Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-29 / 99. szám
Képújság 1979. április 29. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szelcszárd, Postafiók: 71 Villanyáram Lőrincz Ádámtól kaptuk a következő levelet: „Bonyhádon a Szöcske dűlő 39-es szám alatt lakunk. Sajnos, hozzánk még a villanyt nem vezették be. Több helyre fordultunk már panaszunkkal, legutóbb a városi tanácshoz, ahonnét azt a választ kaptuk, hogy várjunk 1980- ig. Nagyon nagy szükségünk volna az áramra, ugyanis van egy 27 és egy 16 hónapos kisgyerekünk, s még mosógépet sem vehetünk...” Olvasónk levelét elküldtük a bonyhádi Városi Tanács VB-nek, ahonnét Müller József osztályvezető a következőket válaszolta: „ ... A panaszos négytagú családja a város északnyugati területén, zártkertben, építési tilalom alatt lévő területen, présházból engedély nélkül kialakított két szoba, kony- hás lakásban él. Ezen a területen közművek nincsenek, az ingatlant két méter széles dűlőúton lehet megközeliteni. A legközelebbi kisfeszültségű villanyvezeték 200 méterre van. Annak ellenére, hogy zártkertben közművek építése fejlesztési terveinkben nem szerepel, 1978. február 14-én külterületi kisfeszültségű hálózatbővítési igényünket a Szecska dűlő egy kilométeres szakaszára a Tolna megyei Tanács VB ÉKV osztályának bejelentettük. Ha erre pénzügyi támogatást kapunk, a vezeték építését megrendeljük .. T elefonszámunk: 129-01, 123-61. Sírkő Papp Lajos Ocsényből az alábbiakat írja: .......Kérem a segítségüket, u gyanis három eve, a SIMO- VILL Építőipari Szövetkezettel csináltattam egy sírkövet, amit 1978-ban a szél ledöntött. Az esés következtében a széle letörött. Megállapítottuk, hogy a sírkő nem volt rögzítve és azért dőlt el. Az a kérdésem, hogy a felsorolt indokok alapján lehet-e reklamálni? ... Válaszunk a következő: Leveléből csupán azt tudjuk, hogy 3 évvel ezelőtt csináltatott egy sírkövet, amelyet 1978-ban a szél ledöntött, mert nem volt rögzítve, s ön pedig 1979 áprilisában érdeklődik, hogy lehet-e „reklamálNem tudjuk, hogy annak idején, 3 évvel ezelőtt miben állapodott meg az építőipari szövetkezettel, hogy megállapodásuk szerint mi volt a szövetkezet kötelessége, oda kellett-e állítania egy sírkövet, vagy síremlékművet kellett-e építenie stb. Azt sem tudjuk, hogy a „hiba” azonnal felismerhető volt-e, ugyanis hibás munkateljesítés esetében reklamálni a felismeréstől számított nyolc napon belül lehet. lehet Dikonirt nevű gyomirtó szert kapni? Levelére az AGROKER osztályvezetője, Gergely István válaszolt: „ ... Dikonirt nevű gyomirtó szer forgalmazását elsősorban igények hiánya miatt szüneteltetjük. Az egyéni termelők az alábbi okok miatt nem használják gyomirtásra a Dikonirtot: Kijuttatása csak nagyüzemi módon lehetséges a megfelelő gyomirtó hatás elérése érdekében. (Állandó keverés szükséges a leülepedés elkerülése miatt, felhasználása bizonyos hőmérsékleti határokhoz kötött, biztonsági sáv betartása kötelező, amely kis- üzemileg nehezen oldható meg.) Rendkívül balesetveszélyes volta miatt sem javasoljuk használatát. (Háti géppel való kijuttatás esetén a belég- zés veszélye áll fenn, amely légúti megbetegedést okozhat, szembe kerülve szaruhártya- gyulladás lép fel, lenyelése halálos.) Helyettesítő szer kisüzemek részére nincs forgalomban, így fentiek miatt javasoljuk, hogy a területének gyomirtását a helyi termelőszövetkezettel végeztesse el, a gyomirtó szert vállalatunk biztosítja. így megfelelő gyomirtó hatást ér el és a biztonsági feltételek is érvényesülnek ...” Vegyszeres gyomirtás Sánta István Bogyiszlóról azt kérdezi, hogy miért nem Nyereségrészesedés Szekeres István Dombóvárról így ír: „Ezerkilencszázhetvenkettő óta dolgoztam a KIPSZER dombóvári gyárában és 1978. december 27-én járt le a felmondásom. Szeretném megtudni, jár-e részemre nyereségrészesedés? A vállalatnál azt mondták, hogy azért nem jár, mert nem dolgoztam le az egész évet. De ez nem így van, ugyanis a KIPSZER-nél az év utolsó munkanapja az elmúlt évben december 23-a volt, mivel a karácsony—szilveszter közti napokat az év folyamán szabad szombatokon le kellett dolgozni. Így én is éppúgy ledolgoztam az évet, mint a volt munkatársaim, mégsem kaptam egy fillért sem ...” Szekeres István levelét elküldtük a KIPSZER dombóvári gyárának, ahonnét Gyurisán László gyárrészlegvezető főmérnök a következőket válaszolta: „ ... a panaszt megvizsgáltuk, s megállapítottuk, hogy a dolgozó kérése jogos, a nyereségrészesedési jegyzékből tévedésből kimaradt. A 2/1978. számú vezérigazgatói utasítás értelmében az elmúlt évben az utolsó munkanap december 23-a volt. Nevezett munkaviszonya e napon szűnt meg. Az ünnepek közötti munkanapokat december 23-a előtt ledolgoztuk, így december 31-én munkaviszonyban állónak kell tekinteni. A nyereségrészesedés pótlólagos számfejtésére és átutalására a szükséges intézkedést megtettük...” Ml VÁLASZOLUNK A Büntető Törvényj* könyvről szóló 1978. évi mm IV. törvény 1979. évi Z/SaE július hó 1. napján lép J hatályba E körben van -—■■■ jelentősége a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1979. évi 5. számú törvény- erejű rendeletének, amely a Magyar Közlöny 1979. évi április 4-i számában jelent meg és a Büntető Törvény- könyv hatályba lépéséről és végrehajtásáról szól, rendelkezik a Btk. hatályba lépése előtt kiszabott büntetések és intézkedések, az elkövetett bűncselekmények tekintetében, több fogalmat (a pénz, a bélyeg, az adó fogalma) tisztáz, az értelmező rendelkezések körében pedig külön foglalkozik az oly sokakat érdeklő kegyelem kérdésével. A Kereskedelmi Értesitő idei 9. számában közlemény jelent meg a bútorok, minőségi átvételének vizsgálata és a minőség javítása érdekében teendő intézkedésekről, mely utóbbiak között szerepel, hogy a vállalatok rögzítsék a minőségi bizonylatolás rendjét, a kifogásolás ügyintézésének módját, a minőséghibás vagy egyéb okokból kifogásolt áruk nyilvántartását, a dolgozókat anyagilag is tegyék érdekeltté a minőségvédelmi munkában, a fogyasztói érdekek védelme céljából a termelő vállalatokkal közöljék a minőség javítására vonatkozó javaslataikat stb. Ugyanitt olvasható az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség közleménye a vásárlói panaszok intézésével kapcsolatos előírások végrehajtásának ellenőrzéséről, amely ellenőrzés a kiskereskedők 56, a kisiparosok 61 százalékánál állapított meg kisebb-nagyobb hiányosságot a panaszintézéssel kapcsolatban, és megállapította azt is, hogy több gazdálkodó szervezetnél az enyhe elbírálással alkalmazott felelősségre vonásnak nem volt kellő visz- szatartó hatása. A közlemény kilátásba helyezi, hogy a kereskedelmi felügyelőségek továbbra is rendszeresen figyelemmel kísérik a vállalatoknál a panaszügyintézést és a feltárt hiányosságok esetén szigorúbb felelősségre vonást kezdeményeznek. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Művelődés- ügyi Közlöny idei 8. számában megjelent arra az a j á n- 1 á s r a, amely a tanteremvilágításra vonatkozik. „Az osztálytermek megvilágítására vonatkozó vizsgálatok alapján megállapítást nyert, hogy az oktatási intézmények nagy részében a mesterséges világítás nem felel meg a követelményeknek” — mondja az ajánlás és rögzíti, hogy az alacsony megvilágítási szintj vagy a rosszul választott világítási berendezés kedvezőtlen hatással vannak a tanulók munkateljesítményére, hangulatára, magatartására, látószerveik állapotára stb. Az ajánlás természetesen azt is megjelöli, hogy milyen világítási berendezéseket tart szükségesnek, ezekre felhívja a tanácsok figyelmét és hangsúlyozza, hogy ma már az általános iskolai osztálytermek mintegy 47 százalékában délután, sőt az esti órákban is oktatómunka folyik, ennek következtében a mesterséges világítás szerepe egyre nő. A lakásszövetkezetek érdeklődésére tarthat számot a Tanácsok Közlönye idei 10. számában is megjelent tájékoztató az építési részszámlák késedelmes kiegyenlítése következményeinek áthárításáról annál is inkább, mert a lakásszövetkezeteknek, mint építtetőknek gyakran kell jelentős összegű kamatot fizetniök, mivel a lakóházépítés során benyújtott részszámlák késedelmesen kerülnek kiegyenlítésre. „A kamat fizetésének kötelezettsége azt terheli, akinek, mulasztása okozta a (késedelmes fizetést” — rögzíti a tájékoztató, s felhívja a figyelmet, hogy ha a beruházó szervnek a megbízás során átadják á pénzügyi fedezettel való rendelkezés jogát, a késedelem jogkövetkezményeit is a beruházó szerv köteles viselni. Dr. Deák Konrád a TIT városi-járási szervezetének elnöke Krónika az Ormánságról A 45 dél-baranyai falut felölelő Ormánságról készít képes krónikát a tájegység idős kutatója, Pápay Jenő nyugalmazott sellyei postamester. Kerékpáron keresztül- kasul járta az Ormánságot; fotókon örökítette meg a jellegzetes falu- és tájképeket, a természetvédelmi értékeket, a híres festett kazettás mennyezetű templomokat, a népi műemlékké nyilvánított régi parasztházakat és természetesen az átalakulás, fejlődés mindmegannyi részletét. Az Ormánság tudós kutatója sok színes történetet, szokást, játékot is összegyűjtött a krónika számára. (MTI) Játék az egészségért 1 A városligeti műjégpálya kiállítótermében április 20-án három hétig tartó kiállítás nyílt a Fővárosi. Egészségnevelési Központ rendezésében. A kiállítás célja: játékosan ránevelni a gyermekeket az egészséges életmódra. Biológiai fejtörő, terítési verseny, sportvetélkedők szerepelnek a programokban. A képen: az egészséges étrend összeállításában vetélkednek a gyerekek. Szekeres nagyapó Péternek csak annyit kellett mondani: — Nagyapó! Üljünk fel a szekérre! — Üljünk — mondta nagyapó és már fent is voltak azon a szekéren, amit Péter még az elmúlt nyáron fedezett fel a nagypapa régi csűrjének egyik zugában. Tehát igazi volt a szekér. Csak két lovacska kellett volna a rúd mellé, de hát azokat már könnyű volt odaképzelni. Nevet is adtak nekik; az egyiket Viharnak hívták, a másik meg Villám névre hallgatott. Az ostor megint csak igazi volt. Pattintani is lehetett vele, de csak azt. Nem ám a lovat ütni! Mert azok így is elragadják a szekeret. Meg aztán, akik a terhet, az igát húzzák nemhogy ostort, de a legjobb abrakot kell, hogy kapják. Péter azért egy-egy pattintás után rájuk kiáltott: Vihar! Villám! És mint a szélvész, repült a szekér. No de hova? Merre? Azt bizony mindig Szekeres nagyapó mondta meg, mert tulajdonképpen ezzel kezdődött a mese. — Menjünk a Bodrogon túlra — mondta az öreg —, mert haza kell hozni a szénát, amit lekaszáltunk, és takarosán boglyába gyűjtöttünk. — Gyiha, Villám! Gyí-te, Vihar! — rikkantott Péter, s ahogy átrobogtak a falun, s elérték a folyót, a lovak egyenesen a gázlót keresték. Itt térdig sem ért a víz, kitűnő hely az átkelésre. Legalább megdagad a szekérkerék, s a lovak patájának sem ért egy kis lábmosás. — Fürödjünk meg mi is! — mondta Péter, de az öreg ingatta a fejét: — Nincs most idő a lubickolásra. De mire ezt kimondta nagyapó, már a túlsó parton, a réteken száguldott a szekér, és hipp-hopp már ott is voltak a takarosán boglyába rakott széna mellett. Péter adogatott, nagyapó meg rakta a szekeret, s amikor készen voltak, a rudallókötéllei le is kötözték a rakományt. Aztán vissza. Teherrel már csak lépésben mentek a lovak, s amikor a folyóhoz értek, hirtelen úgy megálltak, mintha legyökerezett volna a lábuk. — No, itt már baj van! — mondta nagyapó, s vakarni kezdte a füle tövét, mintha onnan akarna kikaparni valami okosságot. — Mi baj van? — kérdezte Péter. — Hát nem látod? — mutatott a folyóra az öreg. — Amíg odajártunk, emelkedett a vízszint. Szegilong felett valami dinnyésember biztosan belepisilt a Bodrogba. No, ezen már nevetni is lehetett volna, de erre most nem volt idő, mert nagyapó vette kezébe a gyeplőt, és még az ostort is, s elkiáltotta magát: — Gyi-ha, Vihar! Gyí-te, Villám! A két ló nekifeszült a hámnak, s gázolni kezdtek át a vízen. — Meg ne álljatok! — kiáltott nagyapó, — mert abból nagyon nagy baj lehet. Ugyanis a folyó medre homokos. Elég egy percnyi leállás, hogy a rakott szekér süllyedni kezdjen, s akkor vége: nemhogy a két ló, de hat bivaly se húz ki innen. — Gyi-ha! Gyi-ha! — pattogott az ostor, de hiába. A lovaknak hasig ért a víz. Habuckálnak, feszítik a hámot, de a szénával rakott szekér csak leáll a folyó közepén. — A teringettét! — mond egy kacskaringósat nagyapó, de már csúszik is le a billenő szénásszekér tetejéről, bele a vízbe, a lovak mellé. Aztán elő az éles zsebkést, s már vagdalja is az istrángot, a nyaklót, hogy a nagy bajból legalább a lovakat mentse. Végül Péter unokáját is a nyakába kapja, s úgy érnek a túlsó partra, mint a kiöntött ürgék. — A lovak kiúsztak, nagyapa? — kérdi riadtan Péter. — Ki, azok — mondja most már megnyugodva nagyapó. — De a szekér! Mi lett a szekérrel, nagypapa? — esik ki egy pillanatra a meséből a kisunoka, s az öreg kérges tenyerével csap a lőcsre: — Ihol-e. Hiszen rajta ülünk, nem? — Ühüm — bólogat Péter. Egy pillanatra elrévedezik, majd azt mondja: — Kihúzattuk traktorral? — Hol volt még akkor a traktor, amikor ez a szekér leült a folyó közepén azon a nyáron — mosolyog az öreg —, s kisunokája megkérdezi: — Hát ez igaz mese volt? — Hogy igaz-e? — lépett le az öregember a szekérről, majd lemelte unokáját is, és a korhadozó szekérderékra nézett: íme, a jel — mutatott egy rozsdásodó drótra. — Eddig volt a vízben. Ezt a drótot akkor tekertem rá, amikor kihúztuk őkéimét... DÁVID JÓZSEF
