Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
A ^PÜJSÄG 1979. május 27. : A szenvtelen számok tanúbizonysága szerint a Baktón állami célcsoportos beruházásban elkészült 11« lakás, oz OTP saját beruházásában pedig 236 telepszerű, többszintes társashoz. 392 lakás esetében folyik e kivitelezés, 810 esetében pedig megkezdődtek az előkészítő munkálatok. izek olyan fokon vannak, hogy még az idén 92 lakás építése kezdődik meg, { »vőre pedig további 23« la- ásé. A Bakta jelenleg „munkában lévő** területén 1952 lakás felépitése várható, üsz- szehasonlitásul: 1970-ben Döbröközön 1138, Hogy észen 915, Bölcskén 1237 lakás volt Közelről az erdőt se látni, aki a Bakta összképére kíváncsi, legjobban teszi, ha elmegy öcsénybe és a Szek- szárdra vezető útról szemlélődik. Innen jói érzékelhető a városrész nagysága és a fejlesztés Csatár felé vezető iránya is. A szőlők visszaszorulnak, amiért aki akar, ejthet könnyet. Mi nem tesszük, mert az ember a fontosabb. A baktai lakótelep kijelölésénél az a szempont vezérelte az illetékeseket, hogy itt- A Bakta nem kellett a máshol tetemes szanálási költségeket fizetni. Közművesítésit annál inkább. Ha a VI. ötéves tervben (vagy még később) befejeződik a teljes Bakta kiépítése, 10 ezres népességű városnegyeddel számolhatunk. Iskolával, gyermekintézményekkel, egészségügyi ellátással, áruházzal, mindennel, ami kell. Már most bocsássuk előre, hogy a jelenlegi baktai- aknak ez meglehetősen távoli vigasz. Mintha a lakótelep „alvó város” jellegét úgy értelmezték volna, akiknek értelmezniük kellett, hogy itt valóban csak aludni óhajtanak az emberek, de vásárolni például nem. Az egyetlen, kis — és mellékesen szólva kitűnő áruellátású — maszek boltot nem számítva, a bak- taiak választhatnak, hogy bevásárlási céllal a város melyik irányába kívánnak túrázni. Javarészt gyalogszerrel, mert a busz ritkán jár és megállóit sikerült úgy elhelyezni, hogy az mindent kiváltott, csak közmegelégedést nem. Kétségtelen, hogy sok személyautó van a Baktán, de koránt sincs mindenkinek. (Garázs még kevesebb.) Kezdetben voltak a láncházak. Aztán felépültek a felső részen a nagy. több emeletes épületek, legújabban pedig lenn, a bátaszéki út mentén a következők. Bosszankodás a láncházakban, hisz tagadhatatlanul megváltozik a kilátás. Egy beszélgetés: — Most aztán csak a jó ég tudja megmondani, hogy hány lakásból láthatnak be az ablakomon! — És azt meg tudod mondani, hogy a te ablakodból hány lakásba láthatsz be? Relativitás. Tagadhatatlanul van Szek- szárdnak olyan része, melyre nem az a jellemző, hogv azt munkások lakják. A Bakta nem ilyen. Idézet az OTP megyei igazgatóságától kapott összefoglalóból: „Az OTP-beruházású. elkészült 236 db telepszerű, több szintes lakásból állami vállalati munkáskedvezménv- nvel (állami dotációval) 92 db lakás került értékesítésre. 268 db egyéb szervezésben megvalósuló lakásból mindössze 23 volt állami vállalati munkáskedvezménnyel dotált.” „Egyéb” címszó alatt a lakásépítő szövetkezeti és magánszervezésű társasházak értendők. Ilyenekre 268 esetben adott kölcsönt az OTP. Ezekből 223 elkészült, 45 épül. Ahogy a közművesítés folytatódik, még további 130 társaslakás építésére van lehetőség. Két nagyobb, különböző időpontban tett és meglehetősen izzasztó séta árán a szemlélődő arról győződhet meg, hogy a Bakta nemcsak a legfiatalabb lakónegyed Szekszárdon, hanem valószínűleg a legfiatalabbak által lakott is. Rengeteg a gyerek és a gyerekekre vigyázó, gyesen lévő kismama. Sétálási lehetőségeik éppúgy korlátozottak, mint a gyerekek helye ahhoz, hogy a szabadban játszhassanak. Sebtében begyűjtött néhány vélemény, a fél tucat nagyobb lepedővel letakarható játszótéren: — A játszótér kicsi! Csakugyan’kicsi.) — Nemcsak parkosításra kellene gondolni, ‘hanem az ezután építendő részen pihenőpark létesítésére is. (Ennek még előtte vagyunk, érdemes megszívlelni a javaslatot.) — Egy ekkora lakótelepről nemcsak a bolt hiányzik, hanem valamilyen szórakozóhely is. (Tudomásunk szerint feljebb, a domboldal egyik régi tanyájára az ÁFÉSZ presszót és borozót szán. Ez azonban még távlati terv.) — Tudják mi hiányzik legjobban? Egy Patyolat-fiók! A Mészáros Lázár utcai felvevőhely igazán nincs a szomszédban... (Valóban nincs.) Ottjártunk idején augusztusi kánikulával igyekezett behozni hóeleji lemaradását a május. Szellő alig lebbent, de ennyi is elég volt, hogy finom koromszemcsék szánjanak alá. A kórház fűtőművének az egész Baktát rendszeresen, de tüzelőszállításkor különösen beterítő ajándéka. * összegezés: a Bakta nem kirándulóhely, hanem lakótelep. Az ottlakóknak — cseppet sem kis anyagi megterhelés árán — lakást kapniuk öröm volt. Természetesen más az alkalmi sétálónak éreznie azt, hogy egy még épülőben lévő városrészen jár és más a helyben lakóknak megküzdeniük a befeje- zetlenség sok nehézségével. A nehézségek csökkentésére menetközben is igyekezni kéne módot találni. A baktaiak például borzongva gondolnak arra, hogy egy heggyel odébb, a Mérey lakótelepen nyolc esztendőt kellett boltra várni... ORDAS IVÁN Fotó: Komáromi Zoltán 50 éve rendezték először A könyvhét története upka Géza (1883—1956) polgári radikális újságíró, művészettörténész a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének 1927. évi miskolci közgyűlésén indítványt terjesztett elő a magyar könyv, a magyar irodalom népszerűsítésére, s nem utolsósorban a magyar írók ügyében. Megvalósítására két évvel később került sor, 1929. május 12-én az Akadémia dísztermében Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatás- ügyi miniszter megnyitotta az első Magyar Könyvhetet. A Nemzeti Színház előtt felállították az első utcai könyvsátrat Magyarországon. A programot Supka — a Károlyi-kormány egykori prágai nagykövete, majd a német megszállás idején az ellenállási mozgalom résztvevője — így fogalmazta meg az általa alapított és szerkesztett Literatura hasábjain: „..az évnek egy napján, lehetőleg a tavasz vége felé, az iskolai év befejezése előtt néhány héttel, az ország minden városában és falujában könyvnap rendeztessék, amely az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az uccára, és pedig ingujjban, közvetlen, bohém formában. Legyen ez a nap a könyv ünnepe...” Az indítványra nemcsak az írók rossz anyagi helyzete késztette, hanem a könyvkiadás lagymatag állóvize, kezdeményezésképtelensége. A 20-as. 30-as években átlag 3 ezer könyv jelent meg, ebből mintegy pár száz volt szép- irodalmi, s annak is fele ponyva. A kiadók politikai beállítottságuk függvényeként. java részük elsősorban üzleti okokból és óvatosságból nem vállalkozott úi magvar írók bemutatására. Az eladott Déldányok száma elképesztően kevés volt. Tudjuk. hogy József Attila Nagyon fáj című kötetéből a megielenéskor még 10 példány sem kelt. el. A közönség nem érdeklődött a könwek iránt, illetőleg az a réteg, melv olvasni, művelődni szeretett volna, nem könwre. hanem lakbérre, szannanra — sokszor betevő falatra Spórolt A könwek ára magas volt: amikor 3 pengő volt. a disznóhús. akkor például Dante Isteni színjátéka 20 pengőbe került. 1935-től a kiadókból és kereskedőkből alakult könw- napi bizottság rendezte a könyvnapokat, s dolgozta ki a „Köriyvnapi szabályzatot”. Hivatalos könyvnapi jegyzéket adott ki az Egyesület, melyen csak magyar író műve szerepelhetett. Rendszeressé vált a könyvnapi árengedmény, s a sátraknál az írói dedikálás. A könyvnapokra többnyire sok jelentős mű látott napvilágot: Babits, Móricz. Móra, Tamási, Kosztolányi. Heltai új regényei, elbeszélései. Haladó szellemű kiadóink, mint például a Cserépfalvi, a Népszava értékálló műveket tettek a könyvnapok sátrainak pultjára — még betiltott könyv is akadt. A 30-as évek vége felé kezdett elszürkülni ez a jó. s szándékában nemes kezde- ménvezés, a szellemi élet fel- frissítésének szándékát elhomályosította az üzleti szellem. Versenyeztek a kiadók a listára való kerülésért, a kereskedők a több és több sátorhelyért. A könyvhét könyvnappá zsugorodott, az érdeklődés a hét utolsó napjaira csökkent. A szürkülés okát a korabeli sajtó a közönség érdektelenségében látta. Az okok azonban sokkal mélyebben voltak. így ír Veres Péter az 1938-as könyvnapról a Kelet Népében: „A magyar irodalomnak hát nem is lesz közönsége, még ha a plakátok, röplapok, rádiók, hangerősítők és fényreklámok tíz- és százezrei hétszámra is üvöltik az írók neveit és a könyvek címeit, amíg a magyar társadalom szerkezetében és osztályösszetételében meg nem változik. Uj szavakhoz más fülek kellenek. Majd ha a 8—10 millió dolgozó magyar közül kiszelektálódik az a pár százezer ember, akiben a szellemi érdeklődést nem fojtja le a szegénység, a jogtalanság és a reménytelenség, akkor lesz a legmagasabb irodalomnak is közönsége. Addig pedig elégedjünk meg a harcos és szerető kevesekkel. Elégedjünk meg, de ne nyugodjunk bele,, hogy ez örökké így maradjon...” fasizálódás éveiben a könyvnapokra kevésbé jellemző az a háborús uszító, s fajgyűlölő hang és szellem, mint a kulturális élet más területeire. A liberális nagytőke kezében összpontosuló nagyvállalatok többnyire nem vállalták azt a szerepet, melyet Bárdossy és a többiek országvesztő politikája nekik szánt. A háborús években feltűnően _ sok a klasszikus a könyvnapi listán, amikor a jelenkor értékei nem láthattak napvilágot, fordultak tudatosan a kikezdhetetlenek felé. Még teljes egészében fel sem szabadult az ország, amikor 1944-ben Szegeden megalakult a Szikra Kiadó, a KMP kiadója, hogy az első szabad könyvnapon máris a legnagyobb érdeklődést kiváltó kötetekkel hívja fel a figyelmet a felszabadult Magyarország új értékeire és megváltozott szellemiségére. Az első szabad könyvnapot Kállai Gyula miniszterelnökségi államtitkár nyitotta meg, majd néhány évig rendszerint a köztársasági elnök. Megjelentek az emigráns, vagy elhallgatott írók művei: Illés Béla, Gergely Sándor, Nagy Lajos, Déry. A . könyvnapok 1952-től ünnepi könyvhétté alakultak, s a szervezők egyre több gondot fordítottak az addig egyáltalán nem, vagy alig olvasó rétegek megnyerésére. A személyi kultusz évei sok brosúrájukkal, a sematikus irodalommal az ünnepi könyvheteknek sem kedveztek. De utána — a 60-as évek elejétől jelentős fellendülés következett. Ezt a fellendülést elszür- külés követte, nem volt vonzereje a könyvheti listáknak, kevés volt az újdonság, s a választék sem volt éppen ünnepi. A könyvterjesztés struktúrájában 1972-ben végrehajtott változás az ünnepi könyvhetek tartalmában is kedvező változást hozott, új színekkel gyarapodtak a programok, a helyi hagyományok ápolásával, erre az alkalomra megjelentetett kiadványokkal. Színjátszó csoportok, szavalok, népművészek jelentek meg a könyvek mellett — s mindenekelőtt a vidéki programok látványossága, szervezettsége és színvonala emelkedett. Emlékezetesek maradnak a vidéki megnyitók: Debrecenben és Egerben, Szolnokon és Veszprémben. Budapest is kimozdult a szokványos Liszt Ferenc téri szürkeségből — munkáskerületek adtak otthont a rendezvényeknek, s adtak új színt, arculatot nemcsak a könyvhétnek, hanem a kerület közművelődésének is. A Váci utca valódi könyvutca lett, ahol megjelentek a szomszédos szocialista országok magyar nyelvű kiadóinak sátrai is. z évben az 50 éves jubileum ad különös ízt és művelődéstörténeti jelentőséget a június 1. és 8. között megrendezendő könyvhétnek. Az ünnepi megnyitók a hagyományos helyszíneken lesznek: Miskolcon, ahoi e gondolat elhangzott, s a Blaha Lujza téren, ahol Móricz. Karinthy, s a többiek dedikáltak. Az ünnepi alkalomra — a szokásos újdonságok mellett — a könyvhetek történetét gazdag dokumentációs anyaggal feldolgozó kiadvány is jelenik meg „Könyvnap, Könyvhét, Ünnepi Könyvhét — 50 esztendő” címmel a tavaly százéves Kiadói és Terjesztői Egyesülés kiadásában. A MAFILM és a nagy múltú könyvszakmái szervezet közös dokumentumfilmet készített ez alkalomból „A könyv ünnepe” címmel, melynek vásznán olyan tanúk szólalnak meg, mint Illyés Gyula, Cserépfalvi Imre és József Attila egykori „könyvárusa”, Major Tamás. ZÖLD FERENC Iforos a varosban I A játszótér még indiánoknak is kicsi Kinőtt a földből egy városnegyed. Pontosabban: még nem is egészen a fele...