Tolna Megyei Népújság, 1979. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
1979. szeptember 2. ^tSéPÜJSÁG 3 Szocialista munkaverseny a bonyhádi MEZÖGÉP-nél Hatékonyság, minőség, gyártmányszerkezet-korszerűsítés NEMHOGY MEGYEI, még városi szinten is kisüzemnek számít a Szekszárdi MEZŐGÉP Vállalat bonyhádi gyáregysége,. a maga alig több mint kétszáz dolgozójával. Ám a városban a legjobbak közt tartják számon. Az üzemben folyó szocialista munkaverseny tapasztalatait tárgyalta a városi párt-végrehajtó bizottság; mindegyik felszólaló elismeréssel beszélt az üzem kollektívájáról. — Mindig számíthatunk szocialista brigádjainkra, ha társadalmi munkára mozgósítunk. E téren a városban a legjobbak, legaktívabbak — így a városi tanácselnök. — Jó kapcsolatunk alakult ki az üzemmel. gépésztanulóink több alkalommal végeztek gyakorlati munkát náluk, „otthon” elismeréssel számoltak be az ott uralkodó jó légkörről, szervezettségről, fegyelemről — mondta a len- gyeli mezőgazdasági szakmunkásképző iskola igazgatója. — Vállalatunknál igen aktívak a szocialista brigádok. de különösen érvényes ez a bonyhádi gyáregységre. Motorjai a vállalati célkitűzések megvalósításának, különösen a termékszerkezet korszerűsítésének. Példaként állítjuk a bonyhádiakat más gyáraink elé — a vállalat igazgatója vélekedett így. A statisztikai adatok mintha ellentmondanának mindennek. Az utóbbi években csökkent a szocialista brigádok száma, ezzel párhuzamosan a mozgalomban részt vevők száma is. Ez azonban egyrészt a létszámcsökkenés következménye, másrészt a szigorúbb mércének. Előfordul * szinte minden évben, hogy ■ egy-két brigád nem kapja meg a címet — nem teljesítette a feltételeket. A következő évben aztán „nekirugaszkodnak”. A szocialista brigádmozgalom kezdeményezője. a Bánki Donát lakatosbrigád, amely első ízben 1966-ban kezdett versenyezni a kitüntető címért, az idén a „Vállalat kiváló brigádja” lett — egyedül az egész vállalatnál. Nos. náluk is előfordult egy olyan év, amikor nem teljesítették a feltételeket. nem kapták meg a kitüntető címet. Maga a statisztika különben sem rossz, a 207 dolgozóból 136 vesz részt a szocialista brigádmozgalomban. De tükrözi ez is, — ami érvényes az egész termelésre-gazdál- kodásra — hogy az utóbbi években a mennyiség helyett a minőség, a hatékonyság került előtérbe. ^ A vállalat — az 1038/1977 számú Minisztertanács— SZOT—KISZ együttes határozatnak megfelelően kidolgozta a versenyszabályzatot. Ebben a szocialista verseny céljaként a termelékenység fokozását, a termelési 'ráfordítások csökkentését, a minőség javítását, a közösségi magatartás fejlesztését, a műveltségi színvonal emelését határozták meg. A szabályzatnak van egy pontja — aminek itt Bonyhádon különös a jelentősége: A brigádokat egy-egy konkrét gyártmány gondozására kell ösztönözni. A szocialista verseny fő formája a szocialista brigádmozgalom, ám kellő szerepe van a különféle egyéni versenyformáknak is. Az év elején — nemcsak vállalati szinten, hanem a gyáregységekben is. kidolgozzák a gazdasági-műszaki vezetők az ajánlást: milyen konkrét feladatok megvalósítására irányuljon a verseny. Erre teszik meg a brigádok vállalásaikat. A vállalásból szerződés lesz: a brigád kötelezi magát a különböző vállalások teljesítésére, a gyáregység vezetője aláírásával kötelezettséget vállal a feltételek biztosítására. Negyedévenként — a brigád önértékelése alapján — a verseny- bizottság végzi el a végső értékelést, ezt terjesztik a szocialista brigádvezetők tanácskozása elé. majd nyilvánosságra hozzák. Részletek a „Május 1.” lakatosbrigád vállalásaiból: 17,75 tonna fémet takarítunk meg 142 ezer forint értékben, főként a lemeztervek és a technológiai utasítások pontosabb betartásával... 8300 forinttal csökkentjük a selej- tet, mégpedig úgy, hogy az alkatrészgyártáskor az első darabot ellenőriztetjük a meóval. 67 800 forinttal csökkentjük az általános költséget, a gyártó- és fogyóeszközök gondosabb felhasználásával. az épületek és berendezések védelmével. 3685 forinttal csökkentjük az energiafelhasználást. A megvalósítás módja: energiatakarékossági őrjárat. Védelmet vállalunk a KF 120-as öntöző és az US 2,2 szovjet exportra készülő szőlőiskolázó gép gyártása fölött... Mint a többi pont, ez utóbbi is szerepel szinte minden brigád vállalásában. A Bánki Donát brigád például a KHS 60—P szőlőprés gyártását gondozza, messze túlmenően azon. ami egy lakatosbrigád munkaköri kötelessége lenne. Más brigádok is ..bedolgoznak” ehhez a gyártmányhoz — villanyszerelők, esztergályosok — de a munkák zömét a Bánki Donát brigád végzi rajta, öntevékenyen járultak hozzá a gyártóeszközök kialakításához, célszerszámokat készítettek, több újítással, ötlettel segítették a sorozagyártást, a termelékenység növelését. Több, gyártás közben felmerült problémát oldott meg a brigád. A főorsókat szállító kooperációs partner nem tudta megfelelő méretre megmunkálni a csapágyhelyeket. Az illesztési méretek beállítását végül is a brigád oldotta meg. A gyáregységben szinte folyamatos a gyártmányszerkezet korszerűsítése, évente több új termék bevezetésére is sor kerül. Egy újfajta szőlőzúzó, -bogyózó konstrukcióját a vállalat műszaki főosztálya készítette el. de a gyakorlati kivitelezés, bevizsgálás, kipróbálás, majd a sorozatgyártás, már a bonyhádi gyáregység feladata. Szocialista brigád a „gazdája” ennek a gépnek is. A Kossuth brigád nem egy-egy gép fölött vállal védnökséget, hanem a gépek festésének minőségéért. 'A PÁRT XII. kongresszusa és a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére indult munkaverseny-mozgalomhoz csatlakozott a bonyhádi gyáregység kollektívája is. A vállalat vezetése nem mennyiségi túlteljesítést kért. hanem hatékonyabb munkát, takarékosabb gazdálkodást, jobb minőséget. Ennek megfelelően készültek el a pótvállalások, „megtoldva” azzal, hogy az eredeti programtól eltérően. háromféle új konstrukciójú szőlőművelő gépből a szovjet exportra rendelt mennyiséget december 1-ig leszállítják. (J) Szabados Ferenc a kongresszusra készül Szabados Ferenc főellenőr, kocsimester nem lepődik meg a kérdésen: szeret-e versenyezni? A kérdés akkor fogalmazódott meg bennem, amikor Márfaí Ottó állomásfőnökkel arról beszélgettünk, miként készülnek a dombóvári vasutasok a kongresszusra, a munkaversennyel. Sok ága-boga van egy olyan munkaversenynek, amelynek egy kis részét egy héttel ezelőtt közöltük lapunkban, sőt számos olyan területe, amely zárt üzemben nem is „érthető”, nem valósítható meg. A vasút, külön üzem, külön téma. Éppen ezért nem is lepett meg a kocsimester válasza: — Nekünk, itt a vasúton, különleges helyzetünk van: kevesen vagyunk a sok tennivalóhoz, s köztudottan a MÁV veszélyes üzem, a műhelynek nincs ablaka, és a szabad szombatot, a vasárnapot, meg az ünnepet egybeszabjuk — amint a munka kívánja. Ilyenkor, az őszi csúcsforgalom kezdetén bi- ziny sűrű a légkör az állomáson. Mennyire sűrű? Nem beszélhetünk arról, hogy az őszi csúcsforgalom egyik napról a másikra kezdetét veszi. Manapság egy őszi csúcsforgalom többszöröse a réginek, amikor még jobbára gőzmozdonyok vitték a vonatokat. — A MÁV tíz-tizenöt éve rengeteg pénzt költ arra, hogy korszerű legyen a géppark, a biztonsági berendezés, és a mi munkánk is könnyebbé váljon. Eltűnnek a gőzmozdonyok, ez magával hozza a mi munkánk átváltozását is. Például, akkor ritka volt az ezerötszáz tonnás vonat. Az ötvenes években, amikor én is sztahanovista lettem, ha sikerült elküldeni hetenként egy-két ezerötszázas vonatot, nagyon örültünk neki. A legfff Szabados Ferenc főellenőr, kocsimester jobb mozdonyt, a legjobb személyzetet küldték, azzal együtt, hogy mi itt a kocsi- rendezőn nagyon gondosan válogattuk össze a jól guruló szerelvényt. A mostani vállalásunk, számszerűségében nem nagy, de ha elküldünk túlsúllyal hat vonatot, egy hetediket megtakarítunk. Ez azt jelenti, hogy kevesebb személyzet kell, kevesebb mozdony, és a vágányt is jól elfoglaljuk, tehát nem apró- cseprő vonatokkal zsúfolódik az állomások közötti tér. A vonatok összeválogatá- sa, külön művészet. Beérkezik napjában a dombóvári állomásra például negyven vonat, öt irányból. A vonatok szépen, amint érkeznek Dél-Dunántúl legnagyobb vasúti rendező-pályaudvarához, összeszedik az apró állomásokon a megrakott vagy üres vagonokat, áruval. nyersanyaggal, állatokkal, zöldséggel rakottan. Befut minden vonat a sok-sok vágány valamelyikére, és akkor kezébe veszi Szabados Ferenc brigádja — például —, mert négy első osztályú kocsirendező brigád is tevékenykedik az állomáson. Az írásos utasítás alapján kiválogatják, szétgurítják, majd ismét összeállítják, most új irányok felé, a több felől érkezett vonatokat, s küldik a célhoz. — Az nem mindegy, hogy egy érkező vonat mennyi ideig van itt az állomáson, az a célunk, hogy egy rakott vagon ne sokáig álljon. Guruljon, guruljon, fusson a cél felé. Néhány óra alatt szétgurítunk egy vonatot, a következő órában már küldhetjük tovább. Azt mondják, az ország vérkeringése a vasút. No, lehet itt is magas a vérnyomás. Ha másutt, vagy mi rosszul dolgozunk. De nem szabad rosz- szul dolgozni. Nemcsak azért, mert a munkásbecsülete az embernek ezt diktálja, nemcsak mert ez az én állomásom q tizenháromszor volt már kiváló csomópont, és amióta én itt dolgozom, 1949-től, nem is tudjuk számolni, hányszor voltunk élüzem, meg, még ha jól tudom, megyei kongresszusi zászlót is kaptunk. Szóval, ha a vasúton tévedünk, akkor óriási a baj. Ha az esztergályos mélyebben fogat a késsel, eldobja a munkadarabot, mi huj aláváltunk egy mozdony alá... — nálunk nem lehet tévedni. És egyre nehezebbek a körülmények. Nem a technikai színvonalra gondolunk, hanem arra, hogy a' MÁV gépezetében az emberekből, az igazi jó vasutasból mindig kevés van. A fiatalság, az éjt-napot egybevető szolgálatot nem kedveli, a vasárnap, a szabad szombat itt nem tartható be. — Nekünk vasárnap is küldeni ke'l a vonatot. Szerencsére az emberhiányt a mi szorgalmunk még pótolni tudja. Jönnek a fiatalok, letelepszik egy-kettő, ők maradnak. A futóvendégek, akik a jó pénz, a kedvezmények reményében jönnek, hamar elmennek, miután megtapasztalják, hogy itt fegyelmezetten, szigorú szabályok között kell dolgozni. Szabados Ferenc szocialista brigádban dolgozik. Csapata jórészt idősebb dolgozókból áll, akik mögött öttíz év, meg húszévi szolgálat van. Az összekovácso- lódást segíti, hogy a brigádban nemcsak dolgoznak, ha- nek élnek is. Hogyan? — Érdekes módon tapasztalható a mi munkánkban az ország gondja. Ha sok az áru, ha tele, rakottan rohangálnak a vonatok, akkor jó világot élünk. Most megy minden: nyersanyag, autó, gép — sorolni is csak a vagonok tartalomlistájából lehetne, hogy mi minden. S amikor van egy kis szusz- szanásnyi időnk, akkor leülünk a padra és elmélkedünk: láttad azt az új gépet, azt a sok traktort, azt a sok szenet — az olajos vagonokból álló szerelvényeket?! Mi úgy is szoktuk mondani, belelátunk az ország gyomrába. Mert amit elfogyaszt az ember, meg a gyár, a mező- gazdasági üzem — a mi orrunk előtt megy el. A másik: nem lehet egy munkahelyen anélkül dolgozni, hogy az ember ne helyezze bele a maga tevékenységét, az ország életébe. Tudni illik mindenkinek, hogy saját munkája fontos az ország építésében, annak fontos része. Én 1965-ben köteleztem el magam a párthoz, azóta vagyok párttag. S tudtam, mit vállalok: többet, jobban dolgozni. Az embereimnek szóvivője vagyok, és nevelője is. Hiszen mi a pártban első kézből kapjuk a miértekre a választ, s ezeket itt a vágányok között meg kell értetni. A vasút fontos politikai bázis is. — Most is, sok a tennivalónk, de még több lesz. Úgy gondoljuk, itt a vasúton, hogy az előttünk álló feladatokat el tudjuk végezni — ami ránk esik, azt becsülettel teljesítjük... — Szabados elvtárs, miként készül a kongresszusra? — Eddig folyton erről beszéltünk, nem? PÁLKOVÁCS JENŐ Bélapátfalván épült az ország negyedik korszerű cementgyára, melynek beruházási költsége mintegy 8 milliárd forint. A gyár a beruházás befejezése után, 1980. III. negyedévétől 1 millió 250 ezer tonna cementet fog előállítani évente. Szerelik a kőőrlő malmot Az égetőkemencék
