Tolna Megyei Népújság, 1979. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
10 KÉPÚJSÁG IRODALOM Szonáta í. Szép a szőlő. A takarékbetétben százezer forint. A kamatos kamatok kamatos kamatja sok. Csupa fehér műfoga van, csak kettő ezüstös, hogy a többi igazinak lássék. Télen nem telel, nyáron nem nyaral. Épített házat, hétvégit is egy fürdőhelyen. Ha leautóznak, a félnapi szórakozást kiárulják a barackból. Gyengébb fehér bort iszik, a többivel érmeket nyer, és jól eladja. Néha rosszul lesz, epét is szokott hányni. De ez csak pár nap. Lábasait foltoztatja, papucsa, cipője elnyűtt, ingek nyakát fordítja ki néha. Ha mindkét oldal elkopott, az ing aljából, deréktájon csíkot vág ki. Abból aztán új nyak lesz. Semmiből egy új, más világot teremtett. Másvilágot. 2. Egyke volt. Apja állítólag egy budapesti orvostanártól megtanulta, hogyan kell fiút nemzeni. Értelmes, az utóbbi időben közeledik a hithez. Gyakran jár templomba, ötvenhatig párttag volt. Mindig talál munkát a ház körül. A szőlőt sokszor permetezi. Vallási meg szakkönyvei vannak. Operálták, sikeresen. Félt attól, hogy rákos. Középkáder, de érezteti, ha a családját nem nézte volna, vezető lehetne. Gyengébb fehér bort iszik, a többivel érmeket nyer, és jól eladja. öregszik, gyakran tereli a témát a szex felé. Hamiskásan nevet, kétértelműeket mond. Az úr tudtával fejéről leeső hajszál derékalj-nyakra ragad. 3. Nagy a család. Sok a száj. Sok a munkás kéz is. Jó az permetezésnél, trágyahordásnál, szüretelésnél. Négy nemzedék él együtt. A nagymama őrzi a dédunokákat. Ö gyakran néz tévét, de csak képeket, részleteket ért. Sokszoknyában jár. A két kis dédunokának együtt sok játéka van. Többnyire színes műanyagok. Nagybátyjuk (a két anya nőtlen öccse) gyakran tréfál velük: „Lerepegetem a füleiteket!” De persze mosolyog közben. A két gyerek különben sem érti még: beszélni nem tudnak, így hát nevetnek. Hét közben, délután, a négy nemzedék a szőlőben van. Hét végén egész nap. Sok a munka, dolgozzák is rendesen a szőlőt. Nem nagyon beszélnek, csak akkor, ha valaki gazt hagy el. Meg-megizzadnak, jó levegőben, napon pirosra sülnek, gyengébb fehér bort isznak, a többivel érmeket nyernek, és jól eladják. Ebédkor az egyik fiatal anya bekapcsolja a rádiót, „a szocialista társadalom fejlett szakaszában...”, kikapcsolja, mert a szüleit idegesíti. Szép a szőlő. A takarékbetétben százezer forint. A kamatos kamatok kamatos kamatja sok. TÖTTŐS GÁBOR Lázár Ervin: Százpettyes katica — Apu! — Tessék? — Bejöhetek? — Be — mondom megadó- an. Bejön, olyan méltóságteljesen, amennyire csak egy ötévestől telik. — írsz? — Láthatod. — Mit írsz? —' Egy történetet. — Nemlétezik történetet? — Micsodát? — A Maul mondta, hogy te mindig olyan nemlétezik történeteket írsz. — Ki az a Maul? — Velem jár oviba, tudod, akinek az apukája olyan kacskaringósan néz. — Görbén. — Jó, akkor görbén ... Ugye a Maul egy nagy buta? — Hát... nem is tudom ... — Én nagyon örülök neki, hogy te nemlétezik történeteket írsz. — Nagyszerű! Akkor meg vagyok mentve. — Most nagyon meg vagy mentve? — Nagyon? Miért? — Mert hoztam neked valamit. — Mit? — Egy nemlétezik történetet. — Na erre kíváncsi vagyok. Mondd el. — Nem elmondós. Itt van a kezemben. — Akkor mutasd. — Na, mi ez? — Ez? Egy katicabogár. — Nézd meg jobban — Akárhogy nézem, katicabogár. — Számold meg a pöttyeit. — Kettő. — Na látod! Akkor ez öt pöttyét elvesztette. Vagy ellopták tőle. Ha pedig se nem ellopták, se nem elvesztette, akkor ez egy nemlétezik katicabogár. — Sajnos, kislányom, ez egy létezik katica. — Nem látod, hogy két pöttye van? — Dehogynem. De teljesen szabályosan van neki két pöttye. — Két pöttyel született? — Igen. — És mégis katica? — Persze. Úgy hívják, változékony katica. Latinul coccinella bipunctata. — Micsoda? — Coccinella bipunctata. — És amelyiknek rendes hét pöttye van, az is punk- tata? — Az is, csak éppen sep- tempunctata. — És hogyha látok egy olyan katicát, amelyiknek tíz pöttye van, az is létezik katica? — Hát az én fejem sem káptalan. De várjál, mindjárt megnézem. Valamelyik könyvben biztos benne van. — Micsoda nem a te fejed? — Káptalan. — Az mit jelent? — Hogy én se tudhatok mindent. — És akinek a feje káptalan, az mindent tud? — Majdnem mindent. — A tízpöttyös katicát is? — Azt is. — De te nem tudod. — Én nem. — Akkor a te fejed kápos. — Hát bizony, elég kápos. — De én se tudom a tízpettyes katicát. — Nem baj az. — Akkor az én fejem is kápos. — A tied is. — De a Maulé, ugye, ká- posabb? — Nem tudom, nem ismerem a Mault. Itt a könyv. — Ha megtudjuk a tízpettyes katicát, akkor káptalan lesz a fejünk? — Akkor még nem. — De már nem lesz any- nyira kápos? — Annyira már nem. — Benne van? — Benne. Tízpettyes katica, coccinella decempuncta- ta. — És tizenegypöttyös? — Az is van. Coccinella undecimpunctata. — És olyan is van, amelyiknek egy pöttye sincs? — Na nézzük csak... olyan is van. Úgy hívják, bogáncs katica. — Szegény... mondj egyet, amelyiknek sok pöttye van. — Sok pötty .. .sok pötty .. na nézd csak! Ennek huszonnégy van. Úgy hívják, lu- cernaböde. És nagyon kártékony bogár. — Ö is punktata? — De még mennyire! Subcoccinella vigintiquator punctata. — És ha egyszer katicabogár, miért hívják ... hogy is mondtad a nevét? — Lucernaböde. — Na annak! — Az van ideírva, hogy katicabogarak. És várj... megszámolom... negyvenhétféle van belőlük. De a neve nem mindnek katica. — Hát? — Van itt böde, bödice, félböde, füsskata, szerecsen- atka, sőt feketesárga katóka is van. — És százpettyes katica? — Százpettyes? Az nincs. — Nincs benne a könyvben?! — Nincs. Sem a könyvben, sem a valóságban. — De amikor én láttam! — Százpettyes katicát? — Azt. Aranylottak, meg ezüstlöttek a pöttyei, és szárnya nem volt, nem szárnnyal repült, hanem olyan forgóval, ami a helikopternek van. — Ne mondd! Akkor az egy helitica. Vagy katikopter. — Azt bizony! Helitica és katikopter. Amikor láttam, éppen azzal a bácsival beszélgetett, akit annyit emlegettél. — Én? Mikor emlegettem? — Most. — Most? Milyen bácsit? — Hát a Punk tatát! — Na nézd csak, tényeleg! Tehát a százpettyes helitica, vagyis katikopter beszélgetett a jó, öreg Punk tatával. — Igen. És nagyokat nevettek. . . . Nem hiszed? — Dehogynem. Nem azért írok én nemlétezik történeteket hogy ne higgyem. — De ez nem nemlétezik történet, ez létezik történet — fölemelte az ujját —, figyelj csak! Figyeltem. Tűhegynyi zúgás a nyitott ajtó felől. És már benn is volt. Aránylóit és ezüstlött a száz pöttye. A légcsavarja elmosódó, szivárványszínű kör a pöty- työk fölött. A helitica leszállt az íróasztalomra. Illegett- billegett, meg-megforgatta a légcsavarját. — Na, ugye! — mondta a lányom, de nem tudtam neki felelni, igaz, nem is lett volna mit, mert kopogtak. — Tessék — mondtam. Kitárult az ajtó és egy nagy szakállú apóka lépett a szobába. — Jónapot. Punk tata vagyok. Nem látták a heliticá- mat? Azaz katikopteremet? — De, itt van — mondtuk egyszerre nagy boldogan. — Na végre — sóhajtott fel Punk tata és lehuppant egy karosszékbe. — Mindig elcsavarog. A lányom rám ragyogott. — Látod, mégis hoztam neked egy nemlétezik-létezik történetet. — Nagyon rendes vagy — mondtam, a szemem hol a heliticán, hol meg Punk tatán. — Megírod? — Meg. — A Maul úgyse fogja elhinni. Azt akartam mondani, hogy mit csináljak, nem tudok a Maulon segíteni, de Punk tata közbevágott. — A Maul nem számít — mondta —, nagyon kápos a feje. Változatok egy Picasso-képre Kovács Imre metszete IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: Még aznap Cserhát József költő halálának 10. évfordulóján. Még aznap történt hogy feketeinges Hallgatagok befedték elárultatásod ónszínű szánalommal igen miután kihirdették a látszatra-gyászt a rokonok is felcihelődtek becsomagolták szertehagyott köznapjaidat ahogy illik ilyenkor s elvonultak még aznap nem figyelték hogy a felfordított virágutánzatokat még aznap helyükre rakták a siratóházban ahol másnapra újabb látszatra-dráma következhet minekutána még azonnap a szomszédasszonyok mint rögtönítélő bíróság összeverődtek a sarkon A többire nem emlékezem Pór Bertalan emlékén 1979. július 2 GACSÁLYI JÓZSEF: Nyár i. Domb derekán aranyszoknya, reggelre harangoz a nap. Szomjan ülök, fénybotozva, zsebeim aszályos kutak. Vízimalom szikkadt parton: garatomon marék homok. Fejem tenyerembe hajtom — gyúlékony mezőt morzsolok. 11. Kövér bácsi tép virágot, (kondér is libeg nagy szegen) fülledt kertben hűvös lányok hintáznak néki meztelen. Szembeszálló por a holnap — koccintunk-e telt poharat? Bölcs ölekben nyikorognak párás piaci kosarak. 0 Jelenkor július-augusztusi száma Gazdag, változatos tartalommal jelentkezik a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat hagyományosan összevont, kettős nyári száma. A lírai rovatban többek között Bárdosi Németh János, Bertók László, Galambosi László, Héra Zoltán, Horgas Béla, Károlyi Amy, Kiss Dénes-, Makay Ida, Páskándi Géza, Va- sadi Péter és Weöres Sándor költeményeit olvashatjuk. — A szépprózai írások sorában Baranyai László, Kende Sándor és Nádas Péter elbeszélését, valamint Jékely Zoltán kisregényének első részletét közli a folyóirat. Móricz Zsigmond születésének 100. évfordulója alkalmából Czi- ne Mihály, Fried István, Pomo- gáts Béla és Tandori Dezső tanulmánya méltatja a nagy író életművének egy-egy fejezetét. A művészeti rovatban Hárs Éva és Szabadi Judit tanulmánya Rippl-Rónai József festészetét elemzi, Fodor András írása pedig Egry József örökségét veszi számba. Móricz személyes hitele Az írás iránt fogékony olvasó egyszer mindenképpen eljut Móricz Zsigmond munkásságáig. Az írástudó embernek ez kötelessége. Mert a magyar valóságról írni, akár realista regényt vagy elbeszélést, szociográfiai és eseményriportot az ő ismerete nélkül szinte lehetetlen. Ismét egy évforduló, mondják az irodalmi fontos- kodók és kezdenek jólérte- sülten áradozni Móriczról. Mert ez évben, az ő századik születésnapja a sikk, a téma. De azok, akik ismerik és szeretik — de legfőképp értik —, írásait, most örömmel felsóhajtanak. Tudják, ha másra nem lesz jó ez az ünneplésáradat, de arra mindenképpen; hogy kiemelje Móriczot az állóvízből. Élete ismert, ám az évforduló évében újságjaink hasábjain és a televízió képernyőjén újabb és újabb barátok, ismerősök nyilatkoznak életéről, munkamódszeréről. Ez az irodalomtörténetnek gazdag adalék munkásságának teljes feldolgozására és megértésére, az olvasónak pedig egy olyan új érdekesség, amely tovább növeli Móricz személyes írói hitelét. Mert, az utókor szemében mindig meghatározó, hogy egy író még életében milyen ember volt. Móriczról nincsenek titkok, fel nem lib- bentett legendák. Ő egész életében elveihez hű, követ-■* kezetes ember volt. Családi életében és munkásságában egyaránt. Ismerte és szerette az embereket. Ember ember közti különbséget nem ismert. így ír erről: „Az emberek közt más alapvető különbség nincs, csak a társadalmi helyzet energiapont következtében történt elferdülé- sek. A magaslati levegő éppen úgy alakítja a szervezetet, mint a mélytengerek fenekén élő nyomás, úgy tudjuk, a halak ott lent attól laposak és színtelenek.” Móricz mindig tudta a helyét a társadalmi viszonyok energiatörvényében, de sohasem lett lapos és színtelen. Hatalmas írói hagyatékán keresztül nőtt halhatatlanná az irodalomtörténet, s az utókor szemében. Ne ünnepeljük hát agyon, de újra és újra vegyük elő könyveit. Móricz most lenne százéves. Nem pontos a fogalmazás. így helyes: Móricz Zsigmond százéves. Feljogosítja erre személyes írói hitele. SZtJCS LÁSZLÓ JÁNOS
