Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

1979. március 25. NÉPÚJSÁG 3 Káposzta a fólia alatt Munkában a fóliaíektctő gép Tavaly már sikeres kísér­letet végeztek Tolnán az Aranykalász Termelőszövet­kezetben: öt hektáron ter­mesztettek — a fóliasátras és a szántóföldi technológia kö­zötti — síkfóliás rendszerrel káposztát. A tavaly vásárolt fóliafektető gép is jól vizsgá­zott. Az eredmények mindig újabb terveket szülnek. így az idén ai Aranykalász Ter­melőszövetkezetben már a káposztát öt, a paprikát tíz hektáron síkfóliás rendszer­ben termesztik. Ennek a technológiának a bevezetése országos kísérlet — ezt me­gyénkben először Tolnán és Mözsön alkalmazták. A tol­naiak eredményén felbuzdul­va Sióagárdon, Szedresben és Madocsán is termesztenek fólia alatt. Ehhez — hogy a gép kihasználása optimális le­gyen — a tolnaiak fóliafek­tető gépét veszik kölcsön. Ez a termelési mód annyit jelent a gazdaságnak, hogy a szántóföldi termesztésnél 8— 10 nappal előbb érik a ter­més, ennyivel előbb jelent­kezhetnek a piacon. A népfront szerepe a mezőgazdaság fejlesztésében Egy évvel ezelőtt hozott határozatot a párt Központi Bizott­sága a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésének fel­adatairól. Azóta már napirendre került különböző párt- és tömegszervezeti fórumokon a határozat, jogszabályok születtek a határozat megvalósítása érdekében. Legutóbb a Hazafias Nép­front Tolna megyei Bizottsá­ga tárgyalta meg a Központi Bizottság határozatából adó­dó feladatokat: hogyan segít­sék a megyei bizottság, a községi népfrontbizottságok, a mozgalom sajátos eszközeivel, a mezőgazdaság fejlesztését. Mind az elnökség beszá­molójából, mind a vitából ki­tűnt, hogy a megye népfront­szervei már megkezdték e munkát. A különböző nép­frontfórumokon sokat tesz­nek azért, hogy a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari ter­melés széles körű társadalmi támogatást kapjon. A nép­frontesteken, politikai vita­körökön, kertbarát-találkozó­kon ismertették a határoza­tot. Most már az eddiginél nagyobb hangsúlyt kell. hogy kapjanak a határozatból adó­dó helyi tennivalók, amellett, hogy a mezőgazdaságnak a népgazdaságon belüli, vala­mint a külkereskedelemben betöltött szerepével foglal­koznak. A munkás—paraszt szövetség erősítése, fejleszté­se igényli, hogy a társadalom e két alapvető osztálya folya­matosan tájékozódhassák egy­más életéről, munkájáról. Fő­leg a városokban és a nagy vonzáskörű községekben, munkás—paraszt találkozó­kon, szocialista brigádtalálko­zókon, körzeti rrépfront- tanácskozásokon, tanácstagi beszámolókon rendszeresen foglalkoznak a határozattal, a tennivalókkal. A népfronttevékenység egyik fő területe a falu tár­sadalmi, kulturális arculatá­nak formálása. A népfront­bizottságoknak — a taná­csokkal közösen — az eddigi­nél nagyobb figyelmet kell fordítani a kis települések helyzetére, az ott élő népes­ség anyagi-kulturális helyze­tének javítására. Jó kapcso­lat alakult ki az utóbbi évek­ben a népfrontszervek és a szövetkezetek között. Ám az eddiginél több figyelmet kell fordítani a szövetkezetek és a működési területükön élő lakosság közötti kapcsolatok fejlesztésére, a szocialista életmód formálására, a la­kosság közéleti tevékenységé­nek fokozására, a szövetke­zeti demokrácia erősítésére. Elhangzott az ülésen olyan javaslat is, hogy a községi népfrontbizottságok kezdemé­nyezzék a közművelődés fej­lesztéséhez szükséges anyagi eszközök koncentrálását, a falun élő-dolgozó értelmiség nagyobb mértékű mozgósítá­sát, bevonását a közéletbe. Különösen fontos területe a falusi népfronttevékenység­nek a mezőgazdasági kister­melés — a háztáji és kisgaz­daságok termelésének — fej­lesztése. Mint az az egvik fel­szólalásból kiderült, a ter­melőszövetkezetek elmúlt évi áruértékesítésének egyötöde — kereken egymilliárd fo­rint — származott a háztáji és kitermelésből. E téren — együttműködve a mezőgazda- sági és a fogyasztási szövet­kezetekkel — sokat tehetnek a népfrontbizottságok. Kez­deményezzék — a szükségle­teknek megfelelően — a zöldségtermesztés intenzív fejlesztését, a helyenként el­hanyagolt szőlőkultúra rend­be hozását, fejlesztését, a .háztáji és házikert szórvány gyümölcsfák pótlását, szak­szerű kezelését, az értékesí­tési szerződéses kapcsolatok kialakítását. A termőföld vé­delme érdekében indítsanak mozgalmat a tartós földbér­leten alapuló kerttársulások, szövetkezetek létrehozására. E téren már vannak pozitív tapasztalatok, ám nem min­denütt ismerik és használják ma még ki a lehetőségeket. Nagyon sikeresek a kert­barát-találkozók — és mint azt az egyik megyei népfront- bizottsági tag elmondta — nagy tudásszomiial mennek el ezekre a találkozókra, elő­adásokra. főként az új „kis­birtokosok”. A megyei népfrontbizottság felhívja a községi bizottságo­kat, hogy az ÁFÉSZ-ekkel, a tsz-ekkei és a tanácsokkal együttműködve szorgalmaz­zák a különösebb növény- védelmet nem igénylő, a táj természeti adottságainak megfelelő gyümölcsfákkal való utca- és dűlőfásítást. Ja­vasolja azt is, hogy kezdemé­nyezzék a kistermelők köré­ben a „Tiszta udvar, jól mű­velt kert” mozgalom meg­indítását. Riport a riporterről Neve: Magyarszéki Endre. Kora: ötvenéves. Munkahelye: dombóvári Városi Tanács társadalmi és családi ünnepeket rendező irodája. Beosztása: irodavezető. További tudnivalók: Középmagas, markáns ar­cú, vékony termetű. A szeme kék. A7Jt mondják róla, hogy higany természete van, ezer­mester és nem lehet tőle olyasmit kérni, amit megta­gadna. Soha sem fog úgy a dolgaiba. hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Az érdekli. miit miért, hogyan kell. Többek állítják, nincs a világon olyan hatalmat meg­testesítő íróasztal, ami mellé lehetne kötni. A mozgás, meg a mozgás az életeleme. Ö vezeti a Népújság dombóvári és Dombóvár környéki tudó­sítóinak körét is. A húsz egy­néhány főt számláló kollektí­va pár tagja még az úttörők Csupaszem őrsében kóstolt bele a krónikás szerepébe. Bandi titulusa akkor ,/tanár bácsi" volt. És az újságolva­sók nem ismerték a nevét úgy, mint most. Dombóvár és környéke életéinek kevés olyan eseménye van, amiről ne ő tudósítana. Kivétel a mai esemény, amit leköröz­nek az újak, mire ezek a so­rok megjelennek. A városi tanács végrehajtó bizottsága a rendezőiroda munkáját tár­gyalja. Bandi a tőle megszokott iramban végzi munkatársai­val a tanácskozóterem deko­rálását. Meghívók, emlékla­pok, albumok, a családi és társadalmi ünnepek megren­dezésének tartalmi gazdago­dását dokumentáló kiadvá­nyok díszítik a tárgyalóasztal négyszögét. Ezen belül kicsi asztal, vázában két szál vö­rös szegfű, egy üveg pezsgő és két karcsú pezsgőspohár. Bandi be nem vallaná egy világért sem, ami pedig lát­szik minden mozdulatán. Iz­gul. A végrehajtó bizottság utoljára 1975-ben foglalko­zott a szervezőiroda munká­jával. Akkor a működés két éve volt terítéken. A kezdet sikerei és a hogyan tovább. Ez utóbbi, most is kérdés még. Csak másként, mint ak­kor volt. Ma már se a dom­bóváriakkal, se a környé­ken lakókkal nem gondja már megismertetni magát a rendezőirodának. Kitágult a tevékenységi köre és a már induláskor is szűk szobács­kábán. ügyfélként, sok százan fordultak meg. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy a dombóváriaké hazánk legapróbb rendezőirodája. Három kisméretű íróasztal, egy ugyancsak kicsi dohány­zóasztal és két börpuff fér el benne. Szerencse, hogy az ügyfelék nem tanyáznak itt hosszan és nem csoportosan jönnek. Ha erre rászoknának, akkor nemcsak hely, levegő is csak mértékkel jutna. Már lent vagyunk. Fönt a tanácskozóteremben minden a helyén. Bandi kitömött, fe­kete aktatáskájára bök, ami — mint mindig —, ott hever az íróasztal lábánál. Jó, ha tudom; elkészült már azok­kal a tudósításokkal, írások­kal, amiket megígért, küldi is mihelyt túl lesz a mai na­pon. Kicsit se drukkol? De, egy kicsit azért igen. Rövidesen elmegy két munkatársnője. Jó lenne, ha az ő távozásuk­kal végleg megállna a fluk­tuáció. Meg az is jól jönne, ha kapna egy technikust, mert jócskán el van látva az iroda technikai felszerelések­kel. Egyedül nem győzi a ke­zelést. Meg, hogy néz az ki, hogyha a szónok időnként ki­tör az ünneplők gyűrűjéből és rohan gombokat csavar­gatni. Dél körül elterjed a rém­hír; a végrehajtó bizottság tagjai közül sokan betegek, 'lehet, hogy el kell halasztani az ülést! Bandi nem hagyja magát felidegesíteni. Kes­keny arcára csak akkor ül ki feszültségféle — amit én ün­nepélyességnek neveznék —. amikor helyet foglal az elő­terjesztések előadóinak kije­lölt oldalon. — Ne izguljon egy kicsit se, maga itt mennybe fog menni — súgja a mellette ülő, a me­gyei tanács igazgatási osztá­lyának vezetőhelyettese. Többen halljuk a biztató jóslatot. Még tán az „elektro­nikus gépírónő” is meghallot­ta. Az ülések jegyzőkönyvét magnóberendezés veszi jó ideje. Bandi fennhatósága alatt. Most a városi tanács egyik vezető munkatársa ékeskedik fülhallgatóval a stúdióasztal mögött. Kezdődik. Hát persze ez a „mennybemenetel” nem azo­nos azzal, amit vallásos ol­vasmányai alapján el tud képzelni az ember. Az iroda maradéktalanul megvalósí­totta munkájában a végre­hajtó bizottság 1975-ben ho­zott határozatait. Létrejött a kapcsolat a város környéki községekkel. Hogy ne legyen ennek a megállapításnak semmi kinyilatkoztatás íze; míg 1973-ban, az iroda’ életre hívásának évében összesen 18 társadalmi temetést bo­nyolítottak le, az idén eddig 14-et. Döntően a könnyező községekben. Igaz, hogy a személyi, tárgyi feltételek is kedvezően alakultak. Csak az irodahelyiség lenne nagyobb! Csak a vidéki rendezvények zavartalan lebonyolítását le­hetne gépkocsival biztosítani! Csak bővülne már ki a kü­lönböző családi és társadalmi ünnepségeken közreműködő szónoki gárda! És hát, na­gyon kívánatos lenne kialakí­tani az iroda munkáját se­gítők körét is a különböző munkahelyeken. Az elmúlt évben összesen 290 rendezvény gazdája voLt az iroda. Reklamáció nem akadt. Elismerés, köszönet ennél több. — Javaslom, hogy a végre­hajtó bizottság fejezze ki kö­szönetét a rendezőirodának a végzett munkáért — hangzik. Vita nincs. A beszámoló eredményes propaganda-, szervező- és gazdasági tevé­kenységről szól. A vb-hatá- rozat így a minőség további javítását célozza. Menni fog, aminthogy a családi szertar­tások — esküvők, névadók, temetések — száma sem ma­rad a régiben. Bandinak — kajánkodom magamban —, a jövőben sem lesz alkalma el­hízni, ami nem is olyan nagy baj. Az elnehezülés ellen egyébként csak a tudósítói szerep is jó garancia. Csak­hogy Bandi mindenből töb­bet csinál, mint amennyi kö­telező. Vitalitását alighanem édesanyjától örökölte. A ma­ma 79 éves és kortársai — látva barátnőjük fáradhatat­lanságát. mozgékonyságát, úgy „irigyek” rá, hogy nem hiszik a korát. Egyébként a mama „bűne” vollt az is, hogy a tanító apa tilalma ellenére Bandi csak azért is elvégez­te a pedagógia főiskolát. Ad­dig persze megtett jó sok vargabetűt, merít volt raktári segédmunkás és villanysze­relő is. Most pedig... egy nagyon tevékeny, boldog ember. Két­szeres nagyapa és nem ma­gának, két lányának készül házat építeni. E magánprog­ram időtartama — becslése szerint — 3 év. Közben, se­honnan nem fog hiányozni, ahol szükség van rá. Ment ő, ilyen... LÁSZLÓ IBOLYA Nőtt a kiskereskedelmi forgalom A korábbiaktól eltérően az idén a rövid február mozgal­masabb volt a kereskedelem­ben, mint a hosszabb január. A két hónapban együttesen 9,8 százalékkal növekedett a forgalom, úgy, hogy janu­árban 6,5, februárban pedig 13 százalékkal emelkedett. A kiskereskedelem összesen 40,8 milliárd forint értékű árut adott el. Januárban 19,2, februárban 21,6 milliárd fo­rintért vásárolt a lakosság élelmiszereket és iparcikke­ket. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium most közzétett áruforgalmi jelentéséből az is kitűnik, hogy az élelmiszer­kereskedelem az átlagosnak megfelelően fejlődött. Az iparcikkforgalom 9,8 száza­lékkal növekedett. Kiugró eredményt ért el a ruházati kereskedelem, amelynek nagy forgalma elsősorban a téli vásárnak a tavalyitól el­térő időpontjával függ össze. (MTI) Előkészítik a területet Bandi beállítja a stúdióberendezést Nagy sikere van az ülésre rögtönzött kiállításnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom