Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
1979. június 3. KÉPÚJSÁG 5 Szabadtéri múzeumok —•■■ Présház Göcsejből azánk első, nagyobb szabadtéri múzeumát, — skanzent — Zalaegerszegen hozták létre, a Zala íolyó holt ága mellett álló, és ma is működőképes vízi malom köré telepítve a Göcsej népi építészetét bemutató építményeket. Napjainkban is folyik hazánk legnagyobb szabadtéri múzeumának, a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeumnak az építése. Itt a nagyközönség elé tárják — hazánkat 10 nagyobb tájegységre osztva — a magyar népi építészet és lakáskultúra hagyományos formáit, a XVIII—XIX. századi falusi és mezővárosi anyagi műveltséget. A már felépült és látogatható épületek a Felső- Tiszavidékről valók. Már a helyszínen vannak — nagyrészt — a más vidékekről származó épületek, közöttünk a Sárközt képviselő őcsényi lakóház is. Képeinket Szentendrén Komáromi Zoltán, Zalaegerszegen Czakó Sándor készítette. (Az első oldalon egy göcseji lakóház látható.) i Boronyákból — szálfákból — épített göcseji lakóház Boronya-ház belseje Nádudvari, csónak alakú fejfák Göcseji ház udvarának kapuja Milotai kapu Botpaládi lakóház Öslétra E léiueskút díszesen faragott ágasfája Fordulat TI ahezen pörög fel a N motor. Lehet kompresszióhiány, rossz 11 ■ minőségű üzemanyag, öreg motor. Az egyik üzemben sétálunk hétfőn reggel. Szinte természetes hangon mondja a munkás, az irodista, a főmérnök: „Még nem pörgött fel a motor”. Ha csak egyedi esetről, erről az üzemről lenne szó — fene bánja. De szinte általános tapasztalattá vált ez a jelenség. Hétfőn vagy egyéb állami ünnep után sok helyütt és sokszor csak megtűrt valami a munka. Nincs ez, nincs az... Mit is kellene ezen a gépsoron csinálni....? A szereidében egy alkatrész hiányzik, a másik gyártmányhoz is egy, de azt az alkatrészgyártás pótolni tudná... Ki csinálja...? Mennyit is kell ebből? Soroljam még? Értékes órák vesznek el. A hétfők. Baj, hogy a kiesett idők alatt nem termelünk? Sajnos. De lassan már fel sem háborodunk miatta. A munkás, az irodista, a főmérnök sem. Hány és hány értekezleten vettünk részt, ahol a takarékosságról, a termelékenységről, a munkaidő kihasználásáról tárgyaltunk — úgy tűnik pusztába kiáltott szó az egész. Vagy falra hányt borsó — mindegy melyiket választjuk. Felháborodva mondja a munkás egy-egy normakar bantartás után: „A bőrömet akarják lenyúzni. Az eddigi teljesítményt sem tudom tartani, csak a minőség rovására.” Az irodában berzenkednek: „Munkanap-fényképezést, nálunk? így is minden percünk foglalt.” Ismerős mondatok. Köziben hétfőn megbeszéljük a meccset nincs anyag, nem megy a munka ... Ennyire sötét lenne a helyzet? Vagy csak az újságíró látja így. De azt is észre kell venni, hogy ennek ellenére mindenhol teljesítik a terveket, elkészülnek a gépek, a műszerek, az épületek. Tehát valamilyen úton-módon behozzák a hétfői lemaradásokat.- A hét valamelyik napján többet kell dolgozni. Mikor? Még ugyanazon a napon — hétfőn — műszak után, túlórában. A negyedévi, a félévi, az év végi hajrában. Nem mindegy hogy mikor végezzük el a munkát? Lényeged az, hogy elkészüljön, időre, határidőre, a célprémium kitűzésének napjára. El is készül. Csak az a nem mindegy; mennyi időnk marad pihenésre, mozira, színházra. A napi munkaidőből amelyből 2—3' óra elfecsérelt — nem lehet többet adni, a holnapra építeni. Lehetne most azt kérdezni; ki a felelős a hétfőkért, a tengés-lengéses órákért? Mert ha a munkásnak a gépe mellé készítik az anyagot, a szerszámot és jó a gépe akkor dolgozik becsülettel. Ez így igaz. Csak. Ha a munkás nem reklamál a munkátlan- ságért, mert a túlóra számára kifizetődő, ha a gépének nagyobb fordulatra kapcsolásával utoléri magát... akkor az anyag-, a szerszámbiztosítók egyáltalán nincsenek ösztönözve arra, hogy forogjanak a gépek, hogy hétfőn is dolgozzanak. "T ngem csak ez a terE mészetes hang zavar a munkás, az irodista, a I----főmérnök szájából: „ Nem pörög fel a motor”. H. J.