Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-04 / 154. szám
1979. július 4. Képújság 3 ► r Tamási községi alapszervezet Pártcsopertok, pártmegbizatások Nemcsak nagy létszámú, hanem eléggé vegyes összetételű is Tamásiban a községi pártalapszervezet. Tagjainak közel fele nyugdíjas, akik pedig dolgoznak, kisüzemekben, intézményekben, hivatalokban végzik munkájukat, ott, ahol nincsenek meg a feltételei annak, hogy önálló alapszervezet működjék. t, Ilyen adottságoknál nem könnyű a pártszervezet összefogása. a tagság nevelése- mozgósítása, közéleti tevékenységük irányítása. Éppen ezért fokozottabb szerepük van itt a pártcsoportoknak, mint másutt. Hogyan látják el feladatukat a pártcsoportok és ezen belül miként ellenőrzik a pártmegbízatások teljesítését, ezt vizsgálta legutóbbi ülésén a községi pártvégrehajtó bizottság. Tizenegy pártcsoport fogja össze az alapszervezet tagságát. Vannak köztük „tiszta profilú” közösségek, mint például a sütőüzemnél, a téglagyárnál, a SZÖVÁL- nál, a lakáskarbantartó szövetkezetnél, de olyanok is, amelyek összetétele vegyes. A politikai munkában mind nagyobbak a követelmények. Az alapszervezet ennek csak úgy tehet eleget, ha tagjait folyamatosan neveli és mozgósítja, megbízatásokkal látja el és ezek teljesítését ellenőrzi. Dicsér és bírál. E tevékenységben nélkülözhetetlenek a pártcsoportok, ezek a legkisebb kommunista kollektívák. A tamási községi alapszervezetben is már rég a múlté az a korábbi gyakorlat, hogy a pártcsoport vezetőjének a tevékenysége a pártbélyegek elosztásában, elszámolásában és a taggyűlésre, egyéb párt- rendezvényre való mozgósításban merül ki. A pártcsoport úgyszólván .gazdája” területén a politikai munkának. Ma már nincs olyan területe a pártmunkának, amivel ne foglalkoznának. Az alapszervezet vezetősége a pártcsoportokon keresztül közvetlenül érzékeli a párttagság, a dolgozók véleményét a mindennapi élet politikai és gazdasági jelenségeiről. Informáló szerepüknek különösen nagy jelentősége van. A gazdasági egységeknél működő pártcsoportok — anélkül, hogy az alapszervezeti vezetőség hatáskörét átvennék — szervezik a termelés pártirányítását, ellenőrzését. A bizalmi úgy dolgozik, mintha a titkár helyettese lenne. Tagja az üzemi négyszögnek, ott képviseli a pártszervezetet, a csoportjába tartozó párttagokkal szinte nap mint nap kapcsolatban van, közvetlenül érzékeli a mindennapi feladatokat, gondokat és így képes mozgósítani a kommunistákat azok megoldására. A lakóterületi — vegyes összetételű — pártcsoportok szerepe amellett vagy éppen annak következtében, hogy a lakosságot foglalkoztató problémákat nap mint nap érzékelik, a személyes agitációban nélkülözhetetlen. A pártcsoportokon belül történik a pártmegbízatások elosztása — amit a taggyűlés hagy jóvá — és a pártmegbízatások teljesítésének ellenőrzése is. A huszonnyolc, életkora, vagy egészségi állapota miatt felmentett párttagon kívül mindenkinek van pártmegbizatása. Tizen- kétféle pártmegbízatásról szól a statisztika, KlSZ-fele- lős például négy van, községi munkabizottsági tag tizenegy, ugyanennyi sajtóterjesztő, a „legnépesebb” a nyügdíjas összekötők, beteg- látogatók csoportja. Ez a pártmegbízatás új „színfolt” az alapszervezetben, néhány éve látta a vezetőség szükségesnek az ilyenfajta pártmegbízatások rendszeresítését. Ma már bebizonyosodott, hogy nagyon is szükség van erre. Egyre több az idős, távollakó. beteg párttag, akik élénken érdeklődnek a párt- szervezet élete felől, kíváncsiak arra, hogy miről volt szó a taggyűlésen, előfordul, hogy egy-egy idős, beteg párttag, akinek nem is lenne kötelessége a taggyűlésen részt venni, kéri, hogy tegyék ezt lehetővé számára. Ilyenkor gépkocsival viszik el a taggyűlésre. A pártcsoportok tevékenysége nagymértékben hat a nyugdíjasok aktivizálódására. Amikor — tavaly — a községi tanácselnök a községfejlesztésről számolt be a taggyűlésen, az öregek voltak a kezdeményezői a társadalmi munkának, mondván „nem tudunk annyit tenni, mint a fiatalok, de amire képesek vagyunk, fogadják el”. Pár nap múlva közülük jó néhányan ott dolgoztak a központban, parkosítottak. Az alapszervezetben rendszeresek a pártcsoport-meg- beszélések. Nagyobb fokú ez a rendszeresség az üzemi pártcsoportoknál, évente öt- ször-hatszor is összegyűlnek, most az alapszervezet vezetősége „sűríteni” akarja ezeket a többi kis kollektívánál is. Határoztak afelől is, hogy a pártmegbízatások teljesítésének ellenőrzését ne csak évente egyszer, beszámoló taggyűlés előtt vegyék számba a pártcsoportok, hanem gyakrabban, rendszeresebben. J. J. Kusza készletek A készletek alakulása a népgazdaság működésének egyik fontos jellemzője — következtetni lehet belőle a struktúrára vagy a tervszerűségre éppúgy, mint az érdekeltség esetenkénti ellentmondásaira. A fokozott figyelmet hazánkban az is indokolja, hogy a készletek évek óta egészségtelenül nőnek. OKOK ÉS OKOZATOK A múlt év végén 450 milliárd forintnyi készletet őriztek a vállalatok és ipari szövetkezetek raktáraiban. Ez az adat akkor mond sokat, ha figyelembe vesszük, hogy értéke csaknem eléri az egyévi nemzeti jövedelem nagyságát. A Magyar Nemzeti Bank becsült adatai szerint tavaly a készletek hozzávetőlegesen 35 milliárd forinttal nőttek. Bizonyos tartalékok minden gazdaságban nélkülözhetetlenek. A termelés biztonsága, folyamatossága, az észszerűség kívánja így. De a szükségnél nagyobb készletek csak a népgazdaság tehertételeit növelik. „Eladók piaca” — így jellemzik a nálunk kialakult helyzetet, ami azt jelenti, hogy a vevők, felhasználók — némi túlzással élve — mindent felvásárolnak, amit kapni lehet. E „készletezési mánia” érdekeltségi problémákra és a vállalatok közötti kapcsolatok zavaraira vezethető vissza. A vevő nem bízik az eladóban, nem hiszi, hogy igényeit időben és a kellő mennyiségben valóban kielégítik. Ezért korábban és az indokoltnál többet rendel, számítva a szállítási határidők csúszására és a kért- nél kisebb tételekre. KÉSZLETARÁNYOK A készletek nagyságát a lekötött készletnapok számával is nyilvántartják. A magyar iparban — az élelmiszeripar adatai nélkül — ez 12 év átlagában 80 nap, ami azt jelenti, hogy átlagosan ennyi időre elegendő készletet tárolnak a vállalatok. Ez persze hatalmas — készletezési. raktározási — többletköltséget jelent. Csak összehasonlításul érdemes megjegyezni, hogy a fejlett tőkés országokban óriási ipari üzemek dolgoznak egyhetes (!) készletekkel. Megtehetik, hiszen tudják, hogy ha feladnak egy megrendelést, azonnal, s a kívánt mennyiségben, minőségben megkapják a kért árut. A vállalatok és szövetkezetek készleteit három fő csoportra szokás osztani. Az elsőbe a termeléshez szükséges alap- és segédanyagok tartoznak, a második a befejezetlen, félkész termékeket foglalja magában, míg az utolsó csoport az eladásra szánt késztermékeké. E három csoport aránya a magyar iparban — megintcsak az élelmiszeripar nélkül — az utóbbi 15 évben szinte semmit nem változott. Míg ez idő alatt a készletek állománya két és félszeresére növekedett, az alap- és segédanyag 70, a befejezetlen termék 18, az eladatlan késztermék változatlanul 12 százaléka az összes készletnek. Ismét csak összehasonlításként: az Egyesült Államokban ugyanez az arány 40:20:40. Igaz, ott más a társadalmi, gazdasági berendezkedés, de a jelentős hazai arányeltolódást ez nem indokolja’ Az alap- és segédanyagok vásárlásának alakulásáról már volt szó, a befejezetlen termelésé nagyjából megfelel a „normális üzletmenetnek”. De a raktárakban álló késztermékek — csak látszólag alacsony — aránya a többi között arra is enged következtetni, hogy sok helyütt nem jói mérték fel az értékesítési lehetőségeket. E termékek egy része 'kifejezetten eladhatatlan, vagy nehezen eladható. 5—15 százalékra becsülik a „bedöglött készletek” arányát; ami — az abszolút számot figyelembe véve — 20—60 milliárd forint körüli érték. VALÓDI KÉSZLETGAZDÁLKODÁST! A szakemberek úgy fogalmaznak, hogy a készletek elhelyezkedésén kell javítani; jelenleg ugyanis túlnyomó részük nem az eladók, hanem a felhasználók raktáraiban áll. Vannak ugyan Magyar- országon termelőeszközkereskedelmi vállalatok, amelyeket éppen a már említett gondok, feszültségek megszüntetésére hoztak létre. A TEK-vállalatok raktáraiban azonban az összes készleteknek csak mintegy 9—10 százaléka található. Ennek is több oka van. A magas esz- közterhek miatt nerrr érdekük a készletezés — igaz, raktárkapacitásuk sem lenne elegendő —, márpedig a valódi kereskedelmi tevékenységnek ez elengedhetetlen feltétele. De talán ennél is súlyosabb ok, hogy a TEK- vállalatok készleteik beszerzésénél ugyanolyan helyzetben vannak, mint a többiek... A kialakult gyakorlat tehát az. hogy a TEK-vállalat begyűjti a megrendeléseket, s ezek birtokában rendel ő is — gyakran meghosszabbítva ezzel az amúgy sem rövid beszerzési folyamatot. Az idén — előzetes becslések szerint — várhatóan 35— 40 milliárd forinttal nőttek a készletek. A kedvezőtlen tendencia megállapításának egyik — jóllehet ..külső” — eszköze a hitelezési feltételek szigorítása. Az új rendelkezések szerint a bank a hitelkérelem elbírálásánál ..készletleépítési terv” készítését írhatja elő. Ugyancsak ió irányú változásokat hozhat a vállalati készletgazdálkodás javítása, ha ezen a területen is valóban erre a „szakmára” kéozett emberek dolgoznak. FÖLD S. PÉTER Ez a mi munkánk (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári városi művelődési központ és könyvtár közművelődési programjában folyamatosan lehetőséget biztosit a város üzemeinek bemutatkozására. Céljuk ezzel az, hogy a város lakossága betekintést nyerjen a munkahelyek életébe, és egy kicsit az adott üzem a közérdeklődés középpontjába kerüljön. A dombóvári Városi Tanács költségvetési üzeme elsőként vállalkozott a bemutatkozásra. „Ez a mi munkánk” címet adták a június 4. és 18. között lezajlott rendezvénysorozatnak. A két hét alatt igen sokrétűen ismertették meg a város lakói munkájukat. A művelődési központ előcsarnokában azoknak az épületeknek és egyéb létesítményeknek a fényképeit állították ki, amelyeket az építőrészleg készített. Nagy közönségsikere volt a kétnapos virágkiállításnak és virágkötészeti bemutatónak, amelynek ízléses megrendezését a városi kertészet dolgozói vállalták. Ugyancsak sokan csodálták meg az üzem nődolgozóinak kézimunkáit is, amelyet szabad idejükben készítetek. A rendezvények sorában meg kell említeni a „modern kozmetika” című szép- sépápolási foglalkozást és azt a főzési tanácsadással egybekötött ételbemutatót is, ahol a résztvevők is A jól sikerült gyermeknapon a művelődési központ művészeti csoportjai nyitott gyermekfoglalkozásokat tartottak, ahol a vendégek és az üzem dolgozóinak gyermekei saját maguk készíthették el bábfiguráikat, festhettek, rajzolhattak. Akinek kedve volt, részt vehetett az aprók táncházának rendezvényén, illetve egy játékos vetélkedőn, amelyet az üzem KISZ-fiataljai rendeztek. A következő nap a város óvodásait és kisiskolásait látták vendégül, akik zsúfolásig megtöltötték a színháztermet (a 400 férőhelyen 512 gyermek foglalt helyet). Jancsó Péter bábos, Vági Zsuzsa bohóc és Pfeifer Mária bűvész szórakoztatta őket. Több tanácskozást is tartottak az üzem dolgozói részére. így a lányoknak és asszonyoknak az üzemi nőbizottság terveiről és azok végrehajtásáról, a szocialista brigádvezetők részére a brigádok általános helyzetéről és működési, gyakorlati tapasztalatairól. Volt kismama-találkozó és külön ünnepségen köszöntötték az üzem véradóit. Dr. Fata Mária, a véradóállomás főorvosa köszönte meg áldozatkész segítségüket. A jól sikerült bemutatkozás utolsó rendezvénye az „üzemi fórum” volt, ahol a költségvetési üzem dolgozóinak kérdéseire, Dombóvár meghívott vezetői, és az üzem igazgatója válaszolt. A három órán át tartó fórum végén Vidóczy László, a városi tanács elnöke kérte a művelődési otthon vezetőit, hogy minél több dombóvári üzem részére tegyék lehetővé a hasonló bemutatkozást. Megköszönte a költségvetési üzem dolgozóinak, hogy más fontos feladatuk mellett időt szakítottak ilyen „kitárulkozásra”, bemutatva Dombóvár lakosságának sokrétű munkájukat. Magyarszéki Endre elfogyaszthatták mindazt, amit „megfőztek”. A nemzetközi gyermekév jegyében gyermeknapot rendezett az üzem Vöröskereszt-szervezete, amelyen vendégül láttak a dégi gyermekotthonból 17 állami gondozott gyermeket. A költségvetési üzem bemutatkozása Dombóváron Hatvanezer forint értékű virágot mutattak be a virág- kiállításon A „főzési tanácsadás” hallgatói Mesedélután a gyerekeknek „Amit főztünk, megesszük” Az SZMT és a megyei tanács vezetői tanácskoztak Július 2-án együttes értekezleten vitatták meg a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa és a Tolna megyei Tanács vezetői a két szerv között korábban létrejött együttműködési megállapodás végrehajtásának tapasztalatait. Az ülésen dr. Szabópál Antal vezetésével részt vettek a megyei tanács elnökhelyettesei, a megyei tanács titkára, Tolnai Ferenc, a megyei tanács pártbizottságának titkára és Kuhi Mihály szb-titkár. Az SZMT részéről megjelent Egyed Mihály, az SZMT vezető titkára és az SZMT titkárai, valamint^ Bartos László, a Köz- alkalmazottak Szakszervezetének megyei titkára. A Szak- szervezetek Országos Tanácsát dr. Égető Imre, a szervezési és káderosztály helyettes vezetője, a megyei pártbizottságot pedig Király József osztályvezető-helyettes képviselte. A két szerv vezető testületéinek egyöntetű megállapítása volt, hogy az együttműködési megállapodás jó alapot szolgáltatott ahhoz, hogy tovább bővítsék az együttműködés területeit. Határozatot fogadtak el arról, hogy a következő időszakban választási ciklusonként két esetben értékelik az együttműködés tapasztalatait. A feladatok meghatározásakor a két szerv vezető testületé úgy foglalt állást, hogy a közeljövőben további intézkedések szükségesek annak érdekében, hogy a szak- szervezetek szakmai megyebizottságai, valamint a megyei tanács vb szakigazgatási szervei, továbbá a községi tanácsok és a szakmaközi szervezetek közötti együtt/ működés hasonlóan eredményes legyen, mint amilyennek a megyei tanács és az SZMT közötti értékelhető.
