Tolna Megyei Népújság, 1979. május (29. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

7 1979. május 20. Ilyen volt az opera A világhírű drezdai ope­ra épülete, melyet Gott­fried Semper tervezett és fia, Manfred az 1870-es években épített fel, 1945- ben angol—amerikai bom­batámadás áldozata lett. 1977. júniusában került sor a második alapkő lerakásá­ra. És ekkor megkezdődött a Semper Opera újjáépíté­se. Az épület régi szépségé­ben hamarosan újra az El- ba-parti város nevezetessé­ge lesz. A műemlékvédelmi bizottság munkatársai és az építők azon fáradoznak, hogy az operaházat régi formájában építsék újjá. De mégsem lehet elkerülni néhány változtatást, hiszen Folyik a restaurálás a modern követelmények­nek is meg kell felelnie az épületnek. Ezért a nézőtér csak 1300 férőhelyes lesz, háromszázzal kevesebb, mint korábban, mert az egykori nézőtér nagyon zsúfolt volt. Ezenkívül két új mellékszínpad is épül. Igen bonyolult a nézőtér felépítése. Az emeleteket öt szakaszban bontják le és építik fel újra. Az épület statikája miatt ez máskép­pen nem lehetséges. Az emeletek egy részét frissen betonozzák. Az előcsarnok és a folyosók helyreállítá­sán szorgalmasan dolgoz­nak. Már a belső díszítés tervei is készen vannak. Fehér gipsz bolthajtások, ellipszisek, lamparózsák ad­nak ízelítőt az operaház jö­vőbeni szépségéről. A drez­dai operaházat Gottfried Semper szelleméhez mél­tóan, nagy szakértelemmel építik újra. K. Gy. Jövedelmező őrület Bemutatjuk az Interkoncertet Minden évben marandandő élményt nyújt a külföldről hazánkba meghívott neves együttesek, előadóművészek — gyakran világsztárok — föllé­pése. Ugyanakkor sűrűn értesülünk olyan, külföl­dön zajló kulturális eseményekről, amelyeken hí­res magyar művészek érnek el jelentős sikereket, hoznak haza előkelő helyezésekről szóló oklevele­ket, díjakat. Magyarországon az Inter- koncert foglalkozik az előadóművészek, zenészek, táncművészek meghívásával, közvetítésével, „cseréjével”. A nemzetközi koncertigazgató­ság munkájáról Horváth Jó­zsef igazgató tájékoztat. Az Interkoncert három te­rületen működik: impresszál, a nemzetközi zenei versenye­ken való részvételt szervezi, és az UNESCO keretében mű­ködő Ifjú Zenebarátok Nem­zetközi Szervezetének ma­gyarországi képviselőjeként komoly zenei népszerűsítést végez. E feladatok közül az imp- resszálás a hagyományos. Vi­lághírű operaházakkal, szín­házakkal, cégekkel, nemzet­közi fesztiválokkal, koncert­rendező szervekkel tartanak állandó kapcsolatot — ösz- ( szesen — mintegy negyvenöt , országgal. A színház, a zene, a tánc területén szerződéskö­téseket kezdeményeznek, il­letve javaslatokat kapnak előadóművészek, együttesek, csoportok szerepeltetésére, így találkozhatunk az Ope­raház színpadán, a Szegedi Szabadtéri Játékok előadása­in, vagy Esztergomban a klasszikus gitárfesztiválon, az ország több nagyvárosában: Győrött, Sopronban, Debre­cenben, Szombathelyen, stb.; híres-neves előadóművészek­kel: színészekkel, operaéne­kesekkel, táncosokkal, zené­szekkel. Az ŐRI szervezésé­ben az országot bejáró külföl­di előadóművészeket, együtte­seket is az Interkoncert szer­ződteti. A Rádió, a Televízió szintén e vállalaton keresztül kér fel művészeket egy-egy műsorához — például a szé­kesfehérvári Made in Hun­gary gálaestjéhez. Az Interkoncertre hárul a különböző, kulturális terüle­teken megkötött államközi szerződések, egyezmények sajátos lebonyolítása. Ennek keretében — többek között — tavaly például a francia kor­társ zenével ismerkedhettek meg a zenebarátok, francia előadóművészek tolmá­csolásában. Igen nagy si­kere volt a Legyei zenei és színházi napok című rendez­vény zenei részének is. A Szovjet nemzetek kulturális hete is átfogó képet adott a Szovjetunió népeinek zene- és tánckultúrájából. Svéd kulturális hetet is terveznek, ezen belül a kortárs zene kapja a főhangsúlyt. NSZK kulturális hét megrendezésé­ről most folynak a tárgyalá­sok. A könnyű műfaj kedvelői világhírű táncdalénekesekkel, rock- és beategyüttesekkel találkozhatnak a hazai szín­padokon. Talán elég, ha csak az évek óta slágerlistás Boney M. együttes tavalyi nagy sikerű magyarországi koncertjeit említjük meg. S hogy az idén kik jönnek? Nos arról még nincs végle­ges megállapodás, hogy De­mis Roussos, vagy az Osibisa, esetleg a Blood Sweat and Tears együttes hozza majd lázba a popzene rajongóit. A könnyű műfajon belül az igényesebb zene rajongói dzsessznapok keretében Nagykanizsán, Miskolcon, Ta­tán. Debrecenben és Győrött rendszeresen élvezhetik a vi­lághírű dzsesszegyüttesek produkcióit. A magyar előadóművészek külföldi vendégszereplésein évről évre növekszik a ko­moly zene részaránya. Gyak­ran hallhatunk olvashatunk a külföldi sajtó méltatásairól, amelyekben elismeréssel szól­nak a magyar zenészek, együttesek, operaénekesek telt ház kíséri — bárhol a vi- teltház kíséri — bárhol a vi­lágon — az Állami Hangver­senyzenekar, a Magyar Rá­dió és Televízió Szimfonikus Zenekarának, vagy a Rádió gyermekkórusának fellépése­it. BUBRiK Gáspár Salvador Dali, aki május 16-án volt hetvenöt éves, spa­nyol származású, az USA-ban és Franciaországban tevé­kenykedő szürrealista festő­ként él a köztudatban. Nevé­hez azonban sok minden fű­ződik még. Filmet rendezett, könyvet irt saját alkotói mód­szeréről, ékszereket, színházi jelmezeket és díszleteket ter­vezett, de leginkább az ön­reklámban tűnik ki kortársai közül. PÁRIZSBA — TAXIN Kiállításai már 1925—26- ban az elidegenedés élményé­re és az ellentéthatásokra épültek. Elsősorban Freudból és filozófiai olvasmányaiból merített, mert azt vallotta, hogy csak ezek képesek meg­hatni és megkönnyeztetni. Képeinek ekkori egyensúlya — fényes, világos, nagy táv­latú tengeri tájak, sziluettek hajladoznak — ellentmondott Dali állandó izgalmi állapo­tának. Párizsba utazott — taxin —, hogy megnézze Pi­cassót, Versailles-t és a Mu­sée Grévint, a panoptikumot. Ekkor „furakodott be” — Breton szavaival élve — a szürrealisták csoportjába. Az újonc Dali képei delí- riumos és neurotikus-állapot­ból fakadó rémhallucinációk, amelyek hivatása az oszlás­nak, rothadásnak induló anyagi és szellemi állapot ér­zetét kelteni. Dali 1930-ban megjelent könyvében, a Látható nőben a „paranoiás kritikai aktivi­tást”, a filozófiai terminoló­gia bőséges felhasználásával kidolgozott alkotás módsze­rét ismerteti. Dali valóban rendkívüli ügyességgel hasz­nosítja a vizuális megfigye­léseket, az emlékezet in­terpretációit és mindazt a torzítást, amelyet a pszicho­lógiai rendellenességek és a patologikus véletlenek tuda­tos és módszeres kiaknázása nyújt számára. E túlburjánzó fantáziájú művész festmé­nyein mindig ugyanazt a tíz- tizenkét morbid ötletet — cérnalábú elefánt, fiókok az emberi testben, stb. — va­riálja, mégis minden képe más tartalom hordozójává válik. HANGYÁK — KÉZBŐL A frottázstechnikához ha­sonló fogásokat is alkalma­zott; különféle tárgyak érdes felületének „átdörzsölésével” állított össze kompozíciót. Azt, hogy álmaiból valóságot varázsol, a legrészletezőbb naturalizmussal sikerül elér­nie. Annyira tiszteli az apró­lékos realizmust, hogy képes elmenni a csalóka látszatha­tásig, sőt a fényképtechnika alkalmazásáig is. Hogy ez utóbbiban milyen lehetősége­ket látott, arról barátjával, Bunuellel készített filmjei, Az andalúziai kutya és az Aranykor tanúskodnak. Dali boszorkányosán ismeri a sokkhatás eszközeit. Filmjeit nem technikai trükkökkel, hanem inkább szimbólumai­val ' teszi megdöbbentővé, egyesek számára pedig meg- botránkoztatóvá. Az andalú­ziai kutya nézői aligha felej­tik el a borotvával keresztül­vágott szem vagy a kézből előmászó hangyák premier-» plánját. E szürrealista filmek után 37—38-ban Dali hátát fordí­tott az izmusok eme utolsó képviselőjének; a reneszánsz hatása alá kerülve előkészí­tette a visszatérést az újabb alkotásaira jellemző klasszi­cizmushoz. Az USA-ban, ahol 1940- ben letelepedett, mégis komoly sikert aratott. Befo­lyásolta a divatot, a reklám­művészetet, színpadi jelme­zeket, díszleteket tervezett, balett szcenáriumokat írt, nevezetesen a Labirintust 1941- ben, az Érzelmes beszél­getést és a Bolond Trisztánt egy évvel később. A SZÜRREALISTA PAPA ATKA A háború után visszatért Spanyolországba, azóta fő­ként szülőföldjén és Rómá­ban él. Régi barátai azonban már csak meggazdagodott bohócnak tartják. Nem tud­ják megbocsátani neki, hogy „színpadias pózolását Spa­nyolországban azoknak a re­akciós erőknek a szolgálatá­ba állította, amelyek győzel­mükkel a legsúlyosabb csa­pást mérték arra a huma­nizmusra, mely a szürrealis­táknak minden túlzó különc­ködésük ellenére mégiscsak fő ügyük volt” — írja Breton, a szürrealisták pápája. MÁTRAHÁZI ZSUZSA Képújság n w Opusztaszer múzeuma A már elhagyott tanyák vagy éppen ócskavastele­pek megannyi olyan me­zőgazdasági géproncsot, ré­gi eszközt, szerszámot búj­tatnak, amelyek kikoptak a használatból, de muzeális szempontból valóságos kincsnek számítanak. Ezek összegyűjtésére vállalkozott a szegedi Móra Ferenc Mú­zeum, hogy megmentse a beolvasztástól, megőrizze az utókornak a hajdani mun­kaeszközöket. Az ópuszta­szeri emlékpark leendő mú­zeumának anyagát gyara­pítják velük a termelőszö­vetkezetek és állami gazda­ságok segítségével. Az egyik legértékesebb szerzemény a petróleum hajtású traktor. A berlini Stock cég 1914-ben gyártot­ta a hatalmas önjáró szán- tógépet, amely óránként há­rom kilométeres sebesség­gel, tehát lépésben haladt két méter átmérőjű kereke­in és hat nagy méretű eke­vasat vontatott. Az idő vas­fogától alaposan megviselt gép most ismét üzemképes, és még a német gépész- mérnökök is csodájára jár­nak. Eddig ugyanis sehol nem találták párját. Lehet­séges: ebből a típusú gép­ből ez az egyedüli megma­radt példány. Egy másik, ugyancsak ritkaság az az 1913-ban gyártott gőzeke, amelyet az egyik hajdúnánási gazda­ságból küldtek, iletve szál­lítottak az emlékparkba. Hajdanában ötszáz lóerő feszítette, s a tábla két vé­gén elhelyezett, két ilyen gőzeke naponta harminc­harmincöt hold földet mun­kált meg. Sokan esküdtek rá: többet ért, mint a trak­tor, mert álló helyzetben dolgozott, nem taposta a talajt, mivel drótkötélen húzott ekéje járta csupán a földet. Nem mindennapos érde­kesség a „bolond szekér”. Ezt a gúnynevet ragasztot­ták arra a szalma- vagy szénaszállító alkalmatos­ságra, amely a kocsi vagy a szekér elnevezést nem ér­demelte meg, az túlságo­san „előkelő” lett volna hozzá. Mindössze négy ke­rekének tengelyére szerelt rudakból állt, hogy sokat pakolhassanak rá. Ha jó lovakat fogtak elé, gyorsan gurult, s olybá tűnt hatal­mas rakományával, mintha valami bolondos szénabog­lya szabadult volna el. A cséplőgépek, kormos traktorok, lóvontatású ve­tőgépek mellett a hódmező­vásárhelyi tanyavilágból előkerült egy kezdetleges, ventillátorral működtetett szelelő — gabonatisztító — rosta és még sok más ötle­tes mezőgazdasági eszköz is. Amint megérkezik egy- egy gép, a vállalatok, tsz- ek szocialista brigádjai tár­sadalmi munkában, látnak hozzá kijavításukhoz, be- festésükhöz, konzerválá­sukhoz. Becslések szerint eddig csaknem egymillió forint értékű felajánlott munka „épült be” a leendő múzeum anyagába. TÓTH BÉLA r Újjáépül a drezdai Semper opera Dali egyik szürrealista szobra, amelynek címe: „Torreá­dor Halucinogene Aux Cuiliers”

Next

/
Oldalképek
Tartalom