Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-25 / 172. szám
1979. július 25. GÁZTALANÍTÓ Zombán a vízzel együtt gáz is jön a föld mélyéből. A kellemetlen beszivárgás megelőzésére most gáztalanítót építenek a község vízmüvéhez. Az 1,2 millió forintos munkát a Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói végzik. ezA személyi számok kiadása Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal az illetékes kormányzati szervekkel együttműködve elkészítette azt a számítógépes állam- igazgatási nyilvántartást, ami egy folyamatos, frissen tartott, gyorsan hozzáférhető központi személyi adattárolást, ún. „adatbankot” jelent. Lényegileg a gépi nyilvántartás az 1975 elején végrehajtott népességösszeírás személyi alapadatainak és az azóta bekövetkezett változásoknak (pl. lakcím, születés, családi állapot, stb.) a figyelembevételével elérke- kezett oda, hogy sor kerülhet a 10 és félmillió magyar állampolgár személyi "számának kiosztására. — Mit jelent tulajdonképpen a személyi szám, s miért van erre szükség? — kérdeztük dr. Lencsés Gyulától, a megyei tanács vb igazgatási osztályvezetőjétől. — A személyi szám egy adott személy teljes és egyértelmű azonosítását jelenti olyannyira, hogy egy azonosító számból pl. az országban két azonos nem lehet. Igen találóan jellemezte ezt a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese az egyik sajtónyilatkozatában, amikor úgy fogalmazott, hogy „matasd meg a számod s megmondom ki vagy”. Pontosan erről van szó. Minden magyar állampolgár 11 jegyű számot kap, ami nemére, állampolgárságára, születésének pontos idejére és az azonos napon születettek sorszámára utal. A 11-ik szám az előző 10 számjegy sorrendjének és valódiságának a helyességét jelző központi gépi ellenőrzőszám. Az idősebb korosztály még bizonyára emlékezik az 1930-as évek végén a köz- igazgatásban bevezetett „személyazonossági igazolványra”. Most azonban többről van szó. Minden állampolgárra kiterjed, nem területi jellegű, hanem országos, számítógépes feldolgozással készült, minden változást nyilvántart, ezért mondjuk, hogy folyamatos és frissen tartott személyi nyilvántartás. — Miért van erre szükség? Az állami munka színvonalával és hatékonyságával szemben támasztott követelmények törvényszerűen növelik az információigényt. Évről évre nő az állami szerveknél (az intézményeknél, a vállalati és üzemi szerveknél is) a különféle személyi nyilvántartások száma. Pl. csak a helyi tanácsoknál vagy 110—120-féle személyi természetű nyilvántartást kell vezetni ahhoz, hogy a felsőbb szervek adatigényeit kielégíthessék. A megyei tanácsoknál megközelítően 200 különböző, személycsoportokhoz fűződő nyilvántartást vezetnek azonos célból. Vannak továbbá olyan adatigények, mint pl. a sorkötelesek összeírása, a választók névjegyzékének elkészítése, a tankötelesek összeírása, amelyeket időközönként visszatérően kell elkészíteni. — Mindezek után kézenfekvő az a kérdés, hogy mennyiben segít mindezeken a személyi szám? — Engedje meg, hogy néhány gondolat erejéig visz- szatérjek az előbbiekre. A személyekhez kapcsolódó információigény sokasodása nem önmagáért van. Végsőfokon ezekre épülnek a központi és a területi tervezések, a fejlesztési koncepciók, az ágazati irányítás, az igazgatás-szervezés és sok hasonló állami döntés és elhatározás. Ahhoz viszont, hogy e döntéseknek reális és megbízható alapjuk legyen, most már elengedhetetlen egy olyan, korszerű technikán alapuló, egységes és központi információrendszer, ami széles körű lehetőséget nyújt mindezeknek a megalapozottságához. Pontosan ezért hoztak már 1970-ben kormányszintű intézkedést, hogy mindenekelőtt az államigazgatás információrendszerének azon a területén kell előre lépni, amire eddig kevés gondot fordítottunk, s ezért legnagyobb a lemaradás. Ez pedig az ország lakosságára kiterjedő személynyilvántartások területe. Ez történt most meg a személyi számok bevezetésével, s nyomban megjegyezhető, hogy továbbfejlesztésével beláthatatlan lehetőségek nyílnak meg az állami munka egyszerűsítése előtt. — Hogyan? — Az említett „adatbank” elvileg már most is sokra képes. Például élve, ha a megye kereskedelme arra kér választ, hogy pontosan hány általános iskolás lép be egy tanév kezdetekor, azaz menynyi tanszerre, iskolai ruházatra, stb. kell felkészülnie, percek alatt kimutatja, ha kell, megyei összesben,, ha kell településenként a kért korosztály számát. Hasonló igények tucatját lehetne felsorolni. Az adatbankot a továbbiakban igen széles körű ágazati adatszolgáltatásra teszik majd képessé. — És gyakorlatilag? — Gyakorlatilag mindezeket meg kell előznie a személyi számok kiosztásának, amikor egy ismételt kontrollt végeznek el a népességnyilvántartással foglalkozó tanácsi dolgozók, s az esetleges hiányt vagy pontatlanságot visszajelzik. — Hogyan tervezik a személyi számok kiadását? — Az illetékes tanácsokat a személyi számok kiadásának a módjára felkészítettük. Arra törekszünk, hogy a kiadás minél egyszerűbben történjék, minél kevesebb idejét vegye igénybe a megye lakosságának. Személyi számot (a 14 éven aluliak és a gondnokság alatt álló személyek esetében: személyi lapot) mindenki az állandó lakása szerint illetékes tanácstól kapja meg. A személyi számot a személyi igazolványba ragasztják megfelelő hitelesítéssel ellátva. Községekben a kiadás általános módja a tanácsházhoz való meghívás. Arra azonban lehetőség van, hogy egy családból (háztartásból) egy, bármelyik nagykorú személy átveheti a sajátja mellett a család többi tagja személyi számát. Ehhez azonban magával kell vinnie a többiek személyi igazolványát is. Nincs tehát arról szó, hogy minden személyi igazolvánnyal rendelkező személyt külön meghívjanak. A tanácsok dolgozói szükség esetén hosszabbított munkidőben és szabad szombatokon is rendelkezésre állnak. — A városokban milyen módszerrel kívánják a személyi számot kiadni? — Városokban és azokban a községekben, ahol vállalatok, üzemek, hivatalok, intézmények vannak, a személyi szám kiadásánál a munkaidő-kiesés elkerülése végett az a legcélszerűbb, hogy a vállalatok, üzemek, hivatalok gyűjtsék össze a székhelyükön állandó lakással rendelkező dolgozóik — és természetesen családtagjaik; házastárs, szülők, nagyszülők, 14 éven felüli gyermek, más hozzátartozók — személyi igazolványát, s a tanácscsal való koordinálás után egy megbízott dolgozójukkal juttassák el a tanácshoz és a mennyiségtől függően 1—2 nap múlva vigyék vissza a már személyi számmal ellátott igazolványokat. Ilyen értelemben kaptak eligazítást az eljáró tanácsi dolgozók. Azt hiszem ez a legcélszerűbb megoldás mindenki számára. A munkahelyekkel való időegyeztetés a tanácsok feladata. A vidékről bejáró dolgozókat ez nem érinti, mert ők állandó lakásuk tanácsától kapják meg a személyi számot. — Ilyenformán a személyi igazolvány 1—2 napig nem lesz a tulajdonosánál? — Remélhetőleg ebből különösebb bonyodalmak nem keletkeznek. — Van még, amit feltétlenül tud- nunk kell, a személyi számok néhány héten belül megkezdődő kiadásáról? — Az alkalmat megragadva kérjük az illetékes üzemi, vállalati, hivatali vezetők egyetértő és segítő támogatását ahhoz, hogy személyi számok és személyi lapok kiadását november közepéig be tudjuk fejezni. Ez ugyanis központilag előírt határidő. — L -a — ( Az árintézkedések nyomában II. Ár, költség, dotáció Az árstabilitáshoz fontos politikai érdekeink fűződnek. Sokan az árstabilitáson mérik gazdasági helyzetünk szilárdságát, az életszínvonal alakulását. Az aktiv árpolitika, az árarányok céltudatos módosítása viszont a műszaki fejlesztésnek, a választék- bővítésnek, a termelési szerkezet korszerűsítésének hatásos eszköze. Segítségével rugalmasan, gyorsan feloldhatók a termelési folyamatban és a lakosság ellátásában keletkező feszültségek. Politikai érdekeinknek megfelelően, amennyire csak lehet, visszafogjuk az árfelhajtó erőket. De az áralakulás nem csupán szándékainktól, elhatározásainktól függ. A termelési költségek, az árszínvonal növekedését évek óta döntően külső tényezők okozzák. De a gazdasági fejlődéssel együttjáró költség- növekedések belső tényezői sem elhanyagolhatóak. így például növekednek a bérköltségek a munkaigényes és nehezen gépesíthető iparágakban és szolgáltató ágazatokban. A munkabéreket upvan- is hosszabb távon, az országos átlaghoz hasonlóan kel] növelni akkor is, ha a termelékenység a munka kézműves jellegénél fogva stagnál vagy csak szerény mértékben növekszik. A béremelések, sőt a fejlesztések is ilyen területeken növelik a termelési költségeket, s előbb vagy utóbb az árakat is. De fordított esetben, ha a termelékenység az országos átlagnál gyorsabban emelkedik, annak mindenekelőtt az eredményesen dolgozó kollektíva látja hasznát. NÖVEKVŐ IGÉNYEK — NÖVEKVŐ KÖLTSÉGEK Növekszenek az anyagköltségek, amelyek a termelési költségek kétharmadát teszik ki. A termékegységre jutó, úgynevezett fajlagos anyagfelhasználás természetes mértékegységben mérve csökken, értéke növekszik. (A mező- gazdasáeban a korszerűsítés, az iparszerű termelés kísérőjelként a felhasznált anyagtömeg fajlagosan is növekszik.) Az anyagköltségek növekedése sem mindig az import áremelkedések következménye. Hozzájárul ehhez az értékesebb, igényesebb anyagok, a szakosított kooperációs termékek növekvő felhasználási aránya is. A fejlesztések gyakran szintén növelik a termelés költségeit. A házgyári lakások, a könnyűszerkezetes iskolák, üzletek drágábbak a hagyományosaknál. De a növekvő igények, az ismert munkaerőhiány miatt csak ilyen korszerűbb és költségesebb módon elégíthetők ki. Az egészséges, biztonságos, kulturált munkafeltételek létrehozása ugyancsak drágítja a termékeket. A környezetvédelmi költségek, az infrastrukturális beruházások végső soron a társadalmilag szükséges kiadásokat növelik, és ezek, ha akarjuk, ha nem, nyomást gyakorolnak az árakra. A beruházások általában megdrágultak, mivei az árrobbanást követően a világpiacon nemcsak az energia- hordozók, a nyersanyagok értékelődtek fel, hanem a nagyarányú fejlesztési programok nyomán a korszerű termelőberendezések is. A belföldi árszínvonalra kétségtelenül az gyakorolja a legnagyobb nyomást, hogy az importár-emelkedések hatását az exportárak emelése révén csak kis mértékben tudjuk áthárítani külföldi vevőinkre, vagyis romlanak a külkereskedelmi cserearányok. A magyar munka világpiaci leértékelődését jelzi ez a folyamat. (Amíg 1972-ben még egy tonna gabonáért 3 tonna olajat vásárolhattunk, addig jelenleg alig több mint egy tonnát.) Tavaly 40 milliárd 900 millió forint árkiegészítés terhelte a költségvetést. Nagy összeg, terheit a jelentős egyensúlyhiánnyal küzdő népgazdaság hosszabb távon nem vállalhatja. S ez az ösz- szeg különben is évről évre gyorsan nő. Mert emelkedik a dotált termékek és szolgáltatások fogyasztása, igénybevétele és növekszik azok előállítási költsége is. A legnagyobb terhet az élelmiszerek ártámogatása okozza, tavaly az összes fogyasztói árkiegészítések 37 százalékát emésztette föl. A rangsorban a következő — 28 százalékkal — a személyszállítás. a tömegközlekedés, majd a tüzelőanyagok, a távfűtés, a kommunális szolgáltatások következnek 15 százalékkal. A gyógyszerellátás az összköltségvetési ártámogatás 13 százalékát élvezte tavaly. Végül a fennmaradó 7 százalék a gyermekruházatra, gyermekbútorra és az egyéb termékekre jutott. A 40,9 milliárd forinton felül további 4 milliárd forinttal támogatják a lakbéreket, hogy fedezzék a bérházak fenntartási és felújítási költségeit. Az árak tájékoztató, fogyasztást befolyásoló szerepét is figyelembe véve nem mindegy, hogy milyen terméket vagy szolgáltatást mennyire támogat a költség- vetés. A legnagyobb arányú támogatásban a városi tömegközlekedést részesítik. Mondhatjuk, hogy az utas egyet fizet és négyet kap, hiszen a lakosság városi közlekedésre költött minden forintjához az állam további hárommal kénytelen hozzájárulni. Az ivóvíz- és a csatornadíjak a tényleges költségeknek csupán az egyharma- dát fedezik. Az élelmiszerek támogatási aránya kisebb. A hús és húskészítményeké például 19,5 százalék, a tej és tejterméké 63,1 százalék, a kenyéré 42 százalék. Mégis az élelmiszerek árkiegészítése összegszerűen a legnagyobb, több mint 15 milliárd forint. Továbbá az élelmiszerárak fogyasztást szabályozó szerepe is nagyobb, mint például a városi tömegközlekedési díjaké. Elősegíthetik az ésszerűbb, takarékosabb fogyasztást. Egyebek közt külgazdasági érdek is a kenyér pazarlásának felszámolása, mivel a gabona fontos exportcikk. Az egy lakosra jutó hazai fogyasztás kalóriában (3200) világszínvonalon áll. Ám ösz- szetétele korszerűsítésre szorul: magas a lisztesáruk, zsiradékok és alacsony a zöldségfélék, a tejtermékek fogyasztási aránya. NEM SZOCIÁLIS TÁMOGATÁS Akadnak, akik a hús- és húskészítmények igen magas költségvetési ártámogatását szociális jellegűnek tartják. Valójában ez nem így van, mert az alacsony jövedelmű családok kevesebb húst, hús- készítményt fogyasztanak, mint a magasabb jövedelműek és ily módon kevesebb költségvetési támogatásban részesülnek. (A bérből és fizetésből élő családok közül azok, melyeknél az egy főre jutó havi jövedelem legalább 2400 forint, több mint kétszer annyi költségvetési támogatást kapnak a hús-árkiegészítés révén, mint azok, amelyekben az egy főre jutó jövedelem 800 forint, vagy annál kevesebb.) A dotáció kiadás az állami költségvetésből, az össztársadalmi szükségletek kielégítésére szolgáló központi pénzeszközökből. Más szavakkal azt mondhatjuk, hogy az egyén fogyasztásának egy részét a közösség egésze fizeti. A társadalmi méltányosság meghatározott területeken (például oktatás, egészségügy) ezt indokolhatja. Ilyenkor a szükséglet olyan, hogy kielégítését nem tehetjük a személyes jövedelem nagyságától függővé. Más esetben viszont a részben közpénzből kielégített személyes szükséglet sérti a társadalmi igazságosságot. Ilyen helyzetben a vezetés elvileg két út között választhat. Belenyugodhat az igazságtalanságba, mondván: a lakosság mindehhez már hozzáedződött, s így köny- nyebben viseli el, mint a helyes és szükséges, ám kényelmetlenséggel járó változtatásokat. A másik megoldás: a társadalom megértésére és igazságérzetére építve megtervezni és nyíltan meghirdetni a változtatásokat, megakadályozva a bajok elhatalmasodását. KOVÁCS JÓZSEF (Folyt. köv.). Számítógép irányítja a termelést A Dunaújvárosi Papírgyárban az író-nyomó papírt gyártó gépsort már a számítógép ellenőrzi. A képernyő a kért adatokat azonnal megjeleníti.