Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-10 / 159. szám

1979. július 10. NÉPÚJSÁG 5 Nyári totó-kupa Az NB II újonca a Mohács-Véménd (sötét mezben) jól játszott A Dombóvári Spartacus if­júsági tekézői nem pihennek a holt szezonban sem: július 13-án Kaposvárott a Balaton Kék Szalag elnevezésű ifjú­sági versenyen vesznek részt. * Július 9-én, hétfőn meg­kezdődött Pakson a kispá­lyás labdarúgó-bajnokság, melyen a következő együt­tesek szerepelnek: Városi Tanács Költségvetési Üzeme, Duna menti Egyesülés Tsz, Paksi Körzeti Építőipari Szö­vetkezet, Tolna megyei Táv­közlési Üzem paksi csapata, Tolna megyei Építőanyag­ipari Vállalat betontelepe, Paksi Konzervgyár, VE- GYÉPSZER, 26-os Állami Építőipari Vállalat, Dél­alföldi Építőiapri Társulás DÉLÉP, 11. számú Volán paksi üzemegysége, Paksi Atomerő Vállalat, Gyár- és Gépszerelő Vállalat,, ERBE, valamint a Vízmű-Téglagyár, és a Tolna megyei Népbolt — Fémmunkás vegyes csa­pata. * A Szekszárdi Dózsa NB II-es labdarúgócsapata teg­naptól Fűzfőn egyhetes tábo­rozáson vesznek részt. A hu­szonhárom játékos vasárnap érkezik vissza Fűzfőről, majd Pakson totó-kupamérkőzést játszik. Ezt követően két hétig Szekszárdon folytatják felkészülésüket a bajnoki évadra. ♦ A Magyar Labdarúgó Szö­vetség játékvezető bizottsága július 10—15-ig Tatán ren­dezi az országos játékvezetők nyári edzőtáborát. Megyénk­ből hárman vesznek részt az edzőtáborban: Dravecz Ist­ván és Osztermajer Ferenc, aki az utánpótláskeretből az elmúlt évi teljesítménye alapján került az NB II-es keretbe, továbbá Sebestyén Lajos, akit a Tolna megyei JB első helyen jelölt az utánpótláskeretbe (minden megyéből egy utánpótlás-ke­rettagot is meghívtak az ed­zőtáborba). v Atlétika A Népstadionban a MASZ hétközi versenyén Csaba Gyöngyi 12,70-nel nyerte a 100 m-es síkfutást, Szabó Gyula pedig 14,46-ra javította a hármasugrás megyei csúcsát (régi 14,35, Szabó 1979). * Fonyódon területi minősítő versenyt rendeztek. A verse­nyen Csizmazia István, a Szekszárdi Városi Sportisko­la versenyzője jó irambeosz­tással aranyjelvényes ered­ményt ért el 1500 méteres akadályfutásban. Eddig ennél az eredménynél a megyében jobban nem futottak. A ver­seny jobb eredményei: Fér­fiak: 100 m: Puch (Sz. Dó­zsa) 11,3 Szabó (Sz. Dózsa) 11,3. 1500 m akadály: Csiz­mazia (Sz. Sí) 4:28,2, Lamuth (Sz. Sí) 4:37,8. Magasugrás: Szeifert (Bonyh. Spart.) 192, Távolugrás: Szabó (Sz. Dó­zsa) 670, Szenczi (Sz. Sí) 626.* Nők: 1500 m: Fülöp (Sz, Dó­zsa) 5:03,5. így kellett volna 1. Győri Dózsa—KOMÉP 4-0 1 2. Dombóvár—Paks 2-2 X 3. Szentesi Vízmű—CVSE 2-1 1 4. Gyöngyös—Nagybát. 0-2 2 5. Síküveg.—Lehel SC 4-2 1 6. Mezőköv.—Asztalos SE 1-2 2 7. Tiszavasv.—Kisvárda 3-0 1 8. Hajdú Vasas—Nagyh. 2-2 X 9. Mezőhegyes—Gyula 1-4 2 10. Pápai Text.—Répcelak 1-2 2 11. Z. Dózsa—Bauxitb. 0-1 2 1?. Nagyig.—MOTIM TE 3-5 2 13. Táncsics SE—Kiss SE 1-1 X +1 Püspöki.—Szeghalom 3-0 1 Szekszárdon, 100 néző előtt Ágoston bíráskodása mellett így kezdett a Dózsa: Pólyák (Suba) — Szlovák, Szőllősi, Somodi, Orosz (Dinnyés), Weitner, Tóth, (Szabó), Házi, Bocz, Bonnyai, Landek. Ed­ző: Magasházi József. Szaka­dó esőben kezdődött a mér­kőzés. Az első percben a vendégek szabadrúgáshoz ju­tottak, a labda Weitneren irányt változtatott és Pó­lyáknak minden tudására szüksége volt, hogy szögletre tudja tolni a léc alá tartó Az újságcikk megjelenése után a Tamási MEDOSZ ve­zetői megbeszélést tartottak. Az a vélemény alakult ki, hogy a TÁÉV-pálya rossz mé­rete és a jelenlegi állapota szerintük nem alkalmas osz­tályozó mérkőzésekre. (Utó­lag beigazolódott, mert vala­mennyi ott játszó csapat pa­naszkodott, hogy a nézőtér nem volt elkerítve a játéktér­től, stb.) Ekkor a Tamási Állami Gazdaság vezetői és sportvezetői felajánlották — mivel ifjúsági sporttelepről van szó —, ha igényt tarta­nak erre, készítenek új kapu­fákat és ott felállítják. Ebben az esetben természetesen ké­rik: ne a TÁÉV-pályán, ha­nem az ifjúsági sporttelepen legyenek az osztályozó mér­kőzések. Az említett cikkünk meg­jelenése után két nappal Druskóczi László Szekszárd- ra utazott. Erről a követke­zőket mondta: — A megyei sporthivatalba mentem, hogy felajánljam a Tamási Állami Gazdaság segítségét: az ifjú­sági sporttelepen felállítjuk a kapufákat. Ha erre igényt tartanak, másnap beszállít­juk, jönnek az ácsok is és a helyszínen beépítik. A sport- hivatalban egy fiatal nővel beszéltem, aki miután el­mondtam mi járatban va­gyok, az ifjúsági sporttelep vezetőjét próbálta telefonon hívni, de eredménytelenül. Közel egy órát várakoztam, de többet nem tudtam. Meg­kértem, hívjon vissza ben­nünket és mondja meg mi a helyzet. Meg is érkezett a te­lefonüzenet: nem tartanak igényt a kapufákra, mert a labdát. Mindkét részről vál­tozatos mezőnyjáték alakult ki, de a kapuk ritkán kerül­tek veszélybe. A 27. percben Házi húsz méterről lőtt. A vizes labdát a kapus csak ki­ütni tudta és a befutó Bocz tíz méterről lőtt a hálóba. 1-0. A gól után a vendégek veszélyeztettek többet, de a Dózsa-védelem jól rombolt, mindig időben avatkozott közbe. A második félidőben is ki­egyensúlyozott volt a játék. Az 55. percben Landek húsz TAÉV-pályát alkalmasnak ta­lálta a hitelesítő bizottság. Vajon kinek a felhatalma­zása alapján mondtak nemet a felajánlott kapufákra és ki tudott erről? Ez a kérdés iz­gatott bennünket és meg­kezdtük az érdeklődést. A kö­vetkezőket tudtuk meg: Hajdics Klára, a megyei sporthivatal helyettes vezető­je: — Semmit nem tudunk erről az ügyről, a városi sportfelügyelőség vezetőjét, Kardos Györgyöt kellene megkérdezni. Leposa Béla, a sportszö­vetségi és rendező iroda ve­zetője: — Valamit hallottam, hogy a fornádiak felajánlot­ták a kapufát, de részleteket nem tudok. A fornádiak kép­viselőjével, aki ebben az ügy­ben itt volt, Szabó Tiborné beszélt, de ő szabadságon van, Zamárdiban nyaral. Kardos György, a városi­járási sportfelügyelőség ve­zetője: — Most hallok erről először. Azt viszont tudom, hogy a labdarúgó-szövetség a járási serdülőválogatottak tornájára írásban kérte az if- ifjúsági, a városi, valamint a TÁÉV-pályát tőlem. Vála­szomban közöltem, hogy az építők pályája nem hozzám tartozik, az ifjúsági sport­telepen nincs kapufa, azt nem tudják használni, vi­szont a városi sporttelepen a füves pálya mellett a salakos pályát is igénybe vehetik, ott megrendezhetik a tornát. A jelek szerint nem felelt meg nekik, mert a tornát elha­lasztották. méterről centiméterekkel lőtt mellé, öt perc múlva egy 25 méterről küldött szabadrú­gást a hazai kapus vetődés­sel tisztázott. A 34. percben Farkas a jobb oldalon felfu­tott és beadását Lőrincz a felső sarokba fejelte. 1-1. Az egyenlítő gól után élénkült a játék, a Dózsa fokozta az ira­mot, de a kidolgozott hely­zetek kihasználatlanul ma­radtak. A mérkőzés utolsó percében Házi beadását Bonnyai mellé fejelte, így odalett a lehetőség a győze­lem megszerzésére. Kemenes László, az ifjúsá­gi sporttelep gondnoka: — Nem tudok semmit pontosan, csak elejtett szavakból ér­tesültem, hogy a fornádiak felajánlották: megcsinálják a pályát, ha kell. A jelek sze­rint nem kellett, mert nem csinálták meg. Sz. Nagy Károly, a megyei labdarúgó-szövetség ügyinté­zője: — Annyit tudok, hogy a Tamási Állami Gazdaság igazgatójának megbízottja bent volt a sporthivatalban, ahol Szabó Tibornéval tár­gyalt ebben az ügyben. Úgy tudom, Szabóné azt a választ adta: nem kellenek a kapu­fák, mert a Triállal szerződé­sük van, onnan kapják a kapufát. Én sajnos részlete­ket nem tudok, Szabónét kel­lene megkérdezni. Igen, Szabónét, a sportszö­vetségi és rendezvényiroda adminisztrátorát kellene Nem alakulhatott ki jó játék a kellemetlenül hideg, szakadó esőben. A vizes tala­jon sok hiba csúszott a já­tékba. A lelkes vendégek rá­szolgáltak az egyik pont megszerzésére. Kitűnt: Házi, Bocz és Suba. Dombóvári MSC­Paks 2-2 (1-0) Dombóváron, 200 néző előtt így állt fel a két csapat. Dombóvár: Dobos — Magyar, Horváth I., Vida, Csatári, La­kos, Tóthbagi I„ Nagy, Banai, G. Kiss, Fekete. Csere: Tót- bagi II., Szijjártó. Paks: Tu- róczi — Hanoi, Kovács I., Kalmár, Wolf, Vábró, Bagó, Vajer, Ódor, Porga, Kovács II. Csere: Somodi. Már a második percben Porga elől Dobosnak merész vetődéssel kellett tisztázni. Nem sok­kal később G. Kiss 20 méterről küldött szabad­rúgása adott munkát Turó- czinak. A 14. percben Nagy kitűnő labdát adott Feketé­nek, akinek lövése a kapu­fán csattant. Négy perc múl­va a dombóváriak megsze­rezték a vezetést: Vida 28 méterről küldött lövését Tu- róczi kiejtette és a szemfü­les G. Kiss gólt löt. 1-0. Hat perc múlva G. Kiss szabad­rúgását ejtette ki Turóczi, Fekete közelről a kapufát találta el. A 27. percben Ódor előtt nyílt gólszerzési lehetőség, de közelről Dobos­ba lőtt. A 36. percben Bagó közeli nagyerejű lövését Do­bos bravúrral hárította. A második félidőben paksi támadások voltak a pályán. A 48. percben Ódor jobbról megkérdezni, de ő a Balato­non tölti szabadságát. No, de miért a telefon? Végül sike­rült kapcsolatot találni Sza- bónéval. A következőt mond­ta az üggyel kapcsolatban: — Megfelel a valóságnak, hogy Druskóczi László ott volt a sporthivatalban és el­mondta, segíteni szeretnének, mivei a TÁÉV-pálya hasz­nálhatatlan. Ekkor megpró­báltam telefonon beszélni az ifjúsági sportteleppel, de nem tudtam. Abban állapod­tunk meg, hogy telefonon visszahívom és közlöm, kell-e a kapufa. Délután az irodá­ba bejött Aknai János és Hómann Sándor, akik azt mondták: most már nem kell az ifjúsági sporttelepen ját­szani, mivel ők hitelesítették a TÁÉV-pályát, ott lesznek az osztályozó mérkőzések. Erre felhívtam Druskóczi Lászlót, akinek megmondtam, hogy nem tartunk igényt a Dobos Ernő, a DMSC kapu­védője beadott pontos labdáját Va­jer fejjel továbbítota a sa­rokba. 1-1. Az 55. percben a paksi védők Banait buktatták a büntető területén belül. A 11-est Horváth I. értékesítet­te. 2-1.A 62. percben Vida húsz méterről jól eltalált éles lövése centiméterekkel ment el a felső kapufa mellett. A 72. percben egyenlített a vendégcsapat. Egy szép paksi támadás végén Porga átadá­sát Ódor lőtte a felső sarok­ba. 2-2. A hátralévő időben a vendégek kezdeményeztek többet, de az eredmény nem változott, a DMSC védői mindig időben léptek köz­be. Végig nagy iramú volt a találkozó, a közönség jó küzdelmet láthatott, az ered­mény igazságos. Jók: G, Kiss, Vida, Nagy, Dobos, il­letve Kalmár, Wolf, és Ódor. kapufákra, ő sajnálkozott és hozzátette: kár, mert szíve­sen megcsinálták volna. A kör bezárult, ennyi az ifjúsági sporttelep nem léte­ző kapufájának története. Azt talán mondani sem kell, kapufa azóta sincs. A tavaszi idényben a sportiskola lab­darúgói az ifjúsági sporttele­pen öltöztek, a vasút mellett begyalogoltak a városi sport­telepre, majd a mérkőzés után ugyanott visszamentek. Sokszor hideg esőben, sár­ban. Érdemes még megemlí­teni azt is, hogy a labdarúgó­szövetség a járások serdülő­válogatottjának tornáját ter­vezte. Az iskolai év végén két járásban a szülőket kér­ték a sportfelügyelők: a gye­rekek ne menjenek nyári táborba, maradjanak itthon, hogy erős csapattal tudják képviselni a járás színeit a szekszárdi tornán. Leposa Bé­la elmondta, a kollégiumban biztosított szállást a járás- válogatott tagjainak, az ön- kiszolgáló étteremben lekö­tötte az étkezésüket, de végül vissza kellett mondani min­dent, mert a torna elmaradt. Az ok: nincs kapufa. Igyekeztünk minden elfo­gultság nélkül leírni, amit ez­zel kapcsolatban elmondtak. Egyetlen megjegyzést kívá­nunk hozzáfűzni: attól tar­tunk, hogy nem az illetéke­sek, akik hét hónapja közöm­bösek az ügyben, hanem az adminisztrátor kap figyelmez­tetést: a munkáját a jövőben lelkiismeretesebben végezze. Pedig lényegében az admi­nisztrátor — bár nem az ő feladata lenne — igyekezett az ügyet elintézni. Hogy ba­lul sikerült, nem az ő bűne. — Ny — Vajon mennyi idő kelt, míg elintéződik? Lapunk június 3-i (vasárnapi) számában foglalkoztunk a szekszárdi pályagondokkal, azzal, hogy az ifjúsági sporttele­pen, a labdarúgópályának december óta nincs kapufája. Sz. Dózsa-Mohács-Véménd l-l (1-0) Több mint fél éve nincs kapufa és a gyerekek így próbál­ják pótolni azt, ami már lehetne, ha...

Next

/
Oldalképek
Tartalom