Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-07 / 81. szám

rtÉPÜJSÁG 1979. április 7. Az ENSZ főtitkára az NDK-ban A csütörtök óta hivatalos látogatáson a Német Demok­ratikus Köztársaságban tar­tózkodó Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár pénteki ber­lini programjának két ki­emelkedő pontja volt: talál­kozója Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK államtanácsának elnö­kével, és Willi Stoph minisz­terelnökkel, valamint elő­adása a világszervezet leg­fontosabb feladatairól az NDK ENSZ-ligájában. Az ENSZ-főtitkár a tiszte­letére rendezett berlini dísz­vacsorán pohárköszöntőjében a fegyverkezési versenyt és a mind szörnyűbb tömeg- pusztító fegyverek előállítá­sát korunk nagy veszélyé­nek minősítettek. „Ma azon kell dolgoznunk, hogy az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának po­zitív eredményeit konkrét le­szerelési intézkedésekké ala­kítsuk” — hangoztatta. A bé­két veszélyeztető másik prob­lémakör — mutatott rá — a regionális konfliktusok soro­zata a Közel-Keleten, Cip­ruson, Dél-Afrikában, Dél- kelet-Ázsiában. Waldheim abban határoz­ta meg az ENSZ mai szere­pét, hogy a „multilaterális megoldások közös keresése gyakran a legjobb és olykor az egyetlen út a sürgető vi­lágproblémák áthidalására.” Waldheim a sikeres közös munkák jó példájának mon­dotta az európai enyhülés po­litikai gyakorlatát. Az ENSZ-főtitkár ismétel­ten elismeréssel szólt az NDK ENSZ-beli szerepéről, különösen a leszerelési és nemzetközi biztonsági kérdé­sekben. Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere beszédében kiemelte, hogy az NDK a bé­ke biztosítása és az államok közötti baráti kapcsolatok enősítése nélkülözhetetlen eszközének tekinti a világ- szervezetet, s az NDK-ban az ENSZ alapokmánya élő va­lóság. Ellentétes pályák Péntek esti kommentárunk Csütörtök óta Moszkvában tárgyal Mohammed Ben Jahia, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság külügyminisz­tere. Amióta Bumedien halálát követően új elnök: Bendzse- did Sadli került az észak-afrikai arab állam élére, ez az első hivatalos eszmecsere a két ország magas rangú politikusai között. A külügyminiszter Algéria elnökének személyes megbízott­jaként érkezett a szovjet fővárosba, ami önmagában is alá­húzza látogatásának fontosságát. Ezen túlmenően azonban különös hangsúlyt kap a szovjet—algériai eszmecsere a közel- keleti fejlemények, mindenekelőtt az egyiptomi—izraeli kü­lönbéke fényében. Amióta Washingtonban a Fehér Ház kertjében lezajlott az aláírás ünnepélyes ceremóniája, nemcsak az arab világban, hanem a világ más térségeiben is fölgyorsultak az események a ,.Pax Americana”, az amerikai közvetítéssel létrejött meg­állapodással összefüggésben. Szembetűnő, hogy Moszkva és Washington eljárása ezzel kapcsolatban mennyire ellentétes pályákon mozog. Nem vitás, hogy a szovjet diplomácia erőfeszítései másfajta közel-keleti békére irányultak. A Szovjetunió és a szocia­lista országok — köztük hazánk — a genfi béketárgyalások felújítását, a valamennyi érdekelt fél részvételével megren­dezett tárgyalásokon kikristályosodó igazságos és tartós ren­dezést sürgették. Ez az álláspont kiállta az idők próbáját, amit nem utolsó sorban az is bizonyít, hogy az arab világ csaknem egyöntetűen szembehelyezkedett Szadat különutas politiká­jával. Elképzelhető, hogy Washington ismét — nem először a kö­zelmúltban — tévesen ítélte meg az általa önös érdekek miatt szorgalmazott különalku létrejöttének következményeit. A szovjet politika következetes volt és az is maradt: mindenek­előtt abban, hogy az igazságos béke csakis az arab népek ér­dekeinek figyelembevételével jöhet létre. Ezt tükrözte Gromi- ko külügyminiszter szíriai látogatása, szinte egyidőben a washingtoni aláírással, és erről tanúskodnak a szovjet állás- foglalások. Moszkvában változatlanul az a vélemény, hogy Izrael és Egyiptom amerikai felfegyverzése, az USA katonai jelenlété­nek kiterjesztése semmiképpen nem hozza meg a hőn óhajtott békét az olajfák alatt. Természetesen azt sem titkolják, hogy meggyőződésük: a jelenlegi körülmények között sok és tü­relmes eszmecserét igényel a genfi béketárgyalások felújítá­sa. A szovjet diplomácia törekvései ebbe az irányba hatnak, figyelemmel az arab népek jogaira, a palesztinok érdekeire, az emberiség békevágyára és nem utolsó sorban a térség reá­lis adottságaira. GYAPAY DÉNES RAN^flÁMA BUDAPEST Az arab államok egységük erősítésével, a bagdadi érte­kezlet határozatainak végre­hajtásával küzdenek az igaz­ságos közel-keleti rendezés­ért, a térség népeinek érde­keit eláruló egyiptomi—iz­raeli különalku ellen — hangsúlyozta pénteken a budapesti Hilton Szállóban megtartott sajtótájékoztató­ján Sadik Saddikni, a Szíriai Arab Köztársaság, Mohamed T. Bugaigh, a Líbiai Arab Szocialista Népi Állam és Shukri Sabri Ahmad, az Iraki Köztársaság budapesti nagykövete. A találkozón a magyar saj­tó képviselőivel ismertették a három arab ország buda­pesti nagykövetségének, va­lamint a Palaesztínai Felsza- badítási Szervezet irodájá­nak aláírásával közzétett nyi­latkozatot. A dekrétum le­szögezi, hogy az érvényes ENSZ-határozatokat semmi­be vevő, az arab népeket megosztani kívánó külön- egyezmény igen súlyos és fe­szült helyzetet teremtett a Közel-Keleten. A nemzetkö­zi normákat, a legelemibb emberi jogokat felrúgó egyezményt az arab országok többsége a külügy- és gazdá­sági miniszterek Bagdadban megtartott konferenciáján egyértelműen elítélte. Az iraki fővárosban hozott ha­tározat aláírói vállalták, hogy az összes arab nagykö­vetet azonnal visszarendelik Kairóból, és egy hónapon belül megszakítják diplomá­Szovjet vélemény A SALT—2 előny Befejezéséhez közeledik a stratégiai tá­madófegyverek korlátozásáról szóló új szovjet—amerikai egyezmény kidolgozása. Mindkét fél a közeljövőben lehetségesnek tartja legfelső állami szinten történő alá­írását. Szovjet részről erre utalt Leonyid Brezsnyev március 2-án elhangzott beszé­dében. Persze, nemcsak a szerződő felek várják érthető türelmetlenséggel az ese­ményt. A hat éve folvó párbeszédet kitartó figyelem kíséri a világ minden országában, hiszen a SALT—2 nemzetközi jelentősége is nyilvánvaló. A szerződést még nem hozták nyilvános­ságra. Azt azonban látni lehet, hogy kife­jezi a legfontosabb célt: a szerződő felek szilárd akaratát, hogy határt szabjanak a legveszélyesebb és legtökéletesebb fegyver­fajták felhalmozásának, hogy megteremt­sék a feltételeket a fegyverkezési hajsza további csökkentéséhez, a fegyverfajták korlátozásához. A SALT—2 megállapodás jól szolgálja a béke megszilárdítását Földünkön, a szer­ződés híveinek a száma már most több száz millióra rúg. Az Egyesült Államokban pél­dául az egyezmény aláírása mellett szava­zott a megkérdezett állampolgárok 81 szá­zaléka. A Szovjetunióban ilyen jellegű közvélemény-kutatást ugyan nem végeztek, de köztudott, hogy a szovjet nép egy em­berként támogatja a kormány békeszerető politikáját, így a SALT—2 ügyében képvi­selt következetes és_világos álláspontját is. Ugyanakkor a SALT-megállapodásnak vannak ellenzői is — éppen az Egyesült Államokban. Igaz, csak kevesen, de annál befolyásosabbak. ök képviselik azoknak a csoportoknak a véleményét, amelyeknek érdekeit veszélyezteti a leszerelés. Köztük vannak azok is, akiket annyira elvakított a szovjetellenesség, hogy elvesztették min­den érzéküket a realitások iránt és teljes­séggel elutasítanak minden lépést a két­oldalú kapcsolatok építésére. Vannak olyan amerikai vezető személyiségek, akik nem is annyira a szerződés ellen lépnek fel, ha­nem azért, hogy a szerződést a szenátus­ban a Szovjetunióra gyakorlandó nyomás eszközeként használják fel. Ez az álláspont arra a téves feltevésre épül, hogy a Szov­jetuniónak nagyobb szüksége van az egyez­mény megkötésére, mint az USA-nak. Valójában azonban a szerződés egyaránt fontos és előnyös mindkét fél számára. És ha ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor a Szovjetunió is felléphetne partnerével •szemben hasonló követelésekkel. Végül léteznek olyan szkeptikusok is, akik azért hajlandók elvetni a SALT—2 egyezményt, mert úgy vélekednek, hogy nem vezet el a reális leszerelésig. A szer­ződés valóban nem követ ilyen messzemenő célokat, de ellentmondásokkal és feszült­ségforrásokkal terhes világunkban már az is igen lényeges, hogy életbe lépésével ha­tárt szab a legveszélyesebb fegyverfajták fejlesztésének, így fékezi a fegyverkezési hajszát is. S ami még fontosabb: elősegíti a leszereléshez vezető úton teendő követ­kező lépések feltételeinek létrejöttét. A SALT—2 egyezmény valószínűleg ösztön­zőleg hat majd más, olyan jelenleg is folyó tárgyalásokra, amelyek a nukleáris kísér­letek teljes betiltásáról, a hagyományos fegyverekkel történő kereskedelem korlá­tozásáról, valamint a közép-európai had­erők csökkentéséről folynak. Az utolsó helyen megemlítjük — noha jelentősége jóval nagyobb —, hogy a SALT—2 egyezmény megkötése kétségtele­nül jótékony hatást gyakorol majd a nem­zetközi légkör egészére is. Elgondolni is rossz, mi lenne, ha rossz­akarat vagy emberi meggondolatlanság kö­vetkeztében nem kerülne sor a SALT—2 megkötésére. Az alternatíva a hidegháború kiújulása, bonyolítva az fegyverkezési haj­sza előre nem látható következményeivel, így egy mindent megsemmisítő nukleáris háború veszélyével. Elkerüléséhez a SALT— 2 megállapodáson keresztül vezet minden­ki által járható út. SZVJATOSZLAV KOZLOV (APN—KS) ciai kapcsolatukat az egyip­tomi vezetéssel. A 11 pontos határozat egyebek között szól az arab anyagi segítség meg­vonásáról és Egyiptom gaz­dasági bojkott alá helyezésé­ről, amely egyben az arab olaj és olajszármazékok szál­lításának beszüntetését is jelenti. A Bagdadban elfoga­dott állásfoglalás is egyértel­műen azt tükrözi, hogy a konferencián részt vett orszá­gok szembehelyezkednek az egyezménnyel, ragaszkodva ahhoz, hogy folytassák har­cukat az arab népek jogainak biztosításáért. Líbia budapesti nagyköve­te szólt az országa határa mentén végrehajtott egyip­tomi csapatösszevonásokról is, nyugtalanítónak ítélve a •feszültség növekedését. Ugyanakkor hozzátette: a kairói vezetés döntéseit, s önmagát elszigetelő lépéseit riem azonosítják az egyipto­mi nép véleményével. (MTI) ISZLÁMÁBÁD Ziaul Hak tábornok, pa­kisztáni elnök csütörtökön az ITV angol kereskedelmi te­levíziónak adott nyilatkoza­tában válaszolni próbált a Bhuttó kivégzését követő nemzetközi tiltakozásokra. A csütörtökön országszerte megtartott tiltakozó meg­mozdulásokban csaknem hu­szonötezer ember vett részt. A mintegy kétszáz letartózta­tott között volt Abdul Hafiz Pirzada, a Pakisztáni Nép­párt egyik vezetője, volt pénzügyminiszter. USA Carter energiaterve — Már a nyáron ellátási nehézségek fenyegetnek, ha nem emelik lényegesen az olajárakat és nem csökkentik kötelezően az energiafogyasz­tást — jelentette ki Carter elnök. Carter csütörtökön este országos televíziós­beszédben terjesztette elő energiatakarékossági prog­ramját, amely az első kom­mentárok szerint gyorsítja majd az inflációt, de keveset segít a gondokon. Carter gondterhelten jelen­tette be, hogy júniustól fo­kozatosan felszabadítják a hazai olaj árát. A beszéd napján került nyilvánosságra, hogy a már­ciusi infláció — éves átlag­ban számolva — 14 százalék körül volt. Az olajáremelés tovább gyorsítja a pénzhígu­lást s egyben két év alatt 32 milliárd dollárral növeli a monopóliumok hasznát. Carter kijelentette, hogy mindenkinek kevesebbet kell fogyasztania és többet kell fizetnie érte. A középü­letekben, a munkahelyeken a fűtés hőmérséklete nem ha­ladhatja meg a 18 Celsius fo­kot, a nyári hűtés nem lehet kevesebb 27 foknál. Hasonló — önkéntes — mértéktartást vár a kormány a lakosságtól, s egyben kevesebb autózást. Amennyiben így sem csökken az üzemanyag-felhasználás, a hétvégekre bezárnak a töltő- állomások. Az elnök felhívta az ipart, hogy álljon át mindinkább a földgáz felhasználására, kap­jon nagyobb szerepet a szén, gyorsítsák az energiaforrások, így a napenergia felhaszná­lását. Zalka Máté portréja 1920-ból |f példaképe || Zalka Máténak, a spanyol polgárháború legendás hírű Lukács tábornokának hamvait tartalmazó koporsót tegnap hazaszállították Budapestre. A terueli csatában, Huescánál hősi halált halt Zalka Máté —vagy Lukács Pál tábornok — Spanyolországban nyu­godott. Mondhatnánk úgy is: annak az ország­nak a földjében, amely­nek szabadságáért vérét ontotta, életét adta. Csakhogy ezzel keveset mondanánk. Hogy ki volt ő, az író, a magyar és a nemzetközi mun­kásmozgalom harcosa, a legendák hőse, azt ne­hezen lehetne röviden kifejezni, mert ennek a szónak: internacionalis­ta, nincs pontos magyar megfelelője. „Aki a szo­cialista forradalom ügyéért hazájától távol, más néppel együtt har­col” — így a szótár, de talán ez sem mond el mindent. Jorge Semprun Nagy utazás-ának főhő­se, egy másik hivatásos forradalmár, egy „igazi” vörös spanyol, aki a második világháború alatt a francia el­lenállási mozgalomban harcolt internacionalistaként, tiltakozott az ellen, hogy ő csak Franciaországért fogott volna fegyvert. Nem; a mindenkori forradalomért, min­den nép szabadságáért! A legerősebb közösségi összetartó erőről, az inter­nacionalizmusról talán senki sem ír olyan közvetlenül és érzékletesen, mint Semprun. Amikor hősét egy nyomorult kis német rendőrtisztviselő „levörösspanyo- lozza”, fölforrósodik körülötte a légkör. „Levörösspanyolozott, és íme, hirtelen nem vagyok már egyedül ebben a nagy, Vigasztalan szürke terem­ben. Ahogy elhaladtam a sor mellett, tekintetek villan­tak rám, a világ legszebb mosolyai ragyogtak fel a tömény szürkeségben. Kezemben az igazolvány, majd- hogy meg nem lobogtatom a levegőben. Beállók a he­lyemre a sor végére. A fiúk közelebb húzódnak, moso­lyognak. Egyedül voltam, egyedül voltak ők is, most már együtt vagyunk”. A Szabolcs-Szatmár megyei Matolcs községben szüle­tett, több mint kalandos életű író is együtt volt mind­azokkal, akik a forradalomért küzdöttek Európa-szerte. Ügyvédnek szánják, de színésznek megy el, majd az első világháborúban, mint hadapród őrmester harcol és sebesülten fogságba esik. Az oroszországi hadifogolyból az intervénciósok elleni háború egyik hadvezére lesz, a Vrangel elleni krími hadművelet hőse. Később a török hadseregben Kemal Atatürk oldalán harcol az új Tö­rökországért; a lovasságot szervezi. Amikor visszatér a Szovjetunióba, diplomáciai futár, majd több fontos kulturális intézmény irányítója, ala­pító tagja a Forradalmi írok és Művészek Szövetségé­nek. Moszkvában jelenik meg első elbeszélése, majd ha­marosan első kötete is. A forradalmi események forgatagában érlelődött iga­zán íróvá, életpályájának változatossága, gazdag harci tapasztalata, mélyen internacionalista meggyőződése kö­teteiben nemes veretű irodalommá lényegül át; a har­cos forradalmár a magyar nyelv kitűnő ismerője, mű­velője lesz. 1936 végén leteszi a tollat és ismét fegyvert fog a sza­badság védelmében; a spanyol köztársasági hadsereg egyik parancsnoka, aki megszervezi a legendás hírű 12. nemzetközi brigádot, s részt vesz a legfontosabb had­műveletekben. 1937. június 11-én, 41 éves korában az aragóniai fronton hal hősi halált. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom tiszte­lettel hajtja meg zászlóit emléke előtt. • (gömöry) LAPZAR TA ÜDVOZLŐTÁVIRAT Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Denis Sassou-Nguesso-t, a Kongói Munkapárt Központi Bizottsága elnökévé, valamint, a Kon­gói Népi Köztársaság és a minisztertanács elnökévé tör­tént megválasztása alkalmából. Pretoriában a Biztonsági Tanács kérése és a nem­zetközi tiltakozás ellenére koholt vádak alapján kivé­gezték Solomon Mahlangut, a Dél-Afrikában betiltott Afrikai Nemzeti Tanács tagját. (Képtávírónkon ér­kezett.) BUDAPEST Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Népszabadság főszer­kesztője pénteken Csongrád megyébe látogatott. Szegeden elsőnek a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat szegedi kenderfonógyárát kereste fel. Ezután a József Attila Tu­dományegyetemen megtekin­tette az egyetem elsősorban oktatási és kutatási célokat szolgáló kibernetikai labora­tóriumát. Délután aktívaülé­sen adott tájékoztatást idő­szerű nemzetközi és ideoló­giai kérdésekről. MADRID Péntek délelőtt a Zarzuela palotában I. János Károly király előtt letette a hivatali esküt' Adolfo Suarez minisz­terelnök harmadik kormá­nya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom