Tolna Megyei Népújság, 1979. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
© NÉPÚJSÁG 1979. április 4. I — Ismerik-e még Dóra László labdarúgót? — Már én is azt hittem, hogy elfelejtettek. Aztán tavaly egy szombat este megjelentek a régiek és a mostaniak közül is páran, megszorongatták a kezem, virágcsokorral köszöntöttek. De a mai fiatalok nem, nem hiszem, hogy hallottak volna rólam. Hiába az idő elmúlt. Hetvenöt éves vagyok, régen kergettem már a labdát. — Laci bácsi, én sem a labdarúgás miatt jöttem. Kevesen tudják, hogy a maga brigádja a felszabadulás napján is dolgozott, biztosította Szekszárdon az áramszolgáltatást. A városhoz közeledtek a szovjet csapatok, de még itt voltak a németek. Nem volt ez veszélyes? — 1944. november 28-án, délután 4—5 óra körül a villanytelep udvarán voltam. Tőlem 40—50 méterre, a vasúti hídnál egy német páncélmozdony állt meg. Négyen kiugrottak, egyikük tört magyarsággal a vezetőt kereste. Jelentkeztem. Közölte, hogy este 10 órakor robbantják a vasúti hidat, majd éjfélkor a Sió hidat. Veszélyes volt ott maradni, de meg kellett menteni a berendezést. I — Egyszerűbb lett volna menekülni? — Igen. I — Mégis maradtak? — Azt akkor már tudtuk, hogy hamarosan megérkeznek a szovjet csapatok, és Szekszárdon is vége lesz a háborúnak. Vízre, villanyra szükség lesz. Nekünk kell azt biztosítani. I — Hogyan próbálták védeni a berendezéseket? — Először is figyelmeztettem a német tisztet, hogy ha a szekszárdi állomás megsérül, akkor az egész megye áram nélkül marad. Ezt nem vette figyelembe. Utána bementem a telepre, és szóltam a szolgálatvezetőknek, hogy robbantás lesz, készüljenek fel. Közöltem azt is. hogy én is maradok, és amit lehet, megmentünk. I — Milyen beosztása volt? — Főszerelő. Mivel a telep vezetőmérnöke megszökött a németekkel, nekem kellett irányítani a munkát. I — A robbantás okozott károkat? — Utána rögtön megvizsgáltuk a berendezéseket, de csak kisebb hibákat észleltünk. Ez annak köszönhető, hogy háromnegyed tízkor kinyitottuk az ajtókat, ablakokat, hogy kisebb legyen a légnyomás hatása, magunk pedig a kapcsolóterem kövére feküdtünk. I — Egész éjjel dolgoztak a hibák kijavításán? — Igen. Másnap reggel, november 29-én már Öcsény és a Duna felől hozta a szél a fegyverzajt. Ebben a térségben sok hálózati hiba volt. A szerelők és a segédmunkások egész nap dolgoztak, mi pedig előkészítettük a szerszámokat és a szerelési anyagokat. I — Milyen terveik voltak ezzel? — Az eldugott anyagokat felvisszük Klézli János munkatársunk kisbödői lakására, s reggel jelentkezünk a szovjet katonai parancsnoknál. I — Akkor még harcok voltak a városban? I — A felszabadulás napján 30-án áramszünet volt? — Reggel hatig mindenhol működött a villany. Akkor a Máza—Szekszárd közötti távvezetékre ráesett egy repülőgép. A szolgálatot Lendvai József vezette és telefonon felhívta a mázai kollégákat, megegyeztek, hogy közösen javítják ki a vezetéket. Másodikén már volt villany és víz. Ennyi áramkimaradás volt csak összesen. Pontosabban december 2-án délután 4 órakor a városnak és a szárnyvonalnak kiadtuk a feszültséget. | — Megköszönték? — Ki köszönte volna meg? Nem volt akkor még vezetése a városnak. Senye Sándor csak december 4-én vette át az irányítást. I — Szóval maguk voltak az elsők, akik dolgoztak a városban? — Tudja, féltek az emberek. Kihalt volt Szekszárd, jóformán csak a villanyszerelők mozogtak. Ez csak pár napig tartott, míg nem lett vezetés. I — Anyagot a szereléshez honnét kaptak? — December elején Davi- dov városparancsnok" utasítást adott, hogy a Sió híd helyreállításához világítást szereljünk. Úgy emlékszem, hogy 180 lámpa kellett oda. Közben a sebesültek állandóan érkeztek. A múzeum, a gimnázium, a selyemgyár épületében kórházat rendez- 1 tek be. Mindenhova anyag kellett. Elővettem a nyilasok elől elrejtett anyagkészletet, azt dolgoztuk fel. | — Később? — 10-én Davidov újabb parancsot adott. A kórházaknak kellett a jég. A jéggyárat 'helyezzük üzembe, mondta. Megvizsgáltam és jelentettem, hogy ellopták a kompresszor és a motor hajtószíját. Ezt két nap múlva a szovjetek szerezték be, azt hiszem Bajáról hozták a szíjakat. I — Ezek szerint többször találkozott a városparancsnokkal? — Az Előhegyről németek lőtték a házakat, a golyók tetőcserepeket és törmelékeket sodortak a járdára. Mi este hét órakor jól megterhelve a Garay téren keresztül mentünk Kisbödő felé. Veszélyes volt, de odaértünk. I — Másnap? — Reggel negyed hétkor jelentkeztünk a Béla téri szovjet parancsnokságon. Csurgai István szerelő tudott németül, s beszélt az egyik tiszttel. Tőle kaptuk a megbízatást, hogy minél előbb javítsuk ki a városban a hibákat. Főleg a nagyobb épületeket szorgalmazták, mert a sebesülteknek kellett a hely. I — Ez csak elhatározás kérdése volt? ■ — Hát így utólag úgy hangzik. A több tonnás trafó kiemelése a nagyfeszültségű térségből nagyon veszélyes volt. Ezen kellett sokat gondolkodni. Végül szerkesztettünk egy emelő berendezést és baleset nélkül megúsztuk. | — Mi volt a baja? — A két primer tekercs égett le. Közben Paksról egy civilruhás és egy egyenruhás tiszt jött ellenőrizni. Azokkal közöltem, ha Mázáról el tudják hozni a tekercseléshez szükséges vörösréz, 0.75 kvad- rátos huzalt, akkor hamarosan kaphatnak áramot. Két órán belül itt volt az anyag, újra lett villany Pakson és az őcsényi repülőtéren. g —A fizetség? — Következő nat> délelőttjén egy áramvonalas gépkocsi állt meg a kapunál. A tolmács közölte, hogy a Pakson székelő. Budapestet ostromló Déli Hadsereg tábornoka érkezett Szekszárdra. Kocsival felvittek Davidov városparancsnokhoz. ott egv bőrfotelbe ültettek, s láttam, hogy rólam beszélgetnek. Hamarosan a tolmács közölte, hogy a tábornok jó munkámért 1000 pengő jutalomban részesít. A tábornok átadta a jutalmat, vállon veregetett, s kézfogással elbúcsúzott tőlem. I — Laci bácsi, honnét ez a vonzalom a kommunistákhoz? — Tengelicen születtem. Apám korán meghalt, anyám mosónő volt. Azt hiszem, többet nem is kellene mon- , dani. Aki ilyen körülmények között élt, hová vonzódott volna? Húszéves koromban a mányoki bányák villanyszere- lőjeként dolgoztam. Egy sztrájk alkalmával 1924 márciusában a csendőrök kényszeríteni akartak bennünket a munkára. A dulakodásban a csendőrszurony a hasamba fúródott. Hát innét is az elkötelezettség. I — A felszabadulás után hogyan alakult a sorsa? — Hát csak annyi volt ez, hogy ő utasítást adott, én meg kértem. Ilyen eset volt december 20-án: az egyik 400 kilovoltos transzformátorunk a lebombázott vezetékek földzárlataitól meghibásodott. A városban a lámpák csak vörösen izzottak. Jelentettem a városparancsnoknak. <3 utasítást adott, hogy a paksi és az őcsényi vonalakat kapcsoljuk ki. Ekkor meg az őcsényi repülőtérről és Paksról nap mint nap jöttek reklamálni, az ottani pa- ranacsnokok. Erre elhatároztam, hogy a transzformátort házilag megjavítom. — A villamosművek államosításáig, 1949-ig vezetője voltam a villanytelepnek. Lábtrombózist kaptam, öt hétig feküdni kellett. Feletteseim áthelyeztek a transzformátorállomáshoz, ez lényegesen kevesebb fizetéssel járt. I — Elsők között volt, akik munkaérdemrendet kaptak? — 1951. április 3-án adták át a Munkaérdemrend bronz fokozatát. | — Miért kapta ezt? — Fúró-faragó ember voltam. Sok olyan újítást készítettem, amely országosan elterjedt, azért. I — Mikor ment nyugdíjba? — ötvenkilenc éves koromban 9 hónapig kellett feküdnöm trombózis miatt. Ezután 41 éves szolgálat után 1964. március 21-én egy Kiváló Dolgozó kitüntetéssel, 1463 forint nyugdíjjal elbúcsúztam az üzemtől. I — Laci bácsi, mi volt a szakmája? — Mechanikus. I — Mit kellett tudni? — Elsősorban a villanysze-" reléshez, de a hegesztéshez, a lakatos-, az esztergályos szakmához is értettem. Sőt, egyszer kútfúrást is vállaltam. I Milyen munka volt — A városi fürdő kútjából nem jött elegendő víz a szovjet katonák fürdőjébe. Azt kellett mindenáron megoldani. Tovább fúrtunk, s mindjárt lett víz. I — Ilyenkor szinte szokásos kérdés: Mire emlékszik a legszívesebben? — Sok mindenre. Talán a legszebb emlékek az első szabad május elseje. Az állomás dolgozóival szerkesztettünk egy olyan gépezetet, hogy azon a villanyszerelés minden mozzanata, az oszlopállítástól. a vezetékezésig minden volt. A bábuk apró villanymotorokkal működtek. Az volt a legszebb dekoráció a felvonuláson. I — El tudná mondani akkori munkatársai nevét? — Ezen gondolkodni kell. Klézli János, Lendvai József, Szegedi József, Csurgai István és Majsai István. Sajnos, a többiek neve már nem jut eszembe. I — Laci bácsi, a focit vagy a munkát szerette jobban? — Egyik nélkül sem tudtam meglenni. HAZAFI JÓZSEF Harm a harmincöt közöl Új párttagok a Dalmandi Állami Gazdaságban A Dalmandi Állami Gazdaságnak rangja »an nemcsak a megye mezőgazdaságában. Hire túlterjed a megyehatáron. Kiváló termelési, gazdálkodási eredményei közismertek. Kevesebbet tudnak még a szakmabeliek is a qazdaság pártszervezeteinek tevékenységéről, noha az egyértelműen világos, hogy kimagasló gazdasági sikerek — főképp a tartósan újratermelődő eredmények a szocializmusban elképzelhetetlenek a kommunisták, a pártszervezetek jó munkája, irányító-ellenőrző, nevelő tevékenysége nélkül. Legutóbb a községekben és a mezőgazdasági üzemekben folyó pártépítő munka tapasztalatait vizsgálta és elemezte a dombóvári városi pártbizottság. A kiemelt alapszervezetek között „legjobb a Dalmandi Állami Gazdaság pártépítési munkája. 1975. óta 35 párttagot vettek fel”. — állapítja meg a jelentés. Mint Schiszler György, az üzemi pártbizottság titkára mondja, 1975-ig évente visz- szatérő téma volt a beszámoló taggyűléseken a pártszervezetek elöregedése. 1975-ben következett be a fordulat, főként a KISZ-munkában. A KISZ-szervezetek egyre több fiatalt nevelnek párttaggá. De a 35 új párttag között számos idősebb is van. Valamennyien már a felvételük előtt nemcsak a termelésben, hanem a mozgalmi munkában is helytálltak és felvételük óta is kapnak és teljesítenek újabb és újabb pártmegbízatásokat. Közülük mutatunk be hármat. A SERTÉSGONDOZÓ Bálint Józsefné a szarvas- di sertéstelep „Dobó Katalin” szocialista brigádjának tagja. Tizenhat évvel ezelőtt — az általános iskola elvégzése után egy évvel — jött a gazdaságba dolgozni. Az első években növénytermesztő volt. Majd férjhez ment, következett a gyes és mire visz- szajött, már üzemelt a korszerű sertéstelep. Ez lett az ő munkahelye is. Jeles eredménnyel végezte el az ellető- szakmunkás-tanfolyamot és most is 35—40 anyakoca — természetesen malacaival együtt — van gondjaira bízva. — Kereskedőnek szerettem volna tanulni — emlékezik iskoláskorára — “de messze, Tokajba volt az iskola, szüleim nem engedtek el. Most már régóta nem is bánom, itt megtaláltam a számításomat, elégedett vagyok. A gazdaság is — vele. Évek óta a legjobbak közt szerepel eredményeivel, az egy kocára jutó ellések száma, a malacelhullás aránya nála mindig jobb a gazdasági, a telepi átlagnál. 1976-ban Kiváló Dolgozó lett, egy év múlva a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta meg, az idén pedig — jutalomként — Szocsiban tölthetett egy hetet a nemzetközi nőnap alkalmából. Szakszervezeti bizalmi és nőbizottsági tag. — Pali bácsi — Rákosfalvi Pál mezőőr, pártalapszer- vezeti titkár gyakori vendég nálunk, mint a többi ittlakó- nál, ittdolgozónál. E°v alkalommal azonban valahogy ünnepélyesebben kezdte a mondókáját. Jóska öcsém — mondja férjemnek, aki traktoros és akkor már két éve munkásőr volt — úgy gondoltuk, köztünk, a párt tagjai között a helyed. — Én is gondoltam rá, mondja Jóska. Aztán mindketten rám néznek. És ismét Pali bácsié lett a szó. — És te, Marika, mit szólnál hozzá, ha neked is adnék egy belépési nyilatkozatot? A taggyűlés egyszerre fogadta el a Bálint-házaspár felvételi kérelmét. A GÉPSZERELŐ Molnár Béla a gazdaság központi gépműhelyében dolgozik, a Kilián György szocialista brigád tagja. Mező- gazdasági gépszerelőnek tanult a velencei szakközépiskolában, az érettségi után a gerényesi téeszben helyezkedett el, majd hamarosan áttelepült Dombóvárra és a Dalmandi Állami Gazdaság dolgozója lett. Megbetegedett a villanyszerelő és máról holnapra Molnár Béla vette át munkáját. Az autóvillamossági szerelő szakmát is kitanulta, megszerezte a második szakmunkás-bizonyítványt. — 1970. szeptember 4-én léptem be, azóta dolgozom itt. Szerettem volna KISZ-tag lenni már a szakközépiskolában is, de nem vettek fel. Igazuk is volt, amikor azt mondták, hogy komolytalan vagyok. — Ma már ezt senki se mondhatja a Béláról — szól közbe Právics István, az üzemi KISZ-bizottság titkára. — Kiváló szakmunkás, nemcsak munkaidőben, hanem bármikor számítani lehet rá, mozgósítja a fiatalokat a különféle rendezvényekre, társadalmi munkára, és hallgatnak a szavára. — Igen. A seregben komolyodtam meg. Ott lettem KISZ-tag, majd a leszerelés után egy évvel itt megválasztottak KISZ-alapszervezeti titkárnak. Két éve úgy éreztem, hogy a pártban lenne a helyem nekem is. Megkérdeztem a Právics Dodit, a traktorost, aki már práttag volt, hogy segítene-e. Aztán az alapszervezet vezetősége megbízta Lambert Ottó főmérnököt, hogy foglalkozzon velem. A taggyűlés elé úgy került a felvételi kérelmem, hogy egvik ajánlóm a KISZ- taggyűlés volt. — Ja, és hogy ej ne felejtsem: Nagy öröm ért nemrég, december 15-én költöztünk. Lakást kaptam a gazdaságtól. A FÖALLATORVOS Steiner István állatorvosi diplomáján még jóformán meg se száradt a tinta, amikor — 1963 nyarán — belépett a Dalmandi Állami Gazdaságba. Azóta végigjárta az összes kerületet, dolgozott néhány évet mindenütt, ma ő a gazdaság főállatorvosa. Szeretettel beszél róla Vas István igazgató: Pista nemcsak állatorvos, sokkal több annál. Egy-egy nehéz ellésről ha hírt kap, azonnal ottterem. Néha császármetszésre van szükség, mi sem természetesebb, minthogy ő végzi el. Számára nincs munkaidő. Pontosabban, nincs korlátja a munkaidőnek. Hogy hogyan lett párttag? — Elvégeztem már az esti egyetemet is, amikor mondtam Kiss József párttitkárnak: Jóska, szeretnék belépni a pártba. Jóska visszakérdezett: Miért akarsz belépni? Mert, hogy őszinte legyek, már mi is gondoltunk rá, hogy köztünk a helyed. — Azért, mert úgy érzem, rólam is szólt Kádár elvtárs, amikor azt mondta, hogy vannak nálunk sokan, akik már kommunisták, de még nincsenek a pártban. Közülük aki úgy érzi, hogy vállalja a párttagsággal járó kötelezettséget, a pártfegvelmet, annak a pártban a helye. Én akkor már propagandista voltam, a szakszervezeti oktatásban. Amikor párttag lettem, a pártszervezet bízott meg propagandamunkával. Az ősszel kezdtük a „Pártirányítás és pártélet kérdései” tanfolyamot, harminchárom hallgatóval. A napokban lesz az utolsó foglalkozás. Ma harminckettő a létszám, az egy főnyi lemorzsolódás oka: nyugdíjba vonulás, elköltözés. JANTNER JÁNOS ||| ÍTm^ln ÍTm Dóra László nyugdíjas mechanikussal
