Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-31 / 177. szám

1979. július 31. ^D=PÜJSÄG3 Az üdültetésről Változatos eszközök, módszerek A termelőszövetkezet és a fiatalok (Folytatás az 1. oldalról.) harkányi üdülőnk. Ide fősze­zonban 70—75-en mehetnek. A horgászok és a gépkocsival nem rendelkezők között nép­szerű a gyár Domboriban épült üdülője. Ezt a nyári üdülési szezonban körülbelül százhúszan veszik igénybe, mert csupán reggeliről és vacsoráról kell gondoskod­niuk. Az ebédet minden dél­ben az üzemi konyháról biz­tosítjuk részükre. Ha a szá­mokat összeadjuk, kitűnik, hogy éves szinten több mint háromszáz dolgozónak bizto­sítjuk az évközi pihenést, ki- kapcsolódást. Ez az összes dolgozónak körülbelül 45 szá­zaléka. Elmondhatjuk, hogy üdültetési feladatainknak ele­get tudunk tenni, dolgozóink igényeit kisebb-nagyobb prob­lémáktól eltekintve ki tudjuk elégíteni. Schäffler Ádám . KEVÉS A SZOT-BEUTALÓ A Láng Gépgyár dombóvá­ri gyáregységének több mint négyszáz dolgozója közül na­gyon sokan szeretnék gond­talanul, szép üdülőben eltöl­teni szabadságukat, de sajnos ez a lehetőség csak kevés embernek adatik meg. A számszerű adatok ezt máris alátámasztják, mert az ez évi 8 házaspár-, 8 szóló- és az egy 1/1-es családos be­utaló nagyon kevés ennyi dolgozónak. A 17 SZOT- I beutaló azt jelenti, hogy dol­gozóinknak csupán mintegy 4 százaléka üdülhet ilyen ked- | vezménnyel. Az üdülőjegyek időbeni el­osztása szintén nem a legked­vezőbb. A beutalók többsége elő- és utószezonra szól, a fő- j szezonra csupán két beutalót kapott a gyáregység. A gyer­meküdültetés is kedvezőtle­nebb, mint a korábbi évek­ben, az idén 1 fiú és 1 lány üdültetésére van lehetőség. Az üdültetési igényeket próbálja a vállalat saját üdü­lő fenntartásával kielégíteni. P Az idén a börzsönyi üdülő­ben tizennégy, a szántódiban pedig tizenegy dombóvári dolgozó töltheti szabadságát családjával, bár ez egy kicsit költségesebb, mint a SZOT- üdülő, ugyanis önellátó mind­két hely- A vállalat NDK- csereüdültetéssel is segíti a dolgozók nyári pihenését, így két dombóvári család az NDK-ban üdül az idén. A gyáregység dolgozói közel sem elégedettek a SZOT által nyújtott üdülés lehetőségek­kel, mert az ijem és vele együtt a létszám is fejlődik, nő, de nem így a beutalók száma, pedig dolgozóink több mint 95 százaléka szervezett dolgozó. Vannak, akik meg­kérdőjelezik azt, hogyan le­hetséges az, hogy nyáron sok­kal több üdülő üzemel, mint az elő- és utószezonban, még­is sokkal kevesebb a főidény­re szóló beutaló, mint az őszi-téli vagy tavaszi. A gyár­egység dolgozóinak nagy több­sége fiatal, ahol a gyerekek iskolába járnak, ők pedig na­gyon hiányolják az iskolai szünet idejére a családos be­utalót, mert ilyet csak elvét­ve kap a gyáregység. Oszlánczi János NEM SOK AZ IGÉNYLŐ Üdülésre, pihenésre és a vele együtt járó felfrissülésre, erőgyűjtésre igen nagy szük­sége van mindenkinek, köz­tük a mezőgazdaságban dol­gozóknak is. Ezért szervez minden évben üdültetést a Koppánymenti Egyesült Me­zőgazdasági Termelőszövet­kezet. Erről Erdélyi Gyuláné főkönyvelő adott tájékoztatót. — Termelőszövetkezetünk hévízi üdülőjébe egyhetes turnusokat szervezünk tag­jaink részére, napi tízforintos térítési díjjal. Az öt szoba, plusz melegítőkonyhás épü­letben egy-egy turnusban ki­lenc személy elhelyezését tud­juk biztosítani. Ez látszatra igen kevésnek tűnik, de az igazság az, hoev nem nagy a kereslet a szervezés ellenére sem. Az idén idáig csak 85-en jelentkeztek. Ez részben ért­hető. A háztáji, főleg az állat­tartás miatt nem tudnak el­menni. — Mondják; — mert a fiatalok nem szeretnek vele foglalkozni. Relmélhetőleg a mezőgazdasági termelés ipar- szerűbbé válásával megnő majd a kereslet Hévíz iránt, mert most csak a nyári hó­napokban van telt ház az üdülőben. A fennmaradó he­lyeket a pincehelyi és regölyi termelőszövetkezeteknek ad­juk ki, természetesen nem olyan kedvezménnyel, mint tagjainknak. — Szövetkezetünk minden évben áldoz az épületre. A külső és belső tatarozás, a felszerelés bővítése mellett jövőre a bútorzat és az ágy­nemű kicserélését tervezzük, így próbálunk nagyobb ké­nyelmet biztosítani az ott pi­henőknek, üdülőknek. — A hévízi üdülésnél je­lenleg kedveltebbek a rövid, egy-két napos kirándulások. Ezért is szerveznek egyre többet ezekből a szövetkezet vezetői. Már hírt adtunk az 5 napos rabaci, 3 napos lilla­füredi, 1—1 napos harkányi utakról, melyek élményből sokat adtak. Ékes László NINCS CSALÁDOS BEUTALÓ A Lampart ZIM bonyhádi gyárában Erdélyi Mihályné, a szakszervezet üdülési fele­lőse. Tőle érdeklődtünk az üdültetések idei alakulásáról. — Idén egyszemélyes be­utalót eleget kapott a gyár, a külföldivel együtt nyolcvan- hármat. Probléma egyedül a nyári beutalóknál volt, túl­jelentkezés mutatkozott. Na­gyon kevés a családos be­utaló. Idén egyet kaptunk és erre tizenkét jelentkező volt. A döntés nálunk úgy tör­ténik, hogy az igények be­adása után az adatokat fel­mérjük, ezt a műhelybizottsá­gi titkárok megkapják. Meg­beszélés után már kész javas­latot hoznak. Ha van vita, akkor szavazásra kerül sor. Harkányban most már nem három, hanem öt különálló szobát biztosítunk, hogy az igényeket kielégíthessük. Sokan igénylik a külföldi utakat. Sikeres a csehszlová­kiai csereüdültetésünk, ahol egyszerre tizenhatan pihen­hetnek, szép környezetben. Az NDK és lengyel utakon kívül népszerűek az osztrák és az al-dunai hajóutak is. Rumy Ernő A faddi Lenin Termelőszö­vetkezetben a pártvezetőség rendszeresen segíti, ellenőrzi az MSZBT-tagcsoport tevé­kenységét. Nemrégiben vezető­ségi ülésen beszélték meg a további tennivalókat. A tag­csoport régebbi ügyvezető el­nöke, hosszan tartó betegsége miatt vált meg tisztségétől, a munkáját Eigner László vet­te át. Az idei tevékenység­ről és a tervekről már ő szá­molt be a pártvezetőségnek.- Mint a pártvezetőség megál­lapította, a személycsere nem Okozott törést a tagcsoport életében, ami természetes is, ha úgy szervezik a munkát, ahogy Faddon. Mindenkinek jut feladat, tennivaló. Természetes, hogy a nyári munkák idején — annak el­lenére is nagy feladat ez, hogy ma már sokkal rövi- debb ideig tart az aratás és kevesebben vesznek részt benne — kevesebb programot szerveznek. Aztán következik az őszi betakarítás. Ezekkel a tényekkel számolni kell min­denkinek és úgy szervezni minden politikai és kulturális rendezvényt, hogy összehan­golható legyen a mezőgazda- sági munka Sajátosságaival. Mindenekelőtt a tudatosság — és nemcsak ebben — emel­hető ki a faddi pártvezető­ség irányító munkájából. Ab­ban az értelemben is tudato­sak, hogy előre tisztában vannak vele. melyik rendez­vény kiknek szól és eszerint választják meg a témát és bízzák meg a lebonyolítással a felelősöket. Nem egy szocialista brigád szovjet hősökről, isimert em­berekről nevezte el magát. Számon tartják, kis kiállítá­sokon be is mutatják névadó­juk életét és figyelemmel kí­sérik a Szovjetunióból érke­ző híreket. Szovjet testvérgaz­daságukkal rendszeres és tar­talmas a kapcsolatuk. Uj kezdeményezés, hogy a Szovjetunióból érkező turista­csoportok számára a tagcso­portok szerveznek egy-egy délutánra, estére programot, aminek a költségeit természe­tesen az utazási iroda, az IBUSZ viseli. Mód nyílik ilyenformán a személyes is­merkedésre, barátkozásra is. Az is figyelemre méltó, hogy a pártszervezet és az MSZBT vezetősége összehan­golja tevékenységét, az egész község politikai életével, a községi pártvezetőséggel együttműködve. A művelődé­si ház mindig a rendelkezé­sükre áll. Egy sor rendez­vényt ott, és művelődési ház szakembereivel közösen bo­nyolítanak le. Krassai Gyula a kultúrház igazgatója, a tagcsoport titkára is egyben, ami a közös fenntartásból következik. Terveznek többek között fotókiállítást Belorussziáról és két előadást — szocialista brigádok számára. Hagyo­mány a vetélkedő a Szovjet­unióról, az iskolásOknák és szocialista brigádoknak, akik mint az előző játékokban már bizonyították, sokat tud­nak a Szovjetunióról. Úgy döntöttek a pártvezetőségi ülésen, hogy a győztesek em­lékezetes ajándékot kapnak. Hogy mit. az maradjon ti­tok, annál is inkább, mivel erről még nem született vég­leges döntés. A komszomo- listákkal regi a barátság, részt vesznek az őszi betaka­rításban is, ennék a végére tervezik a KISZ—Komszo- mol-találkozót, ez minden évben a november hetediike megünneplésének része. Az általános iskolásoknak szovjet filmeket vetítenek, vagy az MSZBT tájékoztatási központjától kölcsönözve, vagy pedig a megyei mozi- üzemi vállalat MSZBT-tag- csoportjának közreműködésé­vel. Ért az idén sem hagy­ják ki a programból. A termelőszövetkezet, a pártvezetőség, és a tagcsoport is igen nagy figyelmet fordít a kapcsolatra az általános iskolával. Az iskola igazgató­ját meghívják a pártvezetősé­gi ülésekre, mint ahogy a termelőszövetkezet is „hiva­talos” az iskolai események­re. A gyerekek műsoraira mindig számíthat a falu, és az iskola is a termelőszövetke­zetre. Részt vesznek a gye­rekek az őszi munkában és kirándulni járnák a gazdaság autóbuszával. A termelőszövetkezetben működik a mezőgazdasági kisgépész szakkör. Amióta megvan, évente egy-két. né­ha több ipari tanulót is szerződtet a gazdaság. A pá­lyaválasztási időszakban üzemlátogatáson mutatják be a hetedik-nyolcadikosöknak a nagyüzemi mezőgazdaság szépségeit a nehézségékről is szólva. A művelődési központ ti­zenévesek klubjának a tudo­mányos híradóra rendszere­sen ad a tagcsoport a szovjet tudományról szóló propagan­daanyagokat. A termelő- szövetkezet és az iskola sok­rétű és tartalmas kapcsola­tát együttműködési megálla­podás is rögzíti. A nevelőotthon sem ma­radhat ki az „áramkörből”. Ebben az esetben megint más módszert alkalmaznak. A nagy politikai ünnepéken, áp­rilis 4-én, november 7-én' a termelőszövetkezet vezetői tartanak „osztályfőnöki” vagy inkább történelemórát. Az ő esetükben döntő fontos­ságú a személyes kapcsolat, az emberi melegség. A Szov­jetunió megismertetésén túl, a világnézeti nevelésben van szerepük ezeknek a beszélge­téseknek. Mindezek bizonyítják, hogy a tagcsoport barátsági mun­kája szerves része a nagyköz­ség politikai és kulturális életének. IHAROS! Algériai küldetés I m tagena • 7'é”éj, , , • k sqff * mjí&? Souk y/igjw A ] 8)aia-««. Binsert On., é-sA Kdrr< Ib». Szekszárdi kukoricások Afrikában Ilyen ekével akartak szántani, ebből kellett Reichardt Jenőéknek ekét fabrikálni Államközi egyezmény van a Magyar Népköztársaság és az Algériai Népi Demokra­tikus Köztársaság között a növénytermesztés fejleszté­sére. A kukorica szárazter­mesztésének kísérleteivel a szekszárdi növénytermesz­tési rendszert, a KSZE-t bízták meg. * Mindenekelőtt tekintsük át azt az agrárkörnyezetet, ahova a KSZE elindult. Az élelmiszergazdaság megle­hetősen nehéz helyzetben van, körülbelül ott, ahol az ötvenes években mi kezdtük a termelőszövetkezeti szer­vezést. Itt elhagyott francia birtokok és más hasonló te­rületek maradtak a szövet­kezetekre, míg az egyéni gazdálkodás is meglehetősen nagy területen folyik. A főbb növények: búza, zab, árpa, csicseriborsó, lóbab és a zöldségfélék, főleg a bur­gonya, amelyet szinte folya­matosan termesztenek és mindig „újkrumpli” állapot­ban hozzák forgalomba. Az utóbbi években nagy lendü­letet vett a baromfitenyész­tés, a cukoripar is jelentős. Ám a fejlesztés — főleg az állattenyésztés területén — azt kívánta, hogy az ország több kukoricát is termeljen. Ez ideig ismerték a kukori­cát, főleg étkezésre használ­ták, de a termelt mennyiség takarmányozásra nem elég­séges, mert egy-egy község határában termesztett né­hány hektárnyi kukoricaföld termése állattartásra kevés. Éppen csak a család szük­ségletét elégíti ki, a jószá­got inkább legelőn tartják, mint istállóban. Ezért az­tán ne is csodálkozzunk, hogy kicsi, sovány csont-bőr állatok vannak mindenfelé. A szekszárdi szakembere­ket az lepte meg elsősorban, hogy milyen iszonyú gyo­mosság van a földeken. A búzát szinte elnyomja a gyom, a hektáronkénti át­lagtermés alig haladja meg a tizenkét mázsát. A búza- termesztésben is próbálnak Algériában előrelépni, saját nemesítés útján, főleg mexi­kói búzákat használnak er­re a célra. Külön kell szól­ni a zöldségfélékről. Para­dicsom- és paprikaevő nép lakik arrafelé. Meglehető­sen nagy területeken, főleg a tengerparton, és ahol ön­tözni lehet, termesztik. A zöldségtedmesztésben jó eredményeket érnek el. A szekszárdi termelési rendszernek kijelölt földte­rületek részben francia nagybirtokok voltak, rész­ben állami terület, gyengén művelt rész. Kötött, erősen agyagos talaj, káliban gaz­dag, nitrogénban, foszforban szegény, kalcium csak kis­mértékben van jelen, ezzel is magyarázható a talaj erős kötöttsége, meghaladja az ötven aranykötöttségi szá­mot, ami azt jelenti, hogy erősebben kötött talaj, mint a Sárközben, Ujberek térsé­gében a föld. (Az aranykö­töttségi szám azt jelenti, hogy a talaj mennyire mű­velhető, azaz a munkagép — eke — vontatása milyen erőt vesz igénybe.) A Domein-nek nevezett szövetkezeti közös gazdasá­gok általában 1000—12 000 hektár területen gazdálkod­nak, az egyes gazdaságok között nagyok az eltérések, mind a termelési eredmé­nyeket, mind a gazdaság szervezettségét, jövedelme­zőségét illetően. A gépi el­látás is éppen ezért megle­hetősen vegyes. A legkor­szerűbb technika jelen van, amit napjainkban a mező­gazdasági gépgyártás produ­kálhat, ám ennek javítás­technikai háttere nincs, az üzemelő és irányító szak­emberek képzetlenek. A gazdaságok irányítása kettős vezetés alatt áll. Az igazga­tót a kormány — megye — nevezi ki, míg az elnököt a tagság választja, általában három évre. Az agrárszakemberek je­lentős része a közigazgatás­ban tevékenykedik, a ter­melő gazdaságokban éppen ezért kevés van. A franciák elmentek, így az űrt kitől? teni még a jövő feladata. A gyakorlati munkát általá­ban az asszonyok és a gye­rekek, húsz-huszonöt éves korig végzik. A férfiak in­kább üzletelnek, trécselnek, nem erős oldaluk a mező- gazdasági munkavégzés. A falvak meglehetősen tá­vol vannak egymástól, a művelt területek nem nagy parcellákban vannak, mint a mieink, de az út sincs ki­építve, gond az ivóvízellá­tás, és az öntözés is proble­matikus, mivel a csapadék az esős évszakban hull, és ez tart két-három hónapig, majd jön a szárazság. Az évi csapadék ötszázötven- hatszáz milliméter körül van. Nyáron a hőség meg­haladja a negyven Celsius- fokot, télen pedig 2—7 Cel- sius-fok körül van. Ilyen környezetben kell a szekszárdi növénytermesz­tési rendszernek szárazon kukoricát termeszteni, a ne­gyedik évben 10 500 hektá­ron nagyüzemi termelést kell átadni, a szerződés ér­telmében, amelyet a Komp­lex Nagyberendezések Ex­port-Import Vállalat kötött az algériai hasonló céggel. A szerződés kettős, mert a Nagynövény Kultúrák Inté­zete azzal is megbízta a KSZE-t, hogy gépeket is vi­gyen a kísérletekhez, majd a termeléshez. Az első két év kísérleti év, idén 135 hektáron, jövőre hétszázötven hektáron ter­mesztenek kukoricát. PÁLKOVÁCS JENŐ Következik: Guelma, An­nába, El-Khala. MSZBT A gépállomás, amely kiszolgálja a KSZE szakembereit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom