Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
A rtÉPÜJSÁG 1979. augusztus 26. Ruhahegyeket kerülgetünk. A raktár, az üzemcsarnok tele frissen mosott ágyneművel, abrosszal, törülközőkkel. Nagy teljesítményű mosógépek duruzsolnak, vastag üvegszemeiken látni, hogyan ■forgatják, kavarják a mosószeres-sárgás lében a szeny- niyest. Fehér köpenyes leány eteti a kalandert. Gőzpára csap fel, mikor a szalag a vasaló gyomrába viszi a nedves ruhát. A gép oldalán párolgó, frissen vasalt lepedők sorjáznak az egyik oldalon, a másikon törülközőket kapkod egy fiatal lány. Gyors, szakavatott mozdulatokkal hajtogatja a ropogós, friss illatú ágyneműt. Zsemberi Istvánná egy éve szedi el a gépről és hajtogatja a tisztát. Mosolyogva teljesíti a kérést, készségesen félreáll, engedélyezi, hogy kipróbáljam a munkát. Oda- állok a gép elé, az első pillanatban az amúgy is párás, undorítóan meleg műhelyben megcsap a forróság. Várok. A kalander másik felén a kislány nem küldi az anyagot. Integetünk neki: jöhet. Pár pillanat és megérkezik az első párnahuzat. Mikor fele kiérkezik a szivacshengerből, kapkodom az ujjaimat. Legalább nyolcvan Celsius fok a párnahuzat hőfoka. Visszahajtom, elhúzom a placcra, hajtogatni próbálom, sikerül — de ha én kapnám ágyneműcserekor, visszakül- deném. Nézem a lányok ujjait. Keskenyek, hosszúak, kecsesek, tiszták, fehérek. Vass József üzemvezető mondja: ,„A sárga, műszálas ágyruha az éget, a fehér lepedők, a párnák csak melegek”. Nekem forró volt a párnahuzat is. — Hány lepedőt kell egy műszakban összehajtogatni? — térek vissza Zsemberiné- hez. — Nem tudom. — Mégis?? — Nem számoljuk. Mázsára fizetnek. — Mennyit? — Egy mázsa 47 forint. Hány dekás lehet egy lepedő? * Az igazgatói irodában ülünk. Göndöcs Ferencné mondja a számokat, a feladatot, amit ilyenkor szezonban teljesíteni kell. Ez ideig sikerült. Tóth Józsefné A hír terjedésének természetrajza csodálatos. Míg eljut az emberhez, számtalan száj — jó- és rosszindulatú — csavar rajta, az egyik hamiskásan mosolyog, a másik örül, a harmadik csak bele a vakvilágba cél nélkül mondja. — Ügy hallottam, hogy kö-- telező hetente egy napot a műhelyben dolgozni az alkalmazottaknak. Az igazgatónő arca megnyúlik, csodálkozik. — Kötelező? — így tudom -— válaszolom. — Ezt még én nem hallottam. Igaz, hogy hetente egy napot az alkalmazotti állomány a műhelyben dolgozik, de senki számára sem kötelező. Egyetlen kikötés van: csak akkor mehet le az ÜzemKatona Istvánné be hajtogatni, ha a munkája engedi. — Pénzt kapnak ezért? — Igen. 12 forint 60 fillért óránként. * Tóth Józsefné gyártáselőkészítő, a Radnóti brigád tagja: — Tavaly és azelőtt nyáron is besegített a brigádunk „társadalmi” munkában. Az idén több a feladat, kevesebben vannak a műhelyben, így rendszeressé kellett tenni ezt. — Nem, félnek attól, hogy ezzel kiderítik, nincs kitöltve a munkaidejük? — Ha az eredeti munkánk tovább tart, bennt kell maradni, vagy nem megyünk a mosodába. — Nem tartják rangon alulinak? — Nem. Mindenki részt vesz a munkában. — A „lentiek”, hogy fogadták magukat? — Segítő szándékkal. — A konkrét munkán felül van valamilyen hasznuk? — Közvetlenebb a kapcsolat. Eddig elmentünk köszönés nélkül egymás mellett. Több munkással .tegeződöm. Azt hiszem kölcsönösen becsüljük egymást. • Göndöcs Ferencné igazgató: — A műhelyben még 60 dolgozóra lenne szükség. Az idén nem sikerült feltölteni a létszámot. A fizikaiaknak már túlórát sem adhatunk többet. Az első negyedévi osztályvezetői értekezlet után döntöttünk, hogy az alkalmazotti állományban dolgozók bérért mehetnek a műhelybe. Egyetértett ezzel a párt, a szakszervezet és a KISZ vezetősége is. — A gépesítés nem segítene? — Hárommillió forint kellene, de ebben az ötéves tervben nincs. Eddig a mosodára 12 milliót költöttünk. * Katona Istvánné bércsoportvezető régi „bútor” a Patyolatnál. — Kik vesznek részt ebben a munkában, illetve pon- tosítom a kérdést: ki a legmagasabb rangú, aki lejár dolgozni ? — Az igazgatónő — válaszolja — a vezetők is példát mutatnak. — Tudnak annyit csinálni, mint a gépen dolgozók? — Nem. — Minőség? — Lehetne jobb. — Fárasztó? — Szakmailag könnyű elsajátítani ezt a munkát, egyszerű betanított feladat, de fizikailag nehéz, a műszak végére elfáradunk. * Indokról a nácik gondoskodtak 3. Danzig csak ürügyül szolgált Ismét a műhelyben. Zsemberi Istvánné mondja: — Otthon a férjemnek újságoltam, hogy milyen rendes az igazgatónő, velünk együtt dolgozik. Más vállalatnál volt olyan év, hogy nem láttam az igazgatót. — Közvetlenebb lett a kapcsolat az irodistákkal? — Szívesebben megyek az irodába, ha elintézni valóm van, mint régen. más országok nem hajlandók vele együttműködni a béke megőrzéséért. Viszont Hitler — taktikai okokból — hajlandó volt meg nem támadási egyezményt kötni a. Szovjet* A Tolna megyei Textiltisztító és Ruházati Vállalatnál havonta 1600—2000 mázsa szennyes ruhaneműt kell tisztítani. Ez a munka a turistaszezonban — a szállodák jóvoltából — még növekszik is. A hiányzó munkáskezeket az alkalmazottak pótolják. HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVÁLD KÁROLY unióval. Moszkva számára ez azt jelentette, hogy az elkerülhetetlen háborúig időt nyer: értékes hónapokat, vagy éveket, amelyek során tovább növelheti védelmi képességét. Hitler hatalmas hadsereget épített fel, hogy meghódíthassa vele a világot. 1933- ban lett kancellár. Már abban az esztendőben Németország nemzeti jövedelmének 7 százalékát fordította katonai kiadásokra az 1932-es 2 százalékkal szemben! 1935-ben 10 milliárd birodalmi márka szerepelt nyíltan vagy rejtve katonai célokra a költségvetésben. A nemzeti jövedelem 16 százaléka lett a katonáké, 1938-ban pedig 32 százalékosra emelkedett az arány: hu- szonhatmilliárd márkát kapott a hadsereg! Következmény: a nagyarányú fegyverkezéssel párhuzamosan növekedett a nagy monopóliumok profitja, vagyis azoké az ipari hatalmasságoké, akik döntő szerepet játszottak a nácik hatalomra juttatásában. Fokozatosan csökkent a lakosság életszínvonala. Hírhedtté vált Göring birodalmi marsall, a fegyverkezésért felelős birodalmi biztos kijelentése: „Vaj helyett ágyút!” Mert bizony az egyre növekvő birodalomban hamarosan ellátási nehézségek léptek fel, még béke idején be kellett vezetni a jegyrendszert. A fejadagok csökkentek, de még ezeket az alacsony fejadagokat sem tudta mindenki kiváltani. A németek megkoplalták azt a csaknem 72 milliárd márkát, amelyet az ország Hitler hatalomra jutása után hadi kiadásokra költött. Az IG Farben profitja viszont közben 71,5 millióról 376,7 millióra növekedett és más konszernek is hasonlóképpen nyertek már a háború előkészületein is. Hát még milyen előnyökkel kecsegtetett számukra egy háború, amelynek győztes kimeneteléről meg voltak győződve! A hitleri fajelmélet által segédnépeknek, alsóbbrendű embereknek minősített rabszolgamunkásokat még a felsőbbrendű németeknél is jobban kizsákmányolhatták volna. Egyszerűen bekebelezhették — mint az osztrák és a cseh iparral is tették — a meghódított területek gyárait. Elrabolhatták ezeknek az országoknak nyersanyagkincseit, az ott termelt élelmiszert pedig Németországba szállíthatták volna, a lehető legkisebbre leszorítva az alsóbbrendűek fejadagjait, életfogytiglani éhezésre kényszerítve őket. Nem Danzigról volt tehát szó, hanem a „német élettér keleti bővítéséről”. Hitler villámháborút tervezett, a szomszédos ország lerohanását. Kívánta a háborút a nyugati hatalmakkal, Franciaországgal és Angliával is, de el akarta kerülni, hogy hadseregét meg kelljen osztania. Ez a magyarázata annak, hogy 1939 júliusában—augusztusában, a háború kitörése előtt tárgyalókészséget színlelt. A világ leendő ura nem kis megnyugvással tapasztalta, hogy azok a szovjet lépések, amelyek a béke megőrzését, Lengyelország biztonságának garantálását célozták, az angol és francia fél részéről nem találtak viszonzásra. Ami pedig a veszélyeztetett lengyel kormányt illeti, anti- kommunizmusa erősebb volt, mint veszélyérzete. Varsóban visszautasították a szovjet kezdeményezéseket, amelyek a két ország közötti segély- nyújtási szerződés megkötését szolgálták. A szovjet kormánynak abból kellett kiindulnia: közeledik a második világháború kitörése, de a náci Németország által veszélyeztetett A szuperhatalmú birodalmi marsall, Göring A második világháború után Churchill is úgy értékelte az egyezményt, hogy* „ez az új szovjet politikai irányvonal az adott pillanatban magas fokú, realisztikus politika volt”. A lengyelországi hadjárat terveinek elkészítésére Hitler már 1939. április 3-án kiadta a parancsot, 8 nappal később pedig aláírta azt az utasítást, amely meghatározta a hadjárat katonai céljait: „A Wehrmacht feladata, hogy a lengyel hadsereget megsemmisítse. Ehhez meglepetésszerű támadási időpontot kell választani és előkészíteni”. A következményekhez tartozott egyebek mellett, hogy Nau- jocks SS Sturmbannführer sok unalmas, tétlen napot töltött Gleiwitzben. A jelszóra várt, amikor is az előre megkapott forgatókönyv alapján meg kell teremtenie az ürügyet a háború kirobbantására. (Következik: „Vas idegek, kemény elhatározás...”) Mosásra várva Zsemberi Istvánná
