Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-04 / 53. szám

1979. március 4. ^SéPÚJSÁG 9 I Szervezett levegővédelem A Szovjetunió második lef nagyobb városában, Lenin- grádban megkezdték a levegő tisztaságának megóvását cél­zó intézkedések megvalósítá­sát. Az erre, kidolgozott terv szerves részét képezi a város további gazdasági és szociális fejlesztése programjának. A tudományos kutató- és tervezőintézetekben, az orvos­egészségügyi szervezetekben, a hidrometeorológiai szolgá­ltnál, az állami autófelügye­letnél dolgozó tudósok és szakemberek közös erőfeszí­tései révén egy sor intézke­dést irányoztak elő, amelyek megvalósítása lehetővé fogja tenni a légszennyezés jelen­tős mérvű csökkentését. A város levegőjének a tisz­taságáért több irányban fo­lyik a küzdelem. A szennye­zés egyik forrását a Lenin- grádban nagy számban üze­melő iparvállalatok jelentik. A tudósoknak ezért az a fel­adatuk, hogy konkrét ajánlá­sokat adjanak: milyen új, ha­tékonyabb tisztítóeszközökkel szereljék fel az üzemeket és gyárakat, hogyan módosítsák a technológiát, hogy elkerül­jék a légtérre gyakorolt ár­talmas hatást. Szükség ese­tén egyes üzemeket kitelepí­tenek a városból, vagy módo­sítják profiljukat. Ez történt például a gázgyárral: leállí­tották, rekonstruálták és más termék gyártására állították át. Nagy figyelmet fordítanak a város további parkosításá­ra, a szállítási problémákra, köztük a gépjárművek kipu­fogó gázai ártalmának a csök­kentésére. A kísérletekből ki­tűnt, hogy az új, tökéletesebb porlasztók alkalmazása jóval csökkenti a kipufogó gázok szénmonoxid-tartalmát. Ki­bővítik a gyorforgalmi és a folytonos közlekedést bizto­sító főútvonalak hálózatát, ami csökkenteni fogja az út­kereszteződéseknél való vá­rakozást. Az utcákon elektro- mobilok és elektrobuszok fognak közlekedni. Leningrádban létrehozzák a légtér állapotának önmű­ködő ellenőrző rendszerét. A nagy forgalmú utcákon és te­reken, a nagyvállalatok kör­nyékén érzékeny gázelemző­ket állítanak fel, amelyek sza­kadatlanul figyelemmel kísé­rik Leningrad „lélegzését”. Az „Atmoszféra—2” gördülő laboratórium légtisztasági el­lenőrzést végez Az elektrotechnika a táláért Az elektrotechnikai ipar a mezőgazdaságért — elneve­zéssel kiállítás nyílt Moszk­vában. Erről a kiállításról tájékoztatta a sajtó képvise­lőit Jakov Zarobjan, a Szovjetunió elektrotechnikai miniszterének helyettese. A kiállításon a mezőgaz­daság részére gyártott elekt­rotechnikai berendezésekkel ismerteti meg a látogatót, transzformátor alállomások, feszültségszabályozó transz­formátorok, nagy teljesítmé­nyű kapcsolók és más esz­közök láthatók. Azt a célt szolgálják, hogy megbízha­tóan és jó minőségben lás­sák el a mezőgazdaságot is villamos energiával. A mezőgazdasági munká­hoz készült speciális villa­mos berendezések a kolho­zokban és szovhozokban ne­héz körülmények között üzemelnek, itt igen magas a porártalom, agresszív a közel, magas a feszültség­ingadozás az energiát szol­gáltató hálózatban és az időjárásváltozások is kemény próbatételt jelentenek. Az állattenyésztésben használt villamos motorok tartóssága általában nem haladta meg a 2—3 évet. A szovjet tervezők a 4A szériába tartozó mezőgazda- sági rendeltetésű villany- motorok sorát alkották meg, s még hőkioldóval is ellát­ták. Ez a berendezés meg­bízhatóan védi a villany- motorokat huzamos üzemel­tetés helytelen indítás és fékezés, magasabb feszült­ség, fáziskiesés és más rend­ellenesség esetén is. Az utóbbi években az elektrotechnikai ipar az egyes egyedi gépek és beren­dezések helyett már olyan komplett felszereléseket szál­lít a kolhozoknak, szovho- zoknak, amelyek feltétlenül szükségesek a mezőgazdasági termeléshez. így például kmplett villamos berendezé­sek szolgálják a szemester- mény-tisztító és -szárító be­rendezéseket, az állatte­nyésztési és öntözési felada­tokat. Az új berendezések megbízhatóan és hatékonyan dolgoznak több tízezer gaz­daságban. Az elektrotechnikai gyárt­mányok majdnem fele a szovjet falvakba kerül és az állattenyésztés gépesítését szolgálja. A mi feladatunk, hogy teljesen automatizáljuk az összes technológiai fo­lyamatot a mezőgazdaság­nak ebben a fontos ágában, kezdve a takarmány-előké­szítéstől, s annak adagolá­sán keresztül a légkondicio­nálásig. A mérnökök már létrehozták a takarmány­előkészítők automatikus irá­nyításának rendszerét a ser­téstelepek részére. Ezenkívül már gyártanak kombinált takarmány-előkészítő üze­meket napi 15, 30 és 50 ton­na teljesítménnyel. Már so­rozatban készülnek villamos berendezések az 54 és 108 ezer sertést, vagy 10 ezer szarvasmarhát nevelő tele­pek részére. Az állattenyésztő és ba­romfinevelő telepek mikro­klímájának megteremtése érdekében már sorozatban gyártják a Klímát típusú komplex elektroberendezé- seket amelyek automatiku­san tartják a szükséges hő­mérsékletet és relatív pára- tartalmat. A növénytermesztők ré­szére nagy teljesítményű automata szemestermény- tisztító-, -szárító berendezé­seket alkottak, amelyek ti. zedére csökkentik a ráfordí­tást. Egy ilyen berendezést két gépész szolgál ki és 1 óra alatt 4o tonna szemes terményt kezel. A jövőben, az óránkénti teljesítményt 100 tonnára növelik. V. LOMANOV APN—KS Nyércek a tundrán A kamcsatkai terület leg­északibb, penzsinói járásá­ban, a Réka Belaja nevű, nemrég szervezett védett te­rületen 50 sötétbarna színű nyércet bocsátottak szaba­don. Telepítésük körzetét elő­re, az állatok megfelelő élel­mezési igényeit és szokásait is figyelembe véve választot­ták ki. A nyérc már régen „bir­tokba vette” a Kamcsatka- félszigetet. 1960-ban mintegy 200 kis állatot bocsátottak szabadon a Kamcsatka folyó völgyében, s a szakemberek megfigyelése szerint vala­mennyien akklimatizálódtak. A víztárolók mentén teleped­tek le és gazdagabbá tették a félsziget hasznos állatvilá­gát. Ilyen messzire északra — majdnem a sarkkörig — azonban ez az állat eddig még nem hatolt el. Az új telepesek viselkedé­sének első megfigyelései azt mutatták, hogy a jövevények jól érzik magukat: megszok­ták a tundrát. Új elektrongyorsító l v~r Bnv ; - Hk.--. Ja ■ ^ : x/f » SSL {Tit * A Villamosszigetelő és Műanyaggyárban január 31-én átadták rendeltetésének a szov­jet gyártmányú új lineáris elektrongyorsító berendezést. Ezzel a gyár megteremtette a lehetőségét a világszínvonalú kábelcsövek, szigetelő műanyagok gyártásának. A képen: a sugárzó területre haladó huzal feszességét ellenőrzik. Hajók - vasbetonból A kolumbiai halipari mi­nisztérium nemrég négy ku­bai gyártmányú hajót vásá­rolt. A Matanzas tartomány Cardenas városában működő hajógyár, ahol ezek a halász- hajók épültek, vasbeton hajó­kat készít. A hajóépítésnek ez a technológiája széles kör­ben alkalmazott a cardenasi hajógyárban. Az ebből az anyagból készült, 40 tonna vízkiszorítású kis vízi jármű­vek jól beváltak a halászat­ban. A tartós, stabil, köny- nyen manőverező, megbízha­tó és gazdaságos üzemelésű járművek halász- és hűtőha­jóként és sajátságos haltáro­lóként — az élő tengeri zsák­mány szállítására — egyaránt felhasználhatók. Körülbelül 700 ilyen hajó van a kubai halászflotta ál­lományában. A cardenasi ha­jógyár évente 160-at gyárt belőle. Az erősebb segíti a gyengét A Német Demokratikus Köztársaság iparosodó váro­sai sorában nem a legnagyobb a Karl-Marx-Stadt megyei Zwickau. A városkának 122 200 lako­sa van, ha azonban a von­zási körzetébe tartozó, a kör­nyékről idejáró dolgozókat is számba vesszük, naponta több mint négyszázezren megfordulnak itt. A város valaha kőszéntermelő központ volt, de a szénkészletek ki­merülésével sem vesztett je­lentőségéből, mert a meglévő üzemeket korszerűsítették, és új iparágakat fejlesztettek ki. Így a város a járműgyártás, az elektrotechnikai és elekt­ronikai ipar, a vegyipar fon­tos központja lett. A sokasodó üzemek mun- . kája azonban nem ér véget a gyárkapunál, szoros szálak fűzik őket egymáshoz és a város tanácsi és tömegszerve­zeteihez. A városatyák sem maguk gondolkodnak egyedül a város gondjainak a megol­dásáról. Annak a hosszú tá­vú programnak a megalkotá­sában, amely az ipari mun­kaerő-tartalékokról a terme­lékenység növeléséről, az élet- és munkakörülmények javí­tásáról szól, 44 munkacsoport 450 tagja — üzemek, intéz­mények dolgozói, képviselők, különféle szakemberek sora vett részt. Az üzemek köz­ti együttműködésben a „ki-ki önmagáért” elavult elve he­lyébe ..az erősebb segíti a gyengét” elve lépett Zwickau- ban. Az üzemek jó együttműkö­désének köszönhető, hogv si­került a városban meglévő konyhák megfelelő kihaszná­lásával a közétkeztetés meny- nyiségi és minőségi színvo­nalát emelni. A kulturális létesítmények is nvitva állnak mindenki előtt, ha azokat egy nagyüzem építette is. Az épülő új lakások mel­lett sok régi otthon szorul felújításra. Az üzemi brigá­dok itt is segítenek. Az el­múlt évben több száz lakás modernizálását végezték el. A tervezéstől a megvalósításig a jó együttműködés példája a két korszerű uszoda, amelyet az építésben részt vett üze­mek dolgozói térítésmentesen látogathatnak. ■■■ A leningrádi utcákon vett levegőminta vegyi elemzése

Next

/
Oldalképek
Tartalom