek Helsinkiben megtartott tanácskozása. Hosszú és komoly tárgyalások után elkészült az újabb szovjet—amerikai szerződés, a SALT—II, amelynek életbe lépését, elmondhatjuk, az egész világ várja — hangoztatta a szovjet külügyminiszter. Gromiko aláhúzta annak fontosságát, hogy a világban egészséges legyen a politikai légkör. Ezzel kapcsolatban rámutatott: az olyan kampányok, amelyeket például Kubával kapcsolatban indítottak, s amelyek során Kuba és a Szovjetunió politikájáról a legkülönbözőbb kitalálásokat terjesztik, rendkívül ártalmasak erre a légkörre. A szovjet külügyminiszter megállapította, vannak a világon olyan erők, amelyek a fegyverkezési versenyt szítják. Hangsúlyozta: a világ ma már odáig jutott, hogy a fegyverkezési verseny valóban teljes esztelenség. Felhívjuk az ENSZ minden tagállamát, hogy ezzel az esz- telenséggel szegezze szerfibe a józan ész követeléseit. Napjainkban nincs sürgetőbb feladat, mint a nukleáris háború veszélyének megszüntetése. A szovjet külügyminiszter szólt a világban fennálló feszültséggócokról is. Emlékeztetett arra, hogy alig fél évvel ezelőtt agressziót követtek el a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. Az agresz- szorokat gyakorlatilag az egész világ megbélyegezte. Gromiko szólt arról, hogy Kambodzsában véget vetettek Pol Pót véres rendszerének, s megállapította: biztosítani kell, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a kambodzsai nép törvényes képviselői foglalják el az országot megillető helyet. Gromiko elítélte, hogy bizonyos országok egyre inkább beavatkoznak Afganisztán bel- ügyeibe. A szovjet külügyminiszter ismételten megállapította: a Közel-Keleten a Szovjetunió az átfogó és igazságos rendezés mellett foglal állást. Szilárdan az arab népek oldalán áll, amelyek határozottan elutasítják a jogos érdekeik kárára létrejött alkut.
