Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-10 / 159. szám
1979. július 10. Képújság 3 Az intenzív fejlesztés szakasza Az emberi tényezők szerepe Dombóvár Megünnepelték a 29. vasutasnapnt Az ünnepi ülés hallgatósága Közös bemelegítés a sportdélutánon Sokszor elmondtuk, leírtuk már, hogy a fejlett szocialista társadalom építése során megnő a gazdasági építőmunka és a szubjektív tényező szerepe. Az utóbbi — a társadalmi tudatosság — a gazdasági fejlődésnek is egyik hajtóerője, ösztönzője. A mennyiségi feladatokat felváltó minőségi követelmények eleve nagyobb fokú hozzáértést, megértést, azonosulást feltételeznek. A kívülálló „bérmunkás” tudata kevésbé zavaró, ha a gazdasági társadalmi előrehaladást, a termékek tömegének, a munkahelyek, a dolgozók számának növekedésével mérik, mint az intenzív fejlesztés szüntelenül újító, útkereső időszakában. Hol és milyen további tartalékok tárhatók még fel akkor, amikor a belső intenzív fejlesztés egyébként is nehéz követelményei külső világgazdasági korszakváltással párosulnak? A magyar népgazdaság ennek nyomán bekövetkező külgazdasági veszteségeit csak hatékonyabb munkával, a verseny- képesség fokozásával lehet lefékezni és ellensúlyozni. A szubjektív tényezők — a szakmai hozzáértés, a magas fokú elkötelezettség, az önfegyelem, az akaraterő — rugalmasabbak, mint az anyagi lehetőségek. De nemcsak a társadalom összteljesítménye, hanem tűrő-, teherviselő képessége is az emberi tényezők révén növelhető leginkább. Minden dolgozó A társadalom teljesítő- és teherviselő készségének fokozása nem gazdasági reszortfeladat. A növekvő követelmények igénye valamennyi dolgozóra — így a pedagógusokra és az orvosokra, a népművelőkre és a bolti eladókra, a tanácsi ügyintézőkre és az autóbuszsofőrökre is — vonatkoznak. A nem anyagi termelésben dolgozók színvonalasabb munkája ugyanis jelentősen hozzájárulhat a társadalmi közérzet javításához, a tűrőképesség fokozásához. A teherviselő készséget próbára tevő konfliktusok részben helyi jellegűek, a rossz hatékonyságú üzemeket sújtják, s a szerkezeti változásokat tervező üzemek tudatosan vállalják. A feszültségek azonban az egész társadalmat érintik, az árintézkedések például a fogyasztók belátását igénylik. Mégsem lehet egyenlőségi jelet tenni a termelő és a nem termelő területek, az értékalkotó vállalatok és az egyéb intézmények közé. A termelő és szolgáltató vállalkozások szerepe, jelentősége vitathatatlanul nagyobb, meghatározóbb a társadalmigazdasági előrehaladásban. A gazdasági feladatok végrehajtásához szükséges társadalmi-politikai feltételek megteremtése mindenekelőtt őszinte, nyílt, higgadt hangvételt igényel. A társadalmi aktivitás erősítéséhez a kiegyensúlyozott, nyugodt politikai légkör fenntartásához szintén erre van szükség. Úgy kell szólnunk, hogy a dolgozók széles rétegei megértsék: mit tehetnek ők, mi a szerepük előrehaladásunkban, hogy felismerjék: személyes boldogulásuk és a társadalom előrehaladása hosszabb távon egymástól elválaszthatatlanok. Konkrétan A konkrétság, a hatékony tudatformáló munka másik nélkülözhetetlen feltétele. Napiainkban pedig különösen az, mivel ugyanazon célt, a hatékonyabb munkát, ellentétes mozgások — fejlesztések és visszafejlesztések — egyaránt szolgálhatják. A tennivalók mindenkor konkrétek, következésképpen a különböző helyeken mások és mások. Az országos feladatokból levezethetők ugyan a helyi tennivalók, de mivel a végrehajtás feltételei különbözőek, a kettő különválasztása elkerülhetetlen. A valóság sok színű. E sok színű valósághoz közelebb kerülve kell érvelni, a felvetődő kérdésekre válaszolni. Az egyik legjelentősebb feladat a beidegződésekkel való szakítás, a megszokással szembeni küzdelem. Az agitáció és a propaganda a legátfogóbb szemléletbeli torzulásra, a mennyiséghajhászás- ra irányítsa mindenekelőtt az össztüzet. S a fejlődés olyan összetevőire helyeződjék a hangsúly, mint amilyen a minőség, a korszerűség, a hatékonyság, a nemzetközi versenyképesség. El kell érni, hogy a közvélemény is a fejlődés, a gazdasági előrehaladás megnyilvánulásának tartsa a korszerűtlen és ráfizetéses termelés csökkentését, megszüntetését, a minőség javítását, a korszerűsítést. Elsősorban a versenyvállalásokból kell száműzni a mennyiségi törekvést. Változó fogalmak Olyan fogalmak értelmezése is megváltozik, amilyen a stabilitás, a biztonság vagy törzsgárdatagság. A létbiztonság például nem jelenthet életfogytiglan kötődést egyazon munkahelyhez. A munkához való jog érvényesülése nem meghatározott, konkrét beosztást, hanem helyileg változó társadalmilag hasznos tevékenységet szavatol. A gazdaságpolitikai feladatok sikeres végrehajtása feltételezi a pártszervezetek gazdaságirányító, szervező és ellenőrző tevékenységének fejlesztését. Fontos, hogy a fő figyelmet ne a helyzet magyarázására, hanem a feladatok megértetésére, elfogadtatására. a sikeres végrehajtásra összpontosítsák. Az öntevékenység nélkülözhetetlen. Hiszen a tennivalók dinamikus növelése van napirenden. Ahol pl. a munkaerő csökkentése, átcsoportosítása nincs napirenden, ott ez ne legyen agitációs téma, a fantomokkal ne ijesztgessék az embereket. Ahol meg kell szüntetni bizonyos termékek gyártását és újakat bevezetni, ott viszont erre összpontosítsák a figyelmet. A politikai felvilágosító munka hatékonyságának fontos fokmérője a társadalmi aktivitás, a szocialista munkaverseny, a gazdaságos termelés, a korszerű műszakigazdasági munka. Következésképpen a meggyőzés, a felvilágosítás, a mozgósítás sem lehet csupán társadalmi tennivaló, hanem döntően a műszaki, a gazdasági, a hivatali feladat. A műszaki-gazdasági vezetés nem csupán megszabja, hanem közérthető nyelvezetre le is fordítja a soron levő tennivalókat. A párt- szervezetek feladata A helyi jellegű konfliktusok mellett várhatóan előtérbe kerülnek a .társadalmi méretű gondok, problémák, mindenekelőtt az árak, a bérek, az életszínvonal alakulásával kapcsolatos kérdések. Politikai érdek, hogy a lappangó konfliktusok mindenütt felszínre kerüljenek, s az aggályokra, a tisztázatlan kérdésekre megnyugtató módon válaszoljanak. A felmerülő, társadalmi méretű kérdések megválaszolásában, a konfliktusok feloldásában a döntő szerep a pártszervezetekre hárul. Mint ahogyan politikai törekvéseink ismertetése, népgazdaságunk helyzetének és lehetőségeinek feltárása, a politikai stabilitás erősítése alapvetően szintén a párt- és a társadalmi szervezetek feladatkörébe tartozik. KOVÄCSJÓZSEF (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A közel háromezer főt számláló dombóvári vasutas- ság képviseletében négyszáz vasutas ünnepelte meg Dombóváron a 29. vasutasnapot. A városi művelődési otthon színháztermében megtartott ünnepség elnökségében a MÁV pécsi igazgatóságának képviselői és Dombóvár város vezetői mellett helyet foglalt Lőczi István váltókezelő is, aki 41 éven át kifejtett odaadó, becsületes munkájáért a napokban Budapesten vette át a „Kiváló Vasutas” kitüntetést Pullai Árpád minisztertől. Harangozó László, a MÁV dombóvári üzemfőnökség vezetője ünnepi beszédében kiemelte, hogy az idei vasutasnappal egyidőben emlékeznek meg az üzemfőnökség létrejöttének egyéves évfordulójáról is. 1978. július 1-én — a vasút történetében első kezdeményezésként — alakult meg a MÁV dombóvári üzemfőnöksége, a szállítás egységes szervezésének és lebonyolításának érdekében. Majd így folytatta: — Csomópontunk dolgozói ezért is készültek ilyen szorgalmas helytállással a mai ünnepre, mert tudatában vannak annak, hogy a mai napon egész társadalmunk figyelme felénk irányul és az elvégzett munkánk értéke után kapjuk meg a megbecsülést és elismerést. Beszédének további részében Harangozó László részletesen beszámolt a dombóvári MÁV üzemfőnökség, az építési főnökség, a pályafenntartási főnökség és szertár- főnökség — tehát a dombóvári MÁV-csomópont — munkájáról, eredményeiről és nehézségeiről. Az ünnepi ülésen mind a négy szolgálati főnökség számos dolgozójának adtak át kitüntetéseket, arany, ezüst és bronz törzs- gárdajelvényeket, valamint pénzjutalmat. Harmincán „Kiváló Dolgozó”, nyolcán pedig „A szakma ifjú mestere” kitüntetést kaptak. Az ünneplés szombaton délután a DVSE sporttelepén folytatódott. A vasutas sportegyesület és a csomóponti üzemfőnökség szakszervezeti bizottsága tömegsportdélutánt rendezett, melyre meghívták a város ipari üzemeinek fiatal sportolóit, magyar és szovjet katonákat. A népes sportológárda kispályás labdarúgásban, asztaliteniszben, 11-es rúgásban és kosárra dobásban mérte össze erejét. A sportdélutánon a DVSE kosarasai a bátaszéki MÁV Szövetkezeti Sportkör csapatával játszottak igen színvonalas mérkőzést. A jó hangulatú rendezvényen a legjobban szereplő csapatokat, egyéni versenyzőket a rendezők ajándékokkal jutalmazták. Vasárnap a dombóvári vasutasok egy része dolgozott, hisz a növekvő forgalmi, szállítási feladatokat mindennap teljesíteniük kell. A többiek pedig családi és baráti körben ünnepelték meg a 29. vasutasnapot. MAGYARSZÉKI ENDRE Interpelláció - gyors intézkedés Varga József: „A kenyér után a víz a legfontosabb” ■ Szakcsra érkező első A benyomása, hogy az itt élők hosszú távra ren1... ... 1 dezkedtek be, telepedtek le. Sok az új ház, még több a felújított, átalakított. Az új vagy átalakított lakóházakban ott a fürdőszoba. Igaz, a házi szivattyúk a vizet a legtöbb helyen kólival fertőzött, ásott kutakból biztosítják. Mert Szakoson van ugyan két mély fúratú kút — jelenleg eltömve — de vízvezeték nincsen. A két társközségben : Várongon és Nakon van vízvezeték. Szakoson, ahol a tanács székel, ez ideig nincs. A hatvanas évek elején kapcsolódott be a tanácstagi munkába Varga József, aki jelenleg a helyi termelőszövetkezet háztáji ügyekkel foglalkozó agronómusa. Nyolc éve, 1971 óta a megyei tanácsnak is tagja. A legutóbbi megyei tanácsülésen interpellált a szakcsi vízügyben. — Az interpellációs joggal nem túl gyakran élnek a tanácstagok. ön hányszor interpellált eddig? — kérdeztük. — Amikor megválasztották megyei tanácstagnak, talán rögtön az első évben volt egy szóbeli interpellációm, azóta csak ez a vízügy volt. Szóban többször nem interpelláltam az elmúlt nyolc év alatt. — Most, a legutóbbi tanácsülésen mit mondott el? Mire várt választ? — Régi óhajunk Szakoson, hogy legyen végre itt is vezetékes ivóvíz. Véleményem szerint a kenyér után az egészséges ivóvíz a legfontosabb, az pedig nekünk nincs. Az óvodához is az egyik téeszmajor kútjából hozzuk tartálykocsiban a vizet. Minden ásott kútunk fertőzött. Régen szeretnénk megalakítani a vízitársulatot, de olyan magas lenne a vízműépítés érdekeltségi költsége, hogy azt vállalni nem tudjuk. Ezért kértem segítséget a megyei tanácstól. — És kapott? — Most már mosolyogva mondom, kaptam, Erkölcsi támogatást ott rögtön, és az anyagiak is rövidesen meglesznek. Kapunk támogatást a megyétől, az országos vízalaptól és a helyi szervek: az ÁFÉSZ, a téesz is megfelelő mértékben hozzájárul az építéshez. Igaz, így is nagy ösz- szeg jut egy-egy családra, de azt, úgy gondolom, itt mindenki boldogan kifizeti, csak legyen már vezetékes víz. — Minden utcában? — - Igen. A vízmű terve már régebben elkészült, aszerint mindenhova viszünk vizet, csak hát hiába volt a kész terv, ha nem volt anyagi fedezet a munka megrendeléséhez. így — eddig — a tervekre kiadott több mint félmillió is kidobott pénz volt. — Mikorra döntötte el, hogy interpellál a vízügyben? — Ez nemcsak az én döntésem volt. Itt a faluban szinte mindenki kérte, hogy forduljak ilyen módon a megyei tanácshoz. Akárhol jártam, háztáji ügyben is, előbb-utóbb szóba került a víz. Szinte minden téeszta- gunknak van otthon kisgazdasága. Disznókat, bikákat hizlalnak, tehenet tartanak, kertet művelnek, mindezekhez pedig víz kell. Sok víz. Nem mindegy, hogy a kútból vödörrel húzzák, vagy pedig megengedik a csapot. Persze a kényelemnél fontosabbak a közegészségügyi szempontok. Volt itt a községben néhány medveszivattyús közkút. Azt mondták, azoknak a vize nem fertőzött. Aztán a KÖJÁL megállapította, hogy épp úgy kólisak, mint a házi kutak. A legtöbbet azóta már le is szerelték. De most már nem is lesz szükség rájuk. Jön a segítség. — Kaptak már máskor is támogatást a megyei tanácstól? — Kaptunk. írásban interpelláltam 1973-ban, mert egy nagy eső tönkretette az utakat itt Szakcson. Akkor egymillió-háromszázezer forintot kaptunk az utak rendbe hozatalára. A községi tanácson Szebeni Kálmán, a végrehajtó bizottság titkára is bizakodó. — Holnap este rendezzük a vízitársulat szervezését előkészítő bizottság ülését és remélem nem kell hosszú idő ahhoz, hogy a társulat alakuló ülésére szétküldhessük a meghívókat — mondja. Az interpelláció az Üj magyar lexikon szerint: „Áz országgyűlés tagjának a miniszterhez intézett kérdése, Hol kút állott, most kőhalom... vagy a minisztertől felvilágosítás kérése... Az interpellációra a kérdezett az országgyűlés előtt köteles válaszolni, a válasz elfogadásáról az országgyűlűés dönt. Az interpelláció joga a tanácsülésen a tancástagokat is megilleti.” Varga József ezzel a jogával élt. TAMÁSI JÁNOS
