Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-11 / 84. szám

2 Képújság 1979. április 11. A szovjet-bolgár űrpáros Nyikolaj Nyikolajevics Ru- kavisnyikov, a Szojuz—33 parancsnoka, a Szovjetunió kétszeres hőse, az SZKP tag­ja. A szibériai Tomszkban született 1932. szeptember 18-án, vasutas családból szár­mazik. 1957-ben végezte el a Moszkvai Műszaki-Fizikai Főiskolát. Tervezőirodában kezdett dolgozni, ahol kitűnt kiváló szaktudásával, bonyo­lult mérnöki feladatok szer­vezésével. 1967. januárja óta tagja az űrhajós egységnek. Első űrrepülésére 1971. ápri­lisában a „Szojuz—10” űrha­jó fedélzeti kutatómérnöke­ként került sor. 1974. decem­berében startolt másodszor a „Szojuz—16”-tal, fedélzeti mérnöki minőségben részt vett a „Szojuz—Apolló” prog­ram fedélzeti rendszereinek kipróbálásában. A mostani űrrepülés a szovjet űrhajós harmadik út­ja a kozmoszban. Georgi Ivanov mérnök őrnagy, kutató űrhajós, a Bolgár Népköztársaság ál­lampolgára, 1940. július 2-án Lovecs városban született, munkáscsaládból származik. 1964-ben fejezte be a „Geor­gi Benkovszki” Katonai Re­pülőfőiskolát, ezt követően oktatóként teljesített szolgá­latot a Bolgár Néphadsereg egyik repülőegységénél. 1968- ban lett elsőosztályú katonai repülő. Ebben az évben vet­ték fel a Bolgár Kommunista Pártba is. 1978. márciusától tartózko­dik a Szovjetunió „Jurij Ga­garin” Orhajósképző Köz­pontjában. Szovjet és bolgár tudósok, valamint szakembe­rek vezetésével megkapta a szükséges kiképzést, hogy részt vehessen az „Interkoz- mosz” program végrehajtá­sában. Ivanov őrnagy nős, egy kislánya van. Választás előtt Ausztriában Szovjet-jamaicai kormányfői tárgyalások A szocialista és az el nem kötelezett országok kapcso- . latairól, az egyenjogúság és az igazságosság elvein ala­puló nemzetközi együttmű­ködésről volt szó egyebek között kedden Moszkvában a szovjet és a jamaicai kor­mányfő megbeszélésein. Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke a Kremlben fogadta Michael Manley jamaicai miniszterelnököt, aki hivata­los látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. A két kormányfő megelé­gedéssel állapította meg, hogy a barátságon és a köl­csönösen előnyös együttmű­ködésen alapuló szovjet— jamaicai kapcsolatok jól fej­lődnek. Ezek alapját a két ország kereskedelmi szerző­dése, valamint a gazdasági és műszaki tudományos együttműködési, a tengerha­józási és a légiforgalmi meg­állapodások képezik. Kambodzsa Sikeres tisztogató hadműveletek Kambodzsában a forradal­mi fegyveres erők folytatják átfogó hadműveleteiket a Pol Pot-hadsereg maradvá­nyai búvóhelyeinek meg­semmisítésére. A legújabb beszámolók szerint sikeres akciók zajlottak le a fővá­rostól, Phnom Penhtől dél­re fekvő Kompong Speu, Kampót és Takeo tartomá­nyokban. A Pol Pot-haderők maradványai bázisokat ren­deztek be a három tarto­mány dzsungelekkel borí­tott hegyvidékein, ide hú­zódtak vissza a rezsim had­seregének maradványai az ország nyugati és délnyugati katonai körzeteiből is. Ezek­ről a bázisokról kiindulva kíséreltek meg kínai támo­gatással — hosszú gerilla­háborút folytatni a népi ha­talom ellen. Az ellenőrzésük alatt tartott területeken ter­rorizálták a lakosságot, sok embert meggyilkoltak. A kambodzsai forradalmi hadsereg, a helyi lakosság támogatásával sikeres táma- Háct hnitntt véere a Dől Dot­istáknak a Kompong Speu tartományban fekvő Am Leng településtől keletre lé­vő főhadiszállása ellen. A támadás során harcképtelen­né tettek és elfogtak több mint ezer pol potista fegy­verest, nagy mennyiségű fegyvert és lőszert, valamint rádió adó-vevő készülékeket zsákmányoltak, sok beren­dezett élelmiszerraktárt is felfedeztek. Kampót és Takeo tarto­mányokban is eredményesek voltak a forradalmi hadsereg alakulatainak a pol potista erők fő bázisai ellen intézett támadásai. Az akciók so­rán 1300 fegyverest tettek harcképtelenné-wagy ejtettek fogságba, és megsemmisítet­ték a pol potisták központját, a Tuong Ta Am hegységben. A forradalmi hadsereg — mint Phnom Penhben közöl­ték — a három tartományban csaknem százezer embert szabadított fel a Pol Pot-re- zsim maradványainak terror­ja alól. KÖLTSÉGVETÉSI GONDOK Mintha a „régi szép” csá­szári időkre emlékeztetne, legalábbis így messzebbről tekintve, az osztrák belpoli­tikai élet. Nemcsak azért tű­nik ez így, mert a kancellár, a külügyminiszter, az elnök Mária Terézia-korabeli fa­lak, képek, bútorok között ül dolgozószobájában. Magát a kormányfőt is valamilyen atyai légkör veszi körül. Ő áll a politika központjában, következésképpen a válasz­tási kampányéban is. Tréfás- komolyán némely lap már „I. Brúnó császárnak” ne­vezte dr. Kreiskyt, ami ellen ő természetesen (és joggal) tiltakozik. Tény azonban, hogy nincs olyan e témával kapcsolatos tudósítás a la­pokban, amelynek már a cí­mében ne szerepelne a neve. HÁROM VÁLTOZAT Május 6-án lesznek az ősz­ről előrehozott általános vá­lasztások Ausztriában. A pártok közzétették program­jukat, de érdekes módon nem e fölött folynak első­sorban a viták. Mindenek­előtt az érdekli a lapokat és a közvéleményt, hogyha a jelenleg kormányzó szocia­listák nem nyernék el újra az abszolút többséget, ki ki­vel szeretne kormányalakító szövetségre, koalícióra lépni. Három parlamenti párt lévén, elméletileg hat vál­tozat képzelhető el, valójá­ban csak három van a fenti ' „ha” után a valószínűség határain belül: a szocialis­ták társulhatnak a nagypol­gári Néppárttal, vagy az et­től is jobbra álló kis Sza­badságpárttal, esetleg a Néppárt szövetkezik az utóbbival és Kreisky csapata ellenzékbe szorul. S e talál­gatások során ismét csak a kancellár áll a központban. Szemére is vetik ellenfelei, hogy a „mindent vagy sem­mit” jelszóval igyekszik utat törni a győzelemhez. Kije­lentette, ha pártja nem kap ismét abszolút többséget, nem vállalja töbé a kancel­lárságot. Senkivel nem haj­landó társulni. A vitában érdemes megfi­gyelni a hetven felé járó, igen népszerű és évtizedek tapasztalataival rendelkező kancellár politikai-lélektani mestermunkáját. Mindenek­előtt a fenti kikötéssel köz­vetlenül beveti a küzdelem­be személyes vonzerejét, mozgósítja azt az öt-hat szá­zaléknyi szavazót, aki csak őmiatta teszi a keresztet a szocialisták kockájába. Gon­dol azonban azon híveire is, akik már nem bíznak az ab­szolút szocialista győzelem­ben. Nos, hogy ezek se tán- torodjanak el és ne ijedje­nek meg egy Kreisky nél­küli szocialista párt lehető­ségétől, megcsillantotta előt­tük a reményt, hogy „meg­felelő parlamenti támogatás esetén” nem vonul vissza. KREISKY ŐSZI KUDARCA Tavaly ősszel az „építsünk vagy ne építsünk atomerő­művet” népszavazásnál a kancellár személyes veresé­get szenvedet: előzőleg azt érzékeltette, hogyha az Bruno Kreisky „igen” nem kap többséget, lemond. Nem kapott. Nos, nem mondott le, sőt, most a maga javára tudja fordítani az őszi kudarcot. Részben az a vélemény terjedt el, hogy lám Kreisky az embe­rekre bízza a döntést és hajlandó meghajolni a több­ség akarata előtt, másrészt a tavalyi népszavazással el­intézte ezt a kellemetlen ügyet, az idén senki nem zavarja már köreit e témá­val. Tovább építi „az őszinte és szókimondó, az alaptalan választási Ígéretekkel nem operáló” vezető és párt ké­pét is. Helyettese például kijelentette, hogy ez év má­sodik felében és jövőre „minden bizonnyal nem vár­nak ránk könnyű idők”. Ez egyébként igaz, de bevilágít a választások előrehozásá­nak kulisszái mögé. A még mindig jó körülmények kö­zött kijelenteni, hogy nehéz esztendők elé nézünk —, ez a politikai őszinteség hangu­latát kelti —, de a nehéz időkben tartani választáso­kat, az már a bajokért fele­lős kormányzat vereségének kockázatát rejti magában. Ha már a régi szép időket emlegettük, mondjuk meg azt is, hogy az osztrákok tekintélyes hányada a poli­tikai békesség felé hajlik. Friss fölmérések szerint ar­ra a kérdésre, hogy ha a szocialisták nem nyernék el az abszolút többséget, mi­lyen változatot tartana jónak — a legtöbben a két nagy párt társulása mellett fog­laltak állást. Maga Josef Taus, a Néppárt elnöke is erre a hangulatra játszik, és szemben a kancellár „ellen­téteket szító” magatartásá­val, együttműködési készsé­gét hangoztatja. Nem ügyet­len politika ez, hiszen a közvélemény-kutatásokból kiderült, a megkérdezettek fele a két vagy három párt parlamenti szövetségét látná szívesen. A viták peremén azért megjelennek a nehéz prob­lémák is. Amikor Hannes Androsch pénzügyminiszter teljesíthetetlennek tartja a Néppárt választási Ígéretét a családi segély fölemelésé­re, mondván, ez tovább nö­velné az államháztartás amúgy is hatalmas hiányát — már a tényleges gondok Josef Taus területére lép. S hogy ugyan­ez a szocialista vezető a vá­lasztások utánra népszerűt­len intézkedéseket jósol, egyebek között az energia­takarékosságot illetően, ez az elkerülhetetlen rossz beha­rangozását jelenti. Ha a március 25-én lezaj­lott tartományi választások eredményeit tekintjük, az Osztrák Szocialista Párt bi­zakodva nézhet a jövőbe. Mindhárom helyen megerő­södött. De a helyi körülmé­nyek soha nem azonosak az országossal. Úgy mondják, a döntés annak a csaknem fél- milliónyi fiatalnak a kezé­ben van, aki most vonul elő­ször az urnák elé. Ha sike­rül őket kellőképpen mozgó­sítani (ezt mutatja az oszt­rákhoz némileg hasonló nyugatnémet helyzet is), ez a szocialista pártnak kedvez. Mindenesetre egy hónappal a választások előtt nem any- nyira a ki-kit győz le csa­tasora, mint a ki-kiveL tár­sulna csendesebb tanácsko­zási zümmögése hallatszik Ausztriában. TATAR IMRE Egy diktátor utazása Kedd esti kommentárunk. A világ valamennyi hírügynöksége jelentette, hogy Anas- tasio Somoza, a Nicaraguái Köztársaság elnöke megérkezett az Egyesült Államokba, ahol „szabadságát kívánja eltölteni”. Ha egy ország államfője valahová üdülni utazik, általában nem kelt különösebb figyelmet. Nyilvánvalóan ez most a sza­bályt erősítő kivétel. Bár Somoza a kansasi Topekában nem győzte hangsúlyozni, hogy valóban pihenésről, valóban ideig­lenes tartózkodásról van szó, szinte mindenki él a gyanúper­rel, hogy a dolog nem ilyen egyszerű — és talán nem is ilyen ideiglenes. Természetesen minden hasonlat vitatható, mégis számos megfigyelőnek jut eszébe, hogy nem is olyan régen egy má­sik ország diktátora, egyszemélyi ura távozott „külföldi pi­henésre”. Somoza esetében nem alaptalan a képzettársítás, hiszen a kétségtelen különbségek mellett a két utazás azonos motívumai a következők: 1. A nicaraguai diktátor éppúgy hosszú esztendők óta ame­rikai segítséggel küzd az eltávolítását követelő tömegek el­len, ahogy azt Reza Pahlavi tette. 2. Somoza tanácsadói nyilvánvalóan kénytelenek voltak fi­gyelembe venni azt az apróságot, hogy a CIA képtelen volt megvédeni és hatalmon tartani az iráni uralkodót, ebből pe­dig némi következtetéseket lehet — sőt ajánlatos — levonni. 3. Mint Iránban, Nicaraguában is szinte szüntelenül har­cok vannak, a hírügynökségek számos városból jelentenek fegyveres összetűzéseket a Sandinista Nemzeti Front és a dik­tátor zsoldosaiból álló nemzeti gárda között. 4. Mint Reza Pahlaviról, Somozáról is tudják, hogy hatal­mas vagyona jelentős részét már kimentette az országból. Olyan összegről van szó, amely a Somoza família több nem­zedéke számára is luxuséletet biztosíthat a nyugati világ bár­mely pontján. 5. Carternek a közelgő választások előtt nem kis nehézsége­ket okozhatna, ha egyértelműen tovább támogatná Latin- Amerika egyik leggyűlöltebb diktátorát, az emberi jogok láb­bal tipróját. A washingtoni kongresszusban persze vannak olyan körök, amelyek szerint „fenntartás nélkül tovább kell támogatni” Somoza rezsimjét. Nem lehetetlen, hogy Somoza távozása most még nem teljesen végleges. De sokasodnak annak jelei, hogy a diktátor uralma felett messze hallhatóan megszólalt a lélekharang. HARMAT ENDRE Libanon Meghiúsított partraszállás Izraeli naszádok hétfőn kí­sérletet tettek arra, hogy megközelítsék a dél-libanoni partokat Tyr város közelében, s deszantegységeket tegye­nek partra Rasidija palesztin menekülttábor körzetében. Mint a WAFA palesztin hír- ügynökség jelentette, a Pa­lesztinái ellenállási mozga­lom és a libanoni nemzeti­hazafias erők egységei közös erőfeszítéssel meghiúsították az agressziós kísérletet. A harcban egy izraeli naszádot súlyos találat ért — jelenti a közlemény. Ezzel egyidejűleg az Izrael által támogatott libanoni sza- kadár erők hétfőn — ebben a hónapban már harmadszor — tüzérséggel lőtték az Ar- kub térségében lévő Habba­rija, valamint a Nabatiieh közelében lévő Aisija falva­kat. A lövedékek több házat szétromboltak, hat polgári személy megsebesült. LAPZÁRTA Hanoiban megnyitották a „Győzelem a kínai agresszorok felett” című kiállítást, amely bemutatja a zsákmányul ej­tett kínai fegyvereket, katonai felszereléseket, s fényké­pekkel illusztrálja a vietnami nép honvédő küzdelmét. (Képtávírónkon érkezett.) BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke fogadta Brich Monodou Conteh rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vetet, a Siera Leone-i Köz­társaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízó- levél átadásánál jelen volt Garai Róbert külügymi­niszter-helyettes. * A hagyományosan József Attila születésnapjához kap­csolódó költészet napja or­szágos vidéki megnyitóját kedden tartották Gödöllőn. Baranyi Ferenc szerkeszté­sében és vezetésével „Szállj költemény” címmel irodalmi estet rendeztek. A könyv sze­repéről Fábián Zoltán, Jó­zsef Attila-díjas író, az író- szövetség titkára beszélt. * Hosszú, súlyos betegség után, 67. életévében elhunyt Várkonyi Zoltán kétszeres Kossuth-díjas, kiváló mű­vész, a Színház- és Filmmű­vészeti Főiskola rektora, a Vígszínház igazgatója. Te­metéséről később intézked­nek. KECSKEMÉT Kedden „mini-plenáris” üléseken folytatta munkáját Kecskeméten az úttörőveze­tők VII. országos konferen­ciája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom