Tolna Megyei Népújság, 1979. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-14 / 137. szám
1979. június 14. tfEPÜJSÄG 5 Kempingezők Sötétvölgyben Bent rosszabb volt mint az ezernyi csípés kint. Lassan azért elcsendesedett a tábor... Vasárnap reggel bemelegítő gyakorlatok után került sor a tájfutóversenyre, melyen hetvenen indultak és ennyien is értek a célba. A többiek fejelőversenyen, hc.'vből távolugráson és számos más szórakozáson vettek részt. Egész nap szólt a zene... Este nehezen ment a búcsúzás. Gyorsan eltelt a két nap, de a lehetőség ismét adott: az országos találkozón, Sikon- dán megyénket 80 fiatal képviseli, ezen a hétvégén. A sátorbontás csak azt jelentette, hogy a Tolna megyei találkozó véget ért, de a turizmus, a táborozás lehetősége nem. Csak élni kell vele. H. J. Fotó: GOTTVALD KAROLY Egyik sátorba csak laposkúszással lehetett bejutni, a másik büszkén mutatta gazdája sátorverő szakértelmét. Nem is ez a lényeg, aludni minek egy-egy ilyen rendezvényen? A sátor majdhogynem csak alibi. Két napra jöttek a megye minden területéről, mintegy százhúszan, százharmincán, hogy a dolgozó fiatalok és a szakmunkástanulók negyedik alkalommal megrendezett megyei kempingtalálkozóján részt vegyenek A tábort az elmúlt hét végén a sötétvölgyi erdészház előtti téren, a tűző napon verték fel. Ki így, ki úgy. A sátrak álltak. Szombaton reggel érkeztek a csapatok, alig kellett fél óra az ismerkedésre, hiszen, nem először találkoznak ezek a fiatalok. A sátorverés utáni megnyitón Krizsán István, a KISZ megyei bizottságának titkára köszöntötte a fiatalokat, ezzel hivatalosan is megkezdődött a kétnapos versenysorozat. A közös ebéd után a tizenhét öt-öt fős csapat természetjáró akadály- versenyen mérte össze tudását, teherbíróképességét. A 4500 méteres dimbes-dombos útvonalon az elméleti és gyakorlati tudást lemérő küzdelmet a bátaszékiek, a vasutas fiatalok nyerték. A kora délutáni izgalmak és a fáradság feloldására Kiss Endre játékmester irányításával, este a tábortűznél játékos, kulturális program következett. Fellépett Csizmadia Sándor, az Álomkalapács együttes és Kindl Gábor, diszkóműsorral. A szombati programok után nehezen ment a nyugovóra térés. Ráadásul a sátrak egész nap a tűző napon megszívták az alvóteret hővel és este a szúnyogok elől menekülők csak a cigaretta- füsttől remélhettek segítséget, mert a sátrak ontották a meleget a bemenekülőkre. A nagy melegben inkább a sátrak előtt, semmint azokban tartották a versenyek, játékok közötti pihe nőt a fiatalok. Egy sikeres akci ó a sok közül... A táborban természetesen tábori volt a konyha is Lám, Iám... Jobban meg kellett volna figyelni, hogyan használják lábukat a gólyák. A kánikula igencsak próbára tette mind a hetven versenyzőt FIATALOK FIA ITALOK Pahsnál találkozik a Tisza a Dunával Nem a nyomda ördöge incselkedik, nem is valami nagyszabású folyamszabályozási tervről van szó, mely szerint a Tisza és a Duna az atomváros mellett adna randevút egymásnak. Tudjuk, a két folyó országhatárainkon túl, déli szomszédunknál hömpölyög egymásba. Paks- nál — képletesen szólva — mégis találkoznak. * Szegedet nehéz nem szeretni, s nehéz a várostól elválni az egyetemi, főiskolai tanulmányok befejeztével. Fájó szívvel búcsúzik tőle a legtöbb hallgató, s az évek során szerzett emlékek egy egész életen át elkísérik. Té- lessy Istvánná, a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyógyszerész karának negyedik éves hallgatója is az utolsó heteket tölti a Tisza- parti városban. Igaz, az emlékek előszedegetésére, merengésre nemigen van ideje, mert, hogy úgy mondjam, nyakig ül a vizsgákban. Egyet már kipipálhat, de még így is hátravan négy. S ekkora hőségben tanulni nem éppen kellemes. A vizsgák után egy hónap pihenés, s aztán augusztus elsejétől a paksi 29. számú gyógyszertárban megkezdi gyakorlatát, jövő év februárjában pedig az államvizsga várja. — Ha jól tudom, nem Tolna megyei vagy. Hogyan kerültél kapcsolatba a megyével? — Rudabányán születtem. "'%■ szüleim jelenlegi-fitt élhek. A középiskola litán Szegedre kerültem. 1976-ban férjhez mentem. A férjem tavaly végzett, s Pakson kapott állást, lakást. Ekkor kötöttem szerződést a megyével, s így vezet az út Rudabányától Szegeden át Paksig — mondja mosolyogva. Télessy Istvánnénak van egy másfél éves kisfia. Amíg az anyu Szegeden vizsgázik, az apuval van Pakson. — Jól kijön egymással a két férfi — teszi hozzá nevezetve Télessy né. Nagyon szeret játszani, s ilyenkor nem akar a bölcsődébe menni. Gyakran sétálunk hármasban a közeli Duna partjára. * A férj szegedi születésű, a feleséget az egyetemi évek kötik oda, s az új munkahelyükre magukkal hozták, magukkal hozták a szegedi emlékeket. — mi — A FIÚK megyénkben A fiatal újságírók klubjának — a FIUK-nak — harminctagú csoportja látogatott az elmúlt hét végén megyénkbe. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége irányításával működő ifjúsági klub tagjai péntek este érkeztek Domboriba, az újságíró-szövetség üdülőjébe. Szombaton délelőtt az üdülő társalgójában rendezték meg a klub vezetőségének ülését, ahol értékelték az elmúlt év munkáját és meghatározták a feladatokat, az őszi hónapok programját. A vezetőségi ülés után a fiatal újságírók Paksra látogattak. Az atomvárosi lakótelep megtekintése után a Paksi Konzervgyárba mentek, ahol a gyár igazgatója fogadta őket, majd tájékoztatta a gyár munkájáról, tevékenységéről. Végezetül gyárlátogatással fejeződött be a csoport paksi programja. Délután Szekszárd nevezetességeivel, a gemenci erdő szépségeivel ismerkedtek. Ezt követően pedig megnézték az őcsényi repülőteret, megismerkedtek az ott sportolók munkájával. A fiatal újságírók vasárnapi programjukat teljes egészében kikapcsolódásra, a pihenésre szánták és erre — mindannyiunk véleménye szerint — a dombori üdülőtelep és vize igazán alkalmas. Szerelem, szex, szokások 3. Erkölcsök és nemi erkölcsök Januárban ismeretterjesztő riportműsör hangzott el a rádióban „A szerelmi élet kultúrája” címmel. A hallgatók leveleiből és telefonhívásaiból február közepén jókora csokrot adott közre — kommentár nélkül — irodalmi hetilapunk. A reagálóknak mintegy fele egyetértőén üdvözli a műsort, a másik fele mélységesen elítéli. Ez az arány valószínűleg a közreadók szerkesztési munkája nyomán alakult ki, hiszen a gyakorló pszichológusok, orvosok jól tudják, hogy kik vannak többségben: a nemi felvilágosítás, vagy, ahogyan az iskolában szemérmesen nevezik, „családi életre nevelés” ellenzői. Azok, akik felháborodnak, megbotránkoz- nak, a fejüket csóválják, azok akik úgy vélik, hogy már így is sokat tudnak a gyerekek, azok, akiknek ízlését, szemérmét, vagy erkölcsi érzelmeit sérti ez a téma. Könnyű — és olcsó — megoldás ezeket a hangokat egy kézlegyintéssel elengedni a fülünk mellett olyan megjegyzések kíséretében, mint „maradiak”, „öregek”, vagy éppen^ „betegek”, „savanyú a szőlő”, stb. Ehelyett vizsgáljuk meg inkább azt a kérdést, hogy miért kavar még ma is ekkora vihart ez a téma, miért ragad tollat vagy telefon- kagylót sok száz ember anélkül, hogy ehhez valami érdek kötné? Hogyan is állhatott elő az a jószerivel képtelen helyzet, hogy a szexualitásról, alapvető biológiai működésünkről nyilvánosan beszélni még ma is „tett”, merészség, kihívás, és aki ezt megteszi, az számolhat a névre szóló becsületsértések tömegével. A téma ugyanis távolról sincs még a helyén, nem természetes, nem „szalonképes”. A szexológia szakembereinek, orvosoknak és pszichológusoknak nincs szükségük védelemre,hiszen az őket felkereső (és fel nem keresve szenvedő) betegek ezrei igazolják munkájuk fontosságát. A nemiségről szóló ismeretterjesztő előadásokat sem azért tartják, mert — mint az egyik levélíró véli — „kéjelgésre akarják nevelni az ifjúságot”, hanem azért, is, mert a szó szoros értelmében nem győzik ellátni a betegeket, akiknek ideges panaszai olykor a legelemibb szexuális ismeretek hiányára vezethetők vissza. Próbáljuk megérteni a fel- háborodókat is. Ellenállásuk, tiltakozásuk hőfoka arról árulkodik, hogy a témával kapcsolatos érzelmeik igen mélyen gyökereznek. Sokan közülük még a „régi világban” nevelkedtek, akkor, amikor az erkölcsi tisztaság és a szüzesség fogalmai szinte egyértelműen összekapcsolódtak, amikor a hit- és erkölcstan órán azt tanulták, hogy a paráznaság bűn, és az önmegtartóztatás erény. Ha nem is követte mindenki ezeket a tanításokat; azért még magáévá tette az alapelveit, s a „botlás” következményeit bűntudattal viselte, vagy szorongva várta. A „szabad szerelem” — a házaságon kívüli nemi kapcsolat legfeljebb a művészek színészek és más, társadalmon» kívüli „istentelenek” körében virágozhatott. Hogyan változhattak meg az erkölcsök — pontosabban: a nemi erkölcsök, mert a kettő nem ugyanaz! — egyetlen emberöltő alatt? Elegendő-e az a magyarázat, hogy a társadalmi rend is megváltozott? Ez utóbbi kérdésre azt kell válaszolnunk, hogy a társadalmi változás önmagában még akkor sem magyarázza a nemi erkölcsök módosulását, ha tekintetbe vesszük a nők helyzetében beállott óriási változást. Hiszen a nemi grkölcs szigorúsága koronként és országonként mindig is igen váltó23 volt. Az ókori görögöknél á homoszexualitás '' elfogadott jelenség volt, a huszadik század derekán pedig számos országban még büntetendő cselekmény ... Ä középkorban a házasságtörő asszonyoknak halálbüntetés járt, manapság magánügy (kivéve, ha perre kerül sor.) A nemi erkölcsök megváltozásának egyik fő oka a korszerű fogamzásgátlók elterjedése. A következményektől, a nem kívánatos gyermektől való félelem, a nemi szükségletek elfojtásának kedvezett, s még a létrejött kapcsolat esetén is gátolta a nők feloldódását. A félelem megszűnésével a nőknek is Jágabb lehetőségük nyílt arra, hogy „minden szempontból” megfelelő partnert keressenek, s ne kelljen kikötniük „az első”-nél. Miután ez a keresgélés, ami esetleg többszöri partnerváltás formájában jelentkezik, a megkötendő házasság tartósságának egyik feltétele, a társadalom szempontjából nem káros, tehát nem is lehet erkölcstelen. K. J. (Sorozatunk 4. befejező részét egy hét múlva, csütörtökön a Fiatalok oldalösszeállításban közöljük.) A kis dundi és a „mozgalom” Az „Edzett ifjúságért" mozgalom keretében úgyszólván mindenütt megrendezik a sportnapokat. A fiatalok rajthoz állhatnak futásban, súlylökésben, magasugrásban, távoiugiásban. Megannyi bizonyítási lehetőség. A kis dundi is benevezett a különféle játékokba. Lelkessége példás, de eredménye szerény. Társai gúnyolódva, testsúlyára célozva mondták: — Mit akarsz? Ilyen mozgással mindenütt utolsó leszel. Mire a kis dundi magabiztosan, hangjában érezhető gúnnyal így felelt: — Én ezeken csak részt veszek! Utoljára jön majd a palacsintaevés, a kólaivó verseny és a kötélhúzás. Büszkén körülnéz, és a mellére csap: — Azokat én nyerem! NAGY VENDEL
