Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-10 / 159. szám
A IvfEPÜJSÄG 1979. július 10. Moziban Hajtóvadászat a hajszáért Kis túlzással elmondhatjuk, új műfaj, vagy esetleg forma van kialakulóban a nyugati filmgyártásban. Egyre többször látjuk a „hajtóvadászat” filmeket, amelyek közös dramaturgiai vázát minden gyakorlottabb mozinéző percek alatt összeállíthatja. Mert mi kell hozzá? Végy egy szimpatikus, vagy a cselekmény folyamán szimpatikussá váló főszereplőt (esetleg kettőt) hajszoltasd őket fél világon keresztül kevésbé szimpatikus alakokkal akik — a még nagyobb hatás kedvéért — végül legyőzik a főszereplődet. Ennyi elég is ahhoz, hogy izgalmas, eladható film készüljön. Hogy esetleg a néző már az első negyedórában tudja mi lesz a befejezés, az az ő hibája. Minek néz ennyi ilyen filmet. A mozikban most forgalmazott Sugarlandi hajtóvadászat című filmre is nyugodtan ráhúzható az előbbi lepedő. Az ugyan börtönből szökött — de mégis szimpatikus — mert gyermekükért küzdő két főszereplőt kilométerek százain keresztül üldözi a texasi rendőrség hatalmas apparátusa. Persze az üldözés — még ha fűszerezik is néhány hatásos karambollal —, tulajdonképpen inkább emlékeztet a díszkíséretre, hiszen a fiatalok kocsiját követő másfél száz rendőrautó csak az utolsó kockákon tesz valamit azért, hogy el is fogja azokat, akiket „üldözött”. A magyar néző számára azonban talmi izgalmai és értékei ellenére is érdekes film a Sugarlandi hajtóvadászat. Európai ésszel nehezen felfogható indulatokat, emberi jellemeket mutat be a film. Ez utóbbi talán az egyetlen érdeme, mert a szépen csillogó hatásos felvételek, a már említett cselekményváz minden másodosztályú filmalkotó számára bármikor elérhető megoldások. TAMÁSI JANOS Következő heti filmjegyzetü nket A gamma-sugarak hatása a százszorszépekre című filmről írjuk Rádió Baratí körben Nekem a rádió is a baráti körömhöz tartozik. Jóval többet hallgatom, mint amennyiszer a televíziót nézem. (Persze azért a televízió sem kitagadott.) Gondolom, ez azért is van így, mert a rádió már akkor is társam volt, amikor a televízió még az utópisztikus álmok közé tartozott, amikor még kis kristálydarabkát kaparászva, fülhallgatón át figyeltük a távolból jövő híreket. Egyszóval, sok jóban, s rosszban voltunk már együtt. Most egy baráti körbe, öregek közé vitt el. Kispista István Baranyába látogatott, ahol öregek napközi otthonának és szociális otthonoknak sorát látogatta végig. A téma nem új, számtalan esetben számtalan ember írt, beszélt és fog írni, beszélni az öregekről, az öregek helyzetéről, örökzöld dolog. Ha egy riporter témaínségben szenved, gyakran nyúl szükségből e tárgykörhöz. Kispista István minden bizonnyal nem ezért készítette ezt a riportot és az sem lehet véletlen, hogy éppen Baranyában. E megyében ugyanis igen szép, mindenki által követendő példát adnak az öregek napközijébe járók és a szociális otthonokban lakók foglalkoztatására. Megyei szinten szervezték meg az említett intézmények és a termelőüzemek közötti kapcsolatot, amely egyrészt abból áll, hogy a különböző gyárakban, üzemekben keletkező, hasznosítható hulladékot átadják az idős embereknek feldolgozásra. így jutnak aztán bőr, textil, műanyag, fém, fa alapanyaghoz a dolgozni vágyók. A nyersanyagszerzés útjai Baranyán kívülre is elvezetnek. Sopron, Székesfehérvár, Budapest is szerepel a lelőhelyek listáján. A fiatalok aktív segítségével végzett aktív munka eredménye lett aztán a Pécsett megnyílott „Alkotó öregek** című kiállítás. A kiállítás egyik eredménye pedig az, hogy a fiatalok közül többen érdeklődnek az öregek által űzött, velük talán kihaló mesterségek után. Most kialakulóban van egy olyan mozgalom, hogy a fiatalok eljárnak majd az öregek közé, eltanulni tőlük a ritka mesterségeket. Ez minden bizonnyal új örömök forrása az öregeknek, de a fiataloknak is. Kispista István műsora, sokrétűen, színesen mutatta be, hogy Baranyában miként próbálnak az idős korukra magukra maradt embereknek nyugodt, békés öregséget adni. ezrr Osrégészeti expedíció a mórágyi Tűzkődombon A váraljai népi együttes ohrydi sikere (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Jugoszlávia Macedón Köztársaságában, az Ohrydi tó partján július 2—8. között 12 alkalommal került megrendezésre a balkáni népek nagy folklóreseménye, a Balkán-fesztivál. Az énekzene. és táncfesztivált idén a munka gondolata jegyében hirdették meg. A fesztiválra jugoszláv együtteseken kívül meghívták Görögország, Törökország, Ciprus, Olaszország, Auszria, Hollandia, Bulgária, Románia, Albánia és Magyarország egy-egy együttesét is. Hazánkat a váraljai népi együttes képviselte. A fesztivált nagyszabású utcai felvonulás nyitotta meg. A nemzeti zászlónk alatt vonuló váraljaiak menettáncukkal és színpompás viseletűkkel hamarosan kiérdemelték a sok ezernyi néző tapsát. Tovább haladásukat sokszor csak az élen haladó karikásostorosuk tudta biztosítani. Megtiszteltetés volt, hogy a megnyitó műsorban Jugoszlávia köztársaságainak (Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Horvátország, Macedonia, Szlovénia és Szerbia) egy-egy együttese mellett a nemzetközi mezőnyt a magyar együttes képviselte. A szakaszokra osztott, hétnapos rendezvényen a váraljaikat az első csoportba sorolták, ahol első külföldi bemutatkozásukon megérdemelt, nagy sikert arattak. A fonótól a lakodalomig gondolatsort felölelő 40 perces műsor egyaránt kiváltotta a szakemberek és a nézők elismerését. Bár ezen a fesztiválon nincs hivatalos rangsorolás, eredményhirdetés, a műsort a legjobbnak értékelték. Az értékelés külön hangsúlyozta, hogy az eddigi legjobb magyar együttes mutatkozott be. A magyar műsort elismerően kommentálta a jugoszláv sajtó és rádió. A jugoszláv televízió műsoradásra kérte fel az együttest. A 35 perces műsor augusztusban kerül a képernyőre. A fesztiválprogram keretében az együttes műsort adott más jugoszláv városokban is. Kavadarciban, Jugoszlávia nagy nehézipari építkezésén a munkásoknak adott műsor az együttes nagy élménye marad. BÁNÁTI ZOLTÁN avaly novemberben hírt adtunk arról, hogy a mórágyi Tűzkődombon őskori település feltárását kezdtük meg. Az újkőkor végén, ötezer évvel ezelőtt itt élt emberek életének megismerése a fő célunk, ez a cél irányítja a mostani ásatásokat is. Az ásatás során keletkezett földhalmok már messziről, az országútról észrevehetők. Többen fel is jönnek a régésztáborba, hogy érdeklődjenek a munkák felől. Most az eddig elért eredményeket mutatjuk be az érdeklődőknek. Ez évi feltárási munkánkat két részletben végezzük. Az első rész három hétig tartott, ezalatt sikerült feltárnunk egy úgynevezett gödör- t komplexumot. A kutatók régóta vitatkoznak azon, hogy ezek a nagy foltok, foltrendszerek, melyek az új kőkori településeken gyakran megtalálhatók, vajon micsodák. Egyesek gödörházakat, mások vermeket láttak ezekben az objektumokban. Mi azonban semmi, ezekre utaló nyomot nem találtunk; így ahhoz a feltevéshez kapcsolódunk, mely szerint ezek az óriási, 30—40 méter hosszú gödörkomplexumok az agyag kitermelése folytán keletkeztek. Az újkőkor emberének ugyanis rendkívül nagy volt az agyagigénye. Házaik egyik fő alapanyaga az agyag volt. A házak falát vesszővel fonták és a fonatot agyaggal tapasztották, úgy ahogy ezt még egyes helyeken, kissé más formában ma is láthatjuk. A Tűzkődombon élt emberek cölöpszerkezetű házaihoz sok agyagra volt szükség. Másrészt az edénykészítés igényelt sok, jó minőségű agyagot. Az edények készítése nehezebben ment akkor, mint manapság, mert nem ismerték a fazekaskorongot. Az edényeket a következőképpen készítették el: egy lapos agyagdarabot szövetdarabra helyeztek, ez volt az edény alja, melyet a készítés közben forgatni tudtak. Majd az előre elkészített agyaghurkákból feltekerték, egymásra helyezve ezeket, az edény oldalát. Közben egy lapos kavicsdarabbal állandóan simára egyengették a belső és a külső oldalt. Ezután következett az edények kiégetése. A tűzkődombi népesség, az ún. lengyeli kultúra népe, (Lengyel községben tárta fel először ennek a népességnek a lelőhelyét Wosinsky Mór, innen kapta nevét a többi, hasonló jellegű település is) lelőhelyein még nem találtunk fazekaskemencét. Valószínűleg .földbe ásott gödrökben helyezték el az edényeket, ezeket fával borították és kiégették őket. Az így elért hőfok nem volt túlságosan magas, de megfelelt az igényeknek. Érdekes, hogy a korábban itt élt újkőkori népesség, az ún. dunántúli vonaldíszes kerámia népe, jobb égetési technikát használt: előkerült edénymaradványaik szilárdabbak, jobb minőségűek. A most feltárt objektumból hatalmas mennyiségű leletanyag került elő. Különösen fontosak az edénytöredékek, mert ezek számából, a festett, díszített darabok megoszlásából fontos adatokat nyerhetünk a népességen belüli viszonyokra. Szerencsések vagyunk, mert nagyon sok állatcsontot is találtunk. Ezek között vannak háziállatok és vadászott állatok maradványai is. Az állatcsontokat a budapesti Régészeti Intézet archaeozoológusai dolgozzák fel és határozzák meg, az így nyert adatok a népesség állattartásáról adnak biztos adatokat. Várjuk hogy az ásatásaink során égett növényi maradványok is előkerüljenek, ma már ezeket sem szabad kihagyni vizsgálódásaink köréből. Az égett maradványokat a régészet egyik legújabban alkalmazott segédtudománya, az ún. radiocarbon, C'-izotópeljárás határozza meg. Ehhez különleges berendezés szükséges, nálunk még nem alkalmazzák, ezért a magyarországi régészek Bérlinbe (az NDK-ba), Leningrádba, Londonba vagy Chicagóba küldik ^1 az anyagot meghatároztatásra. Ennek a vizsgálatnak a során az abszolút kronológia állapítható meg, vagyis az, hogy pontosan hány éve égett el a kérdéses tárgy. A régészek nagy része nem fogadja el ezeket az adatokat minden fenntartás nélkül, de hozzásegíthetnek bennünket, más adatokkal összevetve, az időmeghatározáshoz. Meg kel) említenem még egy tudományos módszert, melyet agyagmeghatározásnál alkalmazunk, ez a geokémia és kőzettan. Az ásatás során megtalált kőpengéket az Eötvös Loránd Tudományegyetem kőzettani tanszékén vizsgálják meg spektrumanalízi- ses módszerrel. Az adatokból azt szeretnénk megtudni, hogy a Tűzkődomb embere honnan szerezte be szerszámalapanyagát, a követ, ennek különböző, jól felhasználható, erős szerkezetű fajtáit. Azt már tudjuk, hogy a legfontosabb kőzetet, a gránitot, a közelből hozták. Legfontosabb „anyagbeszerző” területük a Mecsek-hegység lehetett, a híres mórágyi gránit pedig éppenséggel itt van a Tűzkődomb szomszédságában. A kőzettan vetett fel egy problémát a tűzkődombi ' ányaggai kapcsolatban: itt is, akárcsak a lengyeli kultúra többi dél-dunántúli lelőhelyén, találunk obszidiánból pattintott pengéket, nem túl nagy számban. Ez a kőzet, a Tévénapló A fiirdőigazgató Keserű, helyenként szinte gyilkos erejű szatírát írt Bertha Bulcsú a fürdőigazgatóról, pontosabban egy fürdőigazgató ürügyén. Azt írja darabjáról, hogy „a történések új időszakában sok vezető a saját túltengő fantáziájának áldozatává válik” de azért valami más is van ebben a tévéjátékban. Pap Gedeon fürdőigazgató „túltengő fantáziája” ugyanis mindenkit korrumpál, aki köreibe lép, s a revizor nemcsak tízezer forintot kap, hanem olyan szupernőt is, amilyen csak az „állami elvtársaknak” jár. Bertha ismert írói erényei, Várkonyi Gábor jó, eleven rendezése megerősít bennünket abban, hogy „vannak még hibák”, s vannak vezetők és beosztottak, akik visszaélnek helyzetükkel és mindenekelőtt az állam pénzével. Itt is ez történik, jóllehet az események középpontjában egy szürke revizor megvesztegetése áll, ám szerző és rendező szándékából azt érezzük ki, hogy a történetet jelképnek szánták, melynek általános érvénye mindenre kiterjeszthető. S ezért jut eszébe az embernek Mikszáth sokat idézett állatorvosi tankönyve, melynek lova az összes létező lóbetegségben szenved. Ugyanis a tisztaság és derékség vágya csupán egy lány szavából csendül ki, de neki is fenntartással hihetünk, hisz a sört csak „kísérőnek” issza ... Az pedig dramaturgiai hiba, hogy a főhős jelleme nem egészen világos. Ugyaais nehezen képzelhető el, hogy csak azért korrupt és korrumpál, mert a rendeleteket nem lehet betartani, közben szeme előtt csak az állam üdve lebeg. Azt is tudjuk, vannak rendeletek, amelyet valóban nehéz betartani, s néha a jó szándéknak útját állhatják, de akik erre szoktak hivatkozni, rendszerint saját zsebükről sem feledkeznek meg. így hát A fürdőigazgató nem hibátlan alkotás,, sötéttel fest sötétre, s közben magunk is tétován állunk, mert nem vagyunk benne biztosak, hogy ki ellen kell fölháborodnunk. A melós fürdőkádat kap, a főkönyvelő téglát lop — a kettő nem egészen azonos —, a pesti vendégek pedig pénzt, sült csirkét, a rangjuknak megfelelő nővel. Az ajándék fürdőkád nehezen hasonlítható össze a többivel, nemcsak értékben, morálisan is. S közben el kellene hinnünk, hogy ez az igazgató éjjel nappal azon töri a fejét, hogy miként szerezhetne az államnak több valutát. Ezt bizony nem hisszük el. Ám arra mindenképp jó Bertha Bulcsú szatírája, hogy nagyon komor és nyilván fellelhető jelenségekre hívja fel a figyelmet, még akkor is, ha ilyen töményen valószínűleg csak nagyon ritkán fordulnak elő. CSÁNYI L. Eszperantó nyári egyetem Vasárnap Gyulán ünnepélyes külsőségek között nyílt meg a XVII. eszperantó nyári egyetem. Az Erkel Ferenc művelődési központban lezajlott megnyitón Takács Lőrinc, a gyulai Városi Tanács elnöke és Kurucz Imre, a TIT főtitkára köszöntötte az egyetem hazai és külföldi — lengyel, jugoszláv és olasz — előadóit, hallgatóit. kriolitok egy fajtája, a legmegfelelőbb, legkeményebb anyag kőeszközök készítéséhez. A csillogó, fekete, üvegszerű kőzet egész Közép- Európában azonban csak a Tokaji-hegységben fordul elő. Kézenfekvő a kutatók feltevése, hogy a Dunántúlra is Tokajból került, cserekereskedelem révén. A kőzettannal foglalkozó tudós véleménye szerint azonban a tűzkődombi obszidián nem tokaji. Déli területekről, tehát Szicília, Görögország felől kerülhetett ide. De mielőtt végleges véleményt alakítanánk ki az itteni obszidiánról, és idekerülési körülményeiről, meg kell várnunk a részletes természettudományos vizsgálati eredményeket. Tűzkődombi ásatásaink augusztusra tervezett második részében azt fogjuk megállapítani, hogy a modern gépi talajművelés milyen mértékben pusztította el a lelőhelyet, és milyen ütemű feltárás mentheti meg azt, ami még menthető. Másik célkitűzésünk az újkőkori népesség települési viszonyainak kiderítése. Eddig magáról az ásatásról és az ezzel kapcsolatos tudományos módszerekről írtunk. Néhány szót kell szólnunk az ásatási körülményekről is, mert ezek egy ásatás menetét döntően meghatározzák. A mőcsényi .Völgység Népe” Termelőszövetkezet most is, akárcsak az elmúlt évben, segítette és támogatja a tudományos kutatást. Az expedíció tagjai régésztáborban laknak a Tűzkődomb alján. Gimnazista fiatalokkal dolgoztunk (báta- * széki gimnázium, szekszárdi Garay János Gimnázium és a budapesti Toldi Ferenc Gimnázium diákjai), nagyon jól beváltották hozzájuk fűzött reményeinket. A régészeti leleteket érdeklődéssel szemlélték, jó hangulatul* az esős héten és a kánikulai melegben is megmaradt. Augusztusban is ők alkotják az expedíció magját. Ásatási technikusként a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem régészhallgatói vesznek részt a munkában. a ugusztusban megnövekszik munkatársaink száma, ugyanis öt egyetemi hallgató érkezik az NDK-ból, a hallei Martin Luther Egyetemről, akik a tűzkődombi ásatáson kívül Gaál Attila régész kollégám szekszárd-palánki feltárásán is részt vesznek majd. A hallei egyetemisták elsősorban ásatási-technikai módszereinkkel akarnak megismerkedni, másrészt a leletanyag érdekli őket. GAÁL ISTVÁN, ősrégész, szekszárdi Balogh Ádám megyei múzeum.
