Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-14 / 137. szám

u Képújság 1979. június 14. Mtoáls kafl(§adl®sikép A Televízióból jelentjük Komédia a korrupcióról A tv négyes stúdiójában felépített szoba a múlt szá­zadbeli orosz klasszikus mű­vek világába vezeti el a Iá-' togatót. A nemes stílusú, gazdag aranyozású bútorok között él a merész, gonosz Visnyevsz- kij, a hatalma és karrierje felett agonizáló, nemrég még dúsgazdag hivatalnok, akit Tyll Attila alakít. — Nem a bukás dühít en­gem, nem — mondja Vis- nyevszkij első tisztviselőjé­nek és feleségének jelenlété­ben —, hanem a diadal, ame­lyet én szerzek nekik a bu­kásommal. Micsoda beszéd­téma! Micsoda öröm Óh, hogy az ördög vigye el — nem élem túl. Feleségének és beosztottjá­nak teszi fel a kérdést: — ...tönkrementem. Miért? — Kérdezze meg a lelki­ismeretét — vágja oda Vis- nyevszkája asszony. A múlt század közepén le­játszódó komédia vagy még inkább tragikomédia, az orosz klasszikus irodalom ki­tűnő drámaírójának, Nyiko- láj Osztrovszkijnak a Jöve­delmező állás című műve. Az író a korrupt tisztviselők tün­döklését és bukását ábrázol­ja rémek sodrással, drámai lendülettel. Visnyevszkij maga így fog­lalja össze ennek a karrier­nek a történetét: — ...Erős ellenségeim, azok az átkozottak tettek tönkre! Megirigyelték jómódomat. Valaki néhány év alatt ma­gasra emelkedik, meggazdag­szik, merészen megteremti a jólétét, házakat, nyaralókat épít, veszi egyik falut- a má­sik után, egész fejjel a töb­biek fölé nő. Hát hogyne iri­gyelnék! A tv-díszletek között le­zajló klasszikus orosz dráma többi szereplői (Moór Ma­rianne) a feleség, (Szakács Sándor) az unokaöccs, (Ká­nya Kati) az ifjú asszony és a többiek is egy tömör drá­mai komédia intenzív részt­vevői. Kazán István rendező a monitor előtt ül. — Osztrovszkijnak ezt a darabját hazájában jól isme­rik és gyakran játsszák — mondja. — Nálunk 1949 kö­rül mutatta be utoljára a Nemzeti Színház. — Miért éppen most vet­ték elő a Jövedelmező állást? — Annyira érinti a mát, hogy, amikor a színészek előtt először felolvasták, az­zal vádoltak, hogy átdolgoz­tam a jelenre. — Mi köze van a klasszi­kus orosz szerzőnek a mi je­lenünkhöz? — A címben is benne van, a darab témája. A csúszó­pénzről, a hálapénzről van szó. Mindez persze az 1860-as években történik. Amit Oszt- rovszkij megírt, valamiféle tiszta gondolatot képvisel, amely más korokra is érvé­nyes, s amelyet én a maga­ménak érzek... A drámában egy hivatalnoki kar áll szem­ben egy tisztességes szándék­kal. S mindez a mára is vo­natkozik, amikor a borravaló, a csúszópénz elfogadott rendszerré vált. Ezért aktuá­lis nálunk is Osztrovszkij... SZÉMANN BÉLA Kiskunhalasi múzeum A több évig tartó felújítás után ismét fogad látogatókat a kiskunhalasi Thorma János Múzeum. A most megnyílt állandó kiállításon végigkísérhető Kiskunhalas fejlődése a török hódoltságtól a XX. század elejéig. A képen: az ud­varos régi mezőgazdasági eszközöket bemutató nyitott szín. alakulóban a Magyar Népművelők Egyesülete A közelmúltban született az elhatározás, szeptember­ben pedig megtartja alakuló közgyűlését a Magyar Nép­művelők Egyesülöm. Az új egyesület célja a Közművelő­dés különféle területein dol­gozók részére állandó fóru­mot biztosítani, lehetőséget a találkozásokra, eszmecserék­re. Emellett az egyesület fel­adata lesz a népművelők szakmai és politikai képzé­se, továbbképzése. Elképze­léseik között szerepel az új módszerek terjesztése és azok kidolgozása, mozgósítani a népművelőket a közművelő­dési célkitűzések megvalósí­tására. A népművelők egyesülete természetesen szakmai érdek- képviseletet is biztosít. Tag­ja lehet minden népművelő, aki az egyesületbe jelentke­zik, szeptember elsejéig. Feltehetően megmozgatja megyénk népművelőinek tá­borát is ez a hír. A régóta hiányolt- szellemi műhely, al­kotó közösség születhetik meg, amely segíteni fog meg­teremteni a népművelői munka társadalmi megbecsü­lését és elismerését. |sZ©M]SZÉD©y\S PETŐFI NÉPE A vegyszerek, mint korsze­rű növényvédelmi és gyomir­tó anyagok az erdőgazdálko­dásban is egyre inkább ter­jednek. Alkalmazásuk a cse­metekertekben, az erdő- és vadvédelemben a szakembe­reket évről évre gazdagabb tapasztalatokhoz juttatja. Az eddigi munka értéke­lése és a nyitott kérdések tisztázása érdekében az Or­szágos Erdészeti Egyesület erdővédelmi szakosztálya kétnapos tapasztalatcserére hívta össze a vegyszeres erdő­műveléssel foglalkozó száz­tagú szakembergárdát. Az or­szágos jellegű rendezvény Ba­ján, valamint a bolyi és az érsekcsanádi csemetekertek­ben zajlik le. A Gemenci Ál­lami Erdő- és Vadgazdaság, továbbá a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság köz­reműködésével június 13-án és 14-én. A gemenci szakemberek a nyár és a fűz szaporítóanyag­termesztés komplex növény- védelmének teljes ismeret- anyagát, továbbá a feketedió- felújítás vegyszeres gyom­irtásának eredményeit bo­csátják vitára. Szerepel a programban a fagyöngy, mint a feketedió egyik káro­sító ja elleni védekezés is. Az érsekcsanádi csemetekertben helyszíni bemutató alkalmá­val összegzik a vegyszeres ke­zelés ottani tapasztalatait. FEJ ER MEGYEI HÍRLAP A hatósági munka egyikréq területe, a lakásügyek intézé­se. Dunaújvárosban több mint ötezer lakásigény nyil­vántartását, sorolását és éven­ként mintegy 400—500 lakás kiutalását végzik. Emellett a vb illetékes szakosztályán foglalkoznak a jelentős szá­mú lakáscsere-kérelem elbí­rálásával, s munkát ad a bér­leti jogviszony folytatásának eldöntése, az ideiglenes elhe­lyezések, a rosszhiszemű vagy jóhiszemű jogcím nélkü­li lakáshasználók ügyének el­bírálása. A munka mennyi­ségét részben jelzi, hogy a szerdai egész napos fogadási időben átlagban 50—60 ál­lampolgár jelenik meg la­kásügyben. Mindenütt sok embert érint a vb pénzügyi osztályain dolgozók tevékenysége. Duna­újvárosban például több mint 10 ezer az adózók száma és 10 millió forint az adó. Ennek többsége apró tételekből te­vődik össze. Dunántúlt napló A Pécsi Vízmű hetek óta kapacitásának teljesítőké­pességének maximumát adja. Minden eddigi csúcsát meg­döntötte az idén. Amíg 1977. augusztusában 63 ezer köb­méter volt a napi plafon, idén június 8-án 69 ezer köbméter vizet juttattak el a fogyasztóknak. (A napi átlag azóta is 64—65 ezer köbmé­ter.) Meddig bírják? Ez már nem rajtunk, hanem a taka­rékoskodókon és a pazarlókon múlik. Június 8-án honnét és mennyi vizet kaptunk? Az üszögi átemelő a mohácsi Duna-vízből 28, Pellérd 22,5 Tettye 1,4 és Tortyogó 17,1 ezer köbmétert adott a vá-: rosnak. Éltető vizünkért víz-sakko­zás folyik napi 24 órán ke­resztül: a kutaknál rendkí­vüli szivattyúcseréket, veze­tékátkötéseket végeztek. És ha mégis „leül” a víz­hálózat? Akkor elrendelik a vízkorlátozást. Az ipari fo­gyasztók napi vízigényét a korlátozás fokozata szerint 10—20, esetleg 25 százalékkal csökkentik. A korlátozás megszegőit, — kertlocsolókat, gépkocsimosókat is — szigo­rúan megbüntetik! Ha a peremkerületekben és a zöldövezetekben nem is mindig, azért a város nagy részén van víz. Akinél van, az a csapot csak akkor és any- nyi ideig nyissa meg, ameny- nyire valóban szükséges. Jus­son eszünkbe: a víz mások számára is létkérdés, éltető, nélkülözhetetlen kincs. Somami Néplap Jó idő ide, jó idő oda, az emberek csak a naptárt né­zik — és tartalékolják a sza­badságot „nyárra”. Legalább­is ezt bizonyítja, hogy a Ba- laton-part néhány területén csökkent a vendégek száma. A Siotour kempingjeiben egyáltalán nincs telt ház. Sőt! A meglévő helyeknek csak a 30—40 százalékát foglalták el, lehetett tehát válogatni. S e választék a hét végére még bővül is, hiszen két újabb kemping nyitja meg kapuját... A Siotour nyaralóházaiban már többen pihennek: a hely- kihasználás 80—90 százalékos. Ha a kempingekben nem is, a strandokon telt ház volt. Siófok három strandján több tízezer ember váltott belépőt, s a somogyi part más strandjain is alig volt talpalatnyi •• hely. Nem pa­naszkodtak a nyaralók az el­látásra sem. Mindenütt nyitva tartottak az idényjel­legű üzletek, s elegendő élel­miszer és ital várta az üdülő­ket. Karl-Marx-Stadt megyére is rátört a kánikula. A hőséget enyhítendő, testvérlapunk számos hasznos nyaralási ta­nácsot ad olvasóinknak. Köz­ben gondoskodik szórakozta­tásukról is. Ez utóbbiból — nevezetesen Karl-Marx­Stadt-i viccekből — válogat­tunk néhányat: Az üdülőben két jóbarát fokozódó érdeklődéssel figye­li a csinos nőket, s közben beszélgetnek: „Legutóbb azt olvastam — mondja az egyik —, hogy a fekete hajúak szen­vedélyesebben szeretnek, mint a sötét szőkék, a sötét szőkék könnyelműbbek, mint a vöröshajúak, a barnák in­tenzívebbek, mint a feketék...” Mire a másik: „Nem tudom. Az én feleségem volt fekete is, barna is, szőke is, vörös is, mégsem tapasztaltam semmi különbséget.” Dufte úr egyórás késéssel érkezik a munkahelyére és mentegetőzik a főnöknél; „El­nézést kérek, de kiestem a lakásunk harmadik emeleti ablakából.” „Na és? — mor­mogja a főnök. — Az nem tartott egy óra hosszat!” „Ismerek egy férjet, aki már húsz éve nős, és'ennek ellenére minden este otthon marad a feleséggel. Ez az­tán szerelem!” Mire a férj bölcsen válaszol: „Vagy reu­ma!” „önnek eltörött a sípcsont­ja. Talán futballista?” „Nem, doktor úr. Kártya. Ugyanis a feleségem időnként gyöngé­den figyelmeztet az asztal alatt...” A kislány vadonatúj isme­retekkel érkezik haza az isko­lából. Mindjárt el is mondja az apjának. „Képzeld apa, Indiában vannak olyan né­pek, ahol a férfi csak esküvő után ismeri meg a feleségét.” A papa rezignáltan: „Ez nem­csak Indiában van így!” T flHBOBCKfl 51 nPflBflfl Tambovban is nagy mele­gek voltak az elmúlt hetek­ben. Nem véletlen, hogy test­vérlapunk, a Tambovszkaja Pravda nagy riportban szá­molt be e meleg napok egyi­kén a fagylaltüzemről. A ri­portból kiderül: az utcákon és mindenütt, fagylaltot fo­gyasztó embereket látni. A riporter azonban nem elég­szik meg a látvánnyal, el­megy a fagylaltüzembe is, ahol megfeszített erővel gyártják a sok ízű, finom fagylaltot. Az üzemben na­ponta 15—16 alkalommal vizsgálják a fagylalt minősé­gét a laboratóriumban. A tambovi fagylalt kitűnő. Egyáltalán nem érződik rajta, hogy a hat tonna kapa­citású üzemben, megfeszített munkával napi tíz tonnát gyártanak. Barátok, között Bulgáriában nem nagyok a távolságok. Sem földrajzilag, sem pedig az emberek között. Az utakon eltévedni is elég nehéz. Nemcsak azért, mert például Szófia, ez a hétezer­éves település viszonylag újonnan épült, könnyen áttekint­hető, de bizonyos, a lakosok sem fordulnak el a tétován keresgélő külfölditől, aki számíthat a szíves útbaigazítás­ra. Persze — főleg, ha magyarról van szó — adódhatnak nyelvi nehézségek, de kézzel-lábbal mindent meg lehet magyarázni. Igaz, egy valamire vigyázni kell: a bolgárok bizonyos gesztusai eltérnek az átlag európaitól, s az igen­nek vélt bólintás nemet jelent, s a heves fejrázás nem tagadás, hanem igenlés jele. A bolgárok azzal magyarázzák ezt, hogy országuk hosz- szú évszázadokig török uralom alatt élt, s a nép ezzel együtt sok-sok keleti szokást elsajátított. Az ötszáz éves oszmán iga minduntalan előbukkan a beszélgetés során, nem kétséges: ez a fél évezred alaposan megszakította a fejlődést, s hátravetette a gazdaságot, kultúrát. Pedig, a bolgár állam hamarosan 1300 éves lesz: a címer oroszlánja alatti egyik szám, 681 jelzi a dátumot, amikor a bolgár—török törzsek és a déli szlávok közös állama létrejött. Bulgáriai beszélgetések során partnereink gyakori fordu­lata: „szeptember 9. előtt, szeptember 9. után”. 1944. szep­tember 9-én (ez a címer második évszáma) győzött ugyan­is az országban a népi forradalom, amely elsöpörte a cári rendszert, s megnyitotta az utat a szocialista fejlődés előtt. Az idén 35 éve lesz, hogy Bulgáriában új rend van, hogy a kommunista párt vezeti az országot, s még igen tevé­kenyek azok a férfiak és nők, akik munkás életüket a régi rendben kezdték, s akik partizánként harcoltak a Balkán hegyeiben, vagy felszabadító katonaként a Dél-Dunántúl földjén. Nem szükséges tehát aggastyánnak lenni ahhoz, hogy valaki Bulgáriában évszázadnyi fejlődésről számol­hasson be. Mert a három és fél évtized itt valóban év­százados előrelépést jelentett. A bolgárok büszkék ered­ményeikre, de nem titkolják, az elmúlt 35 évben nagyon sok segítséget kaptak. Elsősorban a Szovjetuniótól, de a többi szocialista országtól is. A támogatással jól élt a bolgár nép, az elmaradott me­zőgazdasági országot agrár-ipari állammá alakította. A fejlett ipar eredményei a mezőgazdaságban is érvényesül­nek, az is iparszerűvé válik. Bulgáriában, mint a többi balkáni országban, mindig kevés volt a föld, dekárban (a hektár tized részében) mérik. A bolgár paraszt már régen rákényszerült az intenzív termelésre, hogy kevéske földjéből kihozzan annyit, amennyi családjának szükséges volt. Nos, most ezt az intenzív termelést hatalmas táblákon valósítják meg. Egész járásnyi területek egyesültek agrár­ipari komplexumokba, a hajdani bolgár kertészek óriási üvegházvárosokban termelik a primőröket, a virágot... A bolgárok szeretik a földet, a természetet, a növénye­ket. Érzi -ezt a városokat járó is: virágosak a panelházak ablakai, erkélyei, rengeteg a park is. A bolgár ipar valóban a szocialista fejlődés eredmé­nye: korábban csupán a mezőgazdaság termékeit, elsősor­ban a dohányt dolgozták fel. Ma már kohászati kombi­nátok, korszerű vegyipari üzemek termelnek. Bulgáriában autóbuszokat, szerszámgépeket, híradástechnikai eszközö­ket állítanak elő. Az eredményeikre büszke bolgárok nem mulasztják el megemlíteni hazai gyártmányú kompute­reiket, a Bulgáriában összeszerelt személygépkocsikat sem. A büszkeség azonban nem vakítja el őket, a művelődés, tanulás vágya ma talán még erősebb, mint valaha. Pedig a bolgár kultúra igen régi. Cirill és Metód, a szlávok apostolai óbolgár nyervén írták műveiket, s az ő tanítvá­nyaik tanították meg a bolgárokat az írás-olvasás művé­szetére. 1944. szeptember 9-e után azonban még milliónyi volt az írástudatlan. Ma Bulgáriában lényegében nincs analfabéta, minden gyerek iskolát végez, Európában az elsők között vannak az érettségizett fiatalok arányszámát tekintve, százezernyi az egyetemista. Bulgáriából hazaérkezve sokszor feltettem a kérdést magamnak: milyenek is a bolgárok? A válaszadás nehéz. Hiszen, hogyan is lehetne egy nyolcmilliós népet egy-két jelzővel jellemezni! Egy azonban bizonyos számomra, s azoknak is, akik már jártak a Balkán és a Rodope hegyei­ben, a Rózsák völgyében, a Fekete-tenger partján, Plov- divban, Szófiában és Neszebarban: mindenütt barátokat találtam! PALOTAI GÁBOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom