Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-11 / 187. szám

Mai számunkból XXIX. évfolyam, 187. szám. ARA: 1,20 Ft 1979. augusztus 11., szombat KOMMUNISTÁK és A KÖZÖS PIAC (2. old.) IVÓVIZÜNK (4. old.) VÍZI BALESETEK (4. old.) OLVASÓSZOLGALAT MÜLT SZÁZADI BÁNYA (3. old.) Boríték és kézfogás Az egyik kötőüzemben néhány évvel ezelőtt felfi­gyeltek arra, hogy nagyon sok — főként importból származó — tű fogy, törik el az indokoltnál hamarabb. A tűfelhasználás mérséklésére első lépésként mindösz- sze annyit tettek, hogy minden gép mellé kiírták, ott mennyit használnak fel. Már ez az egy, aprónak tűnő, ám korántsem jelentéktelen mozzanat — a tűfogyasz­tás nyilvánossá tétele, a dolgozók munkájának össze­hasonlítása — érezhetően csökkentette a fogyasztást, s az ehhez kapcsolt közvetlen ösztönzés már csak kisebb hatást váltott ki. Ismerek olyan fiatal, pályakezdő közgazdászt, aki — noha egykori évfolyamtársai többségénél kevesebbet keres —, mégis jól érzi magát munkahelyén. Titka egyszerű: olyan munkája van, amit szeret csinálni, olyan feladatokat kap, melyek alkotó fantáziáját képe­sek működésbe hozni. Főnökei partnerként kezelik, s minden lényeges kérdésben kikérik a véleményét. Pe­dig — felmérések is kimutatták — különösen a pálya­kezdőknél a bér, a boríték vonzása — érthető okok folytán — igen erőteljes, s az esetek nagy részében erősebb, mint az erkölcsi megbecsülés, az elismerő kéz­fogás. Gyakran még szakmai előmenetelüket is felál­dozzák, vagy egyszerűen hátat fordítanak a választott hivatásnak, hogy anyagilag minél előbb rendezett viszo­nyok közé kerülhessenek. Az eddigi példák főként az erkölcsi megbecsülés fontosságára mutatnak rá. Azt azonban senki nem mondja, hogy csak ez a lényeges. Szocialista fejlődé­sünk során jól megfigyelhető az a folyamat, ahogyan egyre inkább fel- és elismerjük az anyagi ösztönzők fontosságát. Azt, hogy bár áldozatkészségre, odaadásra, öntudatra ma is szükség van, de a jutalomosztásnál mégis először a borítékot adják át, s csak ezt követi a jó munka elismerését kísérő kézfogás. A párt Központi Bizottságának elmúlt évi, decem­ber 6-i határozata a népgazdaság helyzetét feltárva és az idei feladatokat körvonalazva többek között meg­jegyzi: a keresetek jobban kapcsolódjanak a teljesít­ményekhez és azok fokozására ösztönözzenek. Szűnjön meg a káros egyenlősdi, a jobb munka nagyobb anya­gi és erkölcsi megbecsülésben részesüljön. Nem új gondolatok ezek, hiszen évtizedek óta alapelvünk az egyenlő munkáért egyenlő bért. Csakhogy mostanában mind égetőbb szükségszerűség, hogy ehhez hozzágondoljuk: különböző munkáért pedig különböző bért fizessenek! Érdekes módon, a jövedelmek, keresetek differen­ciálásával elvben általános az egyetértés. A problémák inkább a megvalósításnál jelentkeznek. Sok helyen a prémiumot még mindig „egyenlően” osztják el, máshol a vetésforgó módszerét alkalmazzák: a jutalmak osz­tásánál egyik vezérlő szempont, hogy mindenki sorra kerüljön. Érhető, ha nem is mindig menthető a mun­kahelyi kollektívák gyakori húzódozása a különbségek megtételétől. A pénzkérdés — kényes kérdés, s egy adott kis kollektívában különösen az. Nehezíti a dol­got az is, hogy a különböző fajta munkák csak nagyon áttételesen mérhetők össze. Az eddigieknek csak látszólag ellentmondó meg­állapításokra jutottak a Társadalomtudományi Intézet munkatársai egy üzemben végzett vizsgálatuk során. Az általuk megkérdezett dolgozók közül a jelenlegi jövedelmi különbségeket hetven százalék tartja igaz­ságtalannak, 72 százalékuk túl nagynak, 73 százalék szerint ma is fontos célkitűzés a társadalmi egyenlő­ség megvalósítása. S míg az utóbbi időben a jövedelmi különbségek — indokolt — növekedését állítjuk elő­térbe, jelentős vívmányként tartjuk számon, hogy ná­lunk — ellentétben a tőkés országokkal —, nincsenek „túl nagy” jövedelmi különbségek. A két dolog nem ellentétes, bár a leegyszerűsítésre hajlamos közfelfo­gás számára ez nem könnyen elfogadható. Igaz, az ésszerű, igazságos differenciálás objektív feltételei gyakran hiányoznak. Az egyén „jó munkája” ugyanis csak a vállalati eredményen keresztül mérhe­tő. Hiába ad ki valaki a keze közül bármilyen csodá­latos munkadarabot, ha a termékre sem itthon, sem külföldön nincs megfelelő kereslet, vagy csak veszte­séggel értékesíthető. Hiába dolgozza végig valaki be­csületesen a nyolc órát, ha a vállalat vezetésének eset­leges hibás döntése folytán a gazdasági tevékenység egésze kerül nehéz helyzetbe. S persze, igaz ennek az ellenkezője is: ki lehet dolgozni ragyogó terveket, szárnyaló elképzeléseket, de ha nincs munkáskéz, ak­kor a tervek mit sem érnek. Mindez pedig azt igazolja, hogy az egyéni jó mun­ka és a vállalat munkája között szoros kapcsolat van. A „különböző munkáért különböző bér” elv csak úgy érvényesíthető, az egyes dolgozókra, ha a vállalatokat is tevékenységük eltérő hasznossága szerint értékelik. Az egyenlősdi ugyanis nemcsak az egyének közötti béremeléskor, jutalmazáskor uralkodik. Ugyanúgy lé­tezik ma még vállalati szinten is. A kiugró, jó ered­ményeket elérő vállalatok nagy jövedelmét az állam elvonja, s — bár idén jelentősen csökkenő mértékben — a kevésbé jól gazdálkodók támogatására használja fel. A boríték és a kézfogás, az anyagi és erkölcsi ösz­tönzés nem egymást kizáró vagy éppen egymással el­lentétes fogalmak. Mindkettő egyaránt és együtt fontos. FÖLD S. PÉTER Munka verseny Megnövelte felajánlását a SIMOVILL A simontornyai SIMOVILL ipari szövetkezet kollektívá­ja, az első félév jó tapaszta­latai alapján, a közelgő párt- kongresszus és felszabadulá­sunk 35. évfordulója tiszte­letére megnövelte munkaver- seny-felajánlásait. Az éves tervet tizenöt szá­zalékkal akarják túlteljesíte­ni úgy, hogy tíz fővel keve­sebben dolgoznak a terme­lésben, mint eddig. Ez ter­mészetesen jobb üzem- és munkaszervezést és a műsza­ki színvonal emelését köve­teli. Egy saját szerkesztésű gé­pet már üzembe állítottak, amellyel egy-egy elkészített lámpabúra termelési költsé­gét kevesebb mint felére csökkentik. Itt nayon jelen­tős a tőkés importból szár­mazó anyagmegtakarítás. A munkaszervezés javítá­sával és különböző műszaki megoldásokkal elérik, hogy nem lesz vashulladék. En­nek horderejét jól példázza, hogy az idei év első felében, a Dunai Vasműtől kapott hidegen hengerelt vaslemez­ből mintegy hetven mázsa hulladékot adtak el a MÉH- nek. A jövőben szinte nem lesz hulladék. Ehhez ja­vítani kell a kooperációt a vasművel. A HUNGAROCOOP Kül­kereskedelmi Vállalattal folytatott tárgyalások ered­ményeképpen jelentősen nö­veli a szövetkezet tőkés or­szágokba irányuló exportját. A lakossági szolgáltatás mennyiségének és színvona­lának emelésével öt százalé­kos árbevétel-növekedést kí­vánnak elérni. Elhatározták: egyetlen megrendelőt sem utasítanak vissza azzal az indokkal, hogy nincs kapa­citás. A szövetkezet az idei évre tervezett 152 millió helyett 170 millió forint értékű ter­méket állít elő. Bolívia új kormánya Walter Guevara Arze, az egy évre megválasztott új bolíviai államfő csütörtökön megalakította kormányát. Az új kabinet jórészt kevésbé ismert politikai személyisé­gekből áll. A kormány tagjai között egyetlen katona van: Isma­el Saavedra hadügyminisz­ter, aki az eddigi katonai kormányzatban is ugyanezt a posztot töltötte be. Mint ismeretes, a júliusi választásokon a bal- és bal­közép pártokat tömörítő UDP jelöltje, Hernan Siles Zuazo csekély szavazat­különbséggel legyőzte ellen­felét, az MNR-t képviselő Victor Paz Estenssorót. Mi­után egyikük sem szerezte meg a szükséges többséget, az alkotmány értelmében a parlament a szenátus el­nökét, Valter Guevara Arzet nevezte ki elnöknek egyéves átmeneti időtartamra. Zászlósokat, tiszteket avattak a BM tartalékos tisztképzőn Zászlóssá, illetve tisztté avatták pénteken a BM tartalékos tisztképző iskolán végzett hallgatókat. Az isko­la lobogódíszbe öltött udva­rán felsorakozott zászlóso­kat és tiszteket a belügymi­niszter nevében Tóth Imre határőr vezérőrnagy, a ha­tárőrség országos parancs­noka köszöntötte. Az ünnep­ségen ott voltak az iskolá­nak csapatzászlót adományo­zó Egyesült Gyógyszer- és Vegyészeti Gyár képviselői, megjelent a Belügyminiszté­rium, a helyi párt- és álla­mi szervek, társadalmi tes­tületek számos vezetője, s ott voltak a végzett hallgatók hozzátartozói is. Az ünnepség a Himnusz hangjaival kezdődött. Ez­után Szűcs László rendőr alezredes felolvasta Benkei András belügyminiszter dísz­parancsát, amelyben köszön­tötte a felvatottakat. A dísz­parancs elhangzását a foga­dalomtétel követte. A fiatal zászlósok és tisztek a csapat- zászló előtt, a haza iránti felelősségérzettől áthatva fo­gadták meg, hogy a Magyar Népköztársaság hűséges vé­delmezői lesznek és minden­kor készen állnak vállalt kö­telezettségeik teljesítésére. Ezután Fekszi László határ­őr ezredes, az iskola parancs­noka mondott beszédet. Az ünnepségen kitüntették a tanulásban legkiválóbb eredményt elért, most vég­zett hallgatókat. Az avatás az Internacionálé hangjaival ért véget, utána az új zász­lósok és tisztek, tanáraik és parancsnokaik találkoztak a szülőkkel és a hozzátartozók­kal. Irán felmondta a fegyvervásárlásokat Az iráni kormány hivata­losan is felmondta az Egye­sült Államokkal kötött fegy­vervásárlási szerződéseit. Erről adott tájékoztatást pénteken reggel Teheránban Szadegh Tabatabai iráni kormányszóvivő. Elmondta, hogy a kormány döntése összesen kilencmilliárd dollár értékű szállítási meg­állapodást érvénytelenített, köztük az F—16-os repülőgé­pek, valamint a legmoder­nebb AWACS radar-riasztó­rendszer vásárlásáról kötött szerződéseket. Mint Tabatabai közölte, a sah rendszere által rendelt 75 db, egyenként 60 millió dollár értékű F—14-es har­cigépek már Iránba érkezett példányait a teheráni kor­mány áruba bocsátja, válto­zatlanul érvényesnek te­kintik azonban az alkatrész- szállításokkal kapcsolatos korábbi szerződéseket. A kormányszóvivő bejelentette azt is, hogy az iráni hadse­reg amerikai tanácsadókkal való ellátását rögzítő szer­ződések ugyancsak érvényü­ket veszítették. Végezetül közölte, hogy Irán felmondta a Német Szö­vetségi Köztársasággal ten­geralattjárók, valamint hadi­tengerészeti kikötők beren­dezéseinek szállításáról alá­írt megálapodásokat, ame­lyeknek összértéke 5,5 milli­árd dollárt tett ki. D palesztin kérdés a BT előtt A Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet az el nem köte­lezett országok mozgalmának segítségével az ENSZ-közgyű- lés rendkívüli ülésszakának összehívását fogja szorgal­mazni. amennyiben az Egye­sült Államok, bejelentett szándékának megfelelően, megvétózza a Biztonsági Ta­nács döntésére váró terveze­tet. A .BT augusztus 23-ra ter­vezett ülésén az ENSZ Pa- lesztina-bizottsága tagjai által kidolgozott munkaokmányt terjesztenek elő. Ez a palesz­tin kérdést csupán menekült- problémaként kezelő 242. számú BT-határozatot úgy módosítaná, hogy az előírja a palesztinok elidegeníthetet­len nemzeti jogainak. így a Palesztinában létrehozandó önálló állam megalapítása jogának érvényesítését, vala­mint a menekültek szabad választását az otthonaikba való visszatérés és az elvesz­tett vagyonukért való kárta­lanítás között. Egy amerikai demokrata- párti szenátor a közelmúlt­ban közölte, hogy Vance kül­ügyminiszter jelezte neki: Washington meg fogja vé­tózni a módosító javaslatot, ha azt szavazásra bocsátják. A köményes sajt „hazája’* J1 r: A tejüzemben negyven helybelit foglalkoztatnak. A szakályi tejüzem nevezetessége a köményes sajt, amit az országban itt gyártanak egyedül. Ezzel a termékükkel egyéb­ként kétszer nyerték el az „Iparág legjobb félkeménysajt-gyártó üzeme” címet. Ugyan­erre a termékükre tavaly a BNV-n vásárdíjat is kaptak. (Szakályi magazinunk a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom