Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
1979. május 27. NÉPÚJSÁG 3 Megbirkózik a Sió a bőrgyári „szennyvízzel” Megyei NEB-ülés Mindent felfalnak a mikroorganizmusok „A sót még nem lehet lebontani" Jó dolguk van Simontor- nyán a mikroorganizmusoknak. A nap 24 órájában „csak” az a feladatuk: faljanak, pusztítsák a fehérjét. Az állandó munkát nehezen szokták meg a bőrgyár „állatkái”, de miért vannak akkor a vegyészek, a szakemberek, hogy csak annyiba hagyják a dolgot? Szépen, lassan hozzászoktatták őket a szokatlan táplálékhoz, s mikorra elkészül a beruházás, „csámcsogástól” lesz hangos a szennyvíztisztító telep, a mikroorganizmusok mindent felfalnak, amit a szakemberek „tálalnak” számukra. Kezdjük az elején. Hunyadi Pál főenergetikussal és Rovó Péterné környezetvédelmi szakmérnökkel beszélgettünk a Simontornyai Bőrgyár nagyberuházásának befejező munkáiról, a szennyvíztelep építéséről. — Egyre nagyobb hangsúlyt kap a környezetvédelem hazánkban is. A bőripari hulladékok azt hiszem jelentősen hozzájárulnak a szeny- nyezettség terjesztéséhez. Megyénk legnagyobb „ilyen” üzeme mennyi bírságot fizetett eddig évente? — Jelentős volt a bírságolás. Annyit tudni kell, hogy van alapbírság és a megengedett határok felett, prog- resszíven emelkedik a befizetendő összeg. Mi 1977-ben 4,5 millió, 1978-ban 1,5 millió forintot fizettünk be a közös kasszába. Ez azért ilyen kevés, mert a beruházással együtt megkezdtük a telep építését is. így, míg folyik a beruházás, a progresszivitást eltörölték és csak az alapbírságot kell fizetni — mondja Hunyadi Pál főenergetikus. — A köztudatban leginkább csak a vízszennyeződésről esik szó. A környezet- védelmi szakembereknek ezen felül mivel kell még foglalkoznia? — Beszélni kell a lég, az élővíz és a talaj szennyeződéséről — mondja Rovó Péterné. — A levegő jelenleg nem okoz gondot, mivel a megengedett határok között van a kéményeinkből kibocsátott szennyeződés. Az édesvíz védelme a legnehezebb, hiszen naponta a beruházás teljes üzemében 3000 köbméter szennyvíz keletkezik, ebből választjuk ki az iszapot, amelyet a simontornyai hegyen helyezünk el. Ez mintegy 5—7 százaléka a víznek. — Tehát az új tisztítóberendezésnek naponta 3000 köbméter anyagot kell tisztítani. Milyen módszerrel történik mindez? — A technológia a bőrgyárakban használatosak közül — bátran merem mondani — világszínvonalú. — Erről lehetne bővebben? — Először megépült a három, egyenként 500 köbméter befogadóképességű artézivíztartály, amelynek a feladata, hogy mindenkorra biztosítsa a gyár működéséhez a víz egyenletes mennyiségét. Ez csak közvetve van kapcsolatban a szennyvízteleppel. Ami már közvetlenül a környezet- védelmet szolgálja, a telep első munkafázisát is tartalmazó, két darab 2600 köbméteres kiegyenlítő tartály, melyben 24 órás kiegyenlítéssemlegesítés történik, itt gyűlik össze a szennyvíz. Ez a későbbiekben válik fontossá. A mikroorganizmusok számára egy állandó összetételű anyagot kell biztosítani. Ezt tudjuk ezzel a két tartállyal. A következő fázisban a fizi- ko-kémiai rendszerben kiválasztjuk a lebegő anyagokat vegyszerezéssel, iszapkiválasztással, majd négy atmoszféra nyomással a felszínre kerül a vízben lebegő apró szerves anyagok egy része. Ezután következik a biológiai tisztítás — itt lépnék be a mikroorganizmusok. Az utóülepítőben az eleven iszap és a tisztított víz szétválasztása történik. Ekkor a mikroorganizmusok visszakerülnek eredeti helyükre és a víz újabb regeneráló berendezésbe folyik. Nagyon fontos, hogy az oxigénigényét biztosítsuk a víznek — tehát a még bennlévő szerves anyagokat kell megsemmisíteni, amelyek az élővíztől elvonják az oxigént. Még hátra van egy kémiai kezelés, egy másik ágon pedig a menetközben kiválasztott iszap kezelése, annak elszállítása a falun kívül lévő telepre. A környezetvédelmi szakember a laikus számára is érthető módon magyarázta el azt a hatalmas munkát, melyet ilyen nagy mennyiségű szennyeződés folytán végezni kell ahhoz, hogy élő-egészséges folyóvizet kapjanak, olyat, amely a Sió számára — mert ide engedik a simontornyai tisztított vizet — elfogadható legyen. Érzékeltetni nehéz, de a szennyeződések egy részének felsorolásával, az alapok megismerésével sejteni lehet a tisztítás nagyságát. Miután bőrökkel foglalkoznak rengeteg szőr, vér, fehérje adódik a gyártás folyamán. Jelenleg a világon a nyersbőrt sóval tartósítják — hihetetlenül nagy mennyiség ez —, a kikészítéshez krómsókat használnak, keletkeznek zsírok, olajok, szülfidok, a festésekhez különböző színezékek stb. — A Sió szempontjából mit jelent ez a beruházás? — Élni fog a Sió — válaszolja Hunyadi Pál. — Ez nemcsak tőlünk függ — mondja Rovó Péterné —, mert a Péti Nitrogénművek továbbra is szennyezi Sió- agárd alatt a folyót. Ezenkívül van egy világszerte megoldatlan gond is; a só elbom- Iását még nem tudjuk elvégezni, tehát az továbbra is az élővizekbe kerül, s mint tudjuk, az öntözéseknél okoz gondot, talajszikesedést idéz elő. Ezzel azonban, ha kellő vízhozam van, megbirkózik az édesvíz. — Mennyibe kerül a beruházás? — összesen 50 millió forintba — válaszolják mindketten. — És egy köbméter szennyvíz tisztítása? — Eddig 6—7 forint volt, ez a teljes üzemben várhatóan duplájára fog emelkedni. Ezt azonban nem szabad forintban számolni, a tiszta víz mindennél többet ér. A Simontornyai Bőrgyár szennyvíztelepe 1979. december 31-ig készül el. A kezelő személyzet a karbantartókkal együtt 20 lesz. Az eredmény: a bőrgyárból tiszta víz kerül a Sióba. HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVÁLD KÁROLY Elkészült már a három 500 köbméteres víztároló Az ifjúságvédelem helyzete — Utóvizsgálat "TTTTj yermeknap van. A ked- ájpl; vés és szép ünnepről, a újjj gyerekek évében lehet- —J ne elmélkedni, és örülni annak, hogy gyermekeink kedvesek, okosak, szépek. Nincs háború és éhínség, van gyes, gyermekápolási táppénz. családi pótlék, évente plusz szabadság és fizetetlen távoliét a 14 éven aluli gyerekek gondozására. Van anya- és csecsemővédelem. Sorolhatnánk még sokáig és ez mind igaz is. De... Véletlen természetesen, hogy a megyei népi ellenőrzési bizottság éppen két nappal a fvermeknap előtt tartotta ülését, ahoi az ifjúságvédelem helyzetéről tárgyaltak. A téma nem ünnepi, hiszen, ha van gyermekvédelem, akkor erre a védelemre rászoruló gyerekek is vannak. örvendetes viszont, hogy ennyi szervezet és intézmény, TTTTTi árom évvel ezelőtt Éjt: megállapították, hogy jfP a tanácsok illetékes Miül szervei általában ismerik a területük gyermek- és ifjúságvédelmi problémáit, de megállapították azt is, hogy a munkájukat nem egységes elvek alapján, nem egységes módszerekkel végzik, tehát nem is egyformán hatékonyan. Létrehozták a kulturális állandó bizottságokat és az ifjúságvédelmi albizottságot, de nem működtek a járási és a megyei munkaértekezletek. amelynek a feladata az egységes tájékoztatás és összhangteremtés lett volna. Akkor még nem volt nevelési tanácsadó sem. Az alap- vizsgálat megállapította, hogy j szakigazgatási szervek jí tevékenységében érvé- §\ nyesülnek a központi —-J irányelvek, állásfoglalások és előírások. Vannak szakmai értekezletek, továbbképzések. ezeken biztosítják az irányelvek és a jogszabályok egységes értelmezését. A megvei tanács művelődésügyi osztálya elkészítette az oktatási intézményben dolgozó gyermekvédelmi megbízottak munkaköri leírásának tervezetét, és mintát arról, mit célszerű tartalmazni a környezettanul mányoknak. A Dedagógus-továbbkéozési intézet egvéves tanfolyamon kéDezi tovább az ifjúságvédelemmel foglalkozó nevelőket. Még hosszan lehetne sorolni az intézkedéseket, amiknek következtében a tanácsok gyermekvédelmi tevékenysége színvonalasabb és következetesebb lett. A gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok munkája változó színvonalú. Részt vesznek többek között a veszélyeztetettek felkutatásá“I llentmondások ma is íjjjií vannak. A néDi ellenie őrök jegyzőkönyveiből ........ kiderül, hogy az oktatási intézmények kifogásolják. miszerint a tanácsok nem járnak el kellő szigorral a felelőtlen, helyenként az ifjúság elleni bűncselekmény határát súroló szülők ellen. Különösen helytelenítik, hogy nem elég gyorsan járnak el azokkal a szülőkkel szemben, akik nem küldik gyereküket iskolába. A z érem másik oldalán, a tanácsok arról panaszkodnak, á bírságolt szülők segélyért sőt az egész társadalom törődik azokkal a gyerekekkel, akikkel tulajdon szüleik nem teszik. Hogy sok-e a veszélyeztetett gyerek, az nézőpont kérdése. Szekszárdon, a lakossághoz viszonyítva a 185 talán nem sok, de ha egyetlen gyerek él méltatlan, embertelen körülmények között, ha nem kapja meg mindazt, amit ez a társadalom szellemiekben és anyagiakban is ma már nyújtani tud, az is sok. A népi ellenőrzési bízott- ' ság három évvel ezelőtt végzett vizsgálatának a helyszíneire tért vissza. Azt nézték meg. hogyan érvényesülnek a társadalmi célkitűzések a gyermekvédelem területén, és miként tartják be az egységes családjogi törvényt. megfelelő koordináló szerv hiányában a tanácsok végrehajtó bizottságai más témákkal együtt tárgyalták csak a gyermekvédelem kérdéseit. A gyámhatóságoknál szakemberek dolgoztak, de nagy volt a létszámcserélődés. A veszélyeztetett kiskorúak száma 1960-tól emelkedett, de ez éppen annak a következménye, hogy intenzívebbé vált a felderítő munka. A gyámhatóságok ritkán' éltek a törvényes felelősségre vonás módjaival és óvatosan az akkor még új lehetőségekkel, a nevelési segély folyósításával. A gyermekvédelmi intézet munkáját a népi ellenőrök megfelelőnek találták. ban. a segélyezési ügyek, napközi és egyéb kedvezmények intézésében. Sok esetben tesznek javaslatokat. A tamási járásban három év alatt 143 javaslatot tett a bizottság és ebből csak ötöt nem fogadtak el az illetékesek. Az információcsere kölcsönös. A tanácsi testületek az alapvizsgálat óta a megyében összesen ötvenszer tárgyalták önálló napirend keretében a témát. A beszámolók részletesek és elem- zőek voltak, a hozott határozatok Dedig jól jelölték meg a helyi tennivalókat. Ezzel szemben az ifjúságvédelmi munkaértekezletek még mindig nem érik el céljukat, nem fogjál? át az adott területen. a témával foglalkozó állami, társadalmi és oa^da- sági szervek tevékenységét. Éopen ezért szervezték át a megvei bizottságot, ez áo- rilis óta. kibővített, megvei gvermekvóHelmi munkabizottságként működik. Hatása előbb-utóbb megmutatkozik. jelentkeznek, bogy annak ösz- szegét ki tudják fizetni. Panaszkodnak a nevelőotthonok pedagógusai, hogv a rendőrség a szökött gyerekeket nem az elvárható intenzitással keresi. A rendőrség pedig szóvá teszi, hogy a pedagógusok szomorú gyakorlatukból gyakran tudomást szereznek búvóhelyükről és állami gondozottakat ezért, vagy azért befogadó személyekről, de nem tesznek feljelentést, így nem lehet eljárást indítani ellenük. örvendetes viszont, hogy a nevelési segélyeket ma már bátrabban és a legjobban rászorulóknak folyósítják. A rendszeres ellenőrzés biztosítja, hogy a pénzt valóban a gyerekre költsék. Csak örülni lehet ennek a változásnak, mert ilyen módon együtt maradhat a család. Fontosnak látszik itt megjegyezni, hogy ezt a segélyformát — más kikötésekkel együtt — csak azok kaphatják, akik önhibájukon kívül képtelenek megfelelő anyagi színvonalon ellátni a családjukat. Azok tehát még véletlenül sem, akik nem akarnak dolgozni, vagy a megkeresett összeget italra költik. Az elmúlt évben a megyében 65 családnak folyósítottak összesen több mint egymillió forintot. ördögi körbe kerülnek az italozó szülők gyerekei. Lehet ugyanis bírságolni a szülőket, hol ezért, hol azért, de melyik tisztviselő veszi a lelkére, hogy még kevesebb maradjon a gyerekeknek. Kevésbé valószínűsíthető ugyanis, hogy éppen az ital árából fogják befizetni a bírságot. Lehet segíteni — és ezt differenciáltan alkalmazzák is a megyében — azzal, hogy nem pénzben, hanem ruhában és tanszerben adják a támogatást. Bátaszéken a vizsgált időszak első két évében, öt, majd pedig 11 esetben rendelték el a kötelező alkoholelvonó kezelést. Tavaly már nem volt szükség erre, mert az érintett szülők önként jelentkeztek. Másutt pedig 28 gyereket tartottak nyilván veszélyeztetettként alkoholista szülők miatt, de egy esetben sem kezdeményezték a kötelező kezelést. Elégedettek lehettek a népi ellenőrök a gyermekvédelmi intézet és a nevelési tanácsadó működésével is. Részben az utóbbi szerepének tulajdonítják azt is, hogy az oktatási intézményekben rendszeresebbé és folyamatosabbá vált a gyermekvédelmi munka. Már az óvodákban elkezdik és el is kell kezdeni a törődést a veszélyeztetettekkel. Ez meg is történik, csak a folyamatossággal van baj az iskola és a középiskola között. A családi nevelésre vonatkozó törekvések sajnos még kevés szerepet kapnak. Változatlanul nem rendszeres a szülők munkahelyének a megkeresése sem, pedig az ott működő társadalmi szervek sokat tehetnének a családok érdekében. A megyei népi ellenőrzési bizottság elé került írásos anyagban a felsoroltakon kívül még sok fontos témakör szóba került, így például az állami gondozottak nevelése és támogatása nagykorúságuk után, az örökbefogadások igen bonyolult kérdése, a nevelőszülők és a társadalmi pártfogók munkája. Mindennek az ismertetésére nincs mód, de összegezésképpen elmondható, hogy egyre színvonalasabb lesz a gyermekvédelem megyénkben. IHÁROSI IBOLYA Az alapvizsgálat És ma? Ellentmondások Ebből tiszta, egészséges víz lesz
