Tolna Megyei Népújság, 1979. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-18 / 193. szám
1979. augusztus 18. NÉPÚJSÁG 3 • • Ünnepi ülés Dombóváron Alkotmányunk születésének 30. évfordulóját Dombóváron tegnap délelőtt megtartott ünnepi ülésen köszöntötte a város lakossága. Az ünnepi ülést a városi művelődési központ előadótermében tartották meg. Micheller József, a városi tanács elnökhelyettese mondott ünnepi beszédet. Elmondta, hogy augusztus 20-hoz kapcsolódik szocialista alkotmányunk törvénybe iktatása, ezen a napon emlékezünk I. István államalapító királyunkra, de ez a nap a munkás—paraszt szövetség jelképe, az új kenyér, a megújuló élet ünnepe is. — Alkotmányunkban biztosított lehetőségeinket kihasználva és jogainkkal élve, jelentős változások történtek városunk fejlődésében is. Megváltozott a város foglalkoztatási struktúrája. Mintegy 9000 keresőből 6000 az iparban dolgozik. Az elmúlt tíz év alatt 2400 lakás épült. Üj, modem üzemeink jelentős munkasikereket érnek el. Az ünnepi ülésre az Alkotmány Termelőszövetkezet tagjai elküldték az új búzából sütött kenyeret, amelyet Szőke Géza tsz-elnök adott át Brunner Vince tanácselnök-helyettesnek. Az ünnepi ülésen 30, 20 és 10 éves törzsgárdajelvé- nyeket adtak át a városi és város környéki tanácsi dolgozóknak. Aranygyűrűt 25 éves munkájuk elismeréseként négy tanácsi dolgozó kapott. Az ünnepi ülésen került sor Majoros János fali kerámia kompozíciójának avatására is, amely a városi művelődési központ előadótermének egyik falát borítja. Ujváry Lajos festőművész avatóbeszédében megemlékezett arról, hogy Majoros János keramikus művész Dombóváron volt diák, majd így folytatta: — „Életművének csak kis töredéke e mű, mégis a teljes élet szépségjelzéseivel ajándékoz meg bennünket, s szól hozzánk igézetes hangjával.” MAGYARSZÉKI ENDRE Kiváló népművelők és népművészek kitüntetése (Folytatás az 1. oldalról) vei ezelőtt született meg hazánk alkotmánya, mely nem egyszerű jogi aktus, hanem nagy fontosságú politikai tett volt. Ez az alkotmány a nép, a szocializmus útjára lépétt nemzet alkotmánya. A mai ünnepségünkön is egyértelműen fogalmazhatunk: a Magyar Népköztársaság minden dolgozó embernek biztonságos és becsületes megélhetést nyújtó otthona. A két kezünk munkája nyomán elért fejlődés társadalmi és nemzeti felemelkedést hozott. Megyénk lakossága is reálisan látja, hogy életünk úgy alakul, ahogyan dolgozunk. Biztosak vagyunk abban, hogy a párt, a kormány, a nép szoros egysége, egyetértése most is, mint korábban is, úrrá lesz a gondokon, hozzásegít a feladatok eredményes megoldásához. Ehhez meg kell őrizni azt a jó, egészséges politikai légkört, amelyben élünk, amely lényeges feltétele a kollektívák és az egyének képességei kibontakoztatásának. Közismert igazság, hogy célunk — a szocialista társadalom, a mind teljesebb életű szocialista ember — csakis a politikai és gazdasági, az ideológiai és kulturális élet együttes fejlesztésével érhető el. A társadalom és a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásának ma és holnap alapvető feltétele a legszélesebb értelemben vett kulturális élet, a kulturális forradalom további kibontakoztatása. Ha valami jól jellemzi megyénket, akkor az a dinamikus fejlődés, melynek részesei és tanúi lehetünk valamennyien. De ez a dinamikus fejlődés újabb követelményeket támaszt a tudati szférával szemben. Mi úgy látjuk, hogy a legtöbb helyen a közművelődés helyzetének kulcskérdése a népAz ünnepség résztvevőinek egy csoportja Göczinger Károly, a dunaföldvári kulturális intézmények igazgatója a Földvár Néptáneegyüttes nevében átveszi a Szocialista Kultúráért kitüntetést Fotó: Gottvald művelő” — mondta többek között dr. Király Ernő. Az ünnepi beszéd után István József, a megyei tanács elnökhelyettese a kulturális miniszter megbízásából átadta a kitüntetéseket a köz- művelődési dolgozóknak. Tizennégy személy és a Földvár Néptáncegyüttes, a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta, kiváló munkáért tizenegyen kaptak kitüntetést. A Babits Mihály-emlék- plakettet Fehérvári Lajosné, a dombóvári művelődési központ könyvtárvezetője kapta meg. A Tolna megye Kiváló Népművésze kitüntetést Csiszár Ambrusné óvónőnek, az Izményi Székely Népi Együttes vezetőjének, valamint Sebestyén Ferenc nyugdíjasnak, a Kakasdi Népi Együttes tagjának adták át. A kiemelkedő rendezvények szervezéséért ketten, az Útközben pályázat eredményes szervezéséért hárman kaptak kitüntetést. A megye közművelődési munkájának szak- felügyeletéért heten, a tiszteletdíjasok közül pedig harmincán kaptak kitüntetést. Eredményt hirdettek a szövetkezettörténeti pályázatban is. Az első díjat nem adták ki. Második díjat kapott Solymár Imre és Dull Lajosné. Ketten harmadik díjat, hárman pedig munka- jutalmat kaptak. Átadták a megyei tanács alkotói díjait Tegnap délelőtt Szekszár- don, a megyei tanács tanácskozótermében dr. Szabópál Antal, a megyei tanács elnöke kitüntetéseket adott át a tanácsi apparátusban dolgozóknak. A végrehajtó bizottság, és a megyei tanács pártszervezete nevében köszöntötte a megjelenteket, rövid ünnepi beszédében méltatta az elmúlt évek során végzett munkájukat, majd törzsgárda-jelvényeket és aranygyűrűket adott át. A tanácsi apparátushoz való hűségük elismeréseként a törzsgárda- jelvény bronz fokozatát tizenheten, az ezüst fokozatot tizenegyen vehették át. A törzsgárda-jelvény arany fokozatát egy tanácselnök kapta, tizenegyen pedig aranygyűrűt kaptak. A könnyűipari miniszter által adományozott „Kiváló Munkáért” kitüntetést hárman vehették át a tegnapi ünnepségen. Ezt követően a megyei tanács elnöki tanácskozótermében dr. Szabópál Antal három kitüntetettnek adta át a „Tolna megyei Tanács alkotói díját”. A tavaly alapított és az idén első ízben átadott kitüntetést dr. Szent- gáli Gyula, a Tolna megyei Tanács Kórház-rendelőintézet főigazgató-főorvosa, dr. Kiss János, a paksi Duna- menti Egyesülés Mezőgazda- sági Termelőszövetkezet termelési főmérnöke és Husek Rezső, a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója kapta. A kitüntetetteket köszöntötte K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára is. Mint elmondotta, a kitüntetés a hosszú évek alatt végzett kiemelkedő munka elismerése, a megye vezetői büszkék a kitüntetettekre és az általuk képviselt intézményekre. Munkájukhoz gratulált és további hasonló aktív, közösségi tevékenységet kívánt. kításával lehet a jövőben megoldani. Többről van tehát szó, mint létszám, és költségmegtakarításokról. Erről is. de mindenekelőtt az állami munka egészének még ésszerűbb megszervezéséről, a lakosság életkörülményeinek további javításáról, az állampolgárok még jobb — fogalmazzuk így — kiszolgálásáról — A tanácstörvény 1971- ben lépett hatályba. Tehát nyolc esztendő tapasztalatai állnak rendelkezésünkre. Ezek szerint a tanácsoknak népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervként való meghatározása helyesen fejezi ki az államszervezetben elfoglalt helyüket és fejlesztésük irányát. Az is bebizonyosodott, hogy a nagyobb önállóságuk kedvezően befolyásolja nemcsak a helyi, hanem az össztársadalmi céljaink megvalósítását is, jobban ösztönöz a szellemi és anyagi tartalékok feltárására, erősíti a kezdeményező készséget és a társadalmi erők jobb összefogására késztet. Mindezek együttes hatásaként növekszik munkájuk társadalmi nyilvánossága, szorosabb a kapcsolatuk a lakossággal, egyszóval változatlanul fontos alapintézményei politikai rendszerünknek. E summázott értékelés a terven felül megvalósított sok ezer óvodai és bölcsődei fé. rőhelyben. több száz sportpályában. üzletben és a lakosság életkörülményeit javító, sok egyéb létesítményben ölt valóságot. Ez a legdöntőbb érv amellett, hogy a tanácsok jól élnek önállóságukkal. az azt erősítő politikánk helyesnek bizonyult. Nem felelne meg azonban a valóságnak, ha azt állítanánk, hogy a több mint 1500 tanács mindegyikének munkáját tekintve, maradéktalanul igaz ez az értékelés. A sokféle jogos igényt nem minden tanács rangsorolja helyesen, esetenként indokolatlan helyi érdekek kerülnek előtérbe. Egyes tanácsi vezetők a központi irányítás erősítés sét szolgáló intézkedésben az önkormányzati jogok csorbítását vélik felfedezni. A központi szervekben dolgozók közül egyesek pedig akkor lesznek „idegesek”, ha a tanácsok önállóságának további növeléséről hallanak. Mindent összevetve, a tanácsok eddigi munkájának jó tapasztalatai és időszerű feladataink lehetővé, egyben szükségessé teszik, hogy tár. sadalmi, gazdasági céljainkkal összhangban — a tanács- törvény adta keretek között — tovább erősödjék öntevékenységük és önállóságuk. Indokolt, hogy a lakosság szükségleteinek kielégítésében növekedjenek a helyi érdekeltségi elemek, tágabb tere legyen a helyi kezdeményezésnek. mindezek alapján a gondokban való felelős osz- tozásnak. Tovább lehet növelni a települések fejlesztésében a városi és a községi tanácsok szerepét. Fokozott figyelmet szükséges fordítani az intézmények gazdaságos működtetésére; a tanácsok és a nem tanácsi gazdasági szervek közötti célszerű együttműködés szélesítésére. Különösen fontos a tanácsok közötti együttműködést szorgalmazni. hogy a közigazgatási határok ne legyenek akadályai az ésszerű terület- és településfejlesztésnek. Elenged, hetetlen, hogy a tanácsok még inkább támaszkodjanak a lakosságra, igényeljék és ösztönözzék a társadalmi munka vállalását. — Az elmondottak alapján a központi irányítás vagy a helyi önállóság erősítése van-e napirenden? — A központi irányítás és a helyi önállóság egyidejű erősítése a feladat. A kettő nem zárja ki egymást. A központi irányítás erősítésén ugyanis nem az alsóbb szervek munkájába való indokolatlan beavatkozást. a felesleges jelentések és adatkérések, vagy az önállóságot sértő körlevelek, számának növelését kell értenünk. A feladatok világos, a végrehajtás feltételeivel számoló meghatározása és a következetes, segítő számom kérés révén kell, illetve lehet a központi irá. nyitás hatékonyságát növelni. A helyi önállóság erősítése sem a központi irányítást keresztező. valamiféle abszolút önállóságot jelent, hanem a felelősség, az öntevékenység és a kezdeményezőkészség fokozását, a helyi tartalékok további feltárását, az össztársadalmi és a helyi érdekek harmonikus érvényesítését. A központi irányítás és a helyi önállóság egyidejű erősítése tehát nem egymást kizáró fogalmak. — Gyakori beszédtéma az ország közigazgatási területi beosztásának reform, ja. Van-e alapja az ilyen feltételezéseknek, a közeljövőben történik-e valamilyen lényeges változás a területi beosztás rendszerében? — 1950-ben, a tanácsok megalakulásakor — amikor a mai közigazgatás területi alapja létrejött — 2978 községi, 53 városi, 140 járási tanács kezdte meg munkáját. Jelenleg a községi tanácsok száma 1429. a városiaké 96. Mint ismeretes, járási szintem ma már választott tanácsok nem működnek, helyettük a megyei tanácsok járási hivatalai látják el a középszintű területi igazgatás feladatait. A városok növekvő politikai, gazdasági és kulturális szerepét mutatja a városkörnyéki község kategóriájának létrejötte. Több mint 300 községi település kapcsolódik ma már ebben a formában a városokhoz. A kialakult közigazgatási szerkezet összességében összhangban van a politikai, a gazdasági és a társadalmi kö. vetelményekkel. A jövőben az adott közigazgatási területi beosztás keretei között a munka színvonalának emelésére kell az erőket összpontosítani. Természetesen kisebb mértékű változások elől elzárkózni nem lehet, hiszen az élet nem áll meg. A kellő feltételek megteremtése után, megfelelő időben, néhány újabb közös községi tanács Vagy városkörnyék szervezésére. várossá nyilvánítására sor kerül a jövőben is. Ennek ütemét azonban a korábbiakhoz képest indokolt mérsékelni. Levonható tehát ezek alapján az a következtetés, hogy semmi okunk a közigazgatási területi beosztáson a közeljövőben lényeges változtatást végrehajtani. RÄKOS IMRE — Az össztársadalmi és a helyi célok megvalósításának fontos feltétele a tanácsok népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási jellegének erősítése. Hogyan élnek a tanácsok önállóságukkal? Vannak-e még e téren ki nem aknázott tartalékok? A népfront életéből A Hazafias Népfront Országos Tanácsa augusztus 20-a alkalmából a „Kiváló népfrontmunkáért” kitüntetéssel jutalmazza a legkiválóbb aktivistákat. Megyénkből az idén öten kapták meg ezt a kitüntetést, amelyet bensőséges ünnepség keretében, dr. Kolombusz Lászlóné, a HNF megyei bizottság elnöke adott át az alábbi kitüntetetteknek. Id. Domonyai Péter, aki már a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója” és a Munka Érdemrend bronz fokozatának tulajdonosa, hosszú évek óta szervezi Szekszárdon a munkás-paraszt találkozókat, munkahelyén az ismeretterjesztő és a békerendezvényeket. Több évtizedes népfrontmunkáját ismerte el ez a kitüntetés. Járai István, kapcsolata a népfrontmozgalommal egyidős annak létezésével. Kezdetben a szakmaközi bizottságban tevékenykedett, tíz évvel ezelőtt választották meg a gyönki népfrontbizottság elnökének. Kőszegi József, a megyei népfrontbizottság gépkocsivezetője nemcsak az apparátus kiváló dolgozója, hanem a mozgalom lelkes aktivistája is. Miklóssy Dezső, aki szintén megkapta a „Kiváló népfrontmunkáért” kitüntetést, az aparhanti termelőszövetkezet nyugdíjas főállattenyésztője, megalakulása óta a helyi népfrontbizottság elnöke. Erdős Ferencné, Papp Mária képviseli a nőket a kitüntetettek sorában. Kiváló dolgozó és a Dombóvárért emlékplakett tulajdonosa. Kilenc éve tagja a dombóvári népfrontbizottság nőpolitikái munkaközösségének, három éve a városi elnökségnek is. Különösen sokat tett az állami gondozott gyermekekért. HELYTÖRTÉNETI PÁLYÁZAT Tegnap délelőtt, a megyei művelődési központban Csajbók Kálmán, a HNF megyei titkára átadta a már hagyományos helytörténeti pályázat díjait. A határidőig kilenc pályamunka érkezett be, ezeket előbb szaklektor, majd pedig a meghirdetők képviselőiből álló zsűri bírálta el. A színvonal magasabb volt, mint az előző években, de első díjat nem adtak ki. Második díjat, 3000 forintot kapott, Szalai Károly, székesfehérvári pályázó „Tolna megye földművességének és szegényparasztságának mozgalmai a századfordulón” című' dolgozatáért. Ugyancsak második díjban részesült Bege József, Baja, aki az 1815—1848. közötti hadseregszervezés és hadkiegészítés kérdéseiről írt pályamunkájában. Harmadik díjat, 2000 forintot kapott. Illés Ferenc, Dombóvár, Czirok Mihály, Szekszárd, a termelőszövetkezetekről írott munkáikért, és Szenczi László, Szekszárd, a „Tanácsköztársaság oktatásügye” című dolgozatáért. Ezerforintos jutalmat hárman kaptak, Gáspár János- né, a Tanácsköztársaság dombóvári eseményeiről, Miszlai Sarolta, a törvény- hatósági bizottságok működéséről, Vilmi József pedig a tejipari vállalat történetéről írta meg dolgozatát. A megyei tanács v. b. művelődésügyi osztálya, a levéltár, a HNF helytörténeti, honismereti és néprajzi bizottsága a következő évre ismét meghirdeti a pályázatot.
