Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-06 / 80. szám

1979. április 6. ^PÜJSÄG Lázár György Moszkvába érkezett Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke Alek- szej Kosziginnek, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Po­litikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének meghívására csü­törtökön Moszkvába utazott. Kíséretében van Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács elnök- helyettese. a magyar—szovjet gazdasági és műszaki tudo­mányos együttműködési kor­mányközi bizottság magyar tagozatának elnöke. A kormány elnökét a Feri­hegyi repülőtéren Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács el- nökhelyetese, Púja Frigyes külügyminiszter, Várkonyi Péter államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hiva­talának elnöke és Varga Jó­zsef, a Minisztertanács titkár­ságának vezetője búcsúztatta. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Lázár György Marjai Jó­zsef kíséretében csütörtökön Moszkvába érkezett. A kormány elnökét a szov­jet főváros vnukovói repülő­terén Alekszej Koszigin és Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese, vala­mint más hivatalos személyi­ségek üdvözölték. Jelen volt dr. Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. (MTI). Kivégezték Bhuttót A pakisztáni belügymi­nisztérium szerdán hivatalos közleményben jelentette be, hogy kivégezték Zulfikar Ali Bhutto volt miniszterel­nököt. Bhuttót szerdán hajnalban, a rawalpindi börtönben akasztották fel, majd holttes­tét a volt kormányfő földbir­toka közelében lévő temető­be szállították és délelőtt el­temették. A temetésen Bhutto felesége és leánya nem vehetett részt, mert a hatóságok mindkettőjüket háziőrizetben tartják. Islamabadban és Rawal- pindiben szerdán délután több százan tiltakoztak Zul­fikar Ali Bhutto kivégzése el­len. Tüntetésekre került sor Larnakában és Lahoréban is. Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár mély sajnálkozással ér­tesült Ali Bhutto kivégzésé­ről és rosszallásának adott hangot amiatt, hogy Ziaul Hak figyelmen kívül hagyta az ő és sok más vezető politi­kus lépését, amellyel kegyel­met kértek Bhutto számára — mondotta Waldheim szó­vivője. Valéry Giscard d’Estaing francia elnök a francia kor­mány rendes heti ülésén „mély megrendülésének” adott hangot Bhutto kivég­zése miatt. Párizsban szer­dán nyilvánosságra került, hogy az elnök kedden az esti órákban másodszor is felkér­te Ziaul Hak tábornokot, a pakisztáni katonai kormány­zat vezetőjét, hogy kímélje meg Bhutto életét. James Callaghan brit kor­mányfő „mély sajnálattal” értesült az ítélet végrehajtá­Pakisztán több részén tiltakozó megmozdulások voltak azután, hogy szerdán kivégezték Ali Bhuttót. Képünkön: az egykori miniszterelnök több száz híve tartott emlék­imát Rawalpindiben. (Képtávírónkon érkezett.) sáról, adta tudtul egy hivata­los nyilatkozat, amely egyben rámutatott: Callaghan há­rom ízben kért kegyelmet Bhuttónak, utoljára kedden este. Jasszer Arafat, a PFSZ vb elnöke részvéttáviratot inté­zett a szerdán kivégzett Zul­fikar Ali Bhutto volt pakisz­táni kormányfő családjához. „Felháborodással és megdöb­benéssel fogadtam testvérem és barátom, az immár mártír­rá vált pakisztáni vezető, Ali Bhutto halálhírét” — han­goztatta Arafat távirata. Iránban szintén rendkívül negatív visszhangot váltott ki a halálos ítélet végrehajtása, a volt pakisztáni miniszter- elnökön. Sariat Madari aja- tollah, az egyik legtekintélye­sebb vallási vezető, méltatta Bhutto érdemeit Pakisztán fejlesztésében. Annak a néze­tének adott hangot, hogy Bhutto kivégzésének „nem volt megfelelő jogi alapja”. Jasszin Vatu, a korábban Bhutto vezetése alatt állott Pakisztáni Néppárt ügyvezető főtitkára felhívást intézett Pakisztán népéhez, hogy csü­törtöktől kezdve negyven na­pos gyász keretében emlé­kezzen meg a párt mártírha­lált halt vezetőjéről. Irán Bazargan tv-beszéde A legfrissebb jelentések szerint az Irán észak-keleti részén fekvő és türkmének lakta Gonbad-i Kalvusban fokozatosan normalizálódik a helyzet. Az iráni belügyminisztéri­um szerdán közzétette az el­múlt hét végén megtartott és az ország jövőbeni államfor­májáról dönteni hivatott, két­napos referátum hivata­los végeredményét. Eszerint 22 800 000 szavazásra jogosult (16 éven felüli) szavazópol­gár közül 20 288 021 járult az urnák elé. Az iszlám köztár­saság mellett „igen” szava­zattal 20 147 055 szavazó fog­lalt állást, míg 148 966 volt a „nem” szavazatok száma. Együttműködésre a forra­dalom vívmányainak megvé­désére szólította fel az or­szág lakosságát szerda esti 'televízióbeszédében Mehdi Bazargan, az iráni iszlám köztársaság ideiglenes kor­mányának elnöke. A gazdasági élettel össze­függésben a kormányfő áldo­zatos munkára szólított fel. Bazargan élesen bírálta azokat a csoportokat, ame­lyek nem vettek részt a re­ferendumon. Úgy nyilatko­zott, hogy ezek az erők tevé­kenységükkel a kormány munkáját akadályozzák. A miniszterelnök ezután arra szólította fel a népet, hogy felejtse el a bosszúállás szellemét. Hangoztatta, hogy nem minden vezetőt kell fél­retenni, felelősségrevonni csupán azért, mert a meg­buktatott császári rezsim alatt dolgozott. A miniszterelnök beszédé­nek további részében a had­sereg jelentőségét hangsú­lyozta. RAN®RÁMA az 1979. április 3-án megtartott március havi lottó-jutalomsorso­lásról, melyen a 10. heti szelvé­nyek vettek részt. A gyorslistá­ban az alábbi rövidítéseket hasz­náltuk : a = vásárlási utalv. (1000 Ft), b = Moszkvics 1500 tip. sze­mélygépkocsira utalvány, c = Lada 1200 tip. személy- gépkocsira utalvány, d = szerencseutalv. (30 000 Ft), e = színes tv I. (28 000 Ft), f = színes tv II. (22 300 Ft), g = zenesarok-utalv. (20 000 Ft), h = otthon lakberendezési utalv. (15 000 Ft), i = ismerje meg a Szovjetuni­ót, az 1980. évi olimpiai játékok országát (14 000 Ft), j = televízió (10 000 Ft), k = vásárlási utalv. (10 000 Ft), 1 — vásárlási utalv. (9000 Ft), m = vásárlási utalv. (7000 Ft), n = vásárlási utalv. (5000 Ft), o = vásárlási utalv. (3000 Ft). A nyertes szelvényeket 1979. április 25-ig kell a totó-lottó ki- rendeltségek, az OTP-fiókok, vagy Posta útján a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság címére (1875 Budapest, V., Münnich Ferenc u. 15.) eljuttatni. A gyorslista közvetlenül a sor­solás után készült, az esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Az alábbiakban a baranyai körzetben vásárolt, nyertes szel­vények számát közöljük. 2 386 483 j, 2 402 392 k, 2 412 998 k, 2 428 907 k 2 434 210 k, 2 439 513 j, 2 444 816 e, 2 450 119 j, 2 460 725 f, 2 471 331 n, 2 476 634 1, 2 481 937 n, 2 492 453 m, 2 513 755 O, 2 519 058 n, 2 529 664 i, 2 534 967 d. 2 545 573 i, 2 550 876 k, 2 556 179 j, 2 557 391 g, 2 597 300 k, 2 598 603 k, 2 603 906 k, 2 609 209 m, 2 641 027 O, 2 656 936 k 2 662 239 k, 2 667 542 1, 2 678 148 0, 2 683 451 o, 2 694 057 k, 2 699 360 k, 2 704 663 O, 2 709 966 k, 2 715 269 k, 2 731 178 k, 2 736 481 k, 2 741 784 k, 2 747 097 m. 2 752 390 m, 2 757 693 k, 2 768 299 d, 2 773 602 k, 2 810 723 h, 2 816 026 e, 2 826 632 j, 2 831 935 k, 2 842 541 k, 2 847 844 k, 2 853 147 1. 2 863 753 j, 2 869 056 d, 2 874 359 k, 2 879 662 k, 2 884 965 k, 2 890 268 e, 2 900 874 k, 2 906 177 n, 2 937 995 k, 2 953 904 g, 2 959 207 g, 2 975 116 m, 2 980 419 1. 2 996 328 m, 62 008 112 j, 62 013 415 m, 62 018 718 o, 62 024 021 k, 62 029 324 m, 62 034 627 m, 62 039 930 j, 62 045 233 e, 62 061 142 k. 62 066 445 1, 62 077 051 m, 62 098 263 e, 62 108 869 i, 62 114 172 c, 62 124 778 k, 62 130 081 l, 62 135 384 k, 62 140 68 m, 62 145 900 k, 62 151 293 d, 62 167 202 k, 62 177 808 m, 62 183 111 k, 62 188 414 n, 62 193 717 i, 62 204 323 m, 62 209 626 k, 62 220 352 e, 62 225 535 j, 62 236 141 k, 62 241 444 k, 62 246 747 n, 62 252 050 n, 62 262 656 n, 62 267 959 1, 62 289 171 n, 62 299 777 o, 62 305 080 e, 62 320 989 o, 62 336 898 a 62 368 716 k, 62 384 625 m, 62 395 23l h, 62 416 443 k, 62 432 352 1, 62 4 37 655 f, 62 448 261 h, 62 464 170 k 62 469 473 h, 62.480 079 k, 62 490 685 k, 44 571 848 o, 44 577 151 k, 44 582 454 k, 44 593 060 m, 44 831 695 1, 55 570 270' m, 55 580 876 o, 55 591 482 m, 55 835 420 k, 55 840 723 O. BUDAPEST II. János-Pál pápa dr. Pas- kai László címzetes püspököt, veszprémi apostoli kormány­zót megyéspüspökké, dr. Ba- gi Istvánt, a Pápai Magyar Intézet igazgatóját esztergo­mi segédpüspökké, dr. Sza­kos Gyula sárvári plébánost székesfehérvári segédpüspök­ké, Marosi Izidor címzetes apátot, kecskeméti esperes plébánost váci segédpüspök­ké nevezte ki. A kinevezé­sekhez a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa az 1957. évi 22. számú törvényerejű rendelet alapján az előzetes hozzájárulást megadta. PHNOM PENH A kambodzsai hírügynök­ség (SPK) csütörtöki jelen­tése szerint a forradalmi kambodzsai fegyveres erők március 27-én nagyszabású támadást indítottak Pol Pót híveinek a Phnom Ta San hegységben levő főhadiszállá­sa ellen. A helyi lakosság ál­tal erőteljesen támogatott ak­ció során Pol Pót több mint ezer fegyverese elesett, meg­sebesült vagy fogságba ke­rült. Maga Pol Pót és néhány híve Thaiföldre menekült. Szovjet kormánynyilatkozat Peking felmondta a barátsági szerződést A szovjet kormány szerdán nyilatkozatot tett közzé, ame­lyet az alábbiakban ismerte­tünk: A Kínai Népköztársaság kormánya 1979. április 3-án bejelentette, hogy nem szán­dékozik megújítani a Szov­jetunió és a Kínai Népköztár­saság között 1950-ben megkö­tött barátsági, szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződést, amelynek 30 éves érvényességi ideje 1980. áprilisában jár le — noha a szerződés előirányozza, hogy azt a felek egyetértésével meg lehet hoszabbítani. A kínai fél, igazolni próbálva ezt az ellenséges lépést, dur­va hamisításokhoz folyamo­dik és ez szükségessé teszi, hogy emlékeztessük a tény­leges helyzetre. Ezt a szerződést olyan idő­szakban írták alá, amikor a kínai népnek rendkívül nagy szüksége volt segítségre és támogatásra forradalmi vív­mányai megvédéséhez, a gaz­dasági és kulturális építés előtte álló feladatainak meg­oldásához. A Szovjetunió, híven in­ternacionalista kötelességéhez lelkiismeretesen teljesítve a szerződésből származó köte­lezettségeit az első pillanat­tól kezdve szilárdan és kö­vetkezetesen állást foglalt a nemzetközi küzdőtéren a KNK érdekeinek védelmé­ben, hatékonyan segítette a fiatal népköztársaságot ab­ban, hogy visszaverje az im­perialista erők kísérleteit a belügyeibe történő beavatko­zásra. Azok a szovjet kato­nai egységek, amelyeket a KNK kormányának kérésére küldtek Kína területére, megbízhatóan védelmezték meg az országot az ellensé­ges légierő berepüléseitől. Az a tény, hogy 1950-ben létre­jött a szovjet—kínai szerző­dés, döntő szerepet töltött be abban, hogy 1950—53-ban, a koreai háború éveiben és az úgynevezett „tajvani válság” idején, 1958-ban megakadá­lyozták a KNK elleni nyílt imperialista agressziót. Az együttműködés az új iparágak létrehozásában, á régiek rekonstrukciójában, a nyersanyagok feltárásában és kiaknázásában, a tudomá­nyos, kulturális és egyéb kapcsolatok fejlődése ugyan­csak annak eredménye volt, hogy megvalósították az 1950. évi szerződés határoz- mányait, és ennek alapján megállapodásokat kötöttek a Szovjetunió és a KNK együttműködéséről különbö­ző területeken. Ezt az egész világ tudja. A kínai fél mély­ségesen hálás volt ezért, nagyra értékelte ezt. Peking mostani egyoldalú lépése, az a bejelentés, amely szerint az 1950-ben megkö­tött szerződés érvényét meg­szűntnek tekinti, semmi­képpen sem egyeztethető ösz- sze azzal a sokszor elhang­zott kijelentésével, amely szerint kész normális állam­közi kapcsolatokat fenntar­tani a Szovjetunióval. Mi­után 1971-ben elutasította a Szovjetunió javaslatát arról, hogy kössenek szerződést az erő alkalmazásának eltiltásá­ról 1973-ban pedig azt a ja­vaslatot, hogy kössenek meg nem támadási szerződést, a kínai fél arra hivatkozott, hogy nincs szükség ilyen szerződésekre, mivel a Szov­jetunió és a KNK között ér­vényben van a barátsági, szö­vetségi és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés — most ez a szerződés kínai kezde­ményezésre érvényét veszti. Mindez, a kínai vezetés más lépéseivel együtt, nyilvánva­lóan arról tanúskodik, hogy tudatosan törekednek a szovjet—kínai viszony továb­bi bonyolítására, megrontá­sára. Ez a tény szorosan össze­függ a kínai vezetők politi­kai irányvonalának átformá­lásával. Ezt az irányvonalat mindinkább a nagyhatalmi, hegemonista törekvések, a más országokkal és népekkel szembeni lenézés határozza meg. Hogy a pekingi vezető körök politikája milyen ka­landorpolitika lett, milyen mélyre süllyedtek, arról a Vietnami Szocialista Köztár­saság elleni kínai agresszió szolgáltatott bizonyítékot. A Szovjetunióban válto­zatlanul fennmarad az a mély megbecsülés, amelyet a kínai nép, e nép történelme és kultúrája iránt érez. Nin­csenek objektív okok arra, hogy a két ország népei el­idegenedjenek egymástól, vagy különösen arra, hogy szembekerüljenek egymással. A szovjet fél kijelenti, hogy a Szovjetunió és a Kí­nai Népköztársaság közötti barátsági, szövetségi és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződés érvényének megszünte­téséért a teljes felelősség a kínai felet terheli. Harminc év tanulságai Két társadalmi rend - két szövetség Immáron harminc éve annak, hogy a nyugati hatalmak meg­indították Európában a katonai tömbök kialakításának folya­matát. Szántszándékkal használjuk a többes számot: a politi­kában, akár csak a fizikában érvényesül az akció—reakció elv, s a NATO megalakítása olyan tény volt, amely nem maradha­tó« válasz nélkül. De nem fölösleges azt hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió, s azok az országok, ahol a szocialista ^ útválasztás akkor inkább cél volt még, mint befejezett politikai tény — mindent megtettek ennek megakadályozására. FULTONTÓL BRÜSSZELIG A tömbpolitika régebbi, mint a NATO, ami természe­tes: előbb vetik el a magot... Hirhedtté vált fultoni beszé­dét még 1946 márciusában mondta el Churchill — de már akkor világos volt, hogy a szocialista országok elleni kereszteshadjárat, s a fejlett tőkés világ katonai-politikai összekovácsolásának terve mögött az Egyesült Államok áll. Washington abból indult ki, hogy a világháború után kialakult helyzet különösen kedvező feltételeket teremt az amerikai világuralom szá­mára, s a szocializmus elleni harcra. Hiszen az Egyesült Államok a legerősebb tőkés országként került ki a máso­dik világháborúból, ember­veszteségei csekélyek voltak, s területére nem hullott egyetlenegy bomba sem. És Churchill mellett Tru­man ült Fultonban, az az amerikai elnök, aki zöld utat adott az atombombázásnak és bólogatott, amikor Chur­chill ő felé fordulva ezt mon­dotta: „Az Egyesült Államok most a világhatalom csúcs­pontján áll... A hatalmi el­sőséggel együtt jár a tisztele- . tét keltő felelősség a jövő­vel szemben. Most itt van a világos és ragyogó alkalom országaink számára”. Ful- tonból egyenes út vezetett a belga fővárosba, ahol 1948 márciusában, tehát nem egé­szen három évvel a fasizmus felett aratott győzelem után jött létre Anglia kezdemé­nyezésére a nyugat-európai országok >első katonai tömö­rülése a Szovjetunió, s a né­pi demokráciák ellen. Anglia, Franciaország, Belgium és Hollandia képviselői Brüsz- szelben állapodtak meg kato­nai szövetségük megteremté­sében. Igaz, formálisan en­nek a szövetségnek megte­remtését még azzal próbál­ták indokolni, hogy a német agresszió ellen irányulhat. A létrehozott blokk igazi cél­ját a szovjet kormány így jellemezte: „Ez magában rej­ti azt a veszélyt, hogy Né­metország nyugati felét az eljövendő agresszió stratégiai bázisává építik ki.” 1948. július 6-án Washing­tonban tárgyalások indultak meg az amerikai külügymi­nisztérium, Kanada és a brüsszeli paktumhoz tartozó országok képviselői között. Ezeken megvetették az új, szélesebb körű katonai cso­portosulás alapjait. A tár­gyalások szeptember 9-én ér­tek véget. A kiadott közös közlemény kollektív katonai szerződés megkötését aján­lotta a tagállamok kormá­nyainak. AZ ENSZ-RE HIVATKOZTAK 1949. március 15-én hivata­losan meghívták azokat az országokat, amelyek 1948 de­cemberében nem vettek részt a szerződés szövegének ki­dolgozásában. Március 18-án nyilvánosságra hozták a szerződés tervezetét. A kö­vetkező hónapban pedig — április 4-én — Belgium, Dá­nia, az Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Iz- land, Kanada, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország és Portugália képviselői Washingtonban aláírták az Észak-atlanti Szerződést. A NATO-szerződés szövege azzal kezdődik, hogy a részt­vevők „kifejezik hitüket az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének céljaiban és elveiben”. Valójában az ENSZ-re való ismételt hivatkozások sem tudták elfedni az objektív elemzés elől azt a tényt, hogy a NATO létrehozása ellen­tétben állt az ENSZ alapok­mányával, s megkérdezője- lezte a világszervezet tevé­kenységének alapját is,' ne­vezetesen azt, hogy a Bizton­sági Tanács állandó tagjainak egységesen kell fellépniök. PÉLDÁTLAN TÜRELEM A NATO-ban a legnagyobb erőfeszítéseket a részt vevő országok kezdettől fogva Nyugat-Németország bevoná­sára tették: ez volt a NATO születésénél bábáskodók leg­fontosabb és Európa szem­pontjából a legveszélyesebb terve. Nyugat-Németország bevonása a NATO-ba az 1954. október 19-től 23-ig tartó pá­rizsi értekezleten történt meg, ahol egy sereg doku­mentumot írtak alá, amelyek a „párizsi szerződések” né­ven lettek ismertté, s lehető­vé tették, hogy az NSZK 1955 tavaszán a NATO-ba belép­jen. Ez súlyos helyzetet te­remtett Európában. Az euró­pai szocialista országok nem hagyhatták válasz nélkül a történteket, a párizsi szerző­dést. 1955. május 14-én a GYORSLISTA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom