Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
1979. április 1. Csak a tuskó volt nagy Küzdelem a tuskóval A paksi brigáddal az áradó Dunán Sipos István kezeli a farmotort Félelmetes ilyenkor a Duna. Faágakat, rönköket, egész fákat sodor és mérhetetlenül sok szemetet a máskor szelíd folyam. Egy éjszaka hetven centit áradt. A halászokon látszik, hogy nem szívesen — csak a mi kedvünkért szállnak^vízre. ^ A Itelkesedés hiányát a későbbiek — sajnos — indokolják. A zsákmány gyengécske, a küszködés annál több. Kicsit rácsodálkozom ezekre a vízi emberekre, hogy a számukra iszonyúan nehéz munkát, a megpróbáltatást természetesnek veszik. Két ladikból áll a flotta. Az egyiken motor, a másik a két hosszú evezőt kezelők erejére hagyatkozik. Rejtélyes dorongok és egy háromméteres, combvastagságú akácfa — rendeltetésükkel, a halászok nem kis mérgére, később megismerkedünk — meg természetesen a háló fekszik annak a ladiknak a fenekén, amelyben fotóriporter kollégámmal mi is helyet kapunk, szemben az evezőket forgató brigádvezetővel és Sipos Ferenccel. A ladik neve Viza. Érdekességként elmondjuk, hogy a brigád több tagja még nem látott vizát, s most már nem is valószínű, hogy fog látni. És most hadd ismertessük' meg olvasóinkat a két izgalmas, ám eredményesnek koránt sem mondható óra történetével. Hét árakor útra, pontosabban vízre kelünk. Egymáshoz erősítve a két ladik, s mellettük úszik a bárka. Rövid tanácskozás után kijelölik a helyet, ahol majd fenékre eresztik a kilencven méteres kecsegehálót. Erre valahol az épülő atomerőmű magasságában kerül sor. Itt szétválnak a ladikok, s a motor nem tudom hány lóerejét felváltja az embererő. Nyalkán fúj az északi szél, de a ladik végébe kerül a bekecs, mert izzaszt az evező. Nagyon visz a víz, szinte versenyt futunk vele. Tegnap 48 kiló volt az eredmény, a mai napot gyengének jósolják a halászok. De ekkor még reménykedünk, hátha tévednek. Volt olyan nap, amikor öt mázsa volt a zsákmány. Kis víznél persze egészen más a helyzet. Olyankor meg lehet húzni a holt ágakat, meg a folyó Duna is gazdagabban jutalmaz. Vége az első körnek, egymáshoz közelít a két ladik, s mind szűkebbé válik a háló által bezárt kör. Az eredmény két rozsdás márna. Mérni se kell, látszik, hogy egyikük se üti meg a kifog- hatóság méretét. Ennek köszönhetik életüket, visszakerülnek a vízbe. Nőjenek még egy-két évig. Újabb kör, s ekkor megtörténik a baj. Elakad a háló. A másik ladik, a motoros mellett. Először még nem tudni, miben, puszta kézzel folyik az erőlködés, a „húzd meg”. Nem enged az ellenség. így a mi oldalunkon beszedik, amennyit lehet és egymás mellé ér a két ladik. No. most megtudjuk mire kell az akácfa meg a dorongok. Az akácot keresztül- fektetik a két ladikon, a két dorongot befűzik a háló egy- egy szemébe és kézi erővel kezdik feltekerni. Billegnek a ladikok, nyúlik a perionháló, csöpög a verejték. Végül sikerül megemelni a tüsköt, mert az volt az akadály, elúszik. a háló meg ladikba kerül. Csodájára két árva ke- csege is keveredett belé, de ismét kicsik. Fél óra a háló rendbe rakásával telik, majd következik az újabb, immáron a mai napra utolsó húzás. Ha egyáltalán lehet eredményről beszélni. ez a legeredményesebb. Egy kilós formájú márna, egy hatvan dekásnyi ke- csege, meg néhány apróbb kerül a bárkába. Amit eszerint mégsem teljesen potyára hoztunk magunkkal. így zárult a halászkirándulásunk Pakson. Szegényes fogással, ellenben néhány tanulsággal. Pár éve még négy brigád szűrte a nagy Duna vizét a paksi htsz területén, ez mára kettőre csappant. Az ok: elmennek a fiatalok, nehéz a munka, kicsi a zsákmány. Ha esik, ha fúj, ha sekély a víz, ha nagy, be kell ülni a ladikba. A kereset meg összesen, évi átlagban tulajdonképpen nem kevés, de a munka nehezéhez viszonyítva nem is sok. Egy kellemes tanulság: van kecsege a Dunában, pontosabban ismét van. Magam — horgász lévén, ismerve a víz szennyezettségét — kissé csodálkozom, de a tény, az tény. Az örömteli tapasztalat okáról majd megkérdezzük a szakembereket. Mire riportunk megjelenik, megcsöndesült a Duna. Bizonnyal jobb napot is kifogtak azóta már a paksi brigád tagjai. És kellemesebb időt, akadás nélküli húzást. LETENYEI GYÖRGY Fotó: GOTTVÁLD KAROLY Hat halászból áll a brigád, s hetedikként egy tanuló szűri napról napra a vizet: Sipos Ferenc, Sipos István, Németh Gábor, Dömötör Lajos brigádvezető, a jelenleg beteg Sipos János és Herczeg Zoltán a tanuló. „Húzd meg!” Dömötör Lajos és Sipos Ferenc az evezőnél Vízen a háló, várjuk az eredményt Az utolsó simítások, aztán útra kel a paksi brigád Néhány percnyi pihenő. Jólesik a reggeli-.......----------------------------------------------------------------------------------------------------H azafelé készülőben
