Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
1979. augusztus 19. mÉPUJSAG 5 Komolytalan komolyságok Nemrégiben két és fél órás autóbusz-utazással vert meg a sors. Az ilyesmi nem tartozik a legnagyobb örömök közé, főleg, ha az autóbuszon nincsen piros gyorsjárati jelzés, vagyis minden elképzelhető megállóhelyen, jobb dűlőútnál, nem is látható lakott helyeket jelző táblánál megáll. Az autóbusz tele volt és minden tiszteletet megérdemelt a 11-es Volánnak az a fiatal kalauza, aki a széksorok között időnként végigverekedte magát. Én — szerencsére — ültem, a könyökömnél, a vállamnál, a hátam mögött és időnként a vállamra támaszkodva számosán álltak. Javarészt életerős, fiatal emberek, úgy nagyjából a legidősebb fiam korosztályának tagjai. Beszélgettek. Most jó lenne azt mondani, hogy mélyértelmű eszméket cseréltek, de erről szó se volt. Mégcsak a magyar öttusacsapat akkor friss, tüneményes lovaglási eredménye se került szóba, sőt sport egyáltalán nem. Ehelyett megjegyzéseket tettek a megállóknál felbukkanó csinosabb és kevésbé csinos nőkre, megvitatták a busz ablakából éppen látható gépkocsik márkáját és a szakályi sorompó tájékán egy kismotor-tulajdonos meddő igyekezetét, hogy mozgásba lendítse aprócska járművét. Rövidre fogva a szót: — teljesen komolytalanoknak tűntek, alkalmasoknak ahhoz, hogy egy vérbő újságíró lehallgatott beszélgetésük nyomán keserű sorokkal trak- tálja olvasóit a mai munkásfiatalok felületességéről, közönyéről, semmivel nem törődéséről. Mert munkás, sőt építőmunkás fiatalok voltak, méghozzá a javából, ami az előbb említett sorompó után nem sokkal rögvest kiderült. Valaki említett egy általam sosem hallott nevű műkőfajtát. Perceken belül szikrázó vita támadt ennek csi- szolhatóságával, vághatósá- gával. élezhetőségével kapcsolatban. Aztán egyikük szóba hozta a teljesen mindegy, melyik lakóház építkezését és azt, hogy telefonon ordítozott a művezetőjével, mert a 3 tonnás tehergépkocsi majdnem üresen jött és a kért anyagnak csak a tört részét hozta el. A másik elismerte, hogy akkor szép a munka, ha „hagyják az embert csinálni, amit tud”, mert végtére is „ki az, aki napot lopni szegődött?” Nyomban- említettek néhány nevet, akik valószínűleg csakugyan naplopásért, de ha hallják, az illetők aligha lettek volna hálásak mindezért. Nagyobb hévvel szidták a lógósokat, mint (a magaméit is ide értve) több kollégám publicisztikái együttvéve. A vita hevében az egyik fiatalember alaposan rákönyökölt az ízületes jobb vállamra. Általában utálom, ha a vállamra könyökölnek, de erről, itt és ekkor megfeledkeztem. Utitársaim kezdeti komolytalansága ugyanis átcsapott a legnagyobb fokú komolyságba. A munka sze- retetébe. Mit számít ilyenkor egy tollforgató válla? O. I. Meseautó kontra Tetthely Nem gondoltam, hogy ilyen érdeklődéssel olvasok majd egyszer számokat. Pedig a Tömegkommunikációs Kutatóközpont jelentésében a lényeget a számok hordozzák: ezekből olvasható ki, hogy miként fogadja a közönség a televízió műsorait. Eszerint például 1978-ban a legtöbb nézője a Abigél-sorozatnak, a Bűvész amerikai sorozat A macska című epizódjának, a Kurtizánok tündöklése és bukása című francia sorozatnak, a Nők kérték — mi teljesítjük című kívánságműsornak és a Tetthely című NSZK kriminek volt. A legmagasabb „tetszési indexe” ugyanakkor a műkorcsolya-vb jégtánc közvetítésének, a Frédi és az oroszlán című rajzfilmnek, a Casablanca című amerikai, a Meseautó és a Kölcsönkért kastély című magyar filmeknek volt. De vannak itt frissebb adatok is, 1979 elejéről, Mi az, ami feltűnően nem tetszett a megkérdezett nézőknek? Szerelvény a hátországba, Koncert Tabán, Rejtekhely. A tömegkommunikációs Kutatóközpont tájékoztatója nem okozott meglepetést, csak azt erősítette meg, amit amúgy is tudni véltünk. A televíziónézők szeretik a sorozatokat, és akkor is megnézik a sorozatban vetített filmeket, ha egyébként nincsenek elragadtatva. Érdekes — és a fentieket igazolja —, hogy a legtöbb nézője szinte kivétel nélkül sorozatfilmeknek volt, ugyanakkor egyik sincs ezek közül a „slágerlistán”. Vajon miért népszerűek a sorozatok? Mesehallgató kedvünket elégítik ki, ébren tartják érdeklődésünket, kíváncsiságunkat, lehetővé teszik, hogy azonosuljunk szereplőikkel. Nem éri váratlanul a televíziókritikusokat sem — akik rosszalló véleményüket kifejtették annak idején —, hogy éppen a giccses, szentimentális, limonádé filmek felújításai tetszenek a nézők többségének. Igaz, a Kölcsönkért kastély történetére már nem emlékszik senki, az sem, aki akkor el volt ragadtatva tőle... Nehezebb megfejteni a nemtetszés okát. Azok a műsorok, amelyek feltűnően kevés pontszámot kaptak a nézőktől, általában tényleg gyengén sikerült produkciók. A felsorolt három műsor azonban nem volt olyan kirívóan gyenge, mint a fogadtatása. Lehet, hogy aznap frontátvonulás volt? Nem tréfából tesszük fel a kérdést: igenis, befolyásolja televíziónéző kedvünket az időjárás, és ha rossz a néző kedve, műsor legyen a talpán az, ami mégis tetszik... — Virág — 1 """" 1 1 ■' 1 ......... K iuálő munkások fc ... .. ..... .1 .. ■■ ...... ■■.«i ...i .. ■■>■1. hé iM : '‘»H. ........ So k-sok négyzetméter szövet dicséri szerte a világban, Japántól Amerikáig a tolnai asszonyok keze munkáját. A PA- TEX tolnai gyárában ebben az évben közel tízmillió négyzetméter szövetet szőnek, ennek 70— 75 százaléka exportra készül. Keresettek a piacon a tarkán szőtt háztartási textíliák: törlők, abroszok, ágyneműk, hímzett és damaszt kivitelben. Jelentős a gyárban a műszaki kellékszövet gyártása is. Újabban itt készítik a Taurus vállalatnak a gumimatracalapanyagot és a győri GRABÖPLAST-nak a műbőrhordozó szövetet. Nagy a törzsgárda, munkásgenerációk követik egymást. Képriportunk olyan munkásokat mutat be, egy-egy munkamozzanat közben, akik kiválóan dolgoznak. Fotó: Gottvald Károly Török Menyhértné az NDK-beli lánckötözővel óránként nyolcezer fonalat köt össze Guld Józsefné árutisztító Az új SZTB-gépekkel felszerelt szövődé Szanyi Nagy Jánosné szövőnő egy elszakadt Iáncvonalat köt be Kákonyi Istvánná a fonal festés előtti lazázását végzi
