Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-04 / 102. szám
XXIX. évfolyam. 102. szám. ÁRA: 1,20 Ft 1979. május 4., péntek Mai számunkból FEJLESZTÉS A DOMBÓVÁRI KIPSZER-BEN (3. old.) EGY LAKÁSBAN (4. old.) A KÖZMŰVELŐDÉS KÉRDÉSEI (5. old.) BEISMERTE TETTÉT A SIMONTORNYAI BETÖRŐ (5. old.) KORSZERŰ FELVONÓK (3. old.) Kétes kapcsolatok? Magányos ember, meglehet, sok van hazánkban, ám ismerősök nélküli aligha létezik. Gondoljuk csak végig. Megszületünk, járunk óvodába, iskolába, esetleg egyetemre, majd munkába állunk. A színhely közömbös, ami a lényeg: mindenütt emberek között vagyunk. Ismerőseink lesznek, akár akarjuk, akár nem. Mindez következményeket teremt. Társadalmiakat, gazdaságiakat; hozzásegít kinevezésekhez, munkaalkalmakhoz, vagy uram bocsá egy-egy hiánycikknek tartott használati tárgyhoz. Hívhatnánk közkeletű néven is; mondhatnánk, hogy a protekcióról van szó. Mondhatnánk, s azonmód hozzákezdhetnénk az írásbeli harchoz, szapul- hatnánk, szidhatnánk, ameddig csak a lap alja engedi. A feltételes módok nem véletlenek. A protekció létezett a múltban, létezik ma is, s ki tudja, mit hoz a holnap? Létét nem tudomásul venni — lustaság, vakság. Követelni, hogy szűnjön meg, de azonnal — naívság. Beletörődni — nem feltétlenül szükséges. Megoldás? Egyszerű, közhasznú recept nem létezhet. Persze protekció és protekció között elképzelhető különbség, ráadásul nem is kicsi. Néhány példa mutatóba. Az apuka az egyetemi felvételi előtt telefonál a volt iskolatársnak, a ma professzorának, figyeljen a gyerekre, ha vizsgázni megy. Ha az érettségizett tehetséges, sokat tud — nem történt semmi különös. Olyan fiatal lépett túl a helyhiány leküzdhetetlennek vélt akadályán, akinek az egyetemen a helye. Ha csak kapcsolata van, tudása nincs, más, veszélyesebb a helyzet. Adott egy állás, s betöltésére számtalan jelentkező. A kiválasztásra hivatott hosszasan vizsgálgat- ja a beküldött önéletrajzokat, a pályázók szakmai múltját igazoló papírokat, tanácstalan a döntéskor. Kollégája megkeresi, s ajánl valakit. Olyat, akit ismer, akivel már dolgozott együtt, ráadásul jó eredménnyel. A jelöltet felveszik és beválik. Történt valami elítélendő? Sokkal kevésbé, mintha egy felülről érkezett telefon, hivatalos kérés alapján választatott volna ki az új munkatárs. Nehéz tehát az állásfoglalás a protekciónál. Nem könnyű a minősítés még az egyes esetekben sem, nemhogy általában. Annyi azért mindenképpen leszögezendő, hogy a szándék és a körülmények meghatározóak lehetnek a véleménynyilvánításnál. Ha a hivatalos cél (mondjuk, alkalmas embert találni egy posztra) és a protezsált szándék (X vagy Y legyen a kiválasztott, mert van aki ismeri és jótáll érte) egyezik, azaz eredményhez vezet; alig érheti szó a ház elejét. Ám, ha a hatalmi szó, a zsarolásízű kérés a nemkívánatost támogatja, az alkalmatlant teszi alkalmassá, a tökéletlent tünteti fel tökéletesnek — a végeredmény veszélyes lehet. És nincsen következmények nélkül. A kérő szóra hajló I ugyanis viszonzást vár. Ha nem azonnal, hát később, hetek, hónapok, évek múltával. És ha egyszer . szívességet tettek nekem, íratlan szabály, köteles viszonoznom. A mondás szerint, kéz kezet mos, csak hát aligha közömbös milyen hatóanyag segít hozzá a tisztasághoz. Tökéletes vagy tökéletlen? Az említett két példa (egyetem és munkahely) nem átfogó. Nem az egészet mutatja, csak a veszélyeset. Azokat a helyzeteket, amelyekben nem mindegy, hogy pozitívnak vagy negatívnak minősül a kapcsolatok teremtette következmény. Gazdasági életünkben is nagy veszélyeket rejt a protekció. Mert van-e rosszabb, mint mikor alkalmatlan ember dönt el fontos kérdéseket, vagy tehetségtelen szerez képességei szerinti alacsony színvonalú, szin- j te alkalmazhatatlan tudást? Mindannyiunknak vannak ismerősei. Barátok, rokonok, elfelejtett kapcsolatok. Viszonyok, amelyek léteznek, vagy felújíthatok. Egy-egy kiúttalannak látszó helyzetben, alkalmasnak látszanak, hogy megoldást teremtsenek. A protekció alapja tehát létezik és létezni fog. Alkat kérdése, hogy jóra vagy rosszra használjuk fel ismeretségeinket. És a szán- ! -déké, amelyen legalább annyira nehéz változtatni kívülről, szép szóval, mint a helyzeten, amelyben a kapcsolatok a meghatározók. MALONYAI PÉTER Befejezés előtt a kukorica vetése Bár az utóbbi napok esős időjárása akadályozza a legfontosabb tavaszi munkát, a vetést; a megye mezőgazda- sági nagyüzemei a korábbi éveknél előrébb tartanak, már ami az elvetett területet illeti. A mintegy 110 ezer hektárnyi tavaszi növény nyolcvanöt százalékát vetették el eddig. A tervezett terület tízezer hektárral megnövekedett, mert a rosszul telelt őszi kalászosokat néhány helyen ki kellett szántani, így például többet vetettek borPúja Frigyes Indonéziában Thaiföldi látogatását befejezve Púja Frigyes külügyminiszter csütörtök délután, indonéz kollégájának meghívására, hivatalos látogatásra Djakartába érkezett. A repülőtéren Mochtar Kusu- maatmadja indonéz külügyminiszter fogadta. Jelen volt Uranovicz Imre, a Magyar Népköztársaság djakartai nagykövete. A repülőtéren rögtönzött sajtóértekezletén a magyar diplomácia vezetője elmondta, hogy Adam Malik akkori indonéz külügyminiszter 1974-ben történt látogatását jött viszonozni, azzal a céllal, hogy tárgyalásokat folytasson a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről. sóból, tavaszi árpából, zabból, lucernából. A burgonya és a cukorrépa vetését már befejezték, éppúgy mint a napraforgót, melynek vetésterülete — a kiszántott kalászosok következtében — tizenkét százalékkal megnövekedett. Jó ütemben halad a legfontosabb kultúra, a kukorica vetése. A nagyüzemekben ezt május másodikára befejezték volna, ha az időjárás engedi. A talajelőkészítés és a vetés gépei két műszakban Washington, Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Az amerikai és a japán kormány megegyezett, hogy hosszú távon rendezik kereskedelmi ellentéteiket, de gyakorlati eredményt a legújabb tárgyalások sem hoztak. Carter amerikai elnök és Ohira japán kormányfő szerdán ismételten tárgyalt, a többi között a kereskedelem töbo, mint 11 milliárd dolláros amerikai mérleghiányáról. A kiadott közös közlemény szerint egyetértettek a következő években követendő gazdasági és pénzügyi politika alapkérdéseiben. A japán fél (elvi) ígéretet tett; hogy fokozottan megnyitja piacát a külföldi termékek, különösen a készgyártmányok előtt. Washington viszonzásul — nyilván japán sürgetésre — üzemelnek. Eddig a terület kilencven százalékán van földben a mag. A kukorica vetésterülete is növekedett az elképzelésekhez viszonyítva. Ezzel kapcsolatban és általánosan is mondható, hogy a vetésszerkezet kedvezően változott. Az idő javulásával megindul a szántóföldi kertészetekben a palánták kiültetése, eddig csak a sikfóliázás és a korai vetésű kertészeti kultúrák vetését végezték el a nagyüzemi kertészetekben. ugyancsak elvi ígéretet tett, hogy mérsékli a dollár hígu- lását, korlátozza olajbehozatalát és elősegíti az amerikai kivitelt. Hír szerint a párhuzamosan szakértői szinten folytatott tárgyalsok nem hoztak haladást. Az amerikai fél — röviddel Ohira érkezése előtt — megszakította a tárgyalásokat, hogy tiltakozzék az elfogadhatatlannak minősített japán álláspont miatt. A Carter—Ohira közlemény politikai részében viszont mindkét fél kötelezte magát, hogy fenntartja és javítja katonai erőit az ázsiai térségben. A Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataik változatlanul fontosak — állapította meg Carter és Ohira. Mindkét ország „barátságos, kölcsönös előnyös” kapcsolatokra törekszik a Szovjetunióval — mondja a közlemény. Település és a mezőgazdaság A településfejlesztés, valamint a mezőgazdaság változásainak összefüggéseit vizsgálta meg csütörtöki együttes ülésén az országgyűlés építési és közlekedési, valamint mezőgazdasági bizottsága. A képviselők elé terjesztett jelentés leszögezi, hogy a mezőgazdaság ugrásszerűen megnövekedett termelése, az ipari eszközök rohamos térhódítása és az iparszerű rendszerek gyors terjedése mindinkább megnöveli a közlekedés, a szállítás, a szakemberellátottság és az anyagiműszaki háttér szerepét. A Minisztertanács 1971-es, hosszú távú településfejlesztési koncepcióját az élet igazolta. Kidolgozói a mezőgazdasági keresők számának csökkenésével, a falvak és tanyák lakóinak elvándorlásával és a mezőgazdasági üzemek koncentrálódásával számoltak, s a gyakorlatban is ezek a változások zajlottak le. Jellemző, hogy a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek átlagos területe 1977-ben már 3624 hektár volt. A mezőgazdaság dinamikus fejlődése a jövőben feltétlenül megköveteli a tervszerűbb településfejlesztést, mindenekelőtt az infrastruktúra gyarapítását. Az intenzív fejlődésnek, a további korszerűsítésnek ugyanis a legfontosabb feltétele a fejlett település, valamint a megfelelő anyagi-műszaki háttér, a termelési és lakossági infrastruktúra fejlesztése. Mindenekelőtt ott vár az irányítókra és végrehajtókra a legtöbb teendő, ahol a növénytermesztéshez és az állat- tenyésztéshez a legkedvezőbbek a természeti adottságok — hangoztatták a többi között az ülésen. Amerikai-japán megbeszélések A MAHART adománya ^ Uszályból lett csönakhőz Tegnap délelőtt formabontó létesítmény átadására került sor Dunaföldvárott. A „formát” ebben az esetben úgy sikerült „bontani”, hogy egy valamikori 100 vagonos uszály teljesen új rendeltetést kapott. Ma már a „Du- naföldvár-csónak-lak” kissé furcsának tűnő elnevezést viseli. Kovács István, a MAHART vezérigazgatója volt jelen azon a bensőséges ünnepségen, amelyen sokak, sok százezer forint értékű társadalmi munkáját átvette Jendrolovits Ferenc, a nagyközségi tanács elnöke. A MAHART által a nagyközségnek szinte eszmei áron adományozott (kiselejtezésre váró) úszótestet a Zrínyi, Olefin, Táncsics és Vörös Csepel szocialista brigádok újjávarázsolták. Újjá, olyan értelemben, hogy az már soha többé nem szolgál áruszállításra, viszont az itt nagy hagyományoknak örvendő vízisportélet föllendítésének egyik bázisa lesz. Dunaföldvár (a túlparti holtágak jóvoltából) horgászparadicsomnak is mondható. A vízi, ladikos, vagy csónakos életnek idáig bázisa itt nem volt. A 200 úszótest befogadására alkalmas, átépített uszály itt új lehetőségeket kínál. A MAHART szocialista brigádjai mellett sokat vállaltak ennek érdekében az Oxigén- és Dissous- gyár, az építőipari szövetkezet dolgozói, a költségvetési üzem „Dózsa” szocialista brigádjának tagjai Horváth Ilona vezetésével, és Süveges, Végh és Mráz helybeli kisiparosok. Kovács István, a MAHART vezérigazgatója joggal fogalmazott úgy, hogy „babátokhoz jöttem találkozni”. A nagy hajózási vállalat és a megyénkbeli nagyközség dolgozói között valóban baráti szálak fonódtak. Nehéz ezt nem fontosnak minősíteni. A szárazföldi emberek szemével mérten — óriási vízi jármű ebben a pillanatban ott pihen a vasúti híd mellett, a Halászcsárdánál, á vízparton. Télvíz idején majd elvontatják Dunaújvárosba, ahol a MAHART ottani ügynöksége vállalt védnökséget felette. Most viszont itt van, vízen bizonyítva azt, hogy egy nagyvállalat szocialista brigádjai milyen sokat tudnak tenni egy nagyközség fellendítése érdekében. A „Csónak-lak” mellett kemping épült. Ennek előbb- utóbb lakói lesznek. Akik talán a vízi élet jóvoltából is megszeretik majd Dunaföld- várt. Dunaföldvár ürügyén pedig talán megyénket, és a természetet is...-s. -n. A Csónak-lak — korábban uszály — várja a vízi élet kedvelőit
