Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
NÉPÚJSÁG 1979. április 1. Kőolaj és földgáz A Budapesti tavasz Kubában Karinthy Ferenc: „Budapesti tavasz” című regényének több epizódból álló filmadaptációja nagy sikert arat Kubában. A tévésorozatban a sziget- ország legismertebb színészei játszanak. A regény feldolgozásának és bemutatásának különös aktualitást ad a minden emberi értéket elpusztító fasizmus leleplezésének újra felmerülő szükségessége, s ezt a mű rendkívül» eredeti és hatásos módon oldja meg. A tévéváltozatot Armando Lamas készítette és Silvano Suarez rendezte. A folytatásokat hetente háromszor sugározza a televízió. A Szovjetunió világviszonylatban az első helyet foglalja el a kőolaj kitermelésében, jelentősen megelőzve az Egyesült Államokat és Szaúd- Arábiát. Az ország 1978-ban több mint 570 millió tonna kőolajat és gázkondenzátu- rr.ot termelt ki, az idei terv viszont már 593 millió tonnával számol. Nyugat-Szibériában eddig 250 kőolaj- és földgázlelőhelyet tártak fel. Az 1 650 000 négyzetkilométernyi — három Franciaországnak megfelelő — területet azonban a geológusok viszonylag még kis mértékben (15 százalékban tanulmányozták, ezért itt számos felfedezés várható. 1978-ban például 9 új kőolaj-lelőhelyet találtak. Kőolaj és földgáz szempontjából igen biztató Kelet- Szibéria és a Távol-Kelet. Andrej Trofim.uk akadémikus szerint a perspektivikus körzetek összterülete 4,2 millió négyzetkilométer. A krasz- nojarszki határvidéken és Jakutiában például már találtak olajat. Az utóbbi években számos felfedezés történt az ország európai területén is. Nagy remények fűződnek a Tyi- man-Pecsora körzet kiaknázásához. Itt az előirányzat szerint már 1980-ra 25 millió tonnára növelik a kőolaj és gázkondenzátum kitermelését. Komolyan számítani lehet rá, hogy új kőolaj- és földgáz-előfordulási helyeket találnak Ukrajnában, a Baltikumban, Moszkva közelében. Különösképpen ígéretes azonban a Káspi-tenger melletti síkság, amely a Volta, az Ural és az Emba folyók között 500 000 négyzetkilométeres területet foglal el. A Szovjetunióban a „kék tüzelőanyag” — a gáz — ipari készletei jelenleg 25 billió köbmétert tesznek ki, ami 25 milliárd tonna kőolajjal egyenértékű. Az együttes geológiai készleteket több mint 200 billió köbméterre becsülik. A földgázkitermelésben az ország 1978-ban meghaladta a 370 milliárd köbmétert, s ezzel a világ második helyét foglalja el, csupán az Egyesült Államok előzi meg. Idén a kitermelés 404 milliárd köbméterre emelkedik. A gázipar a szovjet energetika legdinamikusabban fejlődő ágazata. A legközelebbi években kitermelését a szibériai lelőhelyek, elsősorban az urengoji lelőhely révén fogják növelni. Itt több a „kék tüzelőanyag”, mint az Egyesült Államok valamennyi lelőhelyén. Jelenleg szovjet gázt kap Ausztria, Olaszország, Finnország, Franciaország, az NSZK. Tavaly befejeződött a Szövetség gázvezeték építé,- se, amelyen az európai KGST-tagállamok évente 15,5 milliárd köbméter tüzelőanyagot kapnak az orenburgi lelőhelyről. Gennagyij Piszarevszkij, az APN közgazdasági szemleírója A lublini „fekete gyémánt” felszínre, egymillió tonna mennyiségben. összehasonlítva ezt az Alsó- és Felső- Szilézia több mint 200 millió tonnás termelésével, meg kell állapítani, hogy egyelőre csak szimbolikus, nagyságrendről van szó, de 1984-re már 3,6 millió tonnát irányoznak elő. S mivel ebben a körzetben még további 8 bánya létesül, egy évtized alatt évi 25 millió tonnára növekszik a termelés. A bogdánkai bánya építése közben minden szükséges technológiai és üzemeltetési tapasztalatot megszereznek a további egységek létesítéséhez, s beindítása lakásépítkezéssel, szállókkal, kereskedelmi és szolgáltatási infrastruktúra kialakításával együtt lehetséges. 1981-ben az új bányaközpontban már 2000 bányász dolgozik, számuk az idő előrehaladtával fokozatosan növekszik. Ez a kis település lesz majd a szénmedence fővárosa. Lengyelországban a lublini vajdaság keleti részén már évek óta épül egy új kőszénbánya. Már a harmincas években megállapította a varsói egyetem professzora, Jan Samsonowicz, hogy ez a terület szenet rejt, ám csak a hatvanas években, az első feltáró fúrások bizonyították ezt be. A további kutatómunka során megbizonyosodtak arról, hogy a lublini föld mélyén óriási szénrétegek vannak. A hetvenes évek első felében befejezték a térképezést és 1975-ben döntés született az első bánya felépítésére. A lublini kőszéntartalékot közel 40 milliárd tonnára becsülik, jó minőségű tüzelőanyag, kalóriaértéke kb. 6500 Kcal/kg. A medencét, melynek hossza 180 km, szélessége 18—37 km, három körzetre osztották: a központi, az északi és a őéli körzetekre. Legjobban a központit ismerték meg, oda telepítették az első bányát is, Bogdanka faluba. • A bányaépítkezés gyorsan haladt előre, az első akna mélyítésekor minden terv szerint történt. Mégis, amint a bányászok leértek 500 méter mélységbe, homok nehezítette munkájukat, fékezte az előírt tempót. Az aknát biztosították, aljára betondugó került, s megkezdődött a fagyasztás. Néhány hónap múlva már ki lehetett termelni a megfagyott homokot. Így történt az első akna fúrásakor, a következőnél már nem ütköztek a munkások különösebb akadályba, terv szerint tudtak haladni. A múlt év végére az első akna már 771 méterre mélyült, s az idei terv szerint 960 méterre kell lejutni. Folynak a munkálatok a második akna támpilléreinek felállításán és a harmadik, immár 568 mé- er mély akna, valamint a jelenleg 40 méteres negyedik akna fúrásán. A lublini szénmező kincse először 1980-ban kerül majd Az első aknák fúrása A Bogdanka bánya építése Új szállodák Szófiában Az egyre bővülő turizmus Bulgáriában is jó néhány új szálloda építését tette szükségessé. Nemcsak a tengerparton, hanem Szófiában is. egy más után adják át a korszerű idegenforgalmi létesítményeket. Köztük van a főváros egyik büszkesége — a „Hotel Európa” (Képünkön) A hulladékmentes termelésért Manapság olyan szörnyű mennyiségű termelési hulladék gyülemlik fel, hogy ha nem oldjuk meg idejében ezt a problémát, akkor környezetünk az emberi élet számára alkalmatlan szemétdombbá válik — véli Igor Petrjanov- Szokolov akadémikus, jeles szovjet környezetvédelmi szakértő. Szerinte az egyedüli megoldás, a hulladékmentes termelés. — Az emberi társadalom szükségletei igen sokrétűek — mondja Petrjanov-Szokolov akadémikus. — A Földön gyakorlatilag nincs olyan vegyi termék, amely valamilyen mértékben ne lenne hasznos az ember számára. Manapság azonban az emberiség a természetből vett nyersanyagnak csupán 1,5—2 százalékát használja fel önmaga számára. Az összes többi hulladékba kerül. Ezért igyekszünk olyan technológiai eljárásokon alapuló komplex üzemeket létrehozni, amelyekben az üzembe kerülő összes nyersanyag teljes mértékben a társadalom számára hasznos, szükséges termékké válik. A jövő üzemének alapja a hulladékmentes, komplex technológia kell legyen. — A tudományos haladás már most létrehozta a szükséges előfeltételeket ahhoz, hogy gyakorlatilag minden iparágat átállíthassunk hulladékmentes termelésre. Persze az ilyen eljárások kialakításának útjában meghatározott nehézségek vannak, de azokat nem tekinthetjük le- küzdhetetleneknek. — Nem tudjuk teljesen előre látni, hogyan és mire fog hatni az emberi tevékenység következtében a természetben megjelenő egyik vagy másik anyag. Mutagén hatással lesz-e az emberekre, torzszülött gyermekek megjelenéséhez fog-e vezetni, esetleg rákkeltőnek bizonyul? Japánban például a kadmi- umszennyeződés váratlan specifikus megbetegedésekhez vezetett. Túlságosan nagy a kockázat, hogy a természeti környezet a tőle idegen komponensek irdatlan mennyisége következtében elszennyeződik. — Ezért annyira fontos olyan termelés kialakítása, amely nem bontja meg a természetben az ökológiai egyensúlyt, nem bocsát ki hulladékanyagot és felhasználja a termelésbe kerülő és annak folyamán képződő összes komponenseket. Meggyőződésem, hogy összességében a társadalom szempontjából olcsóbb például a közép-európai ipar- vállalatok által kibocsátott kéntartalmú gázokat felfogni és felhasználni, mint az általuk az északi országok erdőségeiben és vízmedencéiben okozott borzalmas károkat elviselni. — Persze, lehet olyan ellenvetés, hogy a hulladékmentes termelés eleve irreális, igen drága, stb. Erre azt válaszolhatom, hogy 12 évvel ezelőtt is, amikor ezt az elvet először felvetették, ugyancsak megvalósíthatatlannak tűnt. Ámde fokozatosan nemcsak hogy általános elismerést vívott ki, hanem egy sor vállalatban meg i§ valósították. A Szovjetunióban már most tucatjával működnek olyan vállalatok, ahol a hulladékmentes termelés elvét alkalmazzák. Közéjük tartozik Ukrajnában a pervomajszki vegyiüzem, egyes aranykitermelő vállalatok. Anatolij Boldirjev építőanyag-ipari miniszter- helyettes a hulladékmentes termelési móddal foglalkozó konferencián felszólalva kijelentette, hogy az építőanyagipar már most teljes mértékben átállítható hulladékmentes termelésre. Soron következő feladat a kőolajipari vállalatok hasonló céiú átállítása. Ugyanis csupán egy liter kőolaj a vízbe bocsátva 250 ezer liter vizet szennyez be, amelynek létfontosságú elemei elpusztulnak és soha nem regenerálódnak. — A természetvédelmi probléma megoldásában szerintem a társadalom szociális berendezkedése a legfontosabb — állapította meg befejezésül Petrjanov-Szokolov akadémikus. — Hazánkban a környezetvédelmet állami alapra helyezték. Csupán a tizedik ötéves tervben (1976— 1980) 11 milliárd rubelt fordítanak környezetvédelemre. S az eredmények nyilvánvalók: példaként megemlíthetjük Moszkvát, amelynek levegője a nagyszámú táv- hőellátó központ ellenére tisztább a nagy európai fővárosok többségének levegőjénél. A környezetvédelemről való gondoskodás nemrég alkotmányos garanciákat kapott az új szovjet alkotmánytervezetben, amely kimondja, hogy a mai és a jövő nemzedékek érdekében a Szovjetunióban megteszik a szükséges intézkedéseket a föld és annak méhe, a növény- és állatvilág védelme és tudományosan megalapozott ésszerű fel- használása, a levegő és a víz tisztaságának megóvása, a természeti kincsek újratermelésének biztosítása és az emberi környezet megjavítása érdekében. SZ. TROFIMENKO (APN—KS)