Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-10 / 134. szám
1979. június 10. NÉPÚJSÁG A gyerek választ Kis barátom, aki édesanyjával a folyosó végén lakik, időnként elfelejt köszönni, de nincs olyan ünnepi alkalom, hogy be ne kopogna, vagy csöngetne hozzám. Ha valami miatt nyitva áll az ajtóm, bekíváncsiskodik megkérdezni, mit csinálok és máris kész egy rövid diskurzusra a kapcsolat. ö játszik, én takarítok. Kettőnk közül neki a jobb. Bár egyedül játszani elég nehéz. Egyszóval, jól megvagyunk egymással és minden együttérzésem az övé, amikor a kicsike lakásból kiszorul valami okból a vissz- hahgos, zárt folyosóra akár egy lendkerekes autóval, akár labdával. Lakóközösségünkben ugyanis nem mindenki emlékszik már arra, hogy ő is volt gyerek és nagyon boldogtalan, ha a bérházban, közös udvarban lakó felnőttek valamelyikének fülét bántotta a hangos játék. Minap megint felzengett a panasz — zajosabban, mint a pingponglabda pattogása —; hogy a „lépcsőház nem játszótér” és kénytelen voltam leszögezni magamban, nem is tudom hányadszor már, hogy nehéz manapság bérházi gyereknek lenni. Nehéz, mert elég a legártatlanabb kilengés és máris „korongon” a kopott lemez, ami azzal kezdődik, hogy „Ezek a mai gyerekek ...” és sajnos folytatódik a szülők, az iskola, a társadalom pedagógiai tehetetlenségének a „méltatásával”. Persze nem válogatva se a mondanivaló hangszerelésében, sem pedig a szó- használatban. (Hogy utána farizeus módon kérdezhessük: ugyan kitől tanulják a gyerekek a csúnya beszédet?!) A summázat tehát: rosszak a mai gyerekek. Kérdés a summázatra: — És mi, felnőttek, tessék már mondani, mi jók vagyunk folyton-folyvást? Egy- től-egyig alkalmasak arra, hogy a gyerek, akit kizárólag a felnőttség jogán akarunk hatalmunk alá rekeszteni, bennünket válasszon példaképének? Nem, nem vagyunk végkimerülésig jók és igazán nagy ismerőink az írók, ha nem is egyformán, de ezért fogalmazták meg olyan sokan, hogy néha rosszabbak vagyunk a gyereknél is. Ez tény. A felnőtt rosszaság ugyanis kontroll nélküli. Ha úgy tetszik; mindenki máshoz tudunk kérlelhetetlenül szigorúak lenni, csak éppen magunkhoz nem. Számolok azzal, hogy lesznek, akik megharagusznak rám. Sebaj, mivel ma már nincs divatban a megkövezés, vesszőfuttatás, olajban főzés, és miről sefiri mondok le olyan könnyen, mint a felnőttségükbe keseredettek, kövese- dettek rokonszenvéről, jóindulatáról. Kérem szépen én szeretem az eleven, a rosz- szalkodástól se visszarettenő gyerekeket. Csak az ilyeneket szeretem, és valósággal megbénít az olyan mintagyerekek látványa, mint amilyenekkel nemrég a televízió jóvoltából ismerkedhettem meg. Vérfagyasztóan komolyak, megfontoltak és szereplésre készek voltak, csak éppen gyerekek nem voltak tízegynéhány évük ellenére. Megfájdult értük a szívem, és kénytelen voltam beismerni, hogy hozzájuk én nehezen találnék kulcsot ha egyáltalán találnék. A „rosszakról” ugyanakkor az a rendíthetetlen véleményem, hogy igenis lehet velük minden körülmények között és bármi tárgyban szót érteni. No, de tudni kell, hogy milyen hangon, hogy nem föntről lefelé, hanem ahogy az az egyenrangúak között szokás, tisztelettel és szeretettel, mert hasonló csak így várható el, viszonzásként. És még valami igen fontosat! Hol álmélkod- va, hol enyhe rosszallással szokták emlegetni, hogy a mai gyerekeknek rendkívül fejlett az igazságérzetük és egynémelyik olyan éleslátásról tesz tanúbizonyságot néha, hogy felnőtt se különbről. A fejlett igazságérzettel kapcsolatos az az egyesek által „elviselhetetlennek” minősített alapállás, hogy a mai gyerekek nem tűrik se a negatív, se a pozitív előjelű tévedéseket az igazság kontójára. Ugye nem meglepő, hogy ez ellen azok protestálnak leghangosabban, akiket hajdan volt gyerekkorukban alázatra, tűrésre, hallgatásra neveltek? „Ezek előtt nincs tekintély ..visszhangzik emlékezetembe egy parkbeli szóváltás, ami azért támadt, mert begurult a pettyes labda a gyöpre és tulajdonosa utána stafétázott. Rárivalltak, mire a labdatulajdonos megkísérelte megmagyarázni, hogy csak a labdáért ment, és semmi kárt nem tett. A rivallgás tüzére olaj volt a jámbor önigazolás, mire a gyerek nyelvöltés után elvágtatott. Már hogyne lenne a gyerek előtt tekintély! Van. Csakhogy annak valódinak kell lenni, mert a mai gyerek nem tűri el a számára kijelölt isteneket. Ideálokat, követésre méltó példákat maga választ, legföljebb elfogadja az értőn nyújtott felnőtti segítséget még a döntés előtt. De jaj annak, aki ezután megpróbál példaképet dönteni! Mert a gyerek nem tesz ugyan hangzatos hűségnyilatkozatokat, de halálosan komolyan gondolja a hűséget — önmagához, a társakhoz, a világhoz, a példaképekhez. Ebben is különb nálunk! Sokáig folytathatnám, élő és fel is ismerhető példákkal illusztrálva, hogy nem „ezek a mai gyerekek” a rosszak. De nem teszem, mert ha sikerült közös hullámhosszra kerülnünk, lesznek akik vállalják a fentiek továbbgondolását ... Feladat Feladat: könyörgés, kérés, óhaj vagy, utasítás, parancs, kényszer — fontos az eredmény. Az eredmény: sok-sok apró feladat végrehajtásának függvénye. Az atomerőmű-építkezés egyik feladata: a két 26 tonnás darabból álló 35,5 méter hosszú, 50 tonnás híddarut a rakodótérből két kilométerre, végleges helyére kell szállítani. Ott 34 méter magasra emelni a reaktorblokk fölé. Kis részecske ez az egészből. De az út kacskaringós, sok a törés benne és 35,5 hosszú szállítmánnyal közlekedni, nemigen szoktak. Húsz embernek kétnapi munka. Azt hinné az ember, hogy a 26 tonnányi teher felemelése a nehezebb. A gyakorlat aztán rácáfol: a szállítás két nap, az emelés kétszer fél óra. Helyére került a híddaru — ezután a Csepeli Egyedi Gépgyár 10 tagú brigádjáé a feladat — üzembe állítani addigra, mikorra jönnek a berendezések, akkor már a feladat a darué, s ez így megy tovább az erőmű üzembe helyezéséig. — H — Fotó: Gottvald Károly Az Erőmű Beruházási Vállalat szakemberei két tréler segítségével húzták, vonszolták a daruelemeket. Ha útban volt egy villanyoszlop, kiszedték. Az egyik kanyarban megállt a tudomány — megállt volna, ha az ember megadná magát. De nem. Számítás, minden következő mozdulat megbeszélése, aztán itt is átvánszorogtak a teherrel. Indulás Figyelem Told meg! Feszül a kötél Vacsorázni is kell.. ——-----------------------------------------------------1-----------------------A szállítmány kormányzása megizzasztott négy munkást Szeli Jenő szállításvezető — óa —
