Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-06 / 156. szám
1979. július 6. Képújság 3 Uj üzemben — régi vaskalappal ■ vente az országban ezer, ezeregyszáz között van azoknak az új üzemeknek, nagyobb műhelycsarnokoknak a száma, ahová kemény elhatározásokkal, friss eszköztárral, sokféle reménnyel telepednek be működtetők- használók-tulajdonosok, ám olykor visznek magukkal valamit, amit nem kellene; a régi vaskalapot. Figyelemre méltó eredményekre jutott az az üzemszociológiai vizsgálat, amelynek célja annak felderítése volt, miként változnak a műszakitechnológiai feltételek átalakulásával a vezetési, irányítási, végrehajtási kapcsolatrendszerek és módszerek. Az elemzés sajnálatosan azt állapíthatta meg, hogy az eszközök adta környezet gyors vagy éppen alapvető átformálódását rendkívül lassan, vontatottan követi az új környezet kívánta szervezési, irányítási módszerek bevezetése. Amit nem ment, de magyaráz, hogy az üzemi közgondolkodás sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a holt eszközök milyenségének, mint az eszközöket működtető emberi csoportok szervezettségének, irányítottságának. Kevésbé szakszerűen az új eszközök varázsa elfödi, hogy minden maradt a régiben, ami a szemlélet- és gondolkodásmódot, a vezetési stílust, a feladatok kiadásának, végrehajtásának és ellenőrzésének rendjét illeti. A művezető ugyanúgy szaladgál anyag és szerszám után, mint korábban, a gépmunkások a hagyományoknak megfelelően vedlenek át időnként anyagmozgatókká, s az üzemvezető, mint addig, most is zsebből irányít, átnyúlva a művezetők feje felett, egy-egy feladatot hol a fontosak közé emelve, hol a lényegtelenek közé Tegnap délután a Tolna megyei Kórház-Rendelőintézet kultúrtermében tartottak emlékünnepséget Semmelweis Ignác 161. születésnapja alkalmából. A Szekszárdon rendezett ünnepség résztvevőinek dr. Tarján Jenő főorvos, az orvostudományok kandidátusa tartott előadást Semmelweis Ignác munkásságáról. A megemlékezést követően került sor a törzsgárdatagok és a Kiváló Munkáért kitüntetések új tulajdonosainak köszöntésére, munkájuk mé'- tatására. Az idén, dr. Molnár Ádámnak, a főigazgató-főorvos — dr. Szentgáli Gyula — általános helyettesének jutott feladatként mind a kimagasló munkát végzők üdvözlése, mind pedig a kitüntetések, törzsgárdajelvények és az ezekkel járó pénzjutalmak átadása. Az 1979. évi Semmelweis- ünnepség alkalmából tizenöten kapták meg a Kiváló Munkáért kitüntetést — személyenként 3000 forint, és tizenheten a főigazgatói dicséretet — 1000 forint pénzjutalom kíséretében. Az ötéves törzsgárdatagok 105-en kaptak oklevelet. Tízlökve. Kézenfekvő: az új környezet új gondolkodás- módot kíván, mert a környezetben rejlő többlethatékonyság csakis így szabadítható fel. Kézenfekvő lenne ez a fölismerés, ámde: a megszokás nagy úr. Ha elboldogultak a régi műhelyben az említett módszerekkel és stílussal, akkor miért kellene most valami mást keresni, hiszen — lám, a népi bölcsesség is ezt sugallja —, járt utat a járatlanért el ne hagyj... Ami a különféle bölcsességeket illeti, azokból bármilyen esetre, helyzetre akad vékára való. S mert az új üzemben nem bölcselkedésre — nem ilyen, a feketét fehérre mosó okoskodásra — van szükség, hanem — és alapvetően — gazdaságos termelésre. Tudomásul kell venni: a fejlesztőmunka nem ér véget a dologi javak elhelyezésével, próbaüzemével, átadásával és átvételével. A fejlesztőmunkának — az új üzem tényleges elkészültének — az a végpontja, amikor megteremtődött emberek és eszközök bonyolult, sok ágra bomló kapcsolatrendszere, egyrészt az emberek, másrészt az eszközök közötti munkamegosztás figyelembe vételével. Annak mérlegelésével: a minőségében más környezet milyen, minőségében más cselekvéseket kíván. Helytelen lenne úgy gondolkozni, hogy a régi vaskalapnak inkább csak lelki — pszichológiai — hatásai vannak, azaz a rossz beidegződések következményei csupán a gondolkodásmódban érhetők tetten. Ismét, mint bevezetőben, vizsgálati tapasztalatokra hivatkozunk. Az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium már hosszabb ideje működő nagyberuházások hatékony- sági eredményeit elemezte. éves törzsgárdatagként 66, tizenötévesként 47, húszévesként 21, huszonötévesként 26, harmincévesként 3; negyvenévesként pedig 2 kórházrendelőintézeti dolgozó kapott bronz, ezüst és arany törzsgárdajelvényt. A törzsgárdatagok között összesen 395 ezer forint jutalmat osztottak szét. Egy 45 éves törzsgárdata- got is köszöntöttek Gyüszü Ottmár személyében, aki nyugdíjasként dolgozik az élelmezésben. Harminc éve kórházi dolgozó Kakas Györgyné, a palánki rehabilitációs telep ápolónője, Ferletics József né, a véradóállomás műtősnője, valamint Pold Antalné, a tüdőosztály laborasszisztense. Az aranyjelvényük mellé személyenként 6—6 ezer forint jutalmat kaptak. Negyvenéves törzsgárdatagságot mondhat magáénak dr. Theisz László szemészfőorvos és a jelenleg külföldi küldetésben lévő dr. Papp Károly tüdőgyógyász főorvos. A bensőséges ünnepséget a megyei kórház-rendelőintézet KISZ-fiataljainak irodalmi színpada tette emlékezetessé jól sikerült műsorával. Azt állapíthatták meg a két szerv munkatársai, hogy a számított és a tényleges hatékonyság a szóban forgó üzemek csupán 18—20 százalékánál áll közel egymáshoz. Másutt jelentősek az eltérések, de mindenkor a tényleges hatékonyság rovására. A főbb okok között előkelő helyen szerepel a megváltozott környezethez igazodó irányítási, szervezeti, szervezési keretek kialakításának elmulasztása, azaz annak a gyakorlatnak a makacs léte, hogy az új feltételekből elavult módszerekkel szeretnénk a sikert kipréselni. Ez pedig nem megy. Olyannyira nem, hogy az új technológiai berendezéseknél az úgynevezett beépített kapacitások — a lehetséges termelőképességek — felét (!), kétharmadát érik el csupán a valóságos teljesítmények, s jó néhány termelőhelyen a régi eszközök hatékonysága kedvezőbb, mint az új, korszerű — és drága —, nagy termelékenységű berendezéseké! Meghökkentő tény ez, s talán nem is maga az ellentmondás teszi azzá, hanem gyakorisága, általános jellege. Idejét múlt megszokásaink, családi körben, nem többek mosolyogtató rigolyáknál, magánügynek számító maradiságnál. 1 egszokásaink a termeM lés, a gazdálkodás körében már lényeges L... — J veszélyforrások, változtatási készségünk lassúsága, új iránti befogadóképességünk hiánya vagy szerény mértéke döntő akadályává válhat a fejlesztési kiadások megtérülésének, a remélt haszon bevételezésének. LÁZÁR GÁBOR Polipropiléngyár Leninvárosban Leninvárosban elkészült a Tiszai Vegyi Kombinát olefingyárának termékét feldolgozó polipropiléngyár. Évente negyvenezer tonna polipropilén granulátum készül itt, amelyből műszálat, műanyag csövet és különböző — úgynevezett — üreges edényeket készítenek. A képen: a polimerüzem részlete. Semmelweis-ünnepség Szekszárdon Ötvenhárom aranyjelvényes, tizenöt kiváló Sikerűit H|»ré|>ayzem1if Most segélyhely, majd víz! mentőszolgálat Minden ünnepélyességet mellőzve, július 2-án adta át rendeltetésének Domboriban az üdülőhelyi gondnokság épületében kialakított első- segélyhelyet Savanya Gézá- né, a Magyar Vöröskereszt Tolna megyei Szervezetének titkára. A hétköznapi eseménynek ettől függetlenül megvan a maga jelentősége, hiszen kezdetét jelenti valaminek, ami folytatást kívánt. Mi több, Dombori esetében már eddig is sok alkalommal hangsúlyozott hiányt pótol, lévén, hogy a megyeszékhely lakóinak ez az üdülőterülete hét végeken újabban 8—10 ezer embert is vendégül lát. Tisztes ugyanakkor azoknak a száma is, akik üdülés címén heteket töltenek itt a különböző közületek üdülőiben, vagy magánnyaralókban. Szükség volt és van a segélyhelyre, amiként valóban sort kell majd keríteni a vízi mentőszolgálat megszervezésére is. Mi adta az indítékot az elsősegélyhely létesítése érdekében összefogó szerveknek — Vöröskereszt országos vezetősége, megyei kórház, városi tanács, megyei mentő- szolgálat, faddi községi tanács, polgári védelem — az összefogásra? A Magyar Vöröskereszt V. kongresszusa, mely határozatában szükségesként jelölte meg az úgynevezett különleges segélyhelyek felállítását ott, ahol a technikai fejlettség, a motorizáció, a kemizáció — és mellettük megannyi urbanizációs ártalom — kárára lehet az embernek. Elsőként Vas megyének kórházaktól távoleső pontján állítottak fel közúti elsősegélyhelyet, mely a vártnál is kitűnőbben vizsgázott. Ezután következett a barlangi, hegyi különleges szolgálatok megszervezése. Eredetileg Tolna megyében is közúti segélyhely felállítása jött szóba, ám el is vetették hamarosan ezt a tervet, mert az utak úgy hálózzák be megyénket, hogy bármely pontján is történik közúti baleset, a sérültek könnyen és gyorsan szállíthatók kórházba. „Domboriban viszont sok éves hiányt pótolhat egy segélyhely felállítása” — hangzott a Vöröskereszt elsősegélynyújtó munkabizottságának véleménye. A faddi tanács, gondnokságának épületében szabadított fel két helyiséget az elsősegélyszolgálat számára. Egyikben fogadják a segítségre szorulókat, másik a szolgálattevők szociális ellátására kell. Berendezést a Vöröskereszt országos vezetősége biztosított, gyógyszereket, kötszereket a megyei tanács egészségügyi osztálya, a szolgálattevőknek napi háromszori étkezést a Szekszárd városi Tanács Domboriban működő napközis tábora. Az egészségügyi szakközépiskolát végzett szolgálattevőket pedig munkáltatóként a megyei kórház fizeti. A segélyhely, melyre irányító táblák hívják fel a figyelmet, tulajdonképpen egy hétig „próbaüzemeit” az átadást megelőzően, s már most nem ismeretlen az itt üdülők száma. A munkanapló beírásai szerint június 2-ig kilenc vágott sebbel és egyéb sérüléssel keresték meg a szolgálatot, Hómann Erikát és Dorogi Évát. Mindketten az idén végezték el az egészségügyi szakközépiskolát és mivel amúgy igazából csak szeptember 1-gyel állnak munkába, szívesen vállalkoztak az úttörő szerepre. Maholnap lejár az a két hét, amit itt akartak munkával eltölteni. Kilencszáz-kilenc- száz forintot kapnak üdülőhelyi elsősegélynyújtóként. Hogy mennyit ér hivatásuk gyakorlásának első két önálló hete, pénzben aligha lehet kifejezni. Nem, úgynevezett nehéz esetük nem akadt, jóllehet elég hangos volt a segélyhely tájéka László-napon, amikor is a névnapozók pohárcsengések közepette ünnepeltek. Viszont érdekes megfigyelésre tettek szert a lányok. Arra nevezetesen, hogy a jelek szerint a csin- talansággal szeleburdisággal és meggondolatlansággal olyan könnyen megvádolható gyerekek közül mindössze eggyei akadt dolguk. Pácien seik felnőttek volnak és kö zöttük több olyan, aki a par ton — nyilván gondatlan fel nőttek által szétdobált, el tört — üvegek cserepébe, szilánkjába lépett. A szúró-, vágószerszámok ügyetlen, vagy még inkább vigyázatlan használói is az élemedett korú „gyerekek” — apukák és anyukák köréből — kerültek ki. Szerencsére nappal. A szolgálattevők éjszakai nyugodalmát eddig nem zavarta meg segélykérő, amit kicsit sajnálnak is a lányok, akik szerettek volna minden olyan feladattal találkozni a két hét alatt, ami egész embert kíván. Hát persze, nem komoly azért a bánat. Keli a készenlét, de az a legjobb, ha meg tudnak maguk is birkózni az elsősegélynyújtás feladataival és nem keli riasztani Fádéról az orvost, vagy Szek- szárdrói a mentőket. Jövő héten Erika és Éva átadja helyét az utánuk következőknek. Egyébként, amikor elkészül majd az üdülőhely szolgáltatóháza Domboriban, az elsősegélyhely' ott kap végleges otthont. Akkorra, föltehetően már a vízből mentő szolgálat megszervezésén is túl leszünk, bár ez valamivel bonyolultabb dolog lesz, tudniillik speciális képzést kell kapniok majd azoknak, akik a bajba jutott für- dőzőket tartják szemmel és mentik, ha ez a szükséges. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Komáromi Zoltán A legkisebb község a közigazgatási székhely Kisvejkén jártunk. Örömünk is telt benne, bánat is kelt a látogatás nyomán. Találkoztunk a község közigazgatási vezetőivel — segítőkészek voltak — és egy jó termelőszövetkezet irányítóival. Kis község. Lakosainak száma mindössze 510. Ez a közigazgatási központ, ide tartozik Lengyel, Mucsfa és Závod. Valamennyi nagyobb. Dehát a topográfia nagy úr. Iskolája a községnek nincs. Innen a gyerekek, alsó- és felsőtagozatosok egyaránt Lengyelbe járnak. A társközségekből: Zá- vodról Tevelre, Mucsfáról Aparhantra, itt alsótagozat még van. Az ÁFÉSZ Bonyhá- don székel, orvosnak Lengyelben kellene lennie, most a leveli helyettesít, az állandó Aparhanton található. A tsz-központ itt van. Naponta több mint félszázan járnak el a faluból. Ha az ember föl akarná rajzolni a község mozgástérképét, a szivárvány minden színére szükség lenne ceruzában, hogy érzékeltetni lehessen, hogyan él négy falu közigazgatási központja: Kisvejke. A közlekedés jó. Naponta közel húsz autóbuszjárat köti össze a szomszédokkal, közeliekkel és távolabbiakkal. Mindössze egy ház van a faluban, amelyikbe nem vezették be a villanyt. Viszont az artézi kutak száma is egy, valamennyi többi kó- libacilussal fertőzött. Az óvodába, sőt a környék óvodáiba, naponta innen hordják a vizet. A házak háromnegyedében van hidrofor, a gyerekes anyákat figyelmeztették, hogy a mély furatú kút vízét adják a csecsemőknek. Bor is terem. Minden harmadik családnak van valamelyes szőlőterülete. Kadarkát és rizlinget termelnek leginkább. Gépkocsi 24, motorkerékpár 14 van a községben, házat 1970-től hármat építettek, négyet felújítottak. Évente két-három család költözik el — főleg fiatalok — Szekszárdra, Bonyhádra, de Lengyelbe js.ai_ Évente négy-öt gyerek születik Kisvej^n kén. >nim (Kisvejkei magazinunk lapunk holnapja számában jelenik meg.) Szakértelemben nincs hiány...
