Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
1979. február 1. KÉPÚJSÁG 3 i simontornyai községi A i pártbizottság titkáráí nak az a véleménye, ■ . -I hogy a Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat alapszervezete egyike azoknak, ahol a titkárnak a legkevesebb dolga volt az éves munkát értékelő taggyűlési beszámoló elkészítésével. De aztán eltűnődik: nem mondhatnám általában, hogy kevesebbet kellett dolgoznia, inkább azt, hogy most nem okozott akkora megterhelést, mint jó néhány alapszervezetben. És azt is hozzátehe- tem, hogy igen tartalmas ez a beszámoló, átfogóan érté- keli-elemzi az egész évi pártmunkát szabja meg a feladatokat. — Valóban így van — erősíti meg ezt a véleményt Szántó György párttitkár, miközben előveszi a dossziét. — Itt vannak a vezetőségi tagok és pártcsoport-vezetők feljegyzései arról, hogy ki-ki mit tett az elmúlt évben, milyen problémák merültek fel területükön, azt hogyan oldották meg. Persze, nekem nem egyszerűen összesíteni kellett ezeket, hanem elemezni, a vezetőség elé terjeszteni, ott megvitatni a beszámolótervezetet, majd a vita után elkészíteni azt, amit a tagság elé tárunk. Csak néhányat az írásos „alapanyagból”: A konfekcióüzemi pártcsoport értekezletén szóba került, hogy átcsoportosítást kell végezni — ami tizenhét embert érint, átmenetileg — egy előre nem látott, sürgős rendelés teljesítéséhez. Az üzemvezető a kommunisták segítségét kéri az emberek meggyőzéséhez. Jelezték a párttitkárnak, a titkár és a termelési felelős tisztázta a vállalat vezetőségével, hogy miért van erre szükség, megkapták a megfelelő magyarázatot, azonban az is kiderült, hogy az egészet előbb kellett volna politikailag előkészíteni. Megmagyarázták az embereknek, miért kell egy időre a sofőrbundagyártáshoz menniök, végül is megnyugodtak a kedélyek. A másik feladatot — hogy a harmadéves szűcstanulók mindegyikét egyelőre nem tudják szűcsként foglalkoztatni, tanuljanak meg varrógépen is dolgozni — „saját hatáskörben” oldotta meg a pártcsoport. A vezetőség ágit. prop.- felelősének feljegyzése a politikai képzettségről és képzésről szól. „Két csoportban folyik a pártoktatás, No- vák elvtárs csoportjában 70, őri elvtárs csoportjában 87 százalékos a látogatottság. Az aktivitás közepes. Igyekeztünk a foglalkozásokat szemléletesebbé tenni, több konkrét példát alkalmazni.” Kiderül a feljegyzésből az is, hogy sokan évek óta járnak politikai oktatásra és évről évre ugyanazt tanulják. Erről, mármint a megoldásról a vezetőségnek kell gondoskodnia. Ugyanúgy az esti egyetemet végzettek továbbképzéséről. Szántó Györgyöt 1975-ben választották meg párttitkárnak. „Uj emberként” került a vezetőségbe. Ezzel magyarázza, hogy a vezetőség többi tagjának nagyobb gyakorlata van a mozgalmi munkában és mindenkinek megvan a szükséges politikai képzettsége is. — Nem panaszkodhatom, hogy túlságosan megterhelne a párttitkári munka, noha éppen elég sok a gond. az intéznivaló ebben a hetvenöt tagú alapszervezetben. Persze, azt se mondhatom, hogy nincs mit csinálnom. De az a titkárcentrikusság, amiről néha itt-ott hallok, nálunk valahogy nem alakult ki. önállóan dolgoznak a vezetőségi tagok, az én munkám az irányítás, összehangolás, számonkérés. És egyáltalán nem sértődöm meg, ha előfordul olyan eset, mint a legutóbbi. Két elvtárs jött hozzám — egyik a községi, a másik a járási pártbizottság aktivistája — Farkas elvtársnak, alapszervezeti vezetőségünk gazdasági felelősének kíséretében. Kiderült, hogy már órákkal előbb itt voltak az üzemben, de nem hozzám jöttek először, hanem Farkas elvtárshoz. A vezetőség ügyviteli, gazdálkodási munkáját ellenőrizték. Befejezvén munkájukat, elmondták nekem is, mit tapasztaltak. — Már vagy másfél órája beszélgettünk Szőke elvtárssal, a járási pártbizottság munkatársával az üzemben folyó pártoktatásról, amikor benyitott az irodámba Szántó elvtárs — mondja Beidek Lászlóné ágit. prop.-felelős. — Nem is tudtam, hogy itt vagy — mondta „vendégemnek”. — Természetesen téged is fel akartalak keresni, de csak a végén — volt a válasz. Amikor valamelyik résztevékenységét vizsgálják a pártszervezetnek, a vezetőségnek, vagy útmutatást adnak a munkához, a felsőbb pártszervektől nem mindig a titkárt keresik meg először. És ez így van rendjén. Erősíti a vezetőségi tagok felelősségét. — Üzemünk dolgozóinak túlnyomó többsége nő — mondja Ható Józsefné, a vezetőség nőfelelőse. — Nekem elsősorban a szakszervezeti nőbizottsággal van dolgom. Sok mindent önállóan oldunk meg, nem szaladok minden problémával a párt- titkárhoz. Persze, rendszeresen beszámolok munkámról és amikor szükség van rá. segítséget kérek. De csak akkor. Ebben az alapszervezetben tehát a mozgalmi munkát — helyesen — megosztják, s a reszortosok is dolgoznak. J. J. . Hétfőn kezdődik a kedvezményes téli vásár Négyszázmillió forint megtakarítást ajánl a lakosságnak a ruházati kereskedelem a február 5-én kezdődő és 17-ig tartó hagyományos kedvezményes téli vásárán. Ez idő alatt a tavalyinál 6 százalékkal több, ösz- szesen 1.7 milliárd forint értékű árut kínálnak 20, 30 és 40 százalékos kedvezménnyel az arra kijelölt üzletek. A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint a kedvezményes akcióba bevont termékek teljes értékű áruk, kedvezményüket a kereskedelem tavaszi felkészülése indokolja. A vállalatok jelzései azt ígérik, hogy elsősorban a felsőkonfekció ruházati cikkekből, valamint a divat- és darabárukból nyújtják a legnagyobb, a legváltozatosabb kínálatot. Ezek a termékek a vásári árualap csaknem 70 százalékát teszik ki- Elsősorban gyapjú és gyapjú típusú öltöny- és kabátszövetek, télikabátok, kötött felsőruházati cikkek, őszi-téli jellegű cipők adják a gazdagabb választékot. A kiárusítás idején egyebek között 150 ezer négyzetméter kötött és hurkolt kelme, 40—50 ezer négyzetméter gyapjúszövet. 40— 50 ezer télikabát, 80 ezer pulóver és kardigán, 25—30 ezer pár női csizma kerül forgalomba olcsóbban. A kedvezményes árucsoportok aránya területenként a készlettől függően eltérő. Téli foglalkoztatás, melléküzem T erményelőkészítés, kábel nyúzó, csomagoló Kábelnyúzás Nagykónyiban (Archív felvétel) Megyénk tizenegy mező- gazdasági szövetkezetében működik melléküzem; ezekben az üzemekben alkalom nyílik arra, hogy megoldják az asszonyok egész évi, vagy téli foglalkoztatását. Az ipari tevékenység mellett több helyütt a tárolt mezőgazdasági terményeket részben, vagy egészben földolgozó részleg is található. Bölcskén vessző- és műanyagfeldolgozó, Gerjenben cérná- zó, Györkönyben ládaüzem és csomagoló, Sióagárdon szintén csomagoló működik, ezenkívül fatermékfeldolgozás és fémkonténer-készítés is folyik itt. Kurdon dobozüzem van, Pincehelyen bőrt és szőrmét dolgoznak fel, Ma- gyarkesziben fémtömegcikkalkatrészeket gyártanak, Nagykónyiban kábelt nyúznak, Regölyben cukrot csomagolnak, a dunaföldvári Virágzó Tsz pedig lakatosüzemet és motorszervizt tart fenn. A felsorolt tíz szövetkezet melléküzemágában összesen 445-en dolgoznak, ebből 371 a női dolgozók sí ma. A melléküzemágakon kívül is számtalan alkalom nyílik a téeszekben dolgozó asszonyok téli foglalkoztatására: a termények vertikális feldolgozása, a konzervipar alapanyagának előkészítése mellett rendbe teszik a göngyölegeket, segítenek a magtárakban, de bőven adódik munka az állattenyésztésben is. A legkevesebb gondot azokban a téeszekben okozza a nők téli foglalkoztatása, ahol kertészkednek: itt a munka egész évben nem fogy el. A községekben élő nem téesztag asszonyok közül igen sokan vállalnak bedolgozást; az otthoni elfoglaltság mellett jut idejük a háztáji állatok gondozására is. Az említett tíz szövetkezet 1977. évi összes árbevétele 823 557 ezer forint volt. Ebből 7,3 százalék származik melléküzemági tevékenységből. Ezekben a szövetkezetekben 70 hektár szőlő, 153 hektár gyümölcsös. 350 hektár kertészet, 850 hektár cukorrépa, és 36 hektár dohány, összesen 1459 hektár élőmunka-igényes kultúra áll művelés alatt. A melléküzemágban foglalkoztatottakat e kultúrák munkacsúcsainál betervezik, s enne!? megfelelően alkalmazzák a családi és a közös művelést. Akik a melléküzemekben dolgoznak, éves munkaidejüknek átlagban 25—30 százalékát mezőgazdasági munkával töltik. Emiatt-a nagy élőmunkaigényű kultúrák termelésénél ' és betakarításánál az ipari jellegű melléküzemágban dolgozókat csak a termelésszerkezet egyidejű változtatásával tudják nélkülözni, vagy pedig akkor, ha intenzív gépesítést hajtanak végre. Az üzemi nyereség — 1977- ben — például a kurdi termelőszövetkezetnél 49,6 százalékban, a nagykónyi közös gazdaságnál pedig 24,8 százalékban a melléküzemági tevékenységből származott. Az ipari tevékenység szervesen illeszkedik a termelőszövetkezetek gazdálkodásába, s az itt előállított termékek, valamint a szolgáltatások népgazdasági szükségleteket elégítenek ki. Nem utolsó szempont az sem, hogy megoldódnak a foglalkoztatási gondok: munkához jutnak a nők, valamint az idős, egészségi állapotuknál fogva más munkára már nem alkalmas emberek. Néhány éve sok helyütt még igen komoly gondot okozott a nők téli foglalkoztatása. Előfordult nemegyszer az is, hogy reggelente a téesziroda előtt vártak munkára az asszonyok, s nem ritkán bosszúsan és dolgavégezetlenül voltak kénytelenek hazamenni. A szövetkezetek többsége azonban kereste a lehetőségeket, s bebizonyította: józan, körültekintő szervezéssel megoldható a nők téli foglalkoztatása. Gyönki tévéműszerészek Havonta átlag kétszáz televíziót, ugyanennyi rádiót, s nem kevesebb háztartási gépet javítanak meg a Gyönki Építőipari Szövetkezet új villamos szervizében. A korszerűen felszerelt javítóállomáson adottak mind a személyi, mind a technikai feltételek ahhoz, hogy akár másfélszer ennyi meghibásodott híradástechnikai berendezést, illetve a házi teendőket megkönnyítő gépet javítsanak. Képünkön: Fonyó István egy régebbi típusú televíziót javít. Fotó: Sz. L. Zarszamodas (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A szakály-regölyi Egyesült „Kaposvölgye” Termelőszövetkezet a múlt hónap utolsó napján tartotta zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlését. A zsúfolásig megtelt regölyi kultúrotthonban Szőke György — aki egy éve áll a szövetkezet élén — beszámolójában elemezte a termelőszövetkezet 1978. évi munkáját, s az egyes ágazatok eredményeit. A növénytermesztésben kiemelkedő hozamokat értek el, de az állattenyésztésben is javultak az eredmények. Igen kedvezően alakult a termelőszövetkezet jövedelme is: a bruttó jövedelem mintegy 30 millió forint. A tagok a múlt évi 90 százalék helyett ebben az évben 102 százalékot kaptak, az egy főre jutó személyi jövedelem összege: 40 325 forint, az egy munkanapra eső jövedelem értéke pedig 149 forint. A beszámoló foglalkozott az 1979. évi tervvel is. A növénytermesztési ágazatban két új növénnyel próbálkoznak: takarmányborsóval és szójával. A kukorica termésátlagát 70 mázsára kívánják felemelni. Az állattenyésztésben növelni akarják a sertésállományt, különös tekintettel a szekszárdi húskombinát várható igényeire. Az elnöki beszámolót a nőbizottsági. va'amint az ellenőrző bizottsági beszámoló követte. A közgyűlésen Horváth József, a TESZÖV titkára gratulált az elért szép eredményekhez. Megállapította, hogy a szövetkezet egy év alatt nagyot lépett előre, s a megye termelőszövetkezeteivel sok tekintetben állja • az összehasonlítást. A beszámolók, s a hozászólások után került sor a szocialista brigádok jutalmazására. E területen is előrelépés történt: több brigád ez évben nyerte el a szocialista brigád címet. A tagság, s a meghívott vendégek — szakemberek — megállapíthatták a közgyűlés befejeztével: a „Kaposvölgye” Tsz eredményes évet zárt, s minden remény megvan arra. hogy eredményeiket növelve a megye legjobb szövetkezetei közé emelkedjenek. GYÖRFFY JÖZSEF Miniriport VI. A hajóról A hajó süllyed. A legénység, a bátortalanok, megérzik a süllyedést, azok már rég kiszálltak a buliból. Az igazgató ott áll a kormányosfülkében, vigyázza a tengert. A víz háborog, a mechanizmus, a szabályozók döntögetik jobbra-balra, előre-hátra, a hajót — azaz a gyárat. A gépészek kapkodva dolgoznak a motornál, az akadozó fúvókát az égőfejekben — és emberfejekben — javítgatják, mondogatják, „nem olyan nagy a vihar, mint ahogy háborog a víz, nem kell úgy begyulladni, hogy az első reccsenésnél már a vízbe ugrik mindenki...” A kapitány gyűlést hív egybe. Itt vannak a matrózok, a vitorlakezelők, a gépészek, a szivattyúsok, a takarítók, szakácsok. Lelkesítő beszédet tart. „Emberek — mondja — tartsunk ki. Igaz, nem tudunk most fizetésnapkor pénzt adni, majd talán két nap múlva, de a jövő bíztató. Nézzék, milyen szépen megy a műhelyben a termelés, hogy nem tudunk befűteni? — mert olajra nincs pénzünk, lelkesítsen, fűtsön bennünket a tudat, hogy nehézségeinken öntudatos munkásságunk úrrá lesz...” — amint mondja, mondogatja biztató szavait a kapitány, a gyár elé állít az egyik partner óriási kamionja, tele a gyár termékével, amelyet visszaküldték, miután használni nem tudják. A kapitánnyal kis cédulán közlik ezt a hírt, de csak mondja, széppé teszi a jövőt, s míg beszél, a teremből újabb két osztályvezető sietve -távozik, kezükben a munkakönyv, amelyet a szomszédos gyárhoz adnak be. —Pj—
