Tolna Megyei Népújság, 1979. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

2 NÉPÚJSÁG 1979. március 25. Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: A finnországi parlamenti választásokon a konzer­vatívok jelentősen növelték mandátumaik számát. — A franciaországi járási választásokon a szocialista jelöltek kapták a legtöbb szavazatot. — Afgán ellenforradalmáro­kat dobtak át Iránból Afganisztánba. Kedd: Magas szintű kambodzsai—laoszi tárgyalások kez­dődtek Phnom Penhben. — Véget ért New Yorkban az úgynevezett namíbiai bizottság (öt nyugati ország külügy­miniszterének) ülése. — A nyugatnémet főállamügyészség közlése szerint újfasiszták merényletet terveztek Willy Brandt ellen. Szerda: Néhány napos, fegyveres összecsapások után tűz­szünetet hirdettek ki Irán kurdok lakta területén. — Géni­ben ülést tartott a SALT-tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai delegáció. — Letette a hivatali esküt az Andreotti-kormány. Csütörtök: Leonyid Brezsnyev fogadta a hivatalos láto­gatáson Moszkvában tartózkodó thaiföldi kormányfőt, Kriangszak tábornokot. — Az izraeli parlament jóváhagyta a Carter—Szadat—Begin különmegállapodás szövegét. — Hágában meggyilkolták az angol nagykövetet. Péntek: Begin elindult Washingtonba a megállapodás aláírására, útközben megállt Londonban és Callaghan mi­niszterelnökkel tárgyalt. — Az izraeli hadsereget riadó­készültségbe helyezték. — Vietnami nyilatkozatok a tár­gyalások megindításáról. Szombat: Eanes portugál köztársasági elnök tárgyalásai Budapesten. — Khaddam szír külügyminiszter Londonban kijelentette, hogy Egyiptom ugyanúgy megszabadul Sza- dattól, mint Irán a sahtól. A hét 3 kérdése Először látogatott el Moszkvába annak a Thaiföldnek a kormányfője, amely mind ez ideig a nyugati érdekövezet­be tartozott, s amely korábban egy imperialista katonai szervezet tagja volt. Milyen irányban fejlődhet a szovjet— thaiföldi viszony? — sokakban felvetődik ez a kérdés. Már csak helyenként hallatszik fegyverropogás a viet­nami—kínai határon, Hanoiban (és Pekingben is) tárgya­lásokról esik szó. Miről, mikor, hogyan tárgyalhat Vietnam és Kína egymással? Ismét páratlanul izgalmas-mozgalmas volt a hét Iránban. Míg láthatóan folyik a hatalmi harc a síita vallási ve­zetők és polgári politikusok között, az iráni problémák új síkon is jelentkeznek — a nemzetiségek követeléseivel. Mi történik Kurdisztánban, mi állhat a kurd igények mögött? Kádár János, az MSZMP KB első titkára március 21-én a Központi Bizottság székházában fogadta Romesh Chand- rát, a Béke-világtanács elnökét. Milyen irányban fejlődhet a szovjet—thaiföldi viszony? Thaiföld nevét az idősebb nemzedék Sziámnak ismerheti. A délkelet-ázsiai ország területére nézve ötször nagyobb, lakosságát tekintve négyszer népesebb hazánknál, s fő­ként földrajzi helyzeténél fogva roppant nagy a stratégiai jelentősége. Ezért is volt — ameddig fennállott ez az im­perialista katonai koalíció — a SEATO székhelye a thai főváros: Bangkok. Thaiföld keleti irányban Laosszal és Kambodzsával ha­táros, s ezzel világossá válik, hogy napjainkban mekkora jelentősége lehet a bangkoki kormány magatartásának. Ha semleges marad az indokínai térség problémáival szemben és például a kínai—vietnami vitában, akkor mér- séklőleg tud hatni a konfliktusokra. De ha ellenkező állás­pontra helyezkedik, s például megengedi, hogy területéről élelmiszer-, hadianyag- és ember-utánpótlás jusson el a kambodzsai hegyek közé visszahúzódott néhány csoporthoz, a megbuktatott Pol Pot-rendszer maradványaihoz, akkor nyilvánvalóan csak tovább szítja a tüzet... Thaiföld az amerikaiak vietnami háborúja idején a SEATO-beli szövetségesnek, azaz az Egyesült Államoknak támaszpontokat és repülőtereket bocsátott rendelkezésére: a vietnami városokat bombázó amerikai gépek innen indultak bevetésre. A SEATO felbomlása óta Thaiföld az ASEAN-nak, a délkelat-ázsiai országok szövetségének a tagja. Az 1977-ben hatalomra jutott, most 60 éves tábor­nok, Kriangszak miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy kormánya az ideológiai különbségeket félretéve baráti kap­csolatokra törekszik minden országgal. Kriangszak Csa- manand volt már Kínában, az USA-ban és Japánban is. Moszkvai útját thaiföldi politikai körökben is „sorsdöntő­nek” mondják. A kétoldalú, szovjet—thai kapcsolatok kérdésén túlme­nően Leonyid Brezsnyev azt hangsúlyozta a thaiföldi ven­déggel folytatott megbeszélésén, hogy most új kapcsolatok fejlesztésére nyílik lehetőség Indokína minden országa kö­zött. Brezsnyev nyomatékkai rámutatott, hogy a Szovjet­unió teljes mértékben támogatja a szocialista Vietnamot, amely békében akar élni Thaifölddel és minden délkelet­ázsiai szomszédjával. Miről, mikor, hogyan tárgyalhat Vietnam és Kína egy­mással? Már a kínai agresszió kezdetén, a betolakodó kínai kato­nák visszavonásának követelésével együtt tárgyalásokat ajánlott Vietnam kormánya. Kezdetben Peking erről hal­Budapesten tárgyal a portugál államfő. A képen jobbra a portugál küldöttség Ramalho Eanes vezetésével, balra a magyar delegáció Losobczi Pállal az élen. lani sem akart, csak azt hajtogatta, hogy „meg akarja büntetni”, „meg akarja leckéztetni” Vietnamot. Amikor a hadihelyzet alakulása nyilvánvalóvá tette, hogy a kínai támadók nem tudnak aláereszkedni a határvidék hegyei­ből, s így a részleges betörés után előbb-utóbb vissza kell vonulniok, egyszeriben a kínai fővárosban is hangoztatni kezdtek bizonyos tárgyalási készséget. Úgy tűnt, hogy március utolsó hetében elkezdődhetnek a tárgyalások, persze, látnivaló volt, hogy a tárgyalási gépezet megindulása előtt a fogaskerekek közé a kínaiak bármikor képesek bedugni a maguk botját... Ilyen „bot­nak” számított az elején az, hogy a tárgyalás helyének meghatározásakor a kínaiak csak és kizárólag Pekinget voltak hajlandók elfogadni, míg a vietnami fél azt java­solta, hogy felváltva tárgyaljanak a két fővárosban, vagy akár a határ közelében. (Megjegyzendő, hogy a két fő­városban való tárgyalás annál is inkább elképzelhető és megvalósítható, mivel a diplomáciai kapcsolat a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Kínai Népköztársaság között a kínai agresszió idején sem szakadt meg, a nagykövetsé­gek működtek, a diplomaták a helyükön maradtak.) A tárgyalásokon számtalan probléma kíván megoldást: kezdve a nagy elvi kérdéseken, például az erőszakról való lemondás esetleges kinyilatkoztatásán, folytatva a kínai agresszió -okozta károk jóvátételén, egészen a határ meg­erősítésének dolgáig. A jelek szerint a határkérdés előtérbe kerül. Vietnami részről a történelmi határokról tesznek ismét és ismét em­lítést, azokról a határokról, amelyeket a két fél 1957-ben és 1958-ban megvont, s amelyeket két évtizeden át tiszte­letben tartott. Most viszont egyrészt az figyelhető meg, hogy a kínaiak áthelyezik a határköveket, s egy új, az ő érdekeik szerinti határt igyekeznek meghúzni, másrészt az is, hogy az agresszióban részt vett katonai egységeket csak e mögé a módosított tíatárvonal mögé hajlandók vissza­vonni. Hanoiban közölték, hogy Pekingé a felelősség, ami­ért nem kezdődtek meg a tárgyalások eddig. A kínaiak ugyanis, nagy hangú nyilatkozataik ellenére még mindig nem tértek vissza a határ mögé, sőt fokozták provokációi­kat a térségben. Mi történik Kurdisztánban, mi állhat a kurd igények mögött? A hozzávetőleg 15—17 millió kurd több országban él, nincs saját hazájuk. A legtöbb kurdot Törökország keleti végében találni, nyomban utána azonban az iráni Kurdisz- tán népe következik: 5—5 és fél millióval! Az iráni kur­dok évtizedek óta követelnek önkormányzatot, sürgetik földjük gazdasági fejlesztését. Eddig hiába tették. A sah rendszere elnyomta őket, mint ahogyan 1947-ben Reza Pahlavi katonái fojtották vérbe a háború végén kikiáltott kurd köztársaságot. A kurdokról azt is tudni kell, hogy szunnita mohamedánok, tehát vallási ellentét is szembe­állítja őket a síitákkal, akiknek a vallása eddig is állam­vallás volt Iránban, most pedig Khomeini ajatollah rop­pant befolyása révén méginkább megerősödött a síiták helyzete. Nem vitás, hogy a kurdok igényei jogosak. De néhány évtized történelmi tapasztalata mutatja, hogy a kurdok gyakran váltak — akaratuk ellenére — nagyhatalmi tö­rekvések kiszolgálóivá. Barzani, a kurdok legendás hírű vezére, aki nemrég halt meg, s akit már a sah bukása után kísértek utolsó útjára óriási tömegek, nos, ez a Barzani élete végén az amerikaiak oldalára állott. Nincs kizárva, hogy egyesek a kurdok követeléseit a teheráni kormány­nyal szembeni fellépésre használják fel, az iráni bizony­talanságot akarják ezzel továbbra is fenntartani. PÁLFY JÖZSEF A hírek szerint sok áldozatot követeltek az iráni Kurdisz­tánban kirobbant harcok. Képünkön: kurd fegyveresek Szanandadzsban. A Forradalmi Kormányzótanács elnöke WO éve született Garbai Sándor Kiskunhalason, 1879. már­cius 26-án született Garbai Sándor. Azok közé sorolható, akik a munkásosztály igaz ügyének szószólóivá váltak ugyan, de későibb nem tud­tak átlépni saját korlátáikon és eltávolodtak attól az esz­métől, amelyre korábbi har­caik során felesküdtek. Már egész fiatallon — még nem volt húszéves sem —, bekapcsolódott a munkás­mozgalomba. Az MSZDP ve­zetőségének 1919. március 20-ig volt tagja. Közben a Munkásbiztosító Iinltézet elnö­ki, majd az Országos Mun­kásbiztosító Pénztár alel­nöki, illetve elnöki tisztségét is betöltöitte. A polgári demokratikus forradalom idején kormány- biztosi minőségben az Or­szágos Lakásépítési Bizottság elnöke volt. Gondolkodás- módjában és megnyilvánu­lásaiban ebben az időszakban is megmutatkozott a század­elő szociáldemokratáira jel­lemző magatartás. A mun- kásmozgálom vezérkarának centrista és egyre jobbolda­libbá váló szárnyához tarto­zott 1919. március 21-én a di­csőséges Magyarországi Ta­nácsköztársaság legnagyobb közjogi tisztségével bízták meg. Március 21-től augusz­tus 1-ig a Forradalmi Kor­mányzótanács, majd a meg­alakult Szövetséges Központi Intézőbizottság elnöke. A felülkerekedett ellenfor­radalom elől emigrációba ment. Előbb Ausztriában, majd Csehszlovákiában, vé­gül Franciaországban tele­pedett le. A jobboldalivá lett szoci­áldemokrata vezetők felett a történelem már ítéletet mon­dott. Garbai Sándor neve mégis Ott van a haladást élő- segítők névsorában, mert életének élső szakaszában, mint következetes szociálde­mokrata, úttörőmunkát vég­zett a munkáspárt szervezé­sében, a munkások felvilágo­sításában, a szocialista ta­nok terjesztésében. Ö is hoz­zájárult ahhoz, hogy a szá­zad elején Magyarországon teret nyert a marxizmus esz­méje, kialakult a munkás- osztály öntudata, amely az első magyar proletárállam időszakában teljesedett ki. V. S. Magyar-portugál egyezményeket írtak alá (Folytatás az 1. oldalról) idegenforgalom tette szüksé­gessé. A megállapodás rög­zíti az egymás területén tar­tózkodó állampolgárok ér­dekvédelmével' kapcsolatos feladóitokat, jogokat, kötele­zettségeket. Ugyancsak a Külügymi­nisztériumban Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi mi­niszter, valaimiinlt a portugál külügyminiszter magyar— portugál kereskedelmi, ten­gerhajózási együttműködési megállapodást írt alá. A két ország kölcsönösen előnyö­ket biztosít egymásnak a ki­kötői áruforgialomban, bőví­ti a magyar—portugál hajó­zási kapcsolatokat, s segítsé­get nyújt a két ország között növekvő áruforgalom vízi úton való zavartalan lebo­nyolításához. Az egyezmények aláírásá­nál jelen vólt Nagy János, valamint a Külügyminiszté­rium több vezető munkatár­sa. Ott volt dr. Jósé Manuel Villas Boas, dr. Alexandre Lencastre da Veiga, a portu­gál! külügyminisztérium gazdasági ügyek főigazgató­ja és Fernando Delfim Maria Lopes Vieira, a Portugál Köz­társaság budapesti nagykö­vete, valamint a portugál el­nök kíséretében hazánkban tartózkodó delegáció több tagja. Tv-adás a világűrbe Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Uj rendszer lépett műkö­désbe a szovjet űrhajósok re­pülését irányító földi irányító központ és a Szaljut—6 űr­állomás között: az űrhajózás történetében először a Föld­ről sugároztak televíziós adást a világűrben keringő objek­tumra. Az első „műsor” kifo­gástalan minőségben volt ve­hető az űrállomáson. A Szaljutról és a különbö­ző űrhajókról, mesterséges holdakról már régóta sugá­roznak képeket a televíziós kamerák a Földre, fordítva azonban mind ez ideig nem működött ilyen kapcsolat, bár ennek, különösen tartós űr­repüléseknél rendkívül nagy a jelentősége. Azon túlmenő­en, hogy az űrhajósok ismét egy lépéssel „közelebb kerül­nek” a normális földi élet­viszonyokhoz, technikailag is nagy fontosságú a rendszer: olyan adásokat, például mű­szaki rajzokat, számításokat, vázlatokat lehet hozzájuk el­juttatni, amelyeket eddig nem kaphattak meg a Földről. Le­hetőség nyílik egyes rövi- debb szórakoztató műsorok közvetítésére is — azért csak rövid ideig tartó műsorokéra, mert az űrállomás viszonylag gyorsan kikerül az irányított adások körzetéből. így egye­lőre az űrállomáson még nem számíthatnak arra. hogy egész labdarúgó-mérkőzéseket, vagy játékfilmeket vetítenek nekik, de „folytatásokban” ez sem kizárt lehetőség. Az első adás vétele termé­szetesen nagy szenzáció volt az űrállomáson. A Földről előbb a beállító táblát sugá­rozták. Az űrhajósok még a kisméretű számokat is köny- nyen leolvasták. Ezután az irányító központból sugároz­tak közvetítést, próbaképpen egy friss újságot is bevetítet­tek: az űrhajósok elolvashat­ták a legfrissebb TASZSZ- jelentést saját útjukról. A vevőberendezést a Prog- ressz teherűrhajó szállította az űrállomásra. PANORÁMA BUDAPEST A Gáspár Sándor főtitkár vezette magyar szakszerveze­ti küldöttség, amely március 18—24-e között a Szovjet Szakszervezetek Központi Ta­nácsának meghívására hiva­talos, baráti látogatáson a Szovjetunióban tárgyalt, szombaton hazaérkezett. A küldöttséget a Ferihegyi re­pülőtéren Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese és a SZOT- titkárság tagjai fogadták. Je­len volt V. J. Pavlov, a Szov­jetunió magyarországi nagy­követe is. MOSZKVA Andrej Gromiko, az SZKP PB tagja, külügyminiszter szombaton rövid baráti láto­gatásra Damaszkuszba uta­zott. Gromiko a Szíriái Arab Köztársaság vezetése meghí­vásának tesz eleget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom