Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
1979. szeptember 2. Képújság 7 Névtelen történet, valóságos figyelmeztetés Világunk nagy változásai között ott van az öregek megbecsülése, védelme, a róluk való társadalmi gondoskodás is. Az emberélet alkonya korunkban lehet szép és tartalmas. Csak a primitív, ősi társadalmakban várta számunkra megrendítő vég az időseket. Jégtáblára ültették őket, vízbe ölték, vagy mágikus szertartásokon vetettek véget akkori mércével értéktelen életüknek. A teherré vált öregre egy őrült császár uralkodása alatt azt mondták a régi rómaiak: „Depontanus!" Ez jelentette azt, hogy a teherré vált illetőt a Tiberisbe dobva meg lehet ölni, mert megérett a halálra. Mozdul a mozdulatlan, éled az élettelen. Majsapusztán nem születnek ilyen alkotások... Mire jó ez a komor bevezetés? Elmondom sorjában. Augusztus elején érkezett az a szerkesztőségünknek címzett levél, ami így szólt: „Akarnak érdekes, sajnálatos, tanulságos esetről írni? Nézzék meg, hogy került a P-i T. néni a regölyi elmeszociális otthonba, és miért akarták gyerekei elmebetegnek nyilvánítani? Az illetékes hatóságok miért járultak hozzá? Miért lett a néninek mégis igaza, a bíróság miért helyezte vissza otthonába. P-re?” Ha bárki azt hiszi, hogy a sok jószándékkal föltett kérdést és az ezekből fakadó újabbakat a napokon át tartó utánjárás révén csalhatatlanul meg lehet válaszolni, téved. De, szinte megbénít állampolgárként és újságíróként egyaránt az a lehetőség, hogy — a hatóságokat félrevezetve — vagyonomért kimondathatják közvetlen hozzátartozóim rám a deponta- nust ha nem akarok még életemben örökhagyójuk lenni, vagy azt tenni, amit ők akarnak. Sajnálok egy 77 éves öregasszonyt és csodálom is, mert számomra elviselhetetlennek tűnik az az inferno, amit 1978. december 28-tól 1979. augusztus 3-ig járt meg. A cselekvőképességét kizáró gondnokság alá helyezés tárgyában illetékes járásbíróság június 20-án ügyében elutasító ítéletet hozott. A néni megszabadulása mégsem tekinthető véglegesnek. A poklot a mama előtt középkorú leány- és fiúgyermeke nyitotta meg. Nem rajtuk múlott, hogy nincs már Regöly-Majsapusztán az elmeszociális otthonban, ahonnan kurta egyórás tartózkodás után pánikszerű gyorsasággal menekültünk minap> fiatal kollégámmal együtt. Még ma is fülemben cseng egy kifejezéstelen arcú fiú velőtrázó üvöltése. Szemem le sem kell hunyni és látom a másikat, aki letépte magáról a ruháját és most fakír- tartásban, mereven ül a szürke betonon. Szava nincs. Csontsovány szobor. Ha itt kellene élnem — ahogy T. néninek itt kellett élnie több hónapon át —, szinte bizonyos, hogy megtébolyodom. Idézetek a bíróság elutasító ítéletének indoklásából: „Az alperesnek van szőlője, borivó, de nem részeges asszony. Ugyanolyan magaviseletét tanúsított és tanúsít, mint más hasonló korú és műveltségű asszony.” A kirendelt elmeorvos szakértő véleménye: „T-né magas vérnyomásban, valamint agyérelmeszesedés talaján kialakult közepes fokú elbutulásban szenved és ezen kívül iszákosság nyilvánul meg nála, mint káros szenvedély. Ez utóbbi miatt (?!!?) került a szekszárdi kórház elmeosztályára, majd Regölybe a szociális otthonba, ahol nem kíván maradni.” A szakértő személyes tapasztalatok nélkül javasolta az alperes cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezését. A tárgyaláson viszont — három volt —, nem tudott jelen lenni. A bíróság a perben kihallgatott P-i tanúk vallomása és a néni Budapesten élő lányának előadása alapján állapította meg, hogy T. néninél (a továbbiakban Terus néninél) elbutulás nem észlelhető, térben és időben teljesen tájékozott, gondolkodása logikus, nem alkoholista, nincsen tehát olyan szellemi fogyatékossága, vagy káros szenvedélye, amely miatt nem rendelkezne az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel A fenti ítélet jogerőssé vált 1979. július 16-án. A mamát a regölyi szociális otthon vezetője augusztus 3-án kíséri haza P-re, ahol bezárt lakóház várja. A kulcs Budapestről háromnapos határidőket megszabó kétszeri hivatalos felszólítás után kerül csak haza, augusztus 18-án. Akkor sem Terus néni kezébe, hanem nászasszonyáéba, aki nem sokkal azután, hogy őt befogadta, trombózissal került kórházba. A nagyközségi közös tanács, mely az ideiglenes gondnokság alá helyezést, az elmeszociális otthoni elhelyezést sürgősségi ügyként kezeli korábban, most nem tartja sietősnek soros tennivalóját, hogy Terus néni visszajuthasson otthonába. A leltár szerinti átadásra csak első kintjártunk után — augusztus 23-án — került sor. A néni megismételte korábbi kifogását a vagyonleltár ellen. A leltár akkor készült, amikor 52 esztendős lánya ideiglenes gondnokként átvette a lakóház ingóságait. Nincs meg egyebek között a takarékbetétkönyve sem. Terus néni lánya és menye sietve írattatták át saját nevükre a benne lévő pénzt, hogy rendelkezhessenek felette. Gyorsan bejárta a falut az a hír is még az év elején, hogy végre eladó a ház hatalmas udvarával, kertjével. Terus néni szőlőjébe beállt — a tanács és a mezőőr nyilatkozata szerint — kéretlenül egy önjelölt vevő. Csoda, hogy háborog a helyi közvélemény? Egyebek között azon is okkal háborog, hogy Terus néni odahaza van és még sincs otthon. Mindaddig nem akar haza menni, amíg kórházban fekvő nászasszonyának háza táját kell ellátnia, és amíg vissza nem kerülnek otthonába az onnan távollétében elmozdított dolgok. Nemrég leadta nászasszonya helyett a szerződött sertéseket, ellátja a baromfiakat, kilenc malacával az anyakocát, főz, mos, takarít, vagy rádió mellett üldögél hosszan a szőlővel befuttatott verandán. Látogatási napokon pedig beballag a kórházba a nászasszonyához, aki azt mondja, hogy „mindent a két nő csinált!” Terus néni lánya és az ő lánya. Miért? Mert; „nem fogadott szót a Terus, nem adta el a házat, nem akart egyik gyerekére se szorulni. De van annak özvegyi nyugdíja, albérlőt is szokott tartani ! Megtermel most is mindent, ami szükséges és nemcsak magának!” Különben az unokák ebben a csúnya cirkuszban a nagyanyjuk mellett vannak. Hogy mi lesz a dolog vége? Ki tudja! — Nem lett volna szabad hagynia a tanácsnak, hogy idáig fajuljon ez az ügy — véli az a szomszédasszony, aki elment tanúskodni Terus néni mellett. — Már az induláskor azokat kellett volna megkérdezni Terus néni magaviseletéről, akik a közelében élnek, mert a gyerekei csak látogatni járnak haza. A lánya évente legföljebb szüretkor, meg disznóöléskor. A fia. az más. Az jön többször is, amikor valami férfimunka akad a ház körül. Kérdés a P-i tanács egészségügyi és szociális bizottságának egyik tagjához: — Önök rendszeresen foglalkoznak a székhely- és társközség alkoholistáival. Terus néni szerepel az iszákosok listáján? — Soha nem is szerepelt! — Hogyan kerülhetett mégis a néni anamnézisébe az alkoholizmus? — Szerintem a vele közös háztartásban már régóta nem élő gyerekek bemondása alapján. Kérdés a vb-titkárhoz: — Nem tűnt fel, hogy túl serény az ideiglenes gondnoksággal megbízott és nyomban intézkedni kezdett vagyoni dolgokban? — Nem tűnt fel. Az se szúrt szemet, hogy a mama távollétében megszaporodtak a hazalátogatások. — Terus néni se többet, se kevesebbet nem iszik, mint azok a pincehelyi asszony- és férfiemberek, akiknek saját szőlőjük van. És nem igaz, hogy megzavarodott — állította és állítja az a pedagógusnő, aki hét éven át albérlője volt, így nem nevezhető Terus nénivel való ismeretsége felületesnek. Oka sincs mást állítani, mint ami az igazság. „Elmebeteg az, akinek kóros észrevételei vannak, ezeknek az észrevételeknek kórosságát felismerni nem tudja, emiatt a külvilág követelményeihez, elsősorban a társadalom feltételeihez hosz- szabb időn át megfelelően alkalmazkodni nem tud” — olvasható az Egészségügyi ABC 148. oldalán. Egy orvos ismerős: — A legtöbb idős embernél megtalálhatók kisebb-na- gyobb mértékben a szellemi leépülést okozó arterió-szkle- rotikus elváltozások. Kérdés néhány szociális otthon vezetőjéhez: — Gondozottaik közül hányat lehetne szklerózis okozta dementálódás miatt elmeszociális otthonba utalni? Egybehangzó válasz: legalább a gondozottak felét. Hogy a nem szociális gondozottak között hány olyan idős korú van. akiknek szellemi képességeik hanyat- lóak? Szinte megválaszolhatatlan. Mindezek után ugye érthető, hogy nem hagy bennünket nyugton Terus néni sorsa? Aggódó szívű, gondoskodni kívánó gyerek szerepében fellebbezte meg a járás- bíróság ítéletét korábbi ideiglenes gondnoka — a lánya. Képtelen felfogni, hogy a mama nem kíván elmeszociális otthonban lakni és fogyó erejével is tiltakozik a cselekvőképtelenséget megállapító gondnokság alá helyezés ellen. — Ha megírja, ami velem történt, ne írja meg a gyerekek nevét — kérte könnyben úszó szemmel többször is az öregasszony, aki a történtek után is anyaként védi az ellene vétőket. Nem biztos pedig, hogy a számára kitervelt depontanus végérvényesen meghiúsul. Az sem biztos, hogy másutt, más szereplőkkel nem ismétlődik meg a történet. Sok még a képletes Tibe- ris... LÁSZLÓ IBOLYA Fajankó rakodó Az erdő csöndes, így aztán már messziről hallani lehet fajankó vaskos hangját. Az erdőből kiérve mozgalmas kép várja az érkezőt. A víz szélén uszály horgonyoz, közte és a part között az úszórakodó, fajankó pedig a farakások között ingázik, hordja a fát a rakodónak. Fűzfát rakodnak, ami innét Gemencből indul az osztrákokhoz. A fajankó meglehetősen önkényes elnevezés, a gép neve Timberjack, amit pontosabban faemelőnek is lehetne fordítani. A gép kezelője, Balogh János bemutatja nekünk masináját. A szerkentyű lelke hatezer köbcentiméteres, kétütemű, tur- bófeltöltéses — négyhengeres — dízelmotor. Kétszázötven-háromszáz lóerőt képes produkálni. Mihez is kell ez a nem mindennapi erő? Jelenleg ahhoz, hogy az emelőkarjával három-hét köbméternyi fát — három méteres, fél méternyi átmérőjű rönkökből — egyszerre felemeljen és levigye a partra. Van egy kombájnadapter is a géphez, ha fakitermeléshez használják. A harminc centiméteres átmérőjű fákat megfogja — hidraulikus szerkezettel — aztán mint az ember a szőlővesz- szőt a metszőollóval; elcsípi a tövénél, oldalra dönti és a törzset legallyazza, majd a kívánt méretre rönköket vág belőle. Mondhatni, nem is olyan fajankó ez a fajankó, ha ennyi műveletet el tud végezni. A másik speciális gép a rakodásnál, az úszórakodó. Ez félig-meddig a gazdaság házilagos tervezésű és kivitelezésű gépe. Hosszú emelőkarja, mellyel a parton lévő rönköket megfogja és az uszályra emeli, hidraulikus, vagyis olajnyomással műköAz apróbb igazításokat a rakományon kézzel végzik dik. Kezelője, Jelics János annyira pontosan és tempósan dolgozik a géppel, hogy a szemlélődőnek az a benyomása, kézzel sem tudnák ennyire egymáshoz passzítani a hatalmas rönköket. Persze az elmúlt nyolc év alatt — ez idő óta dolgozik a gazdaságnál — volt ideje gyakorolni, mellesleg előző munkahelyén is hidraulikus gépekkel dolgozott. Ez a gép három tonnát tud egyszerre megfogni és emelni, de már. készül egy nagyobb úszórakodó, az majd a dupláját bírja. Rönkök között Harvilla Jánosnak, a ge- menci kerület vezető erdészének az idén van munkája bőven, hiszen a a Gemen- ci Állami Erdő- és Vadgazdaságban ez évre tervezett kitermelendő famennyiség zömét az ő kerületében vágják ki. A mintegy harminc- hatezer köbméternyi fának kilencven százaléka innét indul a papír- és bútorgyárak felé. Megközelítőleg a felét szállítják vízen — uszályokban —, a másik felét vasúton. st-gk. Fajankó egy kisebb ligetre való fát emel egyszerre Telik az uszály
