Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
1979. február 25. NÉPÚJSÁG 7 Közérzet es közélet Frank József mezőgazdász A „falusi értelmiségről manapság is sokkal többet beszélünk, mint a városiról. Nagyobb szerepet szokás osztani rájuk, amikor a kis települések közéletéről, művelődés- ügyéről van szó. Kimondatlanul is azt feltételezzük^ hogy kisközségben letelepedő pedagógusaink, mezőgazdászaink, az orvos, a műszaki ember „nyitottságra" kötelezi el magát és arra, hogy szakmáját ne csak munkaidőben gyakorolja. Döbrököz 3200 lakosú község, félszáz diplomás szakember dolgozik különböző munkahelyein. Közülük hárman járnak ide Dombóvárról, a többiek helyben laknak. Mindezt a vb-titkár, Topp József mondja. — A pedagógusok vannak legtöbben, huszonnyolc tagú a tantestület. De nemcsak a létszámuk miatt lehet leginkább rájuk számítani Döbrököz közéletében: egyébként is ők a leginkább tettre készek. — A hagyományok miatt is talán tőlük várják legfőképpen az emberek... — Mi szívesen vennénk, ha más területen dolgozók is többet foglalkoznának a község ügyeivel. Egyébként a község vezetésében igen nagy szükségünk van azokra az emberekre, akiknek tekintélyük van, akik hatnak a közvéleményre. De az ilyen emberek nem kizárólag az értelmiségiek közül kerülnek ki. A diploma ma már nem jelent kiváltságokat, ebből a szempontból sem. Frank József a termelőszövetkezet üzemgazdálkodási csoportjában tevékenykedik, agrármérnök. Döbröközi születésű, de több mint húsz évig élt távol falujától. A keszthelyi egyetemi évek után Alsóleperden, az állami gazdaságban, a tamási mezőgazdasági szakközépiskolában, a Fornádi Állami Gazdaságban dolgozott, majd tíz évig a megyei könyvtár, két és fél évig a megyei tanács munkatársa volt. Családi okokból tért meg a szülőfaluba, ahol három gyermekével telepedett le. — Milyen a közérzetem? Változatlanul megoldatlan a lakáshelyzetünk. Tavasszal kezdünk majd építkezni. — Nem a szolgálati lakás reményében költöztek haza? — De igen, ígéretet kaptunk szolgálati lakásra, de az még azóta sem örült meg. Azért szántuk el magunkat építésre. Bár sok minden megváltozott, nekem most is kedves ez a község, és a gyerekeim — akik városban születtek — is hamar megszokták. Mindenképpen jobb, hogy szabadon mozoghatnak, nincsenek egy lakótelep betonfalai közé szorítva. — Eljutnak Önhöz a község ügyei-bajai, apró-cseprő dolgai? — Az ember hall erről- arról, de ennél több nem történik. őszintén szólva, nem is érzem, hogy igényelnék valahol, hogy én személy szerint foglalkozzam a község dolgaival... Itt a termelőszövetkezetben jó kollégák vannak, semmi problémánk egymással, de kapcsolatunk csak a munkaidő végéig tart. Utána ki-ki haza, a házába, a családjához. Amúgy is olyan keveset lehet az ember együtt a gyerekeivel, örül a napi két-három órának is. — Előző munkakörei révén szoros kapcsolatban volt az ismeretterjesztéssel, megyei szervezetekben is tevéDr. Kelemen Lajos körzeti orvos kenykedett — például a MTESZ-ben. Hasznosítja a tapasztalatait? — A mezőgazdasági könyvhónap táján mindig újra születnek az elképzeléseim... A mezőgazdasággal kapcsolatos ismeretterjesztésnek nagy szerepe lehetne itt is... Tartottam már előadást és közreműködtem a legutóbbi, kisállattenyésztéssel kapcsolatos előadás előkészítésében. Ilyen tevékenységet máskor is szívesen végeznék, csak valahogy nem áll össze a dolog... De a helytörténeti munka is rokonszenves nekem. Van itt a községben három nyugdíjas kutató: Vicze István, Jegessi József és apósom, Mészáros Gyula —, akik tavasztól komolyan kívánnak helytörténettel foglalkozni. A múltkor a fiaimmal mi is találtunk egy értékes leletet, azóta engem is érdekel munkájuk. Talán a szabad időmből futja majd rá. Csaknem vadonatúj a döbröközi orvosi rendelő, jóval túl a rendelés hivatalos idején még vagy tízen várakoznak, hogy dr. Kelemen Lajos „színe elé” kerüljenek. Tizenegy óra helyett fél egy, mire a délelőtti rendelést befejezi. — Ez nem rendkívüli eset, inkább ez az általános. Meg is szokták az emberek, de nekem is jó így: mivel a délelőtti és délutáni rendeléskor bárki számára elérhető az orvos, kevesebbszer hívnak ki, és ha mégis, az akut esetekben — mondja dr. Kelemen Lajos. — Délután öttől hatig rendel, aztán pedig kezdődik az ügyelet. Gyakorlatilag csak délután van néhány óra szabad ideje. Mire futja ebből? — Nem sokra. Magam is beteges alkat vagyok, szükségem van a pihenésre. Esténként nézem a televíziót. Minden műsort megnézek: „mindenevő” vagyok. — Úgy tudom, döbröközi születésű. . / . — Igen, hazajöttem. Szüleim iparosok voltak, édesapám asztalos, anyám varrónő. Az egyetem elvégzése után egy ideig máshol dolgoztam — Dombóváron —, de mindig vágyódtam a falusi nyugalomra. Tíz éve aztán hazajöttem. Letelepedtünk: pedagóguskölcsönnel házat építettünk, a feleségem tanár. Tanácstag lettem, jó ideig én gffi jvftKtggjggaS%taa»B&gafcä&3^ qffiSBSa — Szerintem a mai fiatalokban van egy nagy adag lezserség, kényelmesség. Többet kapnak minit a régiek, és ezért nem becsülik az erőfeszítéseket. Fegyelmet kell tartani, különben nem tudunk jól dolgozni — vélekedik Schwarcz Tibor, a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium igazgatója. — Nyolc évig voltam nevelő a kollégiumban, 1966- ban lettem igazgató. Az ösz- szevonás 1976-bán történt, a gimnázium és a kollégium közös igazgatás alá került. Gazdasági és nevelési szempontból egyaránt előnyös ez a forma. — Említette a fegyelmet, a szervezettséget. Hogyan valósítják meg? — Tizenkét évre visszamenően őrzöm a heti terveket. Péntek a tervkészítés napja. A kollégiumi tanárok, a diáktanács, a KISZ-es tanár, az osztályfőnökök és a patronálok javaslatai alapján sűrű, kötött programot állítunk össze. Nemcsak a kollégisták, de az összes gimnazista szabad idejét megtervezzük. A heti tervet szigorúan be is tartjuk, olyan utólag nincs, hogy „jaj, eszembe jutott valami, azt szeretném csinálni”. Persze az objektív akadályokat figyelembe vesszük, ha mondjuk a mozisok nem tudják a tervezett időpontban vetíteni a filmet, akkor változtatunk a programunkon. — Mivel foglalkoznak szabad idejükben a diákok? — Sok mindennel. Kulturális, sport és egyéb tevékenységgel. A heti sportprogramot például külön bizottság szervezi. Ebéd után egymásfél órát mozognak a gyerekek. Pontozással serkentjük őket és naponta kifüggesztjük, hogy melyik osztály hogyan áll a versenyben. Ha valamelyik gyerek lustálkodik, akkor a többiek leviszik az udvarra, mert a távolléte pontveszteséget jelent az osztálynak. Átlagban egyszer egy héten minden diák sportol. Aztán szerepelnek a programunkban hangverseny- és színházlátogatások, osztályösszejövetelek, kirándulások, pályázatok, versenyek. — A program tehát kötött. Hogyan viszonulnak hozzá a kamaszok, akiknél életkori sajátosság a függetlenség, az önállóság keresése? — Nézze, a közös programokhoz, a kötöttségekhez nem mindenki alkalmazkodik. Fegyelmi problémák mindig is adódnak. A kollégiumban például olyan vétségek, hogy a gyerek engedély nélkül elmegy, kimarad, nem tartja rendben a holmiját, nem készíti el a leckéjét, sőt italozás is előfordult. A lemorzsolódás természetes. Van aki a tanulást nem bírja (fizika és orosz szakosított osztályokban tanítunk) van, aki a kötöttséget. Az éves lemorzsolódás nyolc-tíz fő. Kérem, a kollégium nem szálloda! * A gimnázium és a kollégium épülete közti fák az őszies télben is őrzik a nyár szépségét, nyugalmát. A parkban sportudvar. A kollégium előtt Vörösmarty mellszobra, a falon tábla: az intézmény 1960-ban nyerte el a kollégium címet. Egyébként 1935-ben épült. Valaha Az épületet park övezi csak fiúk lakták, most a lányok és a fiúk aránya általában fele-fele. Jelenleg 83 a létszám, ebből 15 fiú kereskedelmi szakközépiskolába jár. Naponta kiírják, ki 'kapott levelet, a címzett a napostól átveheti. A szekrények a folyosón sorakoznak, de csak a hálótermeket fűtik. Az olaj- kályhákba délután öt óra körül gyújtanak be. Az isko- ■lábó jövet a holmijukat a folyosón rakják le a gyerekek, aztán irány az ebédlő és a klubterem. Újabban a hálóba is bemehetnek pihenni. Tömegháló. Az egyikben 16 vaságy, 8 éjjeliszekrény. A lányok szobái könnyen felismerhetők: a babák, a kabala állatok, a hímzett párnák és a falitükör elárulják gazdáikat. A tanulószobában felirat: „A legfőbb dolgunk a tanulás”. Látható még a tanulmányi sorrend, aztán, hogy kik példásak szorgalomból és magatartásból, kik 'kaptak dicséretet. A falon lévő énekesek, együttesek fotói arról tanúskodnak, hogy a diákság nem éppen érzéketlen a modern zene iránt. Egy kis lépcsőzés, és előbukkan egy tábla: „Pince”. Valójában csempézett falu ebédlőt takar. * Simon Imréné szeptember óta tölti be az igazgatóhelyettesi tisztséget. — 1966 óta dolgozom együtt az igazgató elvtárssal, jó munkatársi kapcsolat alavoltam a községben a népfronttitkár... Erről a munkáról le kellett mondanom, nem futotta az időmből, de nagyon kellemes emlékeim vannak róla. Többek között kétszer kísértem a barátságvonatot a Szovjetunióba... —-ön mindenkit ismer, és önt is ismeri mindenki. Hogyan látja — láthatná — ennek hasznát a közösség? — Hozzám a betegségükkel jönnek az emberek, de sok minden másról is beszélnek. Igyekszem mindig olyan felelősséggel válaszolni, amit az emberek, a közösség szere- tete diktál. Ha kívánják, szívesen tartok szakterületemhez kapcsolódó témájú előadást. A körzeti orvos negyvenöt éves, betegsége ellenére igen dinamikus egyéniség. Mégis visszahúzódó életet él, mert — ahogy mondja — nincs olyan hely, ahol a döbrökö- ziek találkozhatnának, kötetlen formák között, átlépve a munkahelyi ismeretségek, a „protokoH”-kapcsolatok határait. o Döbröközön jártunkban- keltünkben kevés derűlátó véleményt hallottunk. Azt mondják a döbrököziek, hogy a községben begubózva élnek az emberek, maguknak valóan. Hogy jómódúak, de nem tudják élvezni a pénzt, amiért keményen kell dolgozni. Az emberek így látják — a többieket. Arról nincs véleményük, hogy miként lehetne változtatni ezen a légkörön. Somogyvári László, az iskolaigazgató szerint a pedagógusok megteszik, amit lehet: — Nincs senki a tantestületben, aki ne tudná, hogy a tanítás mellett a községgel Somogyvári László iskola- igazgató szemben is vannak kötelességeink. Van pedagógus tagja a népfrontnak, a szakmaközi bizottságnak, a sportkörnek, az MHSZ-nek, a takarékszövetkezetnek, az ÁFÉSZ-nak, két tanácstag van közülünk, és a községi tanács vb-ben is van pedagógus. Ami a többi döbröközi értelmiségit illeti: szerintem a helyzet jobb, mint néhány éve. Kezd bontakozni a vállalkozó kedvük... A pedagógusok közül né- hányan Pécsre, Kaposvárra járnak színházba, kinek-kinek házi könyvtára van, várják a dombóvári művelődési központ kínálta újabb művelődési lehetőségeket. — A tanítók, tanárok nem nagy jövedelmű emberek, de kevesebb pénzből jobban, tartalmasabban élnek, sokaknál — mondja az igazgató. — Ezzel is lehet hatni a környezetre és a fiatalabbak már nem is teszik fel az életüket a pénzgyűjtésre. VIRÁG F. ÉVA Fotó: Bakó kulit Jii köztünk. Én csak szeptembertől kóstolgatom a nevelői munkát. Rajtam kívül még két kolléga nevelőtanár. — Úgy hallottam, gondot okoz az épület állaga. — Sajnos, a szent tehetetlenség. Soroljam? Néhány hónapja megesik, hogy reggel nincs fogmosás, mert nincs víz. Remélem, hamarosan rákapcsolnak bennünket a városi vízműre és akkor ez a probléma megoldódik. Akkor is marad még gondunk elég: a melegvízszolgáltatás akadozik, az egész villanyhálózatot ki kéne cserélni, mert ugyan romantikus alkalmanként az esti gyertyázás, de nem kívánatos. A szennyvízről már nem is beszélek. Dehát — nincs pénz. — Mint igazgatóhelyettes, milyen pedagógiai elveket vall? — Meggyőződésem, hogy a mai fiatalok semmivel sem rosszabbak az előző generációknál, ugyanúgy vágynak a szeretetre, mint azok. Az esetleges botlásaiknak ne tulajdonítsunk nagy jelentőséget, elvégre kamaszok. Hogy abban mi foglaltatik, azt a saját gyerekeim felnevelésénél tapasztaltam. Azt hiszem, elengedhetetlen, hogy lépést tartsunk a diákokkal. Hallja, átszüremlik a klubból a lemezjátszó hangja. Múltkor benyitottam, kérdik a gyerekek, ismerem-e az énekest? Hogyne — mondom — ez a John Trawolta. * Az igazgatóhelyettes irodája falán bekeretezett oklevelek hirdetik, hogy a kollégiumot arany-, illetve ezüstoklevélre érdemesítették. Az ajtón besorjáznak a diákok, fiúk, lányok, székekkel felszerelkezve. — Maga újságíró? Már gondolkodtam, hogy talán rossz fát tettem a tűzre. Egyszer késtem egy órát, igazgatói intő lett a vége, igaz, az régi ügy. — Amióta Zsófi'ka néni az igazgatóhelyettes, sok minden megváltozott. Azelőtt, hát szóval, nagyon nagy volt a szigor. És most se több a lazaság, mint régen! — Azelőtt csak egyszer moshattunk egy héten, most akikor, amikor ráérünk. A hálóba is beléphetünk délután. — A diáktanács közbenjárásával januártól havonta kétszer utazhatunk haza. Eddig csak egyszer lehetett. — A kimenő? Tanítás után délután négy óra öt percig De mihez kezdhetünk Bony- hádon? A művelődési ház programjait, a mozit mind későbbi időpontban rendezik. — Fél tízkor fekvés. Azelőtt úgy böngésztük a tévéműsort, hogy ina, erről is lemaradunk. Most végignézhetjük az esti filmeket, láttuk a Masitroianni-sorozatot és a műkorcsolyát is. — Milyen az ideális tanár? Hát nem pajtáskodik, mert azt egyesek kihasználják, de kivívja magának a diákok bizalmát. — Jó itt a társaság ha hazamegyünk hét végén, komolyan hiányzik. Kollégisták Bonyhádon. Félévkor 3,22-re jött ki a tanulmányi átlaguk. A gimnáziumé 3,28. Ehhez még egy adat: a Petőfi Sándor Gimnáziumban végzők körülbelül 50 százaléka továbbtanul. KOVÁCS MÁRIA Fotó: KOMÁROMI Topp József vb-titkár
