Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-06 / 156. szám
£ "népújság 1979. július 6. Becs fiaderőcsökkentés N. K. Taraszov nagykövetnek, a szovjet delegáció vezetőjének elnökletével csütörtökön Bécsben megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 209. plenáris ülését. A tanácskozáson dr. Emil Klebusek nagykövet, a csehszlovák küldöttség vezetője szólalt fel. Beszédében emlékeztetett arra, hogy a bécsi tárgyalások folyamán a négy közvetlenül részt vevő szocialista ország több mint tíz kompromisszumos javaslatot terjesztett elő. Ezek átfogóak és részletesek voltak és teljes egészükben megfeleltek az előkészítő konzultációkról kiadott záróközleményben rögzített elveknek. A szocialista országok 1978. június 8-i és november 30-i kezdeményezései, valamint ez év június 28-i javaslata figyelembe veszik a nyugati országok csökkentési sémájának számos elemét, az álláspontok közeledését szolgálják és megnyitják az utat a konstruktív tárgyalásokhoz. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások következő plenáris ülését jövő csütörtökön tartják meg a Hofburg- ban. Magyar-csehszlovák külügyminisztériumi megbeszélések Rácz Pál külügyi államtitkár meghívására július 2— 5. között Magyarországon tartózkodott Jaroslav Knizka, a csehszlovák külügyminiszter első helyettese. Vendéglátójával megbeszéléseket folytatott a két ország kapcsolatainak alakulásáról, valamint a két külügyminisztérium együttműködéséről. Államosítások Iránban Az iráni kormány a forradalmi tanács utasítására államosította a még magánkézben lévő kulcs iparágakat — jelentette be csütörtökön a teheráni rádióban Bazargan miniszterelnök. Az intézkedés a bányászatra, az acél- és színesfémiparra és a jármű- gyártásra (hajó-, gépkocsi- és repülőiparra) terjed ki. Az olajipar, a halászat és a vasutak régebben is állami ellenőrzés alatt álltak, a bankokat és a biztosító társaságokat pedig az elmúlt hónapban vették állami kezelésbe. Autonómia — tárgyalások Szoparbaj ülexandriaban Csütörtökön a negyedik fordulóval folytatódtak Alexandriában a Ciszjordánia és a Gaza-övezet Palesztinái lakosságának önigazgatáséról kezdett egyiptomi—izraeli—amerikai tárgyalások. Az egyiptomi és az izraeli álláspont közötti éles különbségek miatt — mint ismeretes — a tárgyalásokon eddig még a napirendben sem tudtak megegyezni és a tárgyalások szűkebb témája sincs pontosan körülhatárolva. Értesülések szerint a negyedik fordulóban a napirenddel kapcsolatos kérdéseken kívül vita várható arról is, hogy milyen formában próbálják meg bevonni a megszállt területek palesztin lakosságának képviselőit. Erre Khalil egyiptomi kormányfő tett javaslatot, ám Joszef Burg belügyminiszter, az izraeli delegáció vezetője a palesztin képviselők bevonását — ha erre egyáltalán sor kerülhet — csak egy jordániai küldöttség részeként tartotta elképzelhetőnek, arra hivatkozva, hogy a palesztinoknak nincsen független jogi státusuk. Az Egyesült Államok küldöttségének élén most először vesz részt a tárgyalásokon Robert Strauss, az amerikai elnök közel-keleti kü- lönmegbízottja. Megfigyelők szerint Washington új képviselője — attól a törekvéstől hajtva, hogy a feszült energiahelyzetben biztosítsa az arab országok olajszállítmányait — erőteljesebben fog fellépni a kudarc elhárításáért. Strauss szerdán Szádat elnök után Khalil egyiptomi kormányfővel vitatta meg az autonómia-tárgyalások kérdéseit. Az amerikai diplomata ugyan utalt arra, hogy szükség esetén kész javaslatokat előterjeszteni az Egyiptom és Izrael közötti nézetkülönbségek áthidalására, megfigyelők szerint azonban erre a mostani fordulóban még aligha kerül sor. rendszer Zimbabwe-Rhodesia Átfestett Sg Ezt az esküt azonban aligha lehet komolyan venni. Még az International Herald Tribune című amerikai lap tudósítója is gúnyosan jegyezte meg a ceremóniáról készült beszámolójában: Rhodesia első fekete miniszterelnökének a feje fölött a beiktatáskor, annak a Cecil Rhodesnek a hatalmas portréja függött, aki a délafrikai brit gyarmatbirodalom megteremtője volt kilenc évtizeddel ezelőtt. Vagyis a nagy felhajtással beharangozott változással lényegében semmi sem változott Rhodesiában. Ha szemügyre vesszük Muzorewa' 17 tagú kormányát, annak hatáskörét, egyértelműen kiderül, hogy ez az úgynevezett többségi kabinet a fehér telepesek uralmának átmentésénél fog majd segédkezni. Muzorewa mögött továbbra is mindenhatóként ott áll Ian Smith eddigi fehér kormányfő, aki azokat a csak fehérekből álló bizottságokat irányítja, amelyeknek a kabinet tíz fekete és öt fehér tagja feltétlen engedelmességgel tartozik. A lényeges posztok — a hadsereg ellenőrzése, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és a külügyek — a fehérek kezében maradtak. Az áprilisban „megválasztott” 72 fekete képviselő nem befolyásolhatja a döntéseket, a parlament 28 fehér tagjának teljes vétójoga van. Érthető hát, hogy az ország tényleges függetlenségéért, a nép valódi hatalmáért legalább két évtizede küzdő Zimbabwe Hazafias Front törvénytelennek minősítette Muzorewa kormányát. Joshua Nkomo, a front társelnöke a Newsweek című amerikai magazinnak adott interjújában világosan leszögezte, hogy a többségi kormányzás Muzo- rewáékkal csak látszólagos és nem tényleges. Már az áprilisi választások sem voltak törvényesek: a választókat nem vették jegyzékbe, a 6,8 milliós őslakosságot a szükségállapot körülményei között, erőszakkal terelték az urnákhoz, mégis alig valamivel több mint 60 százalékuk jelent meg a szavazóhelyiségeknél. Hasonlóan vélekedik az afrikai országok többsége is: egyértelműen elítélik a báb Muzorewa és az őt mozgató Smith mesterkedéseit. Az Afrikai Egységszervezet nyilatkozatában hangsúlyozta: Zimbabwe földjén a harc nem azért folyik, hogy ez vagy az az afrikai kerüljön a kormány élére, hanem azért, hogy végre biztosítsák a többség beleszólását saját sorsa alakításába. Az AESZ egyben aggodalmának is hangot adott amiatt, hogy Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban napról napra szaporodnak a nyilvános és titkos kísérletek az új rhodesiai rezsim elismerésére, a fajüldözőkkel szemben 1968-ban elrendelt gazdasági szankciók feloldására. Az AESZ legutóbb úgy döntött, hogy a Muzorewa-féle „kormány” nem vehet részt a szervezet tanácskozásain, a rhodesiai népet az ország felszabadító mozgalmai képviselhetik jogosan. A „belső rendezésért” régóta a legtöbbet ügyködő Nagy-Britannia és az USA most kétségkívül felemás helyzetbe került. Londonban és Washingtonban úgy képzelték el az egész folyamatot, hogy a végén nem lesz akadálya a nekik tetsző új kormány azonnali elismerésének. Miután azonban mind több bizonyíték került napvilágra arról, hogy a választások körül nem volt minden rendben, kénytelen-kelletlen vizsgáló bizottságot küldtek Salisbury-be. Úgy tűnik, a jó adag elfogultsággal készült jelentések sem lehettek valami fényesek: Thatcher brit miniszterelnök némiképp, Carter amerikai elnök pedig feltűnően óvatosabb lett a Muzorewa-kormány irányában. Ennek oka, hogy szeretnék megóvni más afrikai kapcsolataikat is. (Washingtont Nigéria, az USA második legfontosabb olajszállítója embargóval fenyegette meg.) De ugyanakkor azt is szeretnék, ha már legalizálhatnák azokat a titkos gazdasági kapcsolatokat, amelyek az ENSZ-tilalmak ellenére Nagy-Britanniát és az USÁ-t a rhodesiai fajüldözőkhöz fűzik. (Az Angliában megjelenő New African című folyóirat szerint a tőkés országok króm-, kobalt-,, réz- és egyéb nyersanyagimportja Rhodesiából 1970— 78. között 171 millió dollárról 500 millió dollárra nőtt.) Az új rhodesiai kormány tehát —, ha sikerül megszilárdítania, elfogadtatnia magát —, kétségkívül gyengíteni fogja az újgyarmatosítók, fajüldözők ellen küzdő független országok helyzetét a kontinensen. Amellett, hogy a rhodesiai nép változatlanul ki van szolgáltatva fehér elnyomóinak, ez a legfőbb veszély, amivel számolnia kell Afrikának. Nem véletlen hát, hogy a földrész országai a jelenlegi körülmények között fokozottan támogatják a Zimbabwe Hazafias Front igazságos harcát, s a felszabadító mozgalom két szárnyának mielőbbi tényleges közös fellépését szorgalmazzák a fehér telepesek ellen. A front esetenként eltérő nézeteket valló vezetői, Joshua Nkomo és Robert Mugabe május elején már egységük megerősítéséről tárgyaltak Etiópiában. Közös hadműveleteket határoztak el a bábrezsim ellen, együttműködésük fejlesztésére egyesített katonai parancsnokságot hoztak létre. Mugabe a tanácskozás után többek között hangsúlyozta: „egységünk lehetővé teszi, hogy fokozzuk a fegyveres harcot, amely megfelelő válasz lesz a Rhodesiában most zajló komédiára”. KOCSI MARGIT Muzorewa kormányfőnek eskütétele után elsőként lan Smith, a tényleges hatalmat továbbra is kézben tartó fehér telepesek vezére gratulált. (Népújság-archívum) Újabb forduló Pekingben Csütörtök esti kommentárunk. Pekingben tegnap kezdődött a kínai—vietnami kormányközi tárgyalások második fordulójának második ülése. E megbeszélések a február közepén Vietnam ellen elkövetett kínai agressziót követően kezdődtek — először Hanoiban — a két ország közötti vitás kérdések rendezésére, de mindeddig eredménytelenek voltak. A kínai fél változatlan makacssággal ragaszkodik ahhoz, hogy Vietnam fogadja el a még Hanoiban előterjesztett nyolcpontos javaslatát, melynek lényege az ún. hegemóniaellenes tétel. Dinh Nho Liem külügyminiszter-helyettes, a Pekingben tárgyaló vietnami küldöttség vezetője történelmi tények felsorakoztatásával mutatót rá arra, hogy a kínai állítással ellentétben nem Vietnam, hanem éppen Kína törekszik hegemóniára Indokínában és általában Délkelet-Ázsiában. Amikor a pekingi vezetés végképp meggyőződött arról, hogy Vietnamot nem tudja befolyási körébe vonni, a nyílt fegyveres agressziótól — mint mondták — „megleckéztetéstől” — sem riadt vissza. Sikertelenül. Nem sikerült ez a kínai próbálkozás Laoszban sem. Egyedül Kambodzsában, a népellenes Pol Pot-rezsim révén tudta Peking néhány évre megvetni a lábát. A kambodzsai népnek ez súlyos véráldozatába került, de végül.is — a vietnami hadsereg segítségével — elűzte a Peking-bérenc Pol Pot-féle kormányt. A kínai vezetés ezt azóta sem tudja „megbocsátani” Vietnamnak. A kérdéssel összefüggésben a Pekingben tárgyaló vietnami küldöttség vezetője nagy jelentőségű nyilatkozatot tett. Leszögezvén, hogy a vietnami csapatok az arra illetékes kormányokkal kötött megállapodások alapján tartózkodnak Kambodzsában és Laoszban, kijelentette: bizonyos feltételek létrejötte esetén a vietnami erők visszatérnek hazájukba. Előbb azonban meg keli szűnnie a kínai beavatkozásnak és expanziónak, s szavatolni kell Kambodzsa és Laosz függetlenségét, illetve biztonságát. A kínai fél nem reagált a nyilatkozatra: továbbra is csak saját diktátuma alapján hajlandó tárgyalni. Sőt, azonnal visz- szautasította azt az új vietnami javaslatot is, hogy állapodjanak meg a határprovokációktól való kölcsönös tartózkodásról — ily módon teremtve kedvezőbb légkört a tárgyalások folytatásához. A vietnami—kínai tárgyalások tehát továbbra is egy helyben topognak. Minden jel arra mutat, hogy Kíha a tárgyaló- asztalnál sem kívánja megtagadni agresszor mivoltát. PÁLFI VIKTOR ANZUS-záróközleméiy Csütörtökön az ausztráliai Canberrában záróközlemény kiadásával véget ért az ANZUS-paktum 28. külügyminiszteri értekezlete. Az 1951-ben kötött csendes-óceáni biztonsági szerződés három tagja, az Egyesült Államok, Ausztrália és Új-Zéland külügyminisztere közös nyilatkozatában üdvözli a SALT—II megállapodás aláírását és támogatja a SALT-tárgyalások folytatását, mert az „döntő fontosságú a nemzetközi egyensúly fenntartásában és a nukleáris háború veszélyének csökkentésében”. A három külügyminiszter felhívást intézett a világ valamennyi országához: csatlakozzanak az 1968-ban Moszkvában, Washingtonban és Londonban aláírt atomso- rompós szerződéshez. (A szerződéshez'' eddig a világ több mint 100 állama csatlakozott. A bizonyítottan atomfegyverrel rendelkező hatalmak közül Franciaország és Kína nem írta alá még a megállapodást.) Átekintették a nemzetközi helyzet számos kérdését és megvizsgálták az Indiaióceán, Délkelet-Ázsia, valamint a csendes-óceáni térség politikai és stratégiai problémáit. Támogatásukról biztosították az amerikai közvetítéssel létrejött egyiptomi— izraeli különmegállapodást. * Cyrus Vance amerikai és Andrew Peacock ausztráliai külügyminiszter csütörtökön aláírta a két ország urá- niumegyezményét. Ennek alapján Ausztrália urániumot szállít az amerikai piacra, de azt „sem katonai, sem más robbantási célra” nem lehet fölhasználni. Az egyezmény alapján az Egyesült Államok az Ausztráliából származó urániumot más országoknak sem adhatja tovább katonai célra. PAN#RÁMA BUDAPEST A Venezuelai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Luis Herrera Cam- pinst, a Venezuelai Köztársaság elnökét. PÁRIZS A vietnami „menekültekkel” kapcsolatos nyugati kampány politikai céljai egyre jobban lelepleződnek, és azzal a döntéssel, hogy a közös piaci országok felfüg- fesztik a Vietnamnak nyújtott élelmiszersegélyt, a kampány gyűlöletes fokot ért el — írja a L’Humanité csütörtöki számában Paul Laurent, az FKP KB titkára. MADRID Csütörtökön reggel pokolgép robbant a Banque National de Paris madridi fiókintézetében. A helyszínre sietett tűzszerészek két további robbanószerkezetet is találtak és hatástalanítottak. A robbanás súlyos anyagi károkat okozott a rendeltetésének csak egy hónappal ezelőtt átadott ultramodern francia pénzintézetben. Az épület homlokzata megrongálódott, a géptávíró-be- rendezés meghibásodott, az ablakok kitörtek. Pozdorjá- vá zúzódtak a közeli üzletek kirakatablakai is. A csütörtöki merénylet része a spanyolországi francia érdekeltségek ellen indított terrorhadjáratnak. Az UPI feltételezi, baszk gerillák így akarják megbosz- szulni Franciaországnak azt a döntését, hpgy területén nem nyújt menedéket a baszk szeparatistáknak. „Én Abel Tendekeyl Muzorewe esküvel fogadom, hogy Jól 6a hűségesen fogom szolgálni Zlmbabwe-Rhodeslát miniszterelnöki poszton, laton engem Agy megéljen » 9* - - * ,
