Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
1979. március 4. "ÍníÉPÜJSÁG 7 Zomba—Orosháza Történelmi mozzanatok Ma már mindenki tudja és érzékeli, hogy életünket a gyors változások jellemzik. Érvényes ez a megállapítás településeink arculatára, városainkra és falvainkra egyaránt. Talán éppen ezért új és új értékelések születnek a városok és falvak fejlődé, séről, kapcsolatairól. Orosháza és Zomba kapcsolatainak azonban egészen más meghatározói vannak, mivel Zomba nem tartozik Orosháza vonzáskörzetéhez — lévén, hogy Tolna megye és Békés megye meglehetős távolságra fekszik egymástól. A városok keletkezésének, fejlődésének számos oka lehet, általában egyszerre több tényező határozza meg. 1744- ben Orosházáét egy Zombá- ról és közvetlen környékéről elinduló „népvándorlás” alapozta meg. Veres» József 1886-ban ki- adatt Orosháza történetében már részletesen foglalkozott a zombaiak honfoglalásának vallási és gazdasági okaival. Az — időben harmadik — Orosháza újjáalapítóinak korábbi történetével foglalkozva, többek között Zomba történetéről a következő érdekes adatokat közli: „Tolna vármegyének Hornba nevű községe már Szt. István Király korában helység volt, de később ... pusztán állott. 1881-ben újra 287 házból állott 2028 lakossal.” Jóval egyszerűbb és minden statisztikai adatot nélkülöző, de jellemző leírást olvashatunk Petik Ambrus 1784-ben kelt Békés megye leírásában, mely a zombaiak Orosházára települése után 40 évvel íródott. Ebben Orosháza lakóépületeiről így ír: „...egész Helységbéli há_ zak alatsony rendűek, földből, de tsinosan és alkalmatosán kifejérítettek.” Hosszú volt hót az út. Mint hazánk településeinék jelentős része, Orosháza is sok más történelmi mozzanat között a város felszabadulásának negyedszázados évfordulóját is. A Zombai utcai öreg háznak ekkor külön ünneplésben volt része, településtörténeti rangot kapott azáltal, hogy a városi tanács határozata alapján falára került Rajki László orosházi származású szobrászművész kőbe vésett alkotása. Tisztelgő emléket állított ezzel a város a Zom- báról és környékéről elindult, célba jutott, honkereső atyánkfiainak, akik 1744-ben Szt. György napján (április 24.) vetették meg lábukat és rakták le az első fundamentumokat Orosháza „mindennemű Élet termesztésére” alkalmas földjén. Az 1969. április 23-án a Zombát képviselők jelenlétében felavatott emléktábla betűi is ezt hirdetik és örökítik: 1744—1969 — Hálás emlékezéssel a városalapító zomhaiakra — Városi Tanács — A Tolna megyei Zombán, a várost szülő kis faluban ez idő tájt az élő kapcsolat bizonyságaként Orosháza utca avatására került sor. Így raktuk le közösen a megmaradt emlékek megbecsülésének alapjait, és ismertük meg ogyuiás mai alkotó tevékenységét, gondjait. E kapcsolatok kölcsönös ápolása fontos feltétele lehet saját önismeretünknek. A távol eső két megye egy- egy helységének egymás mindennapjaiban való létezése válhat legújabbkori történelmünk igazán testvéri kapcsolatává. VERASZTÖ AÍNTAL évszázados fejlődés eredményeként nyerte el mai formáját. A mai Orosházán az iparban és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma meghaladja a 15 000 főt. Az egész Alföld és benne Orosháza története is úgy alakult, hogy nincsenek gazdag, több évszázados műemlék-együttesei, de vannak öreg házai. Az igazán öreg házakban pedig egy-egy darab történelehn lakik. Orosházán a Zombai utca 24. számú ház is régen őrzi emlékeit, a hajdani óriás falu egyik legöregebb házát tiszteljük ' benne. Korát pontosan senik nem ismeri, óvatos becslések szerint a ház utcai része 1880 körül, az érintetlenül hagyott hátsó traktus pedig jóval régebben körülbelül 200 éve épülhetett. Sajátos módon ennek a háznak van egy új, 10 éves története is. Az 1969-es év ugyanis a jubileumok éve volt Orosházán. Ekkor ünnepelték Orosháza újjáalapítá- sának 225 éves évfordulóját, Táncsics Mihály képviselővé választásának 100 éves, és A felirat Orosháza, Zombai ut ca 24. számú ház Jőfiuskodni Az egyáltalán nem baj, inkább kellemes, ha az emberről a környezete jó véleményt táplál. Az ilyen véleménynek számtalan fokozata lehet. Ismerek embert, akiről mindenki egyöntetűen vallja, hogy jó kolléga, csak éppen hatalmat nem szabad a kezébe adni, mert akkor cezaro- mániás őrültté válik. Másról az a meggyőződés alakult ki, hogy a mesterségéhez ugyan fikarcnyit se ért, de különben becsületes ember. Egy harmadik valószerűtlenül szorgalmas, csak éppen az első pohár bortól kellene eltiltani. mert így a harminc- hetediket se inná meg. Gondolom mindhárom példából kicsendül némi elismerés, hiszen tudott dolog, hogy nem vagyunk angyalok és nagyon furcsa lenne, ha jó véleményünket nem fűszereznénk némi rosszal is. Ez egyike a legemberibb tulajdonságoknak. A baj ott kezdődik, ha valaki megkapja a „jó fiú” minősítést, amihez igen közel áll, hogy ő bizony jófiúskod- ni is akar. A jófiúskodásba nehéz belekötni, mert a jó- fiúskodó ehhez szinte semmilyen lehetőséggel nem szolgál. ö az, aki mindig, mindenben, mindenkinek igazat ad. Sorrendben legutoljára annak, akivel éppen befejezte a beszélgetést, és egészen addig, amíg valakivel nem kezd újat. A gumiasztalon tudását produkáló artista se lehet rugalmasabb, mint ő, aki egyúttal megbocsátóbb- nak tűnik, mint egy gyóntató pap. Bár ez utóbbit tanácsosabb nem elhinni neki... A jófiúskodás mögött tapasztalataim szerint nagyon ritkán rejlik valamiféle imád- ságos lélek. Inkább gyávaság, sok esetben pedig nagyon ügyesen kiokumlált számítás is. Aki mindenkivel szemben jófiú, az bizton számíthat arra, hogy nem szerez magának haragosokat. ■ Akinek nincsenek haragosai, annak az esetek többségében előmeneteli lehetőségei is szabadabbak, valamiféle furcsa „Te se bántottál, én se bántalak!” alapon. Emellett tulajdonképpen jófiúskodni kényelmes is. A jó fiú éppen jófiúskodása révén megpsó- rolhat magának egy csomó idegeskedést, kellemetlenséget, fejfájást. Ne tévedjünk! A jófiúskodó nem azonos a jómodorúval és nem ellentéte a perpatvarkodó, kákán csomót kereső. A jófiú nem tekintélytisztelő, hanem mindenkivel szemben úgy viselkedik, mintha , tisztelné a tekintélyét, ami egyáltalán nem ugyanaz. Azzal se azonos, aki sok falba ütközve verte már be a fejét és ezért abbahagyja a falaknak a saját koponyájával történő be- zúzása kísérleteit. Amaz esetleg lehet tört gerincű, de a jófiú nem, mert valószínűleg egyáltalán nincs is gerince. A jófiú a gyengének az a fajtája, akinek létezését a mi gyengeségünk biztosítja, akik szívesen vesszük, ha valaki mindig igazat ad nekünk, minden véleményünket helyesli. O. I. Betétek és célok Takarékoskodni jó — főként, ha van miből. A gazdasági fejlődés, az életszínvonal emelkedése következtében ma már a lakosság nagy többsége „megengedheti” magának, hagy ne egyik napról a másikra éljen. A magyar családok egyre' nagyobb hányada nem „éli fel” jövedelmét, hanem a szó valódi értelmében gazdálkodik azzal. Sokain itűznek maguk elé olyan célokat, mint például a lakás, hétvégi ház, gépkocsi vásárlása, külföldi utazások. S ezek az elhatározások csak rendszeres takarékoskodással érhetők el. Tavály a lakosság takarék- betétei 17 milliárddál növekedtek, ezzel az állomány elérte a 125 milliárd forintot. E gyarapodásban jelentős szerepet játszott az is, hogy a lakosság pénzbevételei a múlt évben 8,6 százalékkal növekedtek. A 125 milliárd forint a jövedelmek említett alakulása mellett mást is kifejez: azt, hogy a lakosság bízik a párt, a kormány politikájában — megtakarított pénzének jó részét nem szalmazsákokban, hanem takarékpénztárban tartja. A növekedésben kétségkívül közrejátszik az is, hogy az OTP ma már sokféle betétformát kínál, amelyek közül mindenki kiválaszthatja a neki legmegfelelőbbet. A legnagyobb arányban a kamatozó betétek szerepelnek — tavaly ezek összege 11 milliárd forinttal nőtt — míg mások a nyereménybetétet, vagy a gépkocsi-nyereménybetétet részesítik előnyben. Ugyancsak népszerű az ifjúsági takarékbetétkönyv, amely a fiatalok számára biztosított kedvezményes kölcsönnel a pályakezdéshez, családalapításhoz nyújt segítséget. De említhetnénk ennek a betétformának takarékosságra nevelő hatását is, hiszen — éppen jéllegénél fogva — az ifjúsági takarék- betókönyvnél' a rendszerességen van a hangsúly. Majdnem 400 ezer fiatalnak van ifjúsági takarékbetétkönyve. A lakosság által befizetett — kamatozó — pénz azonban csak az egyik oldal. Éppen az ilymódon összegyűlt összegek teremtenek lehetőséget arra, 'hogy a lakosság különféle hiteleket kapjon. Ebből az alapból 'támogatják a lakásépítéseket a lakásvásárlásokat, s nem kis összeg jut áru- vásárlási kölcsönökre, a mezőgazdasági és a kisipari termelés támogatására. Az OTP jelentős szerepet vállal a 'lakásprogram megvalósításából. Az 1978-ban' épült 88 ezer lakás 90 százaléka a takarékpénztár közreműködésével készült el, ezek építésére és vásárlására az OTP 'több mint 12 milliárd forint hitéit nyújtott. Az idei évben várhatóan újabb 17 milliárd forinttal nő a takarékpénztár betétállománya. S bár folytak és folynak is viták arról, jó-ej vagy rossz a megtakarítás összegének ilyen mérvű emelkedése — a kérdésre a gyakorlat már választ adott. S ez egyúttal feladatainkat is mutatja: fejleszteni kell a lakosság takarékoskodását ösztönző, segítő módszereket és formákat, messzemenően figyelembe véve az ilyen jellegű szokásokat, igényeket. Az ésszerűen, hasznosan takarékoskodó állampolgár érdeke ugyanis teljesen egybeesik a kisebb és nagyobb közösségek, az ország céljaival. F. S. P. Gyémántlakodalom Laczáéknál Népes család gyűlt össze vasárnap Lacza Andráséknál, Pakson a Mária utca 13-ban. Gyémántlakodalmat tartott az idős házaspár, illetve inkább a gyerekek tartották, szervezték, mert a nagyon beteges András bácsinak az volt a kérése, hadd lássa még egyszer az összes gyerekét együtt. 1919. február 25-én esküdtek meg Pakson és 56 évig éltek Cseresznyés pusztán, csak három éve költöztek be Paksra, mivel a magasfeszültségű távvezetéket éppen ott kellett építeni, ahol az ő házuk állt. Érdekes egyébként ennek a háznak a története, határozottan állítják, betyárcsárda volt valamikor. A háborús évek után úgy került össze a két fiatal, hogy a menyasszony kapott egy malacot az apjától, a vőlegénynek pedig „volt egy kutyája meg egy macskája”. Lacza András és a felesége, született Lacza Rozália (Cseresznyésben nagyon gyakori ez a név) 9 gyermeket nevelt fel, közülük nyolc él. A legidősebb halt meg a háborúban. A fronton egyidő- ben három fiuk is volt. Nagyon küzdelmes évtizedek múltak el fölöttük, hiszen a tizenhat hold földjük nagyobb része gyönge homok volt és András bácsi régóta betegeskedik. Azt mondja, akkor volt legnehezebb, amikor egyfolytában hat évig beteg volt és a gyerekek még nem tudtak dolgozni. Bár korán kezdték a munkát valamennyien, elmentek sum- másnak különböző helyekre, uradalomba és nagygazdákhoz. Tíz évvel ezelőtt, az aranylakodalomban még zene szólt, táncoltak. Most elhagyták az ilyen vigalmat, András bácsi lába tavaly eltörött, nehezen jár. De az ebéd a nagy évfordulóhoz méltó volt, halászlé és csirkepörkölt. Ebéd után beszélgettek a kiüresített és asztalsorral berendezett első szobában. Az unokákkal és dédunokákkal együtt alig fértek be. A nyolc gyermek közül kettőnek nincs családja, viszont Balogh Istvánná született Lacza Rozália hét gyermeket szült és itt unokák is vannak szép számmal, hiszen Lacza Rozália legkisebb gyereke is elmúlt 18 éves. Lacza János- nénak hat gyermeke van. Pálvölgyi Pálnénak négy. Összejönni tulajdonképpen nem volt nehéz: Pakson és a hozzá tartozó Cseresznyésen és Kömlődön túl az egész hatalmas családból csak egyetlen ember lakik; Lacza József, Kajdacson. A gyémántlakodalmas öregszülők életkora együttesen 169 év. GEMENCI JÓZSEF Tamásiban első a minőség A téglaiparban a tamásiaknak sem kedvezett az idei tél. A sok eső miatt a szárítóterületet nem tudták úgy rendbe tenni, mint a korábbi évek ilyen időszakában. Ezért, amíg sáros kint a terep, a gépek karbantartására küldték a munkásokat, majd a jó idő beköszöntével a lakatosok is segítenek a kinti hajrában. Befejezték a nagyjavítást: a kemencéét és a gépek felújítását. Ezzel párhuzamosan előkészítették a szárítóterületet. A karbantartó munkákról Kertész Sándor gyárvezető örömmel mondta, hogy két-három év óta nincs különösebb problémájuk az alkatrészekkel. Természetesen ennek az is a magyarázata. hogy a lakatosok a tervszerű megelőző karbantartást. lelkismeretesen, szakszerűen végzik. A minőségre is vigyáznak a tamásiak. Tavaly nem volt munkáiukra panasz. A nvo- máspróbák biznnvlatai szerint is jók a téglák. Sem a méretekkel, sem a nvomó- szilárdsággal nem volt probléma. Az előírt, száz kilogramm. helvett elérték a 115—120 kilogrammos szilárdságot. Ez első osztályú áru. Jól keresnek az itteni munkások. évente átlagosan negyvenezer forintot. A differenciálás indokolt, mert az, el- szedés. a lerakás, a kihordás és a rakodás a legnehezebb munka: az ezekben a munkakörökben dolgozóknak fizetnek a legtöbbet. Annak ellenére, hogy a bérfejlesztésük jelentős, nem vonzó a téglagyári munka. Ez a nehéz fizikai munka miatt van és azért, mert a gépesítés még hiányos. Kézzel mozgatták az anyagot. Eddig nem sikerült megnyugtatóan elintézni a munkásszállítást sem. Mivel alacsony a létszám, az idei tervet a tavalyihoz hasonlóra tervezték. 7 millió 200 ezer nyers téglát készítenek, ebből égetés után 6 millió 900 ezer lesz. A különbség a még megengedett selejtszázalék, belefér a normába. Az üzem energiafelhasználása jobb a vállalati átlagnál., Ezzel mégsem elégednek meg a tamásiak, mert a nyersgyártásnál tudnak még takarékoskodni. A folyamatosabb termeléssel akarják még jobban kihasználni a gépeket, arra vigyáznak nagyon, hogy kevés legyen az üresjárat. Tavaly már megkezdték a villamos motorok vizsgálatát, hogy mindenütt a lehető legkisebb teljesítményű motorokat használják. Sokszor megdöbbentőek a mérési eredmények. Bebizonyosodott például, hogy a 22 kilowattos motor helyett elég 18 kilowattos is. Szénből is a legolcsóbb, húsz- forintos porszenet vásárolják, amit másutt már nem tudnak hasznosítani. A szénport más vállalatoktól is elszállítják, ha azok kérik. BEKE LÁSZLÓ Felvételünk a javítási, karbantartási munkákat örökítette meg
