Tolna Megyei Népújság, 1979. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
6 NÉPÚJSÁG — Mondhatjuk, hogy befejeződött Simon- tornyán a nagyberuházás? — Gyakorlatilag igen. Az i-re már csak a pontot kell feltenni. A termelőherende- zések működnek, mintegy 60 millió forintnyi munka • van hátra. Köztük a szennyvíztelep és több kiegészítő épület elkészítése. Ebben az évben befejezzük a beruházást. — Ez már nem zavarja a termelést? — Annyira nem, hogy tavaly novemberben teljes kapacitással, minden berendezés üzembe helyezésével kipróbáltuk, mit tud a bőrgyár. — Gondolom, nagy várakozással tekintettek a próbaüzemre. Minden gép, üzemrész dolgozott. Tehát mit tud a Simontornyai Bőrgyár? — Az építkezés kezdési idejében — 1974-ben — 2,4 millió négyzetméter puhabőrt gyártottunk. Ma már 3,9 millió négyzetméter a kapacitás. Novemberben már az új tervek szerint ment az üzem. Igaz, hogy minden részleg kiemelten foglalkozott a termeléssel. A karbantartás, az anyagbiztosítás, minden tökéletes volt. Feszítetten, de teljesítettük az előírt normát. — Be kell ráződni a gépezetnek? — Természetesen. A régi gépeket felújítottuk és vásároltunk kétmillió dollárért újakat. Közben a talpbőr- gyártással leálltunk, annak a gépei is új helyre, más technológiai sorba kerültek. — A négy év alatt jelentős emberi gondok lehettek? — Két lényeges dolog merült fel menet közben. Akik itt dolgoztak, azoknak továbbra is — a beruházási felfordulások ellenére — ugyanúgy kellett dolgozniok, sőt jobban mint régen. A másik; létszámfelfutásra is szükség lett volna, amelyet csak kismértékben sikerült elérni. Tehát maradt egy megoldás; a régieket kellett meggyőzni arról, hogy csak velük tudjuk az új követelményeket teljesíteni. — Ehhez jó emberi kapcsolatok kellenek, az üzemekben is és természetesen a vállalat vezetői és a munkások között is. — Meg bér. Az intenzitásnövekedést ilyenkor csak anyagiakkal lehet ellensúlyozni. Jelentős bérnövekedésre volt szükségünk. A termelékenység növekedésére a minisztériumtól jelentős bérpreferenciát kaptunk. így alakult 3652 forintra a havi átlagkereset, ez annyit jelent, hogy dolgozóink év%nte 43 827 forintot vihetnek haza. Ez a könnyűiparban jelentős, de azt hiszem, összehasonlítva más üzemekkel, sem kell szégyenkeznünk. — Számokkal is tudjuk illusztrálni a termelékenységet? — Három dolgot kell említeni. A dolgozók munkaintenzitásának növelését, a technikai-technológiai fejlesztést, az üzem- és munka- szervezést. Együttesen hozták a következő eredményt: 1975-ben egy dolgozó naponta 13,67 négyzetméter bőrt állított elő, 1977-ben ez 15,43 négyzetméter, 1978-ban pedig kereken 19 négyzetméter. Természetesen csak munkaintenzitás-növeléssel nem tudtuk volna ezt elérni, ehhez kellett a termelést növelő beruházás is. — Sok munkásnak kellett más gépen, brigádban és kollektívában újat kezdeni? — A termelőüzem dolgozóinak és a mechanikának mindenképpen más lett a feladata. Hiszen a gépek áthelyezésével felújítást is kellett végezni. Ezen felül az új üzembe került munkásoknak meg kellett szokni a környezetet, a munkakört. Régi összeszokott kollektívákat kellett megbontani. Voltak sajnos egyéni sérelmek, sértődések. Végül ezeket is megoldottuk. Azért 6—7 dolgozó mégis elment, ők semmiképp sem akartak változást, inkább az elmenetel mellett döntöttek. Nehéz volt az embereknek, mindenki áldozatot hozott, a végső megoldás csak így sikerülhetett. — A termelésirányítók, a közvetlen vezetők komoly feladat előtt álltak. Sikerült megoldásokat találni? — Mindenki foglalkozott a beruházással és a termeléssel is. Ez vezetőinkre nagyon nagy feladatot rótt. Lehetett volna okosabban, jobban csinálni, de ezt könnyebb utólag látni. — Változtattak a szervezeti felépítésen is? — Természetesen szükség volt rá. Eddig három önálló egységünk volt, ezeknek gyáregységvezetője és a szükséges irányító létszám. A megnövekedett géppark és a feladatok miatt 1978-ban új szervezeti felállást kellett kialakítani. így öt önálló egység lett. A régi kapacitás mellett a krómgyárnak, a növényi gyárnak és Székesfehérvárnak volt önállósága, ma már a vizies, a spalt és a száraz üzemnek is önálló vezetése van, ezzel korszerűsödött az irányítás, az egész gyárban. Ezenkívül kooperációs csoportot alakítottunk ki azzal a feladattal, hogy a termelési ütem és a piaci igények közötti összhangot teremtse meg. — Ezek szerint már levonták a beruházás gondjainak tapasztalatait? — Ezeket a tapasztalatokat az élet hozta. Keményen megdolgoztunk érte. A legfontosabb; nagy beruházás indításakor saját apparátus nélkül nem szabad semmibe sem kezdeni. Nálunk nem voltak meg a feltételek. Két dolgot kell a jövőben szem előtt tartani. Vagy 'keressünk külső kivitelezőt, aki mindent elvégez, vagy ha jó előre megvan a 'belső építési és tervezői kapacitás. Simon- tomyán 1974-ben egyik sem volt elég. — A piaci változások is sok •zavart tudnak okozni. SimontorI nyán erről milyen tapasztalatok vannak? — Csak jól feltárt piacra és kellő gazdasági alapra szabad beruházást indítani. A piac helyzetét úgy kell megvizsgálni, hogy amire elkészül a munka, milyen lesz a világ nyersbőrkínálata és késztermékfelvétele. Hiába terveztük 1974-ben 400 ezer négyzetméter bőr exportját, ha közben a fejlődő országok által olcsóbban eladott áru miatt mi nem tudunk gazdaságosan exportálni. Ha akkor például figyelünk arra, hogy Argentína már nem ad el nyersbőrt, hanem feldolgozza, más lett volna a döntés. Ismételten, csak azt tudom mondani, most utólag köny- nyen okos az ember. De a tapasztalatok tanulságait le kell szűrni, hogy legközelebb ilyen hibát ne kövessünk el. — Ha hazai nyersbőrt dolgoznának fel, akkor nem lenne ilyen gondjuk? — Ezen kár meditálni, mert ha a hazai nyersbőrt világpiaci árszinten számolom, ugyanaz a helyzet. Si- montomyán importbort dolgozunk fel, ez nehezíti a gazdálkodásunkat, mert a drágán vett nyersbőrt nem lehet magasabb áron készen eladni. Például a holland nyersbőr kilója 150 forint, egy négyzetméterhez kell öt kilogramm, tehát 750 forintjába kerül a népgazdaságnak, de ilyen áron nem lehet eladni. — Ezért hoznak rosszabb nyersbőrt az országba? — Ezt nem szabad ilyen szemmel nézni. Inkább úgy mondanám, olcsóbb nyersbőrt. Bár igazán olcsót már nem lehet kapni. Azt kell figyelembe venni, hogy a behozott nyersbőrből a világon milyen minőséget állítanak elő, ha azt rni is tudjuk, tikkor jól dolgozunk. Mi többnyire Ausztráliából vett nyersanyaggal dolgozunk. Ennek ára egy négyzetméterre vetítve 530 forint, ebből pedig tudunk szépet és jó minőséget is készíteni. — Ezek szerint a minőség nagyon fontos. — Természetesen. Két dolgot kell megoldani. A nyersbőr konzerválásából adódó problémák megoldása, másik a termelés felfutásából keletkező technológiai korszerűsítés. Ezek a munkák most is folyamatban vannak. Ez az első tél, amikor ezt a technológiát kipróbálhatjuk. — Hogy jön ehhez a tél? — A bőrgyártásban igen nagy tényező az időjárás. A hőmérséklet-csökkenés külön ügyeletet kíván. A technológián az időjárás függvényében folyton változtatni kell. Ehhez hozzájárul, hogy az alapanyag sem egységes, ez megint rugalmas munkát kíván. — Sok jó és rossz tapasztalat szűrődik ki egy ilyen beruházás kapcsán. Ennek birtokában 1979-ben jobban tudnak gazdálkodni? — A termelőüzemekben már minden a végleges helyén van. Ez á legfontosabb. A nagy feladat: a technológi— Kellett akkor ez a beruházás? — Tudnunk kell, hogy a székesfehérvári részlegünket városfejlesztési szempontból meg kell szüntetni. Ott évente 400—440 ezer négyzetméter a kapacitás. Ha ez megszűnik, akkor csak mintegy 100—150 ezer négyzetméter felesleges kapacitásunk marad. Ez pedig kell a mozgékony kereskedelmi politikához, a Piac igényeinek kielégítéséhez. — De akkor ez megint a simontornyai gyárnak jelent gondot? — Sajnos kisebb lesz a bevételünk, de a bankkamatokat és a hitelt ugyanúgy kell fizetni, mintha teljes kapacitással termelnénk. Ez feltétlenül kihat a gazdálkodásunkra. De az is meggondolandó, hogy drága nyersbőrt milyen mértékben hozunk be és dolgozunk fel. Jelenleg behozatali lehetőségeink összhangban vannak a készbőr- igénnyel. Ezért termelünk 1979-ben 3,3 millió négyzet- métert. Ilyenkor nem szabad csak a mi dolgainkat nézni. — Gondok voltak, vannak, lesznek, ehhez a külső szerveknek is segítséget kell adni- ok. Milyen tapasztalataik vannak a megyei szervekkel kapcsolatban? — Kritikusan nézik munkánkat. Ami a vállalatra tartozik, azt rajtunk kérik számon, ami pedig rajtunk kívüli ok, segítenek. Jelenleg nyílt az információcsere, elmondhatjuk problémáinkat, támogatást kapunk. Korrekt a kapcsolat. — Befejezésül engedjen meg egy személyes kérdést. Mint országgyűlési képviselő, tudott-e segíteni a vállalatnak? — Egyszer sem volt rá szükség. A beruházás négy éve alatt sok támogatást kaptunk a minisztériumtól és minden olyan szervtől, amelyek kapcsolatban voltak a nagyberuházással. HAZAFI JÓZSEF ák szigorú betartása, a munkafegyelem megszilárdítása, a munkások továbbképzése, gyártmányfejlesztés és még lehetne sorolni. Nagy szériákat kell termelni. A mostani népgazdasági helyzetben olyan gyártmányfejlesztést és készletgazdálkodást kell megvalósítani, ami megfelel a követelményeknek. Mozgékony piaci munkát és pontos, precíz szállítási fegyelmet kell bevezetni. Ha ezeket tudjuk, akkor egyenesben var gyünk. — A cél 3,9 millió négyzetméter bőr készítése volt a beruházás indításakor, s mégiscsak 3,3 millió négyzetmétert terveztek. — Terveink között szerepelt, hogy 1,5 millió négyzet- méterrel több készáru lesz a kapacitása a gyárnak. Ez megfelel a valóságnak, tudunk ennyit termelni. A nyersbőrkínálat és készárupiac változása miatt mégis 600 ezer négyzetméterrel kevesebbet kell gyártanunk. 1979. február 25. Múltunkból Wiimi nép életét, mindenH napi tevékenységét i törvények, rendeletek szabályozzák. Hoztak törvényeket királyok, császárok, országgyűlések, vagy azt helyettesítő testületek, szervek és szervezetek. Szinte megszámlálhatatlanul sok törvényt, rendeletet alkottak a honalapítástól napjainkig, de még így is igen sok kérdés maradt, amelynek központi szabályozása nem volt indokolt. Ezekre a helyi szervek hoztak szabályokat, intézkedéseket. A feudalizmus idején a nemesi vármegyék közgyűléseinek, illetve a városoknak hatáskörébe tartozott az ilyen szabályok, rendeletek kibocsátása. Megyei, illetve városi statútumoknak nevezték ezeket a rendeleteket. Arra nem vállalkozhatunk, e rovat keretében, hogy átfogó képet vázoljunk fel arról, milyen statútumokat hozott nemesi vármegyénk tevékenységének sok évszázada alatt. Nem tehetjük már csak azért sem, mert a török uralom előtt elfogadott helyi rendelkezések, ha ilyenek voltak — ennek nagy a valószínűsége, mert más megyék is megfogalmazták a maguk rendelkezéseit *— elvesztek, a török uralom alatt pedig ilyenek nem keletkeztek. Csak a török uralom alóli felszabadulást követően, az újjáépítéssel egyidejűleg bontakozott ki Tolna megyében a vármegye szabályrendeletet alkotó tevékenysége. Az első szabályrendelet sokáig váratott magára, a török uralom megszűnését kö. vető 27. évben, 1713-ban fogalmazták meg és fogadták el. A XVIII. század Tolna megye életében az új honfoglalás kora. Ennek az évszázadnak első felében — több hullámban — érkeztek ide a jobb élet reményében németek, de velük egyidőben érkeztek magyarok is Nyugat- és Észak-Magyarországból. Milyen rendeleteket alkotott ilyen körülmények között a nemesi vármegye? Mi foglalkoztatta a megye nemeseit, földesurait? Mit tartottak érdemesnek szabályozni, vagy milyen körülmények kényszerítettek ki egy-egy szabályrendeletet? A fentebb hivatkozott 1713. évi szabályrendelet értelmében a szekszárdi, az őcsényi, a decsi és a nyéki borok után 40, míg a többi helyen ter- Äielt borok után 30 dénárt kellett fizetni urnánként (1 urna = kb 35 pint). Ez a rendelkezés arra enged következtetni, hogy a szőlőskertek, ha kisebb visszaeséssel is, de átvészelték a 150 esztendős török uralmat, vagy .pedig azt követően gyorsan betelepítették a mai megye- székhely környékét szőlővel. A borból származó jövedelem mindig tekintélyes volt, s volt a vármegyének is miből követelnie. A statútumok révén is nyomon követhetjük — közvetlenül vagy közvetett módon a betelepülések számos részletét. Például a bátaiak 1713- ban, mivel szölleiket és szántóikat több éve művelték, már nem élvezték a letelepedéssel járó kedvezményeket, adózni tartoztak. Más községben. nagybirtokon ekkor még — és később is — mentesek voltak a földesúri szolgáltatások alól. Ismeretes, hogy az új telepesek rövidebb-hosz- szabb ideig adómentességet élveztek. Döbröközön és még néhány más községben 2 évig voltak adómentesek, másutt 3—4—5 évig tartott a kedvezmény. A betelepülők kedvezményesen kaptak állatokat is s általában a szaporulatból kellett az adósságot törleszteni. Számos esetben foglalkozott a nemesi közgyűlés a mértékekkel is. Általában a pozsonyi mértéket használták — és ennek használatát írták elő —, (főleg a gabona és a bor mérésénél), csupán az öl mérésénél használták a bécsi mértéket. 1721-ben szabályozták a vármegyei törvényszéken (sedria) ülők napidíját: az alispán, a vármegyei főjegyző, a királyi tábla ülnökei, valamint a szolgabírák 3—3 forintot, az egyéb ülnökök pedig 1—1 forintot kaptak naponta. A szabályrendeletekből is tudjuk, hogy voltak nemesek, akik jobbágytelkeket vállaltak megművelésre. Ilyeneket külön kellett nyilvántartásba venni — ennek formáit és idejét esetről esetre szabályozták — mert ők mentesek voltak az előfogatadástól és a katonai beszállásolástól. A földesúrnak járó szolgáltatástól azonban nem mentesültek, ugyanúgy, mint bármely más jobbágy, nekik is fizetniük kellett. Sok szabályrendelet foglalkozik a nemes birtokosok és cselédtartók érdekeinek védelmével. A szabályrendeletek értelmében a szolgák az év letelte előtt nem hagyhatták ott szolgálatukat, elbocsátó levél nélkül nem mehettek el és megtiltották, hogy pásztoroktól kellő igazolás nélkül állatokat vásároljanak. Az természetes, hogy megtiltották a bűnözők, a gyújtogatok bújtatását és élelemmel való segítését, sőt, azt, aki nem volt kellő igazolással ellátva, át kellett adni a hatóságoknak. Ha a vármegye felkelést hirdetett a rablók ellen, azt a szolgabírák hirdették ki, s a rendelkezésnek megfelelően felfegyverkezve kellett jelentkezni a megadott helyen és időben. A földesúri önkény korlátozását volt hivatva szolgálni az a rendelet, mely szerint megtiltották, hogy a gonosztevőket a földesurak büntessék meg — ha csak pallosjoggal nem rendelkeztek — az elfogottakat Bátaszékre kellett szállítani, ott vonták őket felelősségre. A közrenddel, az élet- és vagyonbiztonsággal sok rendelet foglalkozott. Ennek nyilván az a magyarázata, hogy bőven akadt mit tenni ezen a téren. A földbirtokosok — minden tilalom ellenére — szívesen fogadták azokat a jobbágyokat, akik megszöktek egyik vagy másik földesúrtól. A szökött jobbágy váratlan érkezése a földesúr rendelkezésére álló munkaerőt növelte — ingyen. A megye nemes urai ugyancsak tudtak mulatni — erre engednek következtetni a szabályrendeletek. Egy-egy összejövetel alkalmával — igen gyakran a közpénzek felhasználásával — nagy ösz- szegű. kiadást produkáltak. Sok pénzébe került a megyének a sok nagy lakoma. Ezért 1725-ben szabályrendeletet fogadott el a megye arról, hogy kinek a költségeit vállalja magára. A rendelkezés annyit enged meg. hogy a szénáról (fogattal közlekedtek) és az alispán konyháján szükségesekről a szolgabírák gondoskodjanak, a bort a megyei pénztár fizesse, ha pedig a közgyűlésre a főispán is megérkezett, a költségeiről a megyei pénztár gondoskodott. Ezek a rendelkezések kímélték ugyan azt a földesurat. akinél a megyei közgyűlést — vagy más összejövetelt — tartották, de azt már nem határozták meg, hogy mennyi a napi ellátás költsége, s azt sem, hogy egy esztendőben hány alkalommal vállalja a megye a számla kiegyenlítését. így tehát fél megoldás volt a rendelkezés. isiÉü XVIII. században a ■ i szabályrendeletek nvel- i ve a latin volt. Mind- össze egyetlen olyan Közgyűlési jegyzőkönyv található a Tolna megyei Levéltárban. amely magyarul íródott. 1726. január 8-án kelt. Részletesen szabályozza a cselédek munkabérét. Ugyanekkor szabályozták — ki tudja hányadszor — a beszállásolás egyes kérdéseit is. Előírták. hogy a falusiak a beszállásolt. katonák részére bort és hitelt ne adjanak — mert az a kötelezettség teljesítésébe nem számít bele. (A katonák erőszakoskodásának a lakosság a legtöbb esetben nem tudott, ellenállni, bort is, hitelt is adtak — emiatt igen sok panasz, hangzott el a XVIII. században.) K. BALOG JANOS pll fikyl Imill8B llimMiM Csapó Jánosnóval, a slmontomyal bőrgyár igazgatóhelyettesével
