Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-04 / 53. szám
1979. március 4. a Képújság A nők egyenjogúsága Hatvan évvel ezelőtt, a népi forradalom győzelmét megelőzően Mongóliában senki sem feltételezte, hogy a nők egyszer egyenjogú partnerként vehetnek részt az állami és gazdasági élet vezetésében. Ma a nagy népi hurál küldötteinek mintegy 23 százaléka nő, a helyi hatósági szerveknél pedig arányuk eléri a 29,5 százalékot. A mezőgazdaság dolgozóinak 56,2 százaléka a „gyengébb nem” képviselője, az iparban a nők aránya 44,3, a kereskedelemben pedig 50 százalék. Nők teszik ki az egészségügyi dolgozók 73,6, a közművelődés és a művészet munkásainak 53,8, a tudományos dolgozók 33 és a pedagógusok 50 százalékát. A Mongol Népi Forradalmi Párt tagjainak 24,2 százaléka nő. 30 éves a KGST Családi A gazdasági integráció a KGST keretein belül a szocialista országok közötti együttműködés alapvető irányzata. Különösen vonatkozik ez a korlátozott energia- és nyersanyag- forrásokkal rendelkező Bulgáriára és Magyarországra. Mindkét ország elsősorban a kis anyagigényű és munkaigényes ágazatokat fejleszti. A kooperációban gyártott termékek értéke árucseréjükben a jelenlegi ötéves tervben várhatóan meghaladja a 300 millió rubelt (ebből 90 százlék a gépek és berendezések részesedése). A szakosítás és a kooperáció leginkább a gépiparra, az elektrotechnikára és az elektronikára jellemző. A Magyarországba irányuló bolgár export jelentős részét bútor-, élelmiszer- és dohányipari gépek alkotják; de szállítanak villamos és motoros targoncákat is. A gyógyszergyártásról kötött megállapodás szerint Bulgária az antibiotikumok, míg Magyarország a vitaminok készítésére szakosodott. A szakosítás és kooperáció előnyeit a tudomány és technika területén is igyekeznek kihasználni. Ebben a tekintetben vitathatatlan a közös társaságok, az „INTRANSZMAS” és az „AGROMAS” jelentősége az üzemen belüli anyag- mozgatás automatizálása, illetve a zöldség-gyümölcs termelés és a szőlészet gépesítésének területén. Sikeres az autóbuszkooperáció is: a magyar gyártmányú hátsó hidakért, „Rába-MAN”-moto- rokért cserébe Bulgária akkumulátorokat, autófelszerelési cikkeket és egyéb alkatrészeket szállít. Az eddigi eredmények jó lehetőségeket teremtenek a termelési szakosítás és kooperáció további ki- szélesítésére és fejlesztésére. * Az együttműködési tervek előirányozzák komplett létesítmények közös építését Bulgáriában, Magyarországon és harmadik országokban is. Az INTRANSZMAS bolgár—magyar közös társaság egyik tervezőirodájában statisztika Bulgáriában az átlag család összetétele az elmúlt évtizedekben jelentősen változott. Manapság már csak elvétve, főleg munkáscsaládoknál lehet beszélni népesebb famíliáról, a legtöbb esetben csak egy-két gyermek van. Statisztikai adatok tanúsága szerint 1965-ben országos átlagban 3,6 volt a családtagokat jelző mutatószám, tavaly ez 3,27-re csökkent. A családok jövedelme ugyanakkor az elmúlt 12 év alatt megkétszereződött. 1977-ben Bulgáriában a statisztikai átlagcsalád jövedelme 4300 leva volt. Ha a három fő foglalkozási csoportot: a munkást, az alkalmazottat és a szövetkezeti parasztot tekintjük, nagyjából azonos a bevételük, a különbség csupán az, hogy a szövetkezeti parasztnak több a természetbeni és kevesebb a készpénzjárandósága. A családok jövedelmüknek 39,4 százalékát fordítják élelmezésre, 11,5 százalékát ruházatra, cipőre, 8,7 százalékát lakbérre, ugyanennyit lakásberendezésre, 3 százalékát pedig kulturális és társadalmi kiadásokra. Egyre több tartós fogyasztási cikket vásárolnak a bolgárok. 1977-ben például 100 háztartásra 59 televízió, 67 hűtőszekrény, 65 mosógép és 20 személygépkocsi jutott. A fejlődést jól érzékelteti, ha az 1970. évi adatokat vesszük számba, amikor ugyanerre a körre 42 televízió, 29 hűtő- szekrény, 50 mosógép és mindössze 6 személygépkocsi szerepelt a statisztikában. Szakszervezeti üdültetés Lengyelországban KGST-kooperációban Az Április 4. Gépipari Művek kiskunfélegyházi vegyesipari gépgyárában atomerőművi, élelmiszeripari és vegyipari berendezéseket, üzemanyag-szállító tartályokat és hőcserélőket gyártanak. A képen: KGST-kooperációban a Szovjetunió részére készül az atomerőművi bepárló készülék. Egészségügyi együttműködés Hói tölti a szabadságát? Tíz lengyel dolgozó közül legalább öten így válaszolnak a kérdésre: télen a hegyekben. A Beszkidekben vagy a Szudétákban. Természetesen, a kedvelt nyaralóhelyek közé tartozik a Balti-tengerpart is: júliusban, augusztusban fürdőzők lepik el Sopot strandjait. Bár hideg a tenger, de itt az öböl sekély vize gyorsan felmelegszik, s a nyári hónapokbaú üdülőknek kellemes fürdési lehetőséget nyújt. A Mazur-tóhát- ság a vízi sportot kedvelők paradicsoma. Lengyelország erdőkoszorúzta tavainál is számos kemping, szálló vonzza a pihenni, szórakozni vágyókat. Évente 4,5 millióan töltik szabadságukat hegyvidéki, tengerparti és tavak melletti üdülőhelyeken, ebből 2,8 millióan vállalati és szakszervezeti üdülőkben. Varsóban, a Szakszervezetek Országos Tanácsának (CRZZ) székházában kerestem fel Jerzy Bialkot, az üdülési osztály vezetőjét. Szobájának egyik falán Lengyelország térképe, beszélgetésünk szemléltetőeszköze. — Az ország különböző részein — hegyvidéken, tengerparton — üdülőink vendégei hatvan százalékban fizikai dolgozók. A beutalókat mi adjuk ki a gyáraknak, vállalatoknak, intézményeknek. A kéthetes üdülési díj változó. aszerint, hogy egy családban mennyi az egy főre jutó jövedelem. Ahol például 1200—1300 zloty, ott 200 zlotyt fizetnek egy családtag után. A maximális díj: 1200— 1500 zloty. A vállalati szak- szervezeti tanács az elbíráláskor figyelembe veszi a gyermekek számát, azt, hogy egyedülálló-e a családfenntartó, stb. S mindenekelőtt a munkakörülményeket: a nehéz fizikai munkát végzők előtérbe kerülnek. — Hogyan oldják meg a nagycsaládosok üdültetését ? — Nálunk az üdültetési rendszer eleve a családos formát veszi alapul. Ehhez nem feltétlen fontosak az 5—6 ágyas szobák, mert a nagycsaládosok két egymásba nyitható szobában is elhelyezhetők. Az üdülőhelyeken központi óvodák vannak, ahová a különböző üdülőkből viszik a gyerekeket, s így napközben a szülőket nem kötik le. Ez feltétlen fontos a felnőttek kikapcsolódásához, az egész éves munka utáni regenerálódáshoz. — Ki tartja fenn az üdülőóvodákat? — Egy éve, hogy a szak- szervezet határozatot hozott az üdülőhelyek együttműködésére, gazdasági, szociális és kulturális vonatkozásban. Az egy településen lévő üdülők fenntartási, karbantartási munkáit központi szakipari műhely látja el, ahoi a szakmunkások — lakatos, villany-, vízvezeték-, központifűtés-szerelők dolgoznak. Közös az orvosi rendelő, az óvoda... Ugyancsak központilag szervezik a kulturális rendezvényeket, így változatosabb a program, az emberek több szórakozási lehetőség közül választhatnak. Sportversenyeket is szerveznek, felszerelések a központi kölcsönzőben kaphatók, a hegyi vagy a vízi környezetnek megfelelően. Közös a csónakház, közösen fizetik az úszómestert. 1978-ban 28 városban 146 vállalati és szak- szervezeti üdülő vezetősége kötött egymással ilyen típusú szerződést. Kedvezőek az első év tapasztalatai. — Egy adminisztratív kérdés: előfordul az üzemekben, hogy a kiadott beutalójegyekből visszamarad. Ilyenkor átadják a felesleget más vállalatoknak? — Sok időveszteséggel járna, míg körtelefonokkal keresgélnék az igénylőket. Bevált forma nálunk, hogy a felesleges jegyeket bejelentik a szakszervezeti megyei bizottságoknak, azok pedig a megyei lapokban rendszeresen közzéteszik. így a dolgozók az újságokból tájékozódhatnak az üdülési lehetőségekről. — A gyermeküdültetésben hogyan vesz részt a szak- szervezet? — Az oktatási minisztériummal közösen szervezzük a nyári, szünidei üdülést. Évente hétmillió gyermek üdülését biztosítjuk, a vállalatok pénzügyi támogatásával. Az elhelyezésben igénybe vesszük a nyaralóhelyek iskoláit is. Ilyenkor a tantermek átalakulnak hálótermekké. — A szakszervezet foglalkozik külföldi csereüdültetéssel is, hány dolgozó vesz részt ebben? — Évente 60 ezer. Ennyien jutnak el a szocialista országokba a szakszervezet útján. Nagyon jók a kapcsolataink a magyar szakszervezetekkel, vállalatokkal. A gyári kollektívák között tartós barátság jött létre, s ezt szeretnénk a jövőben tovább erősíteni. Több mint 300 kubai egészségügyi szakember indult egy évvel ezelőtt Etiópiába az 1977-ben aláírt együttműködési szerződés alapján, hogy segítséget nyújtson a gyógyító munkában, az egészségügyi szervezet kialakításában. Jelenleg Etiópiában 117 orvos áll rendelkezésre a 30 milliós lakosság ellátására. A tuberkulózis, a malária, a trachoma, s a legkülönbözőbb fertőző betegségek pusztítanak itt. Egy jellemző adat: ezer élő újszülöttre 263 halálozás jut. A kubai egészségügyi misz- szió az ország 14 tartománya közül 11-ben nyújt segítséget; nem csupán a fővárosban, hanem egészen távoli vidékeken is. Különösen a gyermekgyógyászat területén igyekeznek megfelelő szervezet kialakításával, oktatással segítségre lenni. Több tartományban megszervezték már a terhesgondozást, a gyermekgyógyászati szolgálatot. Jelentős szerepet vállalnak az egészségre nevelésben, az egészségügyi felvilágosításban is. A nyelvi nehézségek sem gátolják a kubai orvosokat, mert összeállítottak egy olyan minimális szókincset tartalmazó kisszótárt, amelynek a segítségével a páciensekkel meg tudják értetni magukat, nemcsak a nemzeti nyelven, hanem néhány helyi dialektus kifejezéseivel is. A kubai egészségügyi delegáció orvos tagjai között 23 általános orvos, 17 gyermek- gyógyász és 18 sebész van, de kisebb számban vannak ideggyógyászok, röntgenorvosok, ortopéd szakorvosok, stb. Derekas munkájuk nyomán máris mutatkoznak az első eredmények ebben az afrikai országban, amelynek lakói közül korábban sokan nem is láttak még orvost, nem láttak kórházat... Bolgár-magyar együttműködés Telt ház a hegyi üdülőkben. A pihenő dolgozók hatvan százaléka fizikai munkás.
