Tolna Megyei Népújság, 1979. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
6 NÉPÚJSÁG 1979. január 14. 11 ÍRn !hS1Í-V" Dudás Antallal, am OTP Tolna megyei Igazgatójával — Személyes jellegű kérdéssel kezdem: van-e az OTP megyei igazgatójának OTP-kölcsöne? — Van. Én sem vagyok különb, mint bárki más, és élek ezzel a lehetőséggel. Van személyi kölcsönöm is, áruvásárlási kölcsönöm is, az utóbbit televízió vásárlására vettem fel. — Tehát személyes véleménye szerint is jó, ha kölcsönt vesz fel valaki? — Jó. Személyes tapasztalatom, hogy a családok helyes gazdálkodásához kell időnként a kölcsön, egy bizonyos fokú eladósodás, különösen, ha nagyobb dolgok megvalósítását tervezik. Ez is a takarékosság egy bizonyos fajtája, hiszen aki kölcsönt vesz fel, az kötelességének tartja, hogy azt pontosan visz- sza is fizesse. Egyszóval, utólagosan takarékoskodik. — Hát azért itt lényeges különbség van, nem mindegy, hogy betétem van, vagy adósságom. — Látszatra. Mert sok esetben inkább az a jellemző, hogy akinek betétje van, nem szívesen veszi ki, hanem inkább kölcsönt vesz fel még akkor is, ha betétje fedezné a kiadást. Biztonságérzetet jelent a családnak, ha betétben van a pénze. Azt a legtöbben valami váratlan esetnényre tartogatják. Persze itt most nem a nagy, a száz-, vagy több százezer forintos betétekről van szó. — Még egy személyes kérdés: van-e takarék- betétje? — Van. Betétkönyvem, gép- kocsinyeremény-könyvem is, és takaréklevelem is. A gyerekeknek ifjúsági takarékbetétjük. — Melyik betétformát tartja a legjobbnak? — A fiatalok számára a legtöbb előnyt az ifjúsági betét nyújtja. Játszó nemzet vagyunk, ezt mutatja a totó, lottó, borítékos sorsjegy, de én ide sorolom az autónyere- mény-betétkönyvet is, mert azzal egyfajta játékszenvedély is kielégül, a legjobb mégis a takaréklevél. Három év után évi 6 százalékos kamatot fizet. — Részt vesz a szerencsejátékokban? — Igen. Van egy- lottózótársaságunk, most csináltuk meg az év végi zárást. Havonta 20 forintot fizettünk fejenként, a nyereségelosztásnál 90 forintot kaptunk, ezt nyertük egy év alatt. — Hát ezt nagy nyereségnek nem lehet nevezni. De biztos vannak, akiknek ennél jobb volt az elmúlt év. — A legnagyobb nyereményt a megyében 1967-ben fizettük ki, egymillió-hétszázezer forint volt. A harminc-, negyven-, nyolcvanezer forintos nyeremények már szinte fel sem tűnnek. A legutóbbi idők legnagyobb kifizetése a közelmúltban volt, amikor is egy lottózó társaság egy héten négy szelvényen egyenként 240 ezer forintot nyert. — A nyertes szelvényeket itt helyben ellenőrzik? — Igen. 10 000 forintig azonnal fizetünk, ezen felüli nyereménynél egyeztetünk a pécsi körzeti irodával is. — Van-e tudomásuk arról, hogy nyereményeket nem vesznek át? — Van. Például gépkocsinyereményekért éveken keresztül nem jelentkeztek egyes tulajdonosok. Ismételten meghirdettük a megyei újságban a nyertes számokat. Az OTP — miután minden betét titkos — nem szólhat a nyertesnek. így, ha nem jön, nem jön. — Ennyire szigorú a titoktartás? — Ennyire. Például hiába tudná a munkatársam, hogy én gépkocsit nyertem, a szabályzatunk szelleme szerint nem szólhatna, hogy vegyem át a nyereményt, mert mint betéttulajdonos, én is csupán egy vagyok a 160 ezerből. — Mennyi volt a legnagyobb összeg, amit egyszerre, pénz formájában látott? — Ezen kicsit gondolkodnom kell, de ha jól emlékezem, 25 millió forint. — Ez óriási összeg. Mondhatnám megbor- zasztó. — A kezdő ember valóban meg is borzad a sok pénz látványától és kell hozzá négy-öt év, amíg hozzászokik és egyszerűen munkadarabbá válik számára. Ezalatt a 4—5 év alatt nem csupán a pénzhez lehet hozzászokni, hanem a bankszakmát is meg lehet szeretni. Ezt azzal is tudom igazolni, hogy a megye 13 OTP-fiókjában, a központban és a totózókban dolgozó 242 dolgozónknak alig egyötöde számít fiatalnak a szakmában, a többiek 10 év feletti gyakorlattal rendelkeznek. Magam is vegyes érzelmekkel jöttem 9 évvel ezelőtt erre a munkahelyre, és a munkatársaim megszerettették velem ezt a rendkívül változatos szakmát. I — Változatos? — Igen, hiszen mi a lakásépítéstől az ötforintos borítékos sorsjegyig szinte minden pénzüggyel foglalkozunk. Naponta nagyon sok emberrel kerülünk kapcsolatba, sok problémát látunk, mondhatnám, hogy innen, a munkahelyünkről, belelátunk ügyfeleink életébe. Az egyik legszebb dolog a szakmánkban, hogy segíteni tudunk az embereken, nem csupán a hitel- nyújtásnál, de a betételhelyezésnél is tanácsot tudunk adni, hogy ügyfelünknek melyik a legkedvezőbb betétforma. — Nehezen adnak hitelt? — Ha minden feltétel megvan a hitel igénybevételéhez, akkor mi nem gáncsoskodunk, hanem segítünk. Lakásépítéshez az V. ötéves tervben körülbelül 2500-an veszik igénybe az általunk épített lakások formájában a segítségünket, ezenfelül mintegy 4500-an magánerőből történő építkezéshez. — Nem fordul elő, hogy valaki erején felül vesz igénybe hitelt? — Erre vigyázunk. Egyrészt azért, hogy biztosított legyen a tőlünk felvett hitel megtérülése, másrészt azért, hogy az egyes családok ne vállaljanak erőn <felül terheket, a család jövedelme legfeljebb 33 százalékig terhelhető le. Ez esetenként nagy feladatot ró a hitelügyekkel foglalkozó munkatársainkra, hiszen előfordul, hogy szép szóval kell lebeszélni a hitelt kérőt a saját érdekében. Nem vitatható, hogy ez a feladat már messze meghaladja az adminisztratív tevékenységet. — A pénzügyeknél nélkülözhetetlen precízség mellett van erre erő? — Kell, hogy legyen. Persze a kívülállónak formaságnak tűnő, de valójában nagyon lényeges előírások betartása esetenként okvetet- lenkedésnek tűnhet. Van eset, hogy a kedves ügyfél felháborodik, kukacoskodásnak veszi, hogy még egy aláírásnak rá kell kerülnie az okmányra, vagy azt, hogy egyeztetjük az általa megadott adatokat. Ugyanakkor példákkal tudom bizonyítani, hogy egyes ügyfeleink személyesen is kötődnek egyes ügyintézőkhöz. Inkább várnak, csak azzal a dolgozónkkal intézhessék epjigyüket, akit szimpatikusnak tartanak, akihez nagyobb bizalmuk van. — Melyik a legnépszerűbb tevékenységi körük? — Kinek ez, kinek az. Aki áruvásárlási hitelt vesz föl, az azért örül, hogy ilyet kaphat, aki személyi kölcsönt kér és kaphat, az ezt tartja a legjobbnak. Megint mások az egyik szolgáltatásunkat tartják a legjobbnak: az átutalási betétet. Ez egyébként hirtelen népszerűvé vált. Jogosan, hiszen sok gondot vesz le annak a válláról, aki igénybe veszi. Egy összegben befizeti nálunk a pénzt, és mi a megbízása alapján a lakbértől a telefonszámláig, az újságelőfizetésig szinte mindent kiegyenlítünk, és a hónap végén értesítjük az egyenlegről. — Hány ügyfelük veszi ezt igénybe? — 7500, ők egy hónapban egyszer biztosan megjelennek nálunk. — Azért van ilyen sok ember most a földszinti OTP-fiókban? — Biztosan van olyan, aki befizet, vagy a számláján lévő összeg iránt érdeklődik, de a többség most, az év elején a múlt évben elhelyezett ösz- szeg után járó kamatot íratja be a betétkönyvébe. — Ezért külön be kell jönni? — Szó sincs róla, bárki, bármikor jelentkezik, az addig esedékes kamatot kérésére, vagy akár anélkül is beírjuk. — Van olyan, aki éveken keresztül nem jelentkezik? — Van. Tudok egy olyan betétkönyvről, amelybe tíz évvel ezelőtt tízezer forintot elhelyeztek és a tulajdonos azóta sem keresett meg bennünket. — Ha most bejönne, mennyi pénzt vehetne fel kamatokkal együtt? — 16 288 forint 60 fillért. — A pénzforgalomból nyilván következtetni lehet arra is, hogy mi a divat jelenleg Tolna megyében? — Lehet. Manapság autóra, lakásra és tartós fogyasztási cikkekre gyűjtenek az emberek. — Véleménye szerint takarékosak a Tolna megyeiek? — Igen. Az átlag felett takarékosak, hiszen az egy főre jutó betétek szerint megyénk az országos rangsorban a 3— 4. helyet foglalja el. Szorgalmasan gyűjtenek, ezt egyebek között az is. bizonyítja, hogy az elmúlt évben nálunk elhelyezett pénz után most 105 millió forint a kamat. FEJES ISTVÄN Múltunkból magyar trónörökös egy időben Tolnán élt. Az események a XII. század első felében zajlottak le. A púpos és sánta Kálmánt I. Géza király idősebbik fiát nagybátyja, Szent László király nem akarta trónra engedni, ezért egyházi pályára küldte (Innen ered Kálmán király „könyves” neve), de hamar csalódott a kisebbik fiúban, Álmos hercegben. Végül is Kálmánt jelölte utódjául. Álmos sok borsot tört Kálmán király orra alá. Amikor Kálmán megelégelte Álmos állandó áskálódását, ellenségeskedését, úgy határozott, hogy uralkodásra képtelenné teszi. Az eszköz elég kegyetlen volt: megvakítatta a herceget, és annak fiát, Bélát is. Ugyanakkor saját fiát, II. Istvánt jelölte trónörökössé. István trónra is került. De Álmos fia, a megvakított Béla is a magyar trónra jutott. Hogyan? Erről így beszél a krónika: „Álmos herceg... ámbár megvakították, mégis félt attól, hogy István király megöleti, ezért Görögországba szökött. A császár őt tisztességgel fogadta, a Konstantin nevet adta neki... Halála után a testét István király parancsára Fulbertus püspök hazahozatta és a székesfehérvári templomban eltemette. Fiát, Bélát viszont a főurak, a király dühétől való féltükben, titokban felnevelték Magyar- országon, majd megtanácskozva valamennyien a király tudomására hozták ezt. A király azt hitte róla, hogy a megvakítás után meghalt, ezért amikor Pál püspöktől és Otmár ispántól (akinek gondjaira volt bízva) tényleg megtudta a király, hogy Béla él, nagyon megörült, mivel bizonyosan tudta, hogy nem lesz már örököse. Rögtön követeket küldött Szerbiába és azok elhozták Uros nagy zsupán leányát Bélának feleségül, aki nem sokkal később megszülte Gézát. A király ennek hallatára megörült és elrendelte, hogy Tolnán éljen, ahol királyi ellátásban részesült.” * A XV. században történt (1429-ben), hogy a Baranya vármegyei közgyűlésen a király, Zsigmond képviselője a macsói bánok előtt perrel támadta meg a bátaszéki (akkor cikádori, illetve széki) apátság eszéki kiváltságait. A bátaszékiek védelmükben bemutatták Imre király oklevelét. Az oklevélből — amelynek kelte 1196 — az alábbi részletet az ítélkező bánok ítélkező levelükbe is belefoglalták. így maradt meg a XII. századból származó kiváltságról szóló oklevél szövege. Idézzük a kiváltságról szóló sorokat: „A cikádori, más néven a széki monostor apátja és kon- ventje nevében 1429-ben Lévai Cseh Péter és Újlaki István macsói bánoknak Kaj- máti Lőrinc diák bemutatta Magyarország néhai boldog emlékezetű királyának, Imrének a kiváltságlevelét, amelyet a király kerek nagy pecsétjével erősítettek meg úgy, hogy a pecsétet a király rávésett képe mellett négy helyen megerősitésül a királyi titkos pecséttel is megjelölték. Az oklevelet a kegyelem 1196-ik évében adták ki. Ezzel megerősítette a király elődeinek, Magyarország kegyes királyainak, Gézának, vagyis az ő nagyapjának, Istvánnak és Bélának, az ő atyjának azokat az üdvös ajándékait és adományait, melyeket a cikádori egyháznak juttattak. Imre király kiváltságlevelében többek között a következő idézet található: „Elrendeljük azt is, hogy az izmaeliták, vagy a besenyők, vagy bármely más állapotú emberek az eszéki vásáron és minden olyan révnél, amelyek a cikádori monostor szerzeteseinek birtokában vannak, a vámot egyetlen alkalommal sem elmulasztva fizessék meg.” A fentiekhez csupán any- nyi megjegyzést fűzünk, hogy egykor izmaelitának és besenyőnek nevezték a mohamedán kereskedőket. * Megyénkben egykor igen nagy számban éltek kőművesek. Ök, mint köztudott, bejárták szinte egész Európát, és jó hírük volt a Közel- Keleten is. Ha életükről, munkaviszonyaikról akarunk megtudni egyet s mást, elő kell venni az Építőmunkás című szaklapot, vagy a Tolnavármegye című lapot, ezekben viszonylag sokszor foglalkoztak a kőművesek, ácsok tevékenységével, szervezkedésével. Megtudjuk, hányán voltak, mikor tartottak gyűlést; kik voltak a szervezetek vezetői. Megtudjuk például, hogy 1904-ben alakult meg a megyében az első MÉMOSZ- szervezet Tolnán, majd a bátaszékiek, a szekszárdiak, a diósberényiek, a paksiak, a szakadátiak, a bonyhádiak és a hőgyésziek követték leghamarabb a tolnaiak példáját. Nem sokkal később alakították meg a MÉMOSZ helyi szervezetét Tevelen, Duna- földvárott, Dunakömlődön, Simontornyán, Kisszékelyben. A századfordulót követően nemcsak a helyi szervezeteiket alakították meg az építőmunkások, hanem hamarosan megvívták az első harcukat is a vállalkozókkal, mesterekkel. 1905-ben zajlott le a megye első jelentősebb ipari sztrájkja. A tolnaiak vívták meg, a MÉMOSZ- szervezet vezetésével. Mint a tolnaiak előtt köztudott, a századfordulót követően építette fel a község a községházát. 1905 nyarán a kőművessegédek memorandumot adtak át az építőmestereknek, vállalkozóknak, amelyben munkabérük jelentős emelését kérték. Az csak természetes volt, hogy a követelést a vállalkozók azonnal elutasították, s megkezdték az új segédek félfogadását. Közvetítőként a községi képviselőtestület lépett fel, bizottságot küldött ki a tárgyalások levezetésére. Az erőfeszítés nem járt eredménnyel. A segédek időközben újabb követelésekkel álltak elő. Végül is a képviselőtestület engedélyezte, hogy a vállalkozók nem tonai építőmunkásokkal folytassák az építkezést. A tolnaiak kitartottak s végül kisebb béremeléssel sikerült befejezni a sztrájkot. Ezen az építkezésen még néhány esetben volt sztrájk. Esetenként sikerült újabb béremelést elérni, vagy a munkakörülményeken javítani, más esetekben meg a mesterek, vállalkozók tudtak a kényes helyzetből győztesen kikerülni. A fent említett újságokból arról is értesülhet az utókor, hogy az építőmunkások szak- szervezete a megyében is elnéptelenedett az első világháború idején, a kőművesekét, ácsokat, kéményseprőket, téglagyári munkásokat kivitték a frontra. Elmaradtak a tagdíjfizetések is, anyagilag emiatt nehéz helyzetbe kerültek a szervezetek. De ennél is súlyosabb viszonyok alakultak ki a Magyar Tanácsköztársaság megdöntését követő fehérterror idején. A szervezetek működését a főispán betiltotta, a vagyonukat lefoglalta, a helyiségeiket bezáratta. Gyűléseket sem tarthattak. Megyénkben csak 1922—1925 között nyerték vissza teljesen, vagy részlegesen a működési jogaikat. Az Építőmunkás egyik munkatársa egy alkalommal végigjárta a megye összes MÉMOSZ-szervezetét és sokszínű képet festett a szervezett munkások mozgalmi életéről. liiiíMM endszeresen közölte a afftl lap, hol sztrájkolnak az ipBl? építők és ilyenkor fel- jllillfeiJ hívással fordult a többi kőműveshez, hogy azt a' helyet, ahol éppen sztrájk van, messze kerüljék el, hogy a munkások sikerrel vívhassák meg a tőkésekkel folytatott csatáikat. K. BALOG JÁNOS
