Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-04 / 154. szám

^NÉPÚJSÁG 1979. július 4. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szelcszárd, Postafiók: 71 Életveszélyes kút Bonyhád-Börzsönyből te­lefonáltak szerkesztőségünk­nek és sürgős intézkedést kértek. A településen van egy kút, ami életveszélyes. Jelentették is a bonyhádi Városi Tanácsnak, de az nem intézkedett. Szerkesztőségünk megke­reste a bonyhádi Városi Ta­nács elnökét, dr. Hegedűs Jánost, aki az üggyel kap­csolatosan az alábbiakat vá­laszolta: „...A bonyhád-börzsönyi kút ügyében a műszaki osz­tály intézkedett. A panaszos szóbeli bejelentésére azon­nal, június 5-én, megrendel­te a megrongált kút javítá­sát. A kivitelezővel együtt a helyszínen megállapították, hogy a kézi szivattyúval működő ásott kút jelenlegi állapotában életveszélyes, ezért a vízvételt — amely a meghibásodás után a me­rítőedény leengedésével tör­tént — megtiltották. Átme­netileg a két család vízellá­tása a kb. 50 méterre lévő magánházban lévő ásott kútból megoldott. A már nem javítható szívócső ki­szerelése és az új kiemelő­szerkezet helyszíni szerelése várhatóan a közeljövőben megtörténik...” Nem mindig a GELKA a vétkes Egy szekszárdi olvasónk így ír: Telefonszámunk: 129-01, 123-6 L _____________________ „.. .Meghibásodott a tévé- készülékem. A Népújság szerint van GELKA-ügyelet ünnep- és vasárnap 9—13 óráig. Elmentem a postára telefonálni, ott azt mondták, jobb, ha személyesen me­gyek, mert nem biztos, hogy van telefonügyelet. Elmen­tem tehát személyesen. Min­den zárva, csengő nincs. Zörgetésemre senki sem je­lentkezett. A bejárati rész­nél a falon felfedeztem egy ládát, amire ez volt írva: »hibabejelentés«. Ceruzám volt, papírt a szomszédság­tól kértem, s bejelentettem a rossz készülékem. (Java­solnám, hogy függesszenek ki egy kis füzetet, ceruzá­val.) Tehát a Népújság sze­rint van ügyelet, a „valóság­ban azonban nincs.” Panaszosunk levelére a Gépipari Elektromos Kar­bantartó Vállalat Tolna me­gyei kirendeltségének mű­szaki ellenőre, Varga János a következőket válaszolta: „...A kérdéses munkaszü­neti napon csak az üzenet- rögzítő automata volt üzem­ben. Sajnálatos, hogy a postai vonal hibája miatt az automata nem működött. Ünnepi ügyelet nemcsak a „Népújság szerint”, hanem a valóságban is van szervi­zünkben. A panaszos javas­latát az írásban történő be­jelentésekre vonatkozóan megköszönjük, a szerviz be­járatánál már három hete egy füzet és egy ceruza van kifüggesztve. A telefon­bejelentésekre éjjel-nappal van lehetőség, ehhez termé­szetesen a postai vonal hi­bátlan működésére is szük­ség van....” Kié a nagymányoki temető? Wusching János Nagymá- nyokról írja: „...Szerintem a mi közsé­günkben nincs gazdája a te­metőnek. A nyári időszak­ban az az egy kút, ami van a temetőben, gyakran rossz. Pedig víz nélkül nem lehet a sírokat rendben tartani. A kút javítása senkinek sem érdeke. A szemét elszállítá­sáról sem gondoskodik sen­ki. Tehát ezért kérdezem, hogy kinek a kezelésében van a nagymányoki temető? Az egyházéban vagy a ta­nácséban?...” A levelet elküldtük a nagymányoki Nagyközségi Közös Tanács elnökének, Teleki Istvánnak, aki az alábbiakat válaszolta: „...A temető a nagymá­nyoki római katolikus egy­házközség tulajdonában és kezelésében van. A temető­höz tartozó ravatalozó a községi tanács tulajdonát képezi. A ravatalozáshoz szükséges technikai eszközö­ket a Tolna megyei Temet­kezési Vállalat biztosítja. Mintegy hat-hét évvel ez­előtt már szóba került a fe­lekezeti temető állami tulaj­donba és kezelésbe vétele. Erre azért nem került sor, mert a jelenlegi temető he­lyett új, állami kezelésben lévő temető kialakítását ter­veztük. Az új temető létesí­téséhez szükséges feltétele­ket azonban (út, víz, villa­mos energia) a közeljövőben nem tudjuk biztosítani. Ezért az egyházközség ille­tékes vezetőjével történt személyes megbeszélés alap­ján folyamatba tettük a fe­lekezeti temető állami tulaj­donba és kezelésbe vételét. Az állami kezelésbe vétel után a környéken történő kisajátításokkal még 8—10 évig használható lesz a te­mető. Ezzel párhuzamosan jövőre tervezzük a ravata­lozó átalakítását. A levélben szereplő kút valóban használhatatlan. Megfelelő műszaki állapotba hozása már folyamatban van. A temető átvétele után azonban a vízhiány elkerü­lése miatt a kút mélyítésére is sor kerül. A levélben sze­replő szemételhelyezési problémák felvetése szintén jogos. Ennek megoldására, az elhasználódott koszorúk és a sírok rendben tartásá­ból származó egyéb szemét elhelyezésére, olyan terüle­tet jelöltünk ki, amely gép­járművel megközelíthető, így a szemételhordást folya­matosan biztosítani tudjuk. A jelenlegi szeméttároló he­lyeket megszüntetjük, s az ott lévő szemét elhordásáról augusztus 1-ig gondosko­dunk...” Az egyéni védőfel­szerelésekről szól az egészségügyi mi­niszter 3/1979. (V. 29.) Eü. M. számú, a Magyar Közlöny idei 32. számában megjelent rendelete, amelynek hatálya nem csak a Munika Törvény- könyve hatálya alá tartozó munkáltatókra terjed ki, ha­nem a szövetkezetekre és a velük munkaviszonyban, il­letőleg tagsági viszonyban álló dolgozókra is. A rende­let szerint a vállalati (inté­zeti, szövetkezeti) munkavé­delmi szabályzatban kell meghatározni azokat a mun­kahelyeket és munkaköröket, ahol egyéni védőfelszerelés biztosítása szükséges, ugyan­itt kell meghatározni a biz­tosítandó védőfelszerelést is. A jogszabály melléklete tar­talmazza azokat a károsító hatásokat és közegészség- ügyi érdekeket, amelyek fennállása esetén — az ugyancsak a jogszabály mel­lékletében felsorolt — egyé­ni védőfelszerelés-fajtákat biztosítani kell. Hangsúlyo­zandó, hogy ha a dolgozók egészségének és testi épsé­gének megóvása, vagy a köz­egészségügyi érdekek indo­kolttá teszik, a jogszabály mellékletében meghatározott eseteken kívül is biztosítani kell a megfelelő egyéni vé­dőfelszerelést. Az egyéni vé­dőfelszerelés személyhez kö­tött, kihordási ideje nincs, ha elhasználódott, védelmi ké­pessége csökkent, a kicseré­léséről kell gondoskodni. Ki­emeljük a jogszabálynak azt a rendelkezését, amely sze­rint, ha a dolgozó az előírt és részére biztosított egyéni védőfelszerelést figyelmezte­tés ellenére nem hasz­nálja, a munkavég­zéstől el kell tiltani. A rendelet kihirdetése nap­ján — 1979. május 29-én — hatályba lépett. A mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter 8/1979. (VI. 4.) MÉM. számú rendé­lete a szaktanácsadásról szól, s itt mindjárt megjegyzen­dő, hogy a szaktanácsadás a nagyüzemi termelés fejlesz­tését, az élen járó termelési tapasztalatok, a tudományos eredmények gyorsabb és ha­tékonyabb elterjesztését, a gazdaságos termelést előse­gítő szervezett szol­gáltatás, a szaktanács- adó szerv vezetője szakta­nácsadóként felsőfokú képe­sítéssel, kellő gyakorlattal és módszertani ismeretekkel rendekező szakembert jelöl ki a szaktanácsadó szerv al­kalmazottai közül. Megjelöli a jogszabály a szaktanács- adás formáit, eligazítást ad a szaktanácsadási tevékeny­ség díjazása tekintetében és kimondja, hogy az állam- igazgatási szervek vagy ezek dolgozói díjazott szaktanács- adást működési területükön nem végezhetnek. (Megje­lent a Magyar Közlöny f. évi 34. számában és kihirdetése napján — 1979. június 4-én — hatályba lépett.) A Kereskedelmi Értesítő i'dei 14. számában állás- foglalás jelent meg a takarítási pótlékról szóló rendelet végrehajtásáról. A Belkereskedelmi Miniszté­rium 3/1979/14. számú állás- foglalása szerint a takarítási pótlék nem bérkiegészítés, hanem azon dolgozók több­letmunkájának elismerése, akik az egységeket munka­köri kötelezettségükön túl­menően, a vállalat által kö­telezően előírt feladatokat meghaladóan rendszeresen takarítják. Az egységekre megállapított takarítási pót­lékot a dolgozók között a le­dolgozott munkanapok és a takarításban való részvéte­lük figyelembevételével kell felosztani, és helytelen, ha a pótlékot az alapbérek vagy a jutalék arányában, illető­leg a takarítási munkában való részvétel mértékére te­kintet nélkül egyenlően oszt­ják el. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi-járási szervezetének elnöke Ml VÁLASZOLUNK A Népújság útikalauza or/zógjóró/ TUDNIVALÓK BELFÖLDÖN UTAZÓKNAK Az év háromszázhatvanöt napjának csaknem egyhar- mada szabad idő: vasárna­pok, szabad szombatok, ün­nepek és az évi szabadság összesen több mint három hónapot tesz ki. Évszaknyi idő jut pihenésre, hasznos időtöltésre, szórakozásra. A szabad idő okos megszer­vezése, ésszerű felhasználása rajtunk múlik. Úgy kell gaz­dálkodnunk vele, hogy szel­lemi és testi felüdülést, re­generálódást nyerjünk általa. Ennek egyik módja az uta­zás, az üdülés. Vannak rutinos turisták, akik hétvégeken felkereked­nek a családdal és bebaran­golják a közeli hegyeket. Jócskán akadnak olyanok is, akik a Balatonra esküsznek, s mihelyt van egy szabad napjuk, már vonaton, buszon, gépkocsival vagy motoron ro­hannak kedvenc üdülőhe­lyükre. Az ország más ré­szét nem is ismerik. Pedig hazánk bővében van a ter­mészeti értékeknek: a Pilis, a Bakony, a Börzsöny, vagy a Duna- és Tiszatáj sok lát­nivalót — érdekes növény- és állatvilágot — tár elénk. Történelmi városokat, népi kultúránk számos értékét is­merhetjük meg országjáró útjainkon. Az utóbbi három évtized alatt új települések születtek, a régiek is tovább fejlődtek, tehát egy utazás minden korosztálynak nyújt­hat újat. Szabad időnket úgy kell megszerveznünk, hogy az er­re szánt forintokat a legcél­szerűbben használjuk fel. A tartalmas programok össze­állítása nem könnyű feladat. Belföldi utazóknak készült tanácsadónkban igyekeztünk mindazokra a kérdésekre vá­laszt adni, melyek felvetőd­hetnek egy útiprogram ter­vezésekor. Természetesen az egész országra kiterjedő ese­ménylistát nem adhatunk, túra- és üdülési ajánlatunk inkább gondolatébresztő, kedvcsináló jellegű. Aki rész­letesebben akar tájékozódni, annak a megyei idegenforgal­mi hivatalok és az utazási irodák adnak felvilágosítást. összeállításunk kitér az utazási lehetőségekre (köz­utakon, vasúton, vízen), is­AZ UTAZÁSI IRODÁK TÚRA­Hová menjünk a hét vé­gén, hol töltsük a szabadsá­gunkat? — tesszük fel a kér­dést tanácstalanul, amikor elhatározzuk, hogy pár napos kikapcsolódással megszakít­juk a fárasztó hétköznapo­kat. Nem elég azonban elha­tározni, hogy felszállunk a buszra, a vonatra vagy be­ülünk gépkocsinkba: igazán csak akkor sikerülhet jól egy kirándulás, ha előre megter­vezzük és megszervezzük az utazást. Ehhez nyújtanak se­gítséget az utazási irodák — az IBUSZ, az Express, a Cooptourist, a Budapest Tourist, a Volántourist — gazdag belföldi programjaik­kal. De egyénileg is neki­vághatunk a barangolásnak. A közkedvelt idegenforgal­mi helyeken kívül még szá­mos. természeti szépségben gazdag táj van az országban, ahol maradandó élményt sze­rezhetnek a legigényesebbek is. Nem beszélve arról, hogy akik csendes, kényelmes kör­nyezetre vágynak, azoknak ideálisak a kevésbé felkapott üdülőhelyek. Ehhez kívá­nunk ötleteket adni olyan városok, túrahelyek ismerte­tésével, amelyeket akár egyé­ni utazók, akár csoportosan kirándulók könnyen, kis költ­séggel felkereshetnek. IBUSZ KISKUNSÁGI NEMZETI PARK (Bócs-Kiskun megye) merteti az olcsóbb szállás­helyeket, kempingeket. Az autósoknak is hasznos taná­csot ad. Ettől függetlenül ér­demes figyelemmel kísérni az idegenforgalmi kiadványokat, az utazási, turisztikai lapo­kat, vagy információt kémia természetbarát-szövetségtől, a Magyar Autóklubtól, a Cam­ping és Caravanning Clubtól. Az elkövetkező hónapokra kellemes időtöltést, gazdag, tartalmas programokat, jó szórakozást kívánunk össze­állításunk olvasóinak. Re­méljük, hogy mindehhez ta­nácsainkkal is hozzájárulunk. ÉS ÜDÜLÉSI AJÁNLATAIBÓL A Duna—Tisza-közén ta­lálható hazánk egyik legvál­tozatosabb növény- és állat­világa. Megvédésére hozták létre a nemzeti parkot. Két­napos túrával, július 14—15- én, bejárható az alföldi Duna-völgy középső részén fekvő kiskunsági szikes pusz­ta. Apajpusztán a szikes gyepnövényzetet láthatjuk (sziki ballagófüvet, csen- keszt), Fülöpszállás—Szabad- szállás határában a szikes tó­világ életevei ismerkedhetünk meg, Ágasegyházán az orgo- ványi mocsaras rétek nyújta­nak nem mindennapi lát­ványt. A kirándulók részt ve­hetnek a kiskunsági pásztor- és lovasnapok rendezvényein. A második nap programjá­ban kecskeméti városnézés szerepel, majd a hagyomá­nyos pásztorélet emlékeit őr­ző Bugacpuszta felkeresésé­vel és a Kiskunsági Nemzeti Park Múzeum megtekintésé­vel fejeződik be a túra. IGAL—KAPOSVÁR (Somogy megye) Július 31-én Tanácsköztár­sasági emléktúra indul Bu­dapestről, melyre számos vi­déki résztvevőt is várnak. A végcél Kaposvár. Útközben az autóbusz megáll Tamási­ban, hogy a kirándulók meg­tekinthessék az évezredes te­lepülést. A kilátótoronyból szép panoráma tárul elénk, lelátni a Koppány-völgyre, a közeli gyulaji dámvadas re­zervátumra és a községre. A következő „megállóhely” Igái, a településnek nagy sókoncentrációjú, ivókúrára is alkalmas gyógyvize van. A kirándulóknak itt fürdés­re is alkalmuk nyílik. Ez­után Kaposvárra érkezik a csoport. A város neve a Ma­gyar Tanácsköztársaság ide­jén elválaszthatatlanul össze­forrt Latinca Sándor nevé­vel, aki kora ifjúságától kezd­ve részt vett a forradalmi munkásmozgalomban és 1919 februárjában a 44 ezer hol­das Eszterházy-birtokon el­sőnek szervezte meg a ter­melőszövetkezetet. A Tanács- köztársaság kikiáltása után a Somogy megyei direktórium vezetője volt, s ő hiúsította meg a júniusi ellenforradal­mi kísérletet. 1919. szeptem­ber 17-én négy társával együtt a város melletti Nádasdi er­dőben meggyilkolták. Az emléktúrán részt vevők meg­emlékeznek Latinca Sándor­ról és megkoszorúzzák emlék­művét. A program ebéddel, majd városnézéssel zárul. BALATONFURED, SÜMEG, OSTFFYASSZONYFA (irodalmi túra) Szeptember 22-én egyna­pos irodalmi kirándulásra invitálja az utazási iroda azokat, akik szeretnének kö­zelebbről megismerkedni Jó­kai, Kisfaludy, Petőfi élet­pályájának egy-egy szaka­szával. Az autóbusz gyönyörű dunántúli tájakon halad vé­gig. Balatonfüreden felkere­sik a Jókai-villa emlékmú­zeumot. A klasszicizáló stílu­sú nyaralóban huszonkét nyarat töltött a nagy magyar író; itt írta az Aranyembert is. A villát 1954-ben alakítot­ták át múzezummá, mely Jókai Mór emléktárgyait, éle­tének dokumentumait őrzi. A csoport ezután Sümegen megtekinti Kisfaludy Sándor szülő- és lakóházát. A XVIII. század második felében épült egyszerű barokk kúriában muzeális gyűjtemény idézi fel a maga korában oly nép­szerű költő emlékét. A ki­rándulás harmadik állomásá­ra ebéd után indul a csoport. 1839 nyarán Petőfi Sándor tartózkodott Ostffyasszony- fán, itt ismerkedett meg Or- lay Petrich Somával, barát­jával és életrajzírójával. Egy volt kastélyépületben ren­dezték be a Petőfi-emlékszo- bát, ahoi az irodalmi kiállí­tás látható. ÜDÜLÉS: JÚLIUSBAN, AUGUSZTUSBAN, SZEPTEMBERBEN FADD-DOMBORI (7 éjszaka) A település Szekszárdtól 20 kilométerre fekszik, a Duna mellett, festői környezetben. Ezt az üdülőhelyet a horgász­ni, csónakázni kedvelőknek ajánljuk. Fürdés a szabad strandokon, a Duna holt ágá­ban. Elhelyezés: kemping­ben, a Hullám Szálló, illetve a motel kétágyas szobáiban. Étkezni a közeli bisztróban, vagy a Duna-étteremben le­het (teljes panziós ellátás). A szobákat az előző napon le­het lefoglalni. Az üdülőhely Tolnáig, illetve Szekszárdig gyorsvonaton, tovább pedig autóbuszon érhető el. NOVA (7 éjszaka) Zala megyében a kiterjedt, jó levegőjű erdőségek ked­velt pihenő- és kiránduló- hellyé tették Novát, Göcsej Zalaegerszeg és Lenti között fekvő székvárosát. A népraj­zi értékeket őrző. rendezett, tiszta környezetű falu, a csendet, nyugalmat keresők paradicsoma. Komfortos fa­lusi házakban helyezik el a vendégeket, reggelit és va­csorát magánházaknál kap­nak. ebédet pedig a termelő- szövetkezet éttermében. Aki itt tölti a szabadságát, ellá­togathat az Olgamajorba is. Az egykori főúri vadász- kastélyban látható az ország egyik leggazdagabb szarvas­agancs gyűjteménye. (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom