Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

2 "népüjság 1979. augusztus 29. Kuba Megkezdődött az el nem kötelezett országok tanácskozássorozata Havanna, Fort Péter és Nyárádi Róbert, az MTI tu­dósítói jelentik: A Kubai Köztársaság fő­városában a most felépült kongresszusi palotában ked­den, magyar idő szerint a délutáni órákban kezdte meg munkáját az el nem kötele­zett országok koordinációs irodája. A nagyköveti szinten fo­lyó és kétnaposra tervezett tanácskozással megkezdődött a jövő hét végéig tartó kon­ferenciasorozat. A koordiná­Teherán Khomeini ajatollah kedden határozottan elutasította a tárgyalások lehetőségét a Kurd Demokrata Párttal és ismételten hangoztatta, hogy „a kurd felkelőket meg kell semmisíteni”. Khomeini legutóbbi kijelen­tése, amely szerint semmiféle kompromisszumra nem haj­landó az általa kiátkozott és „hazaárulónak” minősített kurd vezetőkkel, veszélyezte­ti a jelenleg Teheránban fo­lyó tűzszüneti tárgyalásom si­kerének lehetőségét. Kedd óta — a betiltott Kurd Demokrata Párt jóvá­hagyásával — öttagú kurd jószolgálati küldöttség tár­gyal Teheránban a kormány képviselőivel egy esetleges tűzszünet feltételeiről. Khomeini a rend helyreál­lítását Kurdisztánban más­képp képzeli: Hód jatol Eslam Kermaninak, a kurdisztáni ügyek vizsgálatára kirendelt megbízottjának a rádió útján nyílt utasítást adott. Eszerint ciós iroda ülését ugyanis csütörtökön a külügyminisz­terek megbeszélése követig majd pedig a jövő hétfőn megnyíló csúcsértekezleten az el nem kötelezett orszá­gok vezetői meghatározzák az imperializmus és a gyar­matosítás minden formája ellen harcoló mozgalom leg­főbb külpolitikai és gazda­sági célkitűzéseit az elkövet­kező három évre. A nagykövetek feladata a külügyminiszterek tanácsko­zásának előkészítése, a pa­Változatlan hevességgel folynak a harcok az iráni Kurdisztánban. Képünkön: kurd fegyveresek tüzelnek a kormánycsapatok egyik helikopterére. pirend meghatározása és el­járási kérdésekre vonatkozó esetleges javaslatok megvita­tása lesz. Feltehetően indít­ványozni fogják több ország felvételét az el nem kötele­zettek sorába. Hétfőn megindult a „nagy­üzem” a csúcsértekezlet kor­szerűen felszerelt sajtóköz­pontjában is. Az érdeklődést jól mutatja, hogy már a csúcstalálkozó kezdete előtt egy héttel több mint hétszáz újságíró várakozott a ta­nácskozássorozat kezdetére. Kermani „küldetése abban áll, hogy a térség békéjének helyreállítása érdekében mű­ködjék együtt a hadsereggel, a csendőrséggel és a vallási hatóságokkal’'. Húsz kurd felkelőt végez­tek ki tegnap a kormányerők által szombaton visszafoglalt Saqqiz városában Khalkali ajatollahnak, az iszlám forra­dalmi bíróságok vezetőjének ítélete alapján. A kivégzettek közül kilenc katonát „a had­seregből való dezertálásért és a lázadókkal való együttmű­ködésért”, 11 polgári személyt pedig „ellenforradalmi tevé­kenység” vádjával ítéltek ha­lálra. Az Iráni Dolgozók Szocia­lista Pártja elnevezésű troc- kista szervezet 12 tagját ítél­te halálra, Ahwaz város isz­lám forradalmi bírósága. A hírt a Forradalmi Kommu­nista Front nevű francia trockista szervezet kedden Párizsban nyilvánosságra ho­zott közleménye ismertette. Moszkva Vlaszova hazaérkezett Kedden a kora délelőtti órákban — hosszas huzavona után a szovjet hatóságok kép­viselőinek eredményes köz­benjárása, az amerikai ha­tóságokkal folytatott tárgya­lásai eredményeképpen — visszaérkezett Moszkvába az Aeroflot gépe, fedélzetén Ludmila Vlaszovával, a Moszkvai Nagyszínház baleri­nájával, akinek hazatérését az amerikai hatóságok megpró­bálták megakadályozni. Vlaszovát — aki a nehéz helyzetben magas fokú állam- polgári öntudatról és bátor­ságról tett tanúbizonyságot, és az amerikai fenyegetések­nek, zsarolásnak ellenállva mindvégig kitartott hazatéré­si szándéka mellett — a re­pülőtéren rokonok, barátok köszöntötték. Mint a moszkvai rádió a hírt bejelentve rámutatott, ezzel véget ért az amerikai hatóságok több napos provo­kációja, az a semmivel sem indokolható, durva és önké­nyes akció, amelynek szerve­zői a szovjet—amerikai vi­szony megrontását tűzték ki célul. Kínai-amerikai megállapodások A hivatalos látogatáson Kí­nában tartózkodó Walter Mondale amerikai alelnök és Teng Hsziao-ping kínai mi­niszterelnök-helyettes kedden Pekingben megállapodást írt alá az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság kultu­rális cseréjéről és aláírta azt a jegyzőkönyvet, amelv rög­zíti a két ország közötti vil­lamos energetikai együttmű­ködést. Ez utóbbi értelmében Washington segítséget nyújt a kínai villamosenergia-terme- lés fejlesztéséhez é£ a kínai vízi energia hasznosításához. Mondale a keddi nap folya­mán kétórás megbeszélést tartott a kínai fővárosban Hua Kuo-fenggel, a kínai ál- lantanács és a KKP KB elnö­kével. A találkozón az ameri­kai alelnök átnyújtotta Car­ter elnök amerikai látogatás­ra szóló meghívást tartalma­zó levelét Hua Kuo-fengnek. Khomeini nem tárgyal Rhodesiái rendezési kísérletek Csoportkép, két hölggyel Két, egyáltalán nem hivalkodóan öltözött angol hölgy volt az augusztus 1—8-ig tartó nemzetközösségi csúcstalál­kozó „sztárja”: II. Erzsébet, Nagy-Britannia királynője és Thatcher asszony, a konzervatív kormány feje. Már az ő fogadtatásuk is érzékeltette, milyen hangulatban készülődtek az afrikai országok állam- és kormányfői, valamint a Zim­babwe Hazafias Front vezetői a csúcstalálkozóra, amelynek középpontjában ezúttal a rhodesiai probléma állott. A konferenciának helyt adó Lusaka lakossága a hely­színen lévő újságírók beszámolói szerint — őszinte tisztelet­tel köszöntötte a királynőt, míg Thatcher asszonyt fajüldö­zőnek titulálta. Kenneth Kaunda zambiai elnök jobbnak lát­ta, ha nem is megy ki a brit miniszterelnök elé a repülérre. A házigazda így akarta tudtára adni az angol kormány fe­jének, hogy a lusakai csúcstalálkozóra összesereglett fekete­afrikai országok vezetői nincsenek megelégedve a brit kor­mánynak a Rhodesia-kérdésben tanúsított magatartásával. Egy hónappal a találkozó előtt ugyanis ausztráliai hi­vatalos látogatása alkalmával Margaret Tahtcher próbabal­lont bocsátott föl. Egyebek között kijelentette — megismé­telve választási beszédeinek idevágó bekezdéseit —, hogy kormánya novemberben feloldja a Rhodesiával szemben al­kalmazott gazdasági szankciókat, és elismeri Abel Muzorewa püspök törvénytelen kormányát. Thatcher asszony fogadtatása a tanácsteremben sem volt sokkal melegebb. Mindjárt a megnyitó beszédben 'elhelyezték az első tüskét. Kenneth Kaunda egyebek között kijelentette, hogy Muzorewa senkit sem képvisel, s legfeljebb püspöki talárja az, amit ellenőrizhet, de nem Rhodesia. Nyerere tan­zániai elnök pedig — akitől Thatcher sok segítséget remélt —, kijelentette, hogy a fekete-afrikai országok népei az ed­diginél sokkal több realitást várnak el a brit kormánytól. Ilyen körülmények között a brit kormányfő eredeti szö­vegét félretéve kénytelen volt hangoztatni, hogy kormánya osztja a jelenlévők aggodalmát a rhodesiai kérdés rendezet­lensége miatt, s mindent el fog követni, hogy „olyan meg­állapodás szülessék, amely minden érdekelt félnek megfelel”. Úgy tűnt, hogy a nigériai kormányt nem nyugtatták meg ezek a sokféleképpen értelmezhető szavak. Ki akarván ugratni a nyulat a bokorból, azonnali hatállyal államosította a British Petroleum Company nigériai érdekeltségeit, ha­tálytalanította az olaj kitermelésére kötött szerződést, s ál­lami kezelésbe vette az ország igen jó minőségű — alacsony kéntartalmú — olajának feltárását, kitermelését és piaci ér­tékesítését. Az intézkedés következtében a BP évi 12 millió tonna olajat veszít akkor, amikor nyersolajkészletei — egye­bek között az iráni olajszállítások kiesése miatt — amúgy is komolyan megcsappantak. A londoni Morning Star a tényle­ges helyzetet fogalmazta meg, amikor a lagosi kormány lé­pését értékelve megállapította: „a nigériai kormány döntése az Afrika déli részében folytatott brit politika közvetlen megtorlásának tekinthető”. No és annak, hogy Londonban engedélyezték: a BP olajat szállíthat Dél-Afrikának és Pre­toria közvetítésével Rhodesiának. Noha a brit kormány azóta több jegyzéket is intézett a nigériai kormányhoz, Lagosban hajthatatlanok maradtak. A visszakozás lehetőségében Thatcher asszony és külügymi­nisztere, Lord Carrington sem igen reménykedett. Csakis ez­zel magyarázható, hogy röviddel a nigériai bejelentés után a brit vezetők a lusakai csúcstalálkozó plenáris ülésének el­napolását kérték és a fekete-afrikai országokat képviselő po­litikusokkal négyszemközti konzultációkat kezdtek egy „kompromisszumos tervről”. Mint utólag kiderült, e terv lényege: szeptember 10-én újabb konferenciát kell tartani Rhodesiáról, ezúttal London­ban, Muzorewa és a Zimbabwe Hazafias Front vezetői rész­vételével. A brit kormány időközben eljuttatta a meghívót a zimbabwei hazaiaknak és Muzorewa püspöknek, viszont ál­talános meglepetésre nem kaptak meghívót a konferenciára az afrikai frontállamok. A meghívó levélhez mellékelték a jelenlegitől alig különböző új alkotmánytervezetet és a tűz­szünetről szóló felhívást. Az újabb csoportképből hiányozni fognak Nagy-Britannia első hölgyei. A londoni konferencián ugyanis — ha egyáltalán létrejön —, Lord Carrington elnö­köl majd. A brit nemzetközösség lusakai csúcsértekezletén elfoga­dott rhodesiai rendezési terven alapuló új brit alkotmány- tervezet nem tér el jelentősen a Salisburyben jelenleg ér­vényben lévő alkotmánytól, és kétséges, hogy ebben a for­mában elfogadható tárgyalási alapot nyújt-e a hazafias erők számára. Nkomo és Mugabe, a front társelnökei már Lusaka után kijelentették és időközben megerősítették: csak abban az esetben járulnak hozzá bármilyen új menetrendhez, ha a választásokat nem a britek ellenőrzése alatt tartják, és a Hazafias Front hadserege váltja fel a jelenlegi rhodesiai hadsereget és a rendőrséget. Ellenkező esetben semmi értel­me a tárgyalásoknak. KANYÓ ANDRÁS Merényletek Észak-írországban IBAÖMKDÍ MURDER 01 LORD LOUIÍ Az IRA hétfői terrorcselekményei nagy visszhangot keltet­tek Anglia-szerte. Képünkön: az angol újságok egy­öntetűen éles szavakkal ítélik el a bombamerényieteket. Újabb kori történelmének legvéresebb napját élte át hétfőn Észak-írország: ír ter­roristák pokolgépes merény­letei következtében 22 ember vesztette életét, köztük Lord Mountbatten flottatenger­nagy, II. Erzsébet angol ki­rálynő rokona és 18 brit ka­tona. A családjának több tagjával együtt sétahajózó lord Mountbatten jachtja el­leni pokolgépes merényletet az ír partok közelében kö­vették el. A brit katonák el­leni két robbantásos merény­let színhelye az észak-íror­szági Warrenpoint volt. Itt először egy szénásszekérbe rejtett akna felrobbanása szedett áldozatokat a brit ka­tonák körében. Az aknát a terroristák távgyújtással, ál­lítólag az ír Köztársaság te­rületéről robbantották fel, amikor a brit járőr a széhás- szekér mellett elhaladt. Hat katona a helyszínen meg­halt, 2 további a kórházban halt bele sebeibe. Nem sok­kal később helikopterek és katonai járművek érkeztek a helyszínre, hogy elszállítsák a halottakat és a sebesülte­ket. Ekkor egy közeli pa­rasztházban — ugyancsak távgyújtással — felrobban­tottak 220 kilogrammnyi rob­banóanyagot, majd orvlövé­szek tüzet nyitottak a még harcképes brit katonákra. Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök kijelentette: kormánya mindent el fog követni, hogy bíróság elé ál­lítsa a hétfői gyilkosságokért és egyéb terrorcselekménye­kért felelős személyeket. Lázár György hazaérkezett Csehszlovákiából (Folytatás az 1. oldalról) A magyar és a csehszlovák miniszterelnök tárgyalásokat folytatott, amelyeken tájé­koztatták egymást a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán, illetve Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja XV. kongresszusán elfoga­dott határozatok megvalósí­tásáról, a két ország társadal­mi és gazdasági fejlődéséről, áttekintették a magyar— csehszlovák kapcsolatok helyzetét, véleményt cserél­tek a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről. A miniszterelnökök hang­súlyozták Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága el­ső titkárának és Gustáv Hu- sáknak, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága főtitkárának, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság elnökének 1977. évi talál­kozója nagy jelentőségét a Magyar Szocialista Munkás­párt, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja, a Magyar Nép- köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ha­gyományos barátságának megszilárdításában és sokol­dalú együttműködésének el­mélyítésében. Megkülönböztetett figyel­met fordítottak a két ország gazdasági kapcsolatainak helyzetére, azok bővítési le­hetőségeinek feltárására. Megállapították, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság gazdasági együttmű­ködése dinamikusan, tervsze­rűen fejlődik. A két ország árucsere-forgalmának értéke ebben az évben eléri az egy- milliárd rubelt, és jelentősen hozzájárul gazdasági fejlődé­sükhöz, lakosságuk igényei­nek jobb kielégítéséhez. A miniszterelnökök hang­súlyozták, hogy mindezeknek nélkülözhetetlen előfeltétele a meglévő kooperációs és sza­kosítási egyezmények _ meg­hosszabbítása és bővítése mellett új lehetőségek feltá­rása a termelési együttműkö­dés terén az 1981—1985-ös időszakra. Kiemelték annak fontosságát, hogy a gyártás- szakosítást és a koonerációt kiterjesszék az alkatrészek és a részegységek gyártására. Mindennek érdekében támo­gatják a vállalatok közvetlen kapcsolatainak bővítését. A kormányfők aláhúzták, hogy a két ország gazdasági integrációjának elmélyítésé­ben nagy jelentőségűek a közös beruházások. Megelé­gedéssel szóltak arról, hogy a KGST egységes energeti­kai rendszerének részeként ~ a magyar—csehszlovák együttműködéssel megépült a Vinnyica—Albertirsa kö­zötti 750 kilovoltos távve­zetéknek Albertirsa—Göd közötti szakasza. Megépült az Adria kőolajvezeték ma­gyarországi szakasza. Meg­kezdődött a Gabcikovo— nagymarosi vízlépcsőrend­szer közös építése. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa munkájának a sokoldalú gazdasági együttműködés to­vábbi elmélyítésében, és elő­mozdítják az integrációs cél­programok megvalósítását. Megelégedéssel állapították meg, hogy egészségesen fej­lődnek a kapcsolatok a kul­túra, az oktatás és a tudo­mány területén. Kifejezték készségüket a kapcsolatok további bővítésére. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság miniszter- ^ elnöke az időszerű nemzet­közi kérdésekről szólva ki- , fejezte kormánya szilárd el­határozását, hogy tovább erősítik a két ország szövet­ségét a Szovjetunióval, a szocialista közösség többi országával. Hangsúlyozták, hogy a két ország a Varsói Szerződés szervezetének ke­retében fokozza internacio­nalista együttműködését a fegyverkezési hajsza megfé­kezéséért, a leszerelésért, a világ békéjéért és biztonsá­gáért folytatott harcban. A miniszterelnökök tár­gyalásai szívélyes, elvtársi légkörben, a teljes nézet- azonosság jegyében zajlottak le, és hozzájárultak a két ország együttműködésének elmélyítéséhez, a Magyar Népköztársaság és a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság népei testvéri barátsá­gának erősítéséhez. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Lubomir Strougált, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság kormányának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom