Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

Képújság ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Lépcső Csáki Imréné Szekszárd­iból írja: ,„..A Kilátó utca lakói (kb. 40 család) nevében érdeklő­döm, van-e lehetőség — és előreláthatólag mikor —, a Vincellér utca 19. és 21. szá­mú házak közötti területen lépcső építésére. Mindenki szívesen vállalna társadalmi munkát az ügy érdekében, hiszen általában a családok­nál 2—3 gyerek van. és elég nagy kerülővel jutnak ha­za...” A Kilátó utcaiak levelét elküldtük Szekszárd város tanácselnökének, dr. Nedók Pálnak, aki az alábbiakat válaszolta: ■ „...A Vincellér utca 19—21. számú épületek közötti te­rületen nem szándékozunk lépcsőt építeni. A Kilátó ut­ca megközelítését az Ibolya utca déli végénél építendő lépcsővel fogjuk kedvezőb­bé tenni, ami várhatóan 1980. végéig elkészül...” Kertmozi „...Azt kérdezem az illeté­kesektől, hogy miért szün­tették meg Szekszárdon a kertmozit? Sok fiatal nevé­ben írom, nagyon jó lenne, ha nem bontanák le, hanem újból üzemelni kezdene. T. Andrea, Szekszárd...” A levelet elküldtük a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójának, Czank Józsefnek, aki a kö­vetkező választ adta: „...A kertmozit lebontják, mert a Skála Áruház kör­nyékének rendezése indo­kolttá teszi. Tudomásunk szerint szabadtéri színpad, kertmozi felépítésére közös összefogással más területen kerül sor, előreláthatóan 1981—82-ben. A fiatalokkal egyetértünk és magunk is szeretnénk, ha kérésük mielőbb megvaló­sulna...” Parkoló Bonyhádi olvasóink kér­dezik : „...Az áruházzal szembeni terület (állítólag beépítésre szánt terület) — ahol gép­kocsik szoktak állni —, je­lenleg parkoló-e? Ha igen, az ott lévő gödröket mikor­ra tervezik betemetni és a parkoló ki- és bejáratát KRESZ-útbaigazító táblák­kal ellátni?...” Az illetékesnek, Bonyhád város tanácselnökének, dr. Hegedűs Jánosnak küldtük el a kérdést, aki az alábbia­kat válaszolta: „...Az áruházzal szemközti területrészen egy 576 négy­zetméter alapterületű ABC- áruház, valamint egy 33 la­kásos garzonház épül. A garzonház földszinti részén gyermekorvosi rendelő kerül elhelyezésre. A garzonház építése az idén szeptember­ben megkezdődik, az ABC- áruház kivitelezésének meg­kezdésére 1980 végén, vagy 1981 elején kerül sor. Tekintettel a nagy parko­lási igényre, az építkezések megkezdéséig a beépítésre szánt területen, ideiglenes jelleggel a gépkocsik par­kolhatnak. A jelzett terület KRESZ-táblával való ellátá­sát nem tartottuk szükséges­nek. A* említett gödrökben vi­lágító lámpatest tartóoszlo­pai kerülnek elhelyezésre. A tartóoszlopokat a szerződés szerint 1979. március 31-ig kellett volna elhelyeznie a szekszárdi DÉDÁSZ-nak, de a gyártó üzem ez ideig nem tudta leszállítani. Legújabb értesüléseink szerint az osz­lopok felállítása e hónap vé­géig megtörténik...” Autóbusz-megálló Friedrich Józsefné Szek- szárdról írja: ,„..A Patak utcában la­kom, a környéken lakók ne­vében is írok. Az lenne a kérésünk, hogy a mi utcánk­ban is közlekedjen helyi já­ratú autóbusz. Sokan va­gyunk erre idős emberek, nincs a környékünkön sem­milyen bolt, gyógyszerért is be kell bennünk a városba. Ha az autóbusz vonalát meg­hosszabbítanák — most ugyanis a Halászcsárdánál van a legközelebbi megálló —> vagy beiktatnának még egy megállót, a Zrínyi utca sarkán, sokat segítenének az erre lakókon...” A panaszos levelet eljut­tattuk a Volán 11. számú Vállalathoz, ahonnét Pech József igazgatóhelyettes vá­laszát az alábbiakban kö­zöljük: „...A Zrínyi utcában lévő autóbusz-megálló (Halász­csárdánál) jelenlegi helyén balesetveszélyes, ezért 200 méterrel északi irányban át­helyezésre kerül. (Il-es szá­múi Általános Iskolához.) Az autóbusz-megálló kiépí­téséről és áthelyezéséről a városi tanács intézkedik. Tájékoztatásképpen köz­löm, hogy a felüljáró forga­lomba helyezésével a pa­naszbeadványra visszaté­rünk, és igyekszünk azt ked­vezően megoldani...” Babatej „. .Több kismamatársam nevében . kérdezem, hogy megyénkben miért nincs ba­batej? Dunaújvárosi, pécsi, szegedi, miskolci ismerőse­imtől tudom, hogy ezekben a városokban kedvező áron, jobb minőségű tejet kapnak a gyerekek, hároméves ko­rig...” A Tolna megyei Tejipari Vállalat igazgatója, Bucsi Elek a következőket vála­szolta a kérdésre: „..Az utalványos tej ki­szolgálását az 1034/1951. de­cember 2-án kelt miniszter- tanácsi határozat szabályoz­za. E határozat szabályozza azon városok körét is, ame­lyekben forgalmazzák az utalványos tejet. A határo­zatot azóta nem módosítot­ták és jelenleg is az a 16 város van bevonva a ked­vezményes árusításba, me­lyeket akkor kijelöltek. Az utalványos tej forgalmazásá­nak kiterjesztését más vá­rosokra csak újabb kor­mányhatározat engedélyez­hetné...” Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK Indokról a nácik gondoskodtak 5. A birodalmi kormány eltökélt szándéka Naujocks szerette az életet, a változatosságot. Gleiwitz- ben határozottan unatkozott: már több mint két hete ott kellett tartózkodnia és még mindig nem érkezett meg a végrehajtást elrendelő jelszó Berlinből. Telefonhívás Ber­linbe: engedélyt kért, hogy hét végére hazautazhassák. Válasz: szó sem lehet róla, minden pillanatban várható az akció. Lehetséges, hogy éppen hét végére... Valóban, a náci csapatok már készültek a támadásra, augusztus 25-én este 19 óra 30 perckor a megmásíthatat- lannak látszó elhatározást visszavonták, s megállították a már mozgásba hozott hadi­gépezetet. A híradócsapatok nem mindenütt tudták idő­ben eljuttatni a parancs­visszavonást az alakulatok­hoz, ezért a Jablonka-alagút- nál és másutt is előfordult, hogy német katonák átlépték a határt és harcba bocsátkoz­tak lengyel határőrökkel. Az­tán — miután a főparancs­nokság futár útján elérte őket — abbahagyták a harcot, visszavonultak német terü­letre. Mi történt hogy augusztus 25-én este Hitler elállt elha­tározásától és „megállj”-t pa­rancsolt a Wehrmacht gépe­zetének? Két esemény, amely — más-más módon — kelle­metlenül érintette a Führert. Az első: Mussolini, az olasz diktátor nemlegesen válaszolt Hitler e napon érkezett leve­lére, amelyben az szövetsé­gesre számítva bejelentette: a háború küszöbön áll, a lengyelországi viszály hábo­rús megoldása elkerülhetet­len. A válaszban a Duce így köntörfalázott: „Életem egyik legfájdalmasabb pillanata. amikor közölnöm kell önnel: Itália nem kész a háborúra.” Olaszország, az 1939. május 22-én aláírt „acélpaktum”, a német—olasz katonai egyez­mény másik tagja tehát az utolsó pillanatban megrettent a kalandtól, túlságosan veszé­lyesnek ítélte. Igaz. Hitler nem elsősorban a gyenge olasz hadsereg katonai erejé­vel, hanem azzal a diplomá-1 ciai-politikai támogatással számolt, amelyet egy nem egyedül végrehajtott támadás jelentett volna. A válasz mégis kellemetlenül érintette és tervei átgondolására kész­tette. Még többet nyomott a 1939. szeptember 1.: a Lengyelország lerohanása a Westerplatte kikötője elleni tá­madással kezdődött. Képünkön: náci katonák hatolnak be a rommá lőtt térségbe. 1979. augusztus 29. A börfejtéses ser­tésvágásról szól a nezőgazdasági és élelmezésügyi mi- liszter 13/1979. (VIII. 1.) MÉM szá­mú rendelete, amelynek ha­tálya a húsipari vállalatok, állami gazdaságok, mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek, ÁFÉSZ-ek, gazdasági társu­lások, valamint a tanács ál­tal üzemeltetett sertésvágó és -feldolgozó üzemekben végzett sertésvágásra terjed ki, s amely szerint a vágásra kerülő sertésekről a bőrt — a jogszabályban megjelölt kivételekkel — bőrfejtéssel (nyúzással) le kell fejteni. A rendelet a Magyar Közlöny idei 52. számában jelent meg és kihirdetése napján — 1979. augusztus 1-én — ha­tályba lépett. 1980. január 1-én lép ha­tályba, de a már folyamat­ban levő beruházásokra is alkalmazni kell a Miniszter- tanácsnak a 28/1979. (VIII. 3.) MT számú rendeletét, amely a beruházások rend­iéről szóló korábbi ' jogsza­bályt egészíti ki, és a nagy- beruházásokra vonatkozóan kimondja, hogy a bank csak olyan szerződés vagy szerző­désmódosítás alapján vállal­hat fizetési kötelezettséget, amelynek teljesítési határ­ideje nem későbbi a beruhá­zás jóváhagyott befejezési határidejénél. (Magyar Köz­löny idei 53. száma.) A Munkaügyi Közlöny f. évi 7. számában 308/1979. PM—MüM—SZOT szám alatt közlemény jelent meg a fogyasztói árintézkedésekkel kapcsolatos, a vállalati jóléti ellátásokat érintő egyes fel­adatokról. A központi árin­tézkedések érintik a válla­latok által működtetett üdü­lők élelmezési és egyéb fenn­tartási költségeit, valamennyi kölséget a jóléti és kulturá­lis alapból kell fedezni, ugyanakkor a jóléti és kul­turális alap 1979. évre meg­állapított egy főre képezhető összegének központi emelé­sére az árintézkedések miatt nem kerül sor. A közlemény felhívja a figyelmet arra, hogy ha a többletköltségek megtakarítással nem ellensú­lyozhatok, a vállalatok ré­szesedési alapjuk igénybevé­telével egészítsék ki a jóléti és kulturális alapjukat. Ezzel kapcsolatban szükséges a kollektív szerződés idevonatkozó részei­nek módosítása. Betétdíjas üvegpalackok visszaváltása tárgyában je­lent meg közlemény a Kereskedelmi Értesítő f. évi 21. számában, amely nyoma­tékosan felhívja a vendéglá­tó vállalatokat és szövetke­zeteket, hogy azok az üzle­tek, amelyek utcán át (elvi­telre) is értékesítenek üveg­palackos italokat, kötelesek a hét valamennyi napján, nap­szakra való tekintet nélkül a betétdíjas üvegeket a fo­gyasztótól visszaváltani, ugyanakkor ezekben az üzle­tekben feliratot kell elhe­lyezni, amely szerint az üz­let üvegpalackok visszavál­tására kötelezett. A vissza­váltási. tevékenységet rend­szeresen ellenőrizni kell, a mulasztókkal szemben pedig szigorú felelősségre vonást kell alkalmazni. A Belkereskedelmi Mi­nisztériumnak a Kereskedel­mi Értesítő idei 22. számá­ban megjelent 2/1979. számú körrendelkezése a ta­karékos energiagazdálkodás­ról szól, külön-külön rendel­kezik a fűtésről és tüzelő­anyagokról, a világításról, a hőfejlesztő és -átadó beren­dezésekről, az elektromos meghajtású gépekről, a lég­kondicionálásról és a gépjár­művekről, majd rögzíti, hogy a rendelkezések végrehajtá­sáért a vállalat vezetője fe­lelős, az energiahordozókkal történő pazarlás esetén pedig a felelős vezetőket felelős­ségre kell vonni, prémium-, illetve jutalommegvonással kell sújtani. A SZÖVOSZ Tájékoztató idei 30—31. számában köz­lemény jelent meg a bel­kereskedelmi törvény végre­hajtásának helyzete tárgyá­ban. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi-járási szervezetének elnöke latban, hogy ugyanezen a na­pon Anglia kölcsönös segély- nyújtási szerződést írt alá Lengyelországgal, a korábban megkötött ideiglenes megálla­podás helyett. Vagyis arra kötelezte magát, hogy a len­gyeleket érő támadás esetén hadat üzen a támadónak. Hitler így még néhány na­pig késleltette a támadást, hogy a történelem előtt alibit igazoljon. Levelet írt Cham­berlain angol miniszterelnök­nek, szemrehányásokat téve az angol kormánynak, hogy az adott bátorítást „annak a szörnyű terrorhullámnak az elindítására, amely a lengyel területen élő másfél millió­nyi német lakosságra zúdult”. Arra az angol bejelentésre utalva, miszerint Német­ország fegyveres beavatkozá­sa esetén kénytelenek lenné­nek Lengyelországnak segít­séget nyújtani, a diplomáciá­ban szokatlanul éles hangon szögezte le: „Ezt a kijelentést tudomásul veszem, és biztosí­tom róla, hogy ez semmit sem változtat a birodalmi kormány eltökélt szándékán”. Ugyanakkor kifejezte Anglia iránti szimpátiáját, mondván, hogy ő mindig „pozitív érte­lemben viszonyult Nagy- Britanniához, kész személyi garanciát vállalni és Német­ország erejét latba vetni to­vábbi fenntartásához”. Rövi­den: nemcsak azt ajánlotta fel Londonnak, hogy nefn veszélyezteti az angol érde­keket, hanem adott esetben még támogatást is kínált. Csakhogy — így értékeli a helyzetet NDK történészek egy csoportja — az angol kor­mány nem tűrhette, hogy Lengyelország is Hitler kezé­re jusson, ez olyan bizalom­veszteséget jelentett volna amelyet nem engedhettek meg maguknak. Hitler számítása bevált: a különböző javaslatok csak ál­cázásul szolgáltak a háború igazi felelősének leplezé­sére. Amint tolmácsa, Paul Schmidt feljegyezte, Hitler maga jegyezte meg: „Alibire van szükségem, mindenek­előtt a német nép előtt, hogy mindent megtettem a béke megtartására. Ezért tettem nagylelkű ajánlatot Danzig és a korridor kérdésében.” A „nagylelkű ajánlat” tu­lajdonképpen ultimátum. Danzig azonnali visszacsato­lását, az úgynevezett korridor területén népszavazás tartá­sát, a korridoron keresztül 1 kilométer széles nemzetközi út építését, a német és len­gyel panaszok kivizsgálására nemzetközi bizottság létesíté­sét, a két ország közötti ki­sebbségi egyezmény megköté­sét tartalmazza. A „tárgyalá­sokra” a lengyeleknek azon­nal megbízottakat kell Ber­linbe küldeniök, különben... A lengyel kormány tanult az osztrák és csehszlovák ese­ményekből : ilyen körülmé­nyek között nem hajlandó megbízottakat küldeni. Hitler viszont augusztus 31-én 12 óra 30 perckor aláírja az 1. számú hadműveleti utasítást: a Lengyelország elleni táma­dás időpontja szeptember 1-én, hajnali 4 óra 45 perc. Ezután kapja meg Naujocks is végre a várva várt jel­szót... (Következik: Az első ha­lottak)

Next

/
Oldalképek
Tartalom