Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-11 / 84. szám
1979. április 11. ÜnÉPÜJSÁG 3 el miszer-szál liftäs Tegnap délelőtt ülést tartott a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság, dr. Tóth Bálint elnökletével. Az elnöki jelentés meghallgatása és tudomásulvétele után egy országos utóvizsgálat megyei tapasztalatait beszélték meg a bizottság tagjai. A bizottság megállapította, hogy az alapvizsgálat óta eltelt időben a központi és a helyi intézkedések, elképzelések csak részben valósultak meg. Ennek egyrészt anyagi, másrészt pedig szemléleti okai vannak. „A szerződéskötéseknél alapvető motívum, hogy a szerződést nem a kiskereskedelem, hanem maga a szállító kezdeményezi, a partnerek együttműködésében nagyobb szerepe van a bizalmi elvnek, mint a jogi szabályozásnak” — áll többek között az előterjesztésben. Mindez egyszerűbben fogalmazva annyit tesz, hogy a szállító vagy eleget tesz a kötelezettségének vagy nem, ha nem, akkor sem jár ez semmiféle következménnyel. A helyszíni vizsgálatok során megállapították, hogy az élelmiszer forgalmazását lebonyolító vállalatok, szövetkezetek továbbra sem alkalmaznak korszerű szállításiszervezési módszereket. Ennek az az oka, hogy a partnerek átfogó elképzelésekkel nem rendelkeznek és általában csak egyedi kezdeményezésekkel próbálkoznak. Az alapvizsgálat alkalmából a NEB javasolta a FŰSZERT vállalatnak — ők szállítják a legnagyobb mennyiségű élelmiszert —, hogy javítsák a munkát, például konténerek, előrakodá- sok segítségével, továbbá vizsgálják felül a számlázási rendjüket, hogy azok összhangban legyenek a tényleges kiszállításokkal. Lényegében ugyanerre hívták fel a sütőipari vállalat figyelmét is. Az utóvizsgálat megállapította, hogy történtek kezdeményezések, de átfogó rendezésről nem beszélhetünk. A szerződéses kapcsolatok rendszeréről, mivel az újságíró nem szakember és röviden is szeretne fogalmazni, azt mondhatja, igen nagynak látszik a zűrzavar. Nézzünk ezzel kapcsolatban néhány tényt. A pécsi sörgyár szekszárdi kirendeltsége, amely Tolna megye területét részben ellátja sörrel és üdítő itallal, egyetlen vevő partnerrel sem kötött szállítási szerződést. Az idén tervezik, hogy üdítő italra kötnek majd. Á Tolna megyei Sütőipari Vállalat az elmúlt év végéig kötött szerződést kiskereskedelmi partnereivel, az idén viszont a Dunaföldvártói Bá- taszékig terjedő területen nem. arra való hivatkozással, hogy a szekszárdi gyáregység rekonstrukciós munkálatai bizonytalanná teszik az ellátást. A Baranya—Tolna Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat szekszárdi és dombóvári fiókjai a vizsgálat időpontjáig nem kötöttek szállítási szerződést. Itt ismét közbeszól az újságíró, közönséges vevő minőségében és megjegyzi, a többi Tolna megyei vásárló nevében, hogy ezekután leshetjük, hogy mikor és mit szállít ez a vállalat! Mielőtt tiltakoznának, még hozzá kell tenni azt a tényt, hogy egyes kiskereskedelmi vállalatokkal vannak nyolc-tíz éves együttműködési vagy képviseleti megállapodások, „amelyek a követelményeknek nem felelnek meg”. Azért van pozitív példa is. A tejipari, húsipari, baromfi- feldolgozó és a halértékesítő vállalatok egy vagy több éves időtartamra kötöttek szállítási szerződéseket. Szerződés az már legalább van. A vásárlók a megmondhatói, hogy hal például mennyi volt és van az üzletekben. Pozitív megállapítás továbbá, hogy az új üvegvisszaváltási rendszer javulást hozott. Nőtt az üvegek forgási sebessége. Általában. De például a Kop-Ka ÁFÉSZ kop- pányszántói 43. számú vegyesboltjából a traubiszódás üvegeket egy év óta nem vitte el a szállító partner. Nem lehet dicsekedni sem a raktározás, sem pedig a szállítás korszerűsítése terén. Nem terjedt el a konténeres módszer és alig csökkent a boltokban a fizikai munka, például azért, mert a kis alapterületen a meglévő kézikocsikat sem lehet használni. Mindezek csak kiragadott példák, megállapítások az anyagból, némi kommentárral. A helyzet ennél, mint ahogy mondani szokták, bonyolultabb és ráadásul még a népi ellenőrök sem voltak képesek a „teljes körű tájékozódásra”, mert az egyes vállalatok központjai nem Tolna megyében működnek. Ismét javaslat következik a NEB részéről: „A megfelelő előrelépés érdekében az érdekelt partnerek bevonásával további közös, koordinált intézkedések megtételére volna szükség.” A konkrét és pontos megállapításokat, a javaslatokkal együtt, szokás szerint megküldik az érdekelteknek és azok felügyeleti szerveinek. A NEB tegnapi ülésén jóváhagyták a fogyasztási szolgáltatások vizsgálatának a programját is. Az ellenőrzés célja annak megállapítása, hogy az V. ötéves terv időszakában a fogyasztói — ezen belül a lakossági — szolgáltatások fejlesztésével kapcsolatos központi és megyei határozatok miként valósultak meg. Ihárosi Paloták és kerítések Anzix Gunarasról Vallomással kezdem: szeretem Gunarast. Érdek nélkül, mert nincs ott telkem és nem is lesz. Ha tehetem, elmegyék megnézni, hogyan bővül, illetve a zsúfoltság miatt miként szűkül a dombóváriak üdülőhelye. Néhány éve volt, hogy ott álltam az akkor még egyszerű faházikó mellett, s azt figyeltem, hogyan tervezgetik a jövőt, álmodoznak az üdülőfalu holnapjáról a kisebb- nagyobb házikók leendő tulajdonosai. Aztán elkészült az első medence, majd a fürdő, alakulni kezdtek az utcák, házsorok. És ahogy szaporodtak a házikók, egy fura változásra is figyelmes lettem. Kezdtek a tanyák palotákká válni. Ma már sok épület parádé- sabb, mint a városi lakóházak egyike-másika. Az üdülés helyett kezdik a maguk- mutogatást az új telepesek ... A minap a kis metropolisban rábukkantam az „Enyém utcára”. A hivatalos neve más, én kereszteltem át önkényesen. Azért, mert néhány házának külső megjelenése túllépi a jó ízlés határát. Itt csináltam az első képeslapot. Tudom, a sokat érő. s biztos sokba került kerítés párját ritkítja (Szerencsére!). De az „Enyém” nevet főleg azért ragasztottam az új utcára, mert jó pár háztulajdonos itt — szepesi — éli ki vélt és valós tulajdonjogait. Már a házak előtti árkot átlépő hidacskákat is eltorlaszolták. Itt szikladarabokkal, amott törött beton- gerendával, másutt pedig — nehogy a gazdién kívül más autó rátegye a „lábát” a hi- dacskára — fityegő lánckorlátot fabrikáltak az út szélére. Féltem ezt a város közeli pihentető oázisnak tervezett, de ma már nagyvárosi zsúfoltságot idéző, helyenként még így is kedves Gunarast. Az vágyálom csak, hogy szellős kertek, sok zöld, és egymástól távol álló kicsi' házak birodalma legyen a t.1 fürdőhely. Nem is lehet, mert-, akkor a szerencséjük- miatt j kiváltságosak paradidsomá lehetne, ahonnan mostani lakói közül sokat kirek^sztfné- nék. És talán soha ntají,tehetnék be a lábukat aaok-.az idegenek, akik részéréw,vmi^ tel mellett már épüí' az új kemping. Épül, épülget. EÜ készülésének határideje oly távoli, hogy le sem merem írni. De egyszer majd több száz embernek ad fedelet hétvégeken. S talán egyszer oda is eljutunk, hogy a fürdő is megnő, s meleg napokon nem azért szorítanak az ottaniak, hogy kevesebb legyen a medence vízében megmártózó idegen, hanem azért, hogy jöjjenek ide minél többen! Kemping Lesz itt, több száz embernek Az „Enyém utca” hidjai Kőolajkutatás A Kőolaj Kutató Vállalat szegedi üzeme az üllési mezőre koncentrálta kutatási területét. A vállalat 1979- ben százhúszezer méter fúrást végez, ebből negyvenezer méter kutatófúrás lesz. Ez alatt a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat is előkészíti a termelést. A képen: Megnyitják az új kutat. (MTI-Fotó — Iiovszky Béla felvétele — KS) A brigád minősége emrégiben a brigád vezetők klubjában beszélgetN tek arról, milyen új vonások jellemzik a brigádmozgalom mostani feladatait. Az előadó hangoztatta, hogy „a szocialista brigádok legfontosabb feladata a minőség irányában haladni”. Értette ezt mind a termelésre, mind a brigádéletre. A tennivalókat így fogalmazta meg: A brigádok kezdeményezéseiben, magatartásukban, munkájukban erősödjön az a felismerés, hogy egész társadalmunk előrehaladása, s ebben saját boldogulásuk is összefügg a munka termelékenységének, a gazdálkodás hatékonyságának növekedésével. Szorgalmazta az olyan kezdeményezéseket, mint a brigád- márka, a garancialevél, a „munkád mellé add a neved”, a „vedd észre, tedd szóvá” és hasonlók. Mindez persze jámbor óhaj marad, ha az üzemi érdekviszonyok nem serkentik jobb, igényesebb munkára á brigádokat. Szociológusok — vizsgálatokra alapozva — hangoztatják, hogy a termelési magatartások fő indítéka az érdek. Az anyagi érdekeltség. „A vállalat- vezetésnek ismernie kell az emberi magatartásokat és cselekvéseket meghatározó indítékokat” — állapítja meg Makó Csaba kandidátus az Életmód és munkásmagatartások című tanulmányában. Hozzátenném: nem csak ismernie kell, de ösztönzőként alkalmaznia is! Néhány brigádvezető-találkozón éles vita volt e témában: a bri- gádvezetők úgy érezték, az ösztözőkből „visszacsipegetnek”, miközben jobb és fegyelmezettebb munkát vár a vállalatvezetés. A munkások termelési magatartásának van még egy indítéka, mely nem közvetlenül érdekjellegű. Ezt nevezik a szociológusok és közgazdászok „érték” kategóriának. Nos, az érték — mint magatartásindíték — tényének ismeretében eljutottunk a tudathoz, a szakmai becsülethez. Végső fokon: az emberi minőséghez. A brigád minőségéhez" Érdemes talán arra az öszefüggésre figyelnünk, melyet a tudomány (a szociológia, az ideológia) szakemberei mondanak. „A munka az ember elemi és döntő életmegnyilvánulása. Ha pedig az életmódot — Marx nyomán — mint az emberi élet megnyilvánításának egy meghatározott minkéntjét (módját, minőségét) fogjuk fel, akkor kézenfekvő a következtetés: hogy a munka (a munka módja, minősége, jellege) ... az életmódnak leglényegesebb, legdöntőbb eleme” — írja dr. Tuba Imre egyetemi adjunktus. Tisztességes munka, tisztességes szaktudás, tisztességes ember — ezen a nyomon könnyen eljutunk a szocialista életmódot igenlő brigádokig. S onnan a munkásművelődés szakmai-emberi vonatkozásáig. Mi az új a brigádmozgalomban?... Többek között az is, hogy a kulturális vállalásokban a személyiség belső szükségletére, érdeklődésére szabott egyéni vállalásokat szorgalmazzák idén több üzemben és vállalatnál. Van olyan brigád, amelyik évtizede eszerint művelődik, ám van olyan is, amely ezt „felesleges adminisztrációnak”, a „brigádvezetői szabadság korlátozásának” véli. Pedig gyakorlati tapasztalat és tudományos vizsgálat szól amellett, hogy a szocialista jellegű életmód kialakításában — a közösségi jelleg mellett — elengedhetetlen az egyén, a személyiség önálló arculatának kibontakoztatása. Munka, munkaerkölcs, életmód, művelődés összefüggésében jól kitűnik, milyen fontos az üzemi termelés számára az emberi teljesség minősége. A mindennapi teendők nyelvére fordítva: milyen fontos az ember értelmes, egészségesen szórakozó és művelődő szabadidőtöltése a gyárkapukon meg a vállalatokon belül folyó termelés számára is. Nem mellékes egyáltalán. Mert nincsenek az életnek tartalmilag elkülönült szférái, az ember lényegében nem más személyiség a munkaidőben meg a szabad időben, az üzemben meg otthon, vagy a közéletben. N em elég a termelésben minőségjavításra törekedni, — a mindennapi élet, az életmód minősége épp oly fontos. Mind az egyén, mind a brigád, mind a társadalom számára. BALOGH ÖDÖN ✓